Summer – the first 10 years

A nyarat szeretem a legjobban a világon. Mintha egy réges-régi szürkés árnyalatú, fekete-fehér film egyszeriben ezernyi színt kapna, és a néma csendből visszatérnének a hangok, zajok, illatok és szagok. Minden a zöld millió árnyalatában játszik, az ég kék, szivárványszínű virágok mindenütt… Brekeke, ciripp, kakukk, csicsere, ami kell, szabadság a köbön. Itt van június elseje - és most szürkésfehér minden, ónos eső szitál három napja szünet nélkül és én nem láthattam a Szent Anna-tavat. Marad a nosztalgia a gép mellett.

Egészn májusban ilyeneket fotóztam!

Mindig a nyár volt a kedvenc évszakom, de még sosem vártam annyira, mint idén. Valószínűleg azért, mert menetközben természetjáró lettem és rászoktam a sétára. A legjobb a nyár este: kis szellő, hangulatos naplemente, telihold, vízpart-vízillat, kagylók, vörösbor… Most csak a nosztalgia marad, ezért gondoltam, jobb híján összeszedem az elmúlt tíz év nyarait. Merész vállalkozás…

1999 - Ezen a nyáron bejártam a jó öreg Egy(b)esült Államokat, megnéztem Los Angelest, Las Vegast, Hollywoodot, a Grand Canyont, Salt Lake Cityt, New Mexicót… de meglehetősen steril élmény volt, elvégre mezei középiskolás ösztöndíjasként vigyáztak ránk, semmi buli, nó kaszinó, nulla pia. Csóró magyarként persze kaptam zsebpénzt is, ami akkori eszemmel annyi lóvé volt, amennyit egész évben nem láttam, így végig arra gyúrtam, hogy minél többet megmentsek belőle itthonra a családnak. Szóval spártai volt és steril, de azért két és fél héten át mindennap más városban aludtam és legalább világot láttam. A valóságban persze az irányítatlan túrát szeretem: a helyi pubok, az eldugott települések, a titkos járatok, ahogyan a helyiek látják ésatöbbi, ezért ma már biztos lázadnék a sok-sok turistalátványosság ellen.

Aztán jött a július közepe, és lehetett volna akár tél is, észre se vettem az időjárást. Folyton tanultam, mert még év közben kitaláltam, hogy nem akarok még egyszer harmadikos lenni, elég volt egyszer Amerikában, az osztályozóvizsga pedig a különféle tárgyakból meg nem épp sétagalopp. Stresszes időszak volt, augusztus végére jól ki is borultam, de legalább minden vizsgám sikerült. Nem tudom, ma meg tudnám-e ugyanezt csinálni, engem is meglepett, milyen kitartó és szorgalmas tudok lenni, ha akarok. Hiába, amibe bele nem döglesz, az megerősít.

Tinivaddi

2000 - A nyár a sikeres érettségivel kezdődött, soha olyan megkönnyebbülést nem éreztem még, mint a matek írásbeli után, amikor már tudtam, hogy bőségesen megvan a kettes. :) Rohantunk Garnélával Egerből Pestre, valami elvont ezoterikus előadásra, de már nem is emlékszem. Szabadok voltunk, ez a lényeg. (Akkor már volt két középfokú nyelvvizsgám, legközelebb tehát a június végi a szóbelikre kellett készülni: de az már csak magyar és töri volt, a két specialitásom, szóval elő se vettem a könyvet.)

A  legintenzívebb élményem ezzel a nyárral kapcsolatban persze a Voodoo, már Árpival kézenfogva. Állandóan a Vooodoo-ban lógtunk, valami olyan élmény volt ez, amit ma már semmi nem ad vissza. A legoldszkúlabb darker arcokkal ittuk a Vooddo erkélyén az abszintot merg a sört, ekkoriban esett meg az első berúgás, szintén Garnélával. Inspiráló közeg volt, kábé mint Toulouse-Lautrec-nek a Moulin Rouge, az egész a maga szinte szürreális mivoltjával.

2001 - Beteg nyár volt, valamiért bevállaltunk egy egyhetes Szigetet: ma már persze elképzelhetetlennek tartom, hogy nyolc teljes napig toitoi vécék és mozgózuhanyzók között éljek egy sátorban, napi öt óra alvásokkal, hotdogon és popcornon. De ez akkoriban még valamiért belefért, és hát kibírtam – csak úgy, mint ahogy kibírtam az ecsegfalvi Nightbreed-et is a negyven fokos árnyékmentes hőségben, egy teherautó kerekén meghúzván magam. Nagyon underground, oh yeah. És persze Voodoo az összes többi szombaton, meg ahol összeütöttek épp két fedőt. Aztán ebben az időben kattantam rá a Clan of Xymox-ra is, ami hosszan tartó szerelemnek bizonyult.

Sárkával, a Sziget bejárata előtt

2002 -  Az első Bolków Kastély Party Lengyelországban, Timivel. Mintha csak tegnap lett volna, mégis szinte alig látom magamat az akkori történetekben. Mekkorát buliztunk a Das Ich-koncerten…! És ezen a nyáron ismertem meg Sárkát is, akivel épp csak pár levelet váltottunk, aztán a 2002-es Szigeten találkoztunk élőben először, which was the beginning of a beautiful friendship :). Hanna is ott volt Finnországból, és együtt néztük meg a Cure-t a szemerkélő esőben… aztán utána Sárka szimplán hozzám cuccolt, és mentünk vissza együtt Prágába, mintha mindig is legjobb barátnők lettünk volna.

2003 – Fura és hülye nyár volt, olcsó diákjegyekkel és stoppal Kelet-Európát jártuk a csajokkal, sokat Voodooztunk persze, és kicsit őrültek voltunk. Egy sor merész kalandot vállaltunk be, éjszakai csurdítás az erdőben idegen turistákkal, egyszer egy milliomos homár diplomata fullextrás pecójában ébredtünk a perzsa szőnyegen, és kaviárt reggeliztünk…. Ehhez a nyárhoz köthető egy bécsi kirándulás, és sok-sok VNV Nation, amit abban az időben hallgattunk.

Nem vagyok törpe!

2004 - Az első Szlovénia a szlovén csoporttal, aztán az egész bagázzsal Bolkowoltunk, a Dark Trilogy felbomlik. Ezen a nyáron járt nálunk Nadine Némethonból, jól bebarangoltuk az országot és apu megvádolt, hogy nemzetközi diákszállót csinálok a kéróból.

2005 – Az egyik legkomikusabb és egyben legzavarbaejtőbb nyaram ever, nyári egyetem Szlovéniában, amibe jól alaposan belerozzantam, szlovén tudásom viszont nem sokat gyarapodott, haha. Aztán Prágában kúrálgattam röhejes szerelmi bánatomat, ahol Sárka hasonló fasság miatt volt padlón éppen – hiába, velünk a dolgok mindig párhuzamosan történnek. A harmadik Crüxshadows-koncertünk, aminek a végén spontán átstoppoltunk Bolkówba a Kastély Partyra… ahol Emke lés Soffy először jelent meg, így kapásból bekéredzkedtünk a sátrukba. Emlékszem, ott feküdtünk négyen lábtól fejig a kétszemélyes tescós-sátorban… ezúton is köszönet nekik, amiért befogadták a hontalanokat! Még egy SZIN is befigyelt, Cure forever: első osztályon jöttünk vissza, vonattal, térdig sárosan.

2006 - Az első WGT-m ideje (Lipcse), ami csodálatos és különleges élményre sikeredett a konstans eső és a tizenöt fok ellenére, a karszalagot még sokáig hordtam utána. Az a nyár volt ez, amikor a De Facto Bolkówban játszott, és a fiúk szállást is kaptak egy kóterben. Emlékszem, mekkora fless volt, amikor lepakoltuk a hálózsákjainkat és birtokba vettük a szobát, mi csajok: Emke, Sárka és én. Jó nyár volt, augusztusban elpályáztunk egy SZIN-re is a szokásos bandával (meglepő módon) Szegedre, Covenant meg úgy egyáltalán, allergia és sör.

2007 –  Persze volt Bolków, ahogy kell, aztán kinéztünk Emkével Svédországba, mert ott már régen voltunk (én egyszer, 1995 körül). Tenger, sirályok, fura zöldes színvilág, Gusztáv szobra. Ezekben az években már sokkal választékosabban, visszafogottabban és cizelláltabban buliztunk, és a letisztult kultúr-megoldások jobban érdekeltek minket az ereszdelahajam-majdcsakleszvalami kirándulásoknál.

1,65 körül vagyok, csak a barátaim magasak!

2008 - Jártam Csehországban Sárkával a világ legrosszabb fesztiválján a zuhogó esőben, de azért jól éreztük magunkat, augusztusban pedig egy szolid M’era Lunát (Hildesheim) eresztettünk meg Niniellel, meg persze ott volt a velencei tavi Depeche Mode-tábor, ahol egy tizenkét négyzetméteres szobában húztuk meg magunkat húszan, tagadhatatlanul volt egy underground romantikája a bulinak. Ez volt az egyik legszebb nyár ever, és ekkor született a könyvünk is. A rengeteg kirándulás, csurdítás, baráti beszélgetés és medencézés tette széppé, valami hasonlót várok az idei forró hónapoktól is.

2009 – Kíváncsian várjuk, mit hoz a közeljövő, már eddig sem volt rossz a szetting. Csak sütne ki a nap újra…!