A nyelvvizsga erkölcstelen és szükségtelen áldozat

A nyelvtudás és az azt igazoló nyelvvizsga “szükségtelen anyagi és erkölcsi áldozat”, aminek “semmi köze a felsőoktatási szolgáltatásokhoz”, ezért mielőbb el kell törölni “azt az etikátlan és diszkriminatív gyakorlatot”, ami megakadályozza a frissen végzetteket abban, hogy nyelvvizsga-bizonyítvány hiányában magukhoz vegyék diplomájukat – javasolja a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete. Sőt, szerintük a nyelvvizsgáért járó többletpontok is sértik az egyenlő bánásmód elvét.

A nyelvvizsga ára: 2009-ben a C típusú középfokú ára 18 900 Ft

Azzal érvelnek, hogy a nyelvi képzés és természetesen maga a nyelvvizsga pénzbe kerül, az óriási “szellemi erőfeszítés” mellett tehát rendkívül komoly anyagi áldozatokra is szükség van ahhoz, hogy a nyelvvizsga-bizonyítványt fiókunkban tudhassuk. “Egyértelmű, hogy a sikeres nyelvvizsga vagy azzal egyenértékű emeltszintű nyelvi érettségi pontszám elérése nagyban függ a családok anyagi helyzetétől, a szülők iskolázottságától, a tanuló lakóhelyén levő iskolai nyelvoktatás színvonalától és a gyermek (tanuló, hallgató) egyéb helyzetétől” – állítják a szülők, akik számára – az EU-tól jó távol, a Szovjetu-hoz annál közelebb – nem jelent problémát az a tény, hogy honfitársaink 58 százaléka semmilyen idegennyelven nem tud megszólalni. Miért is jelentene, amikor két évente látogathatták volt-kommunista szomszédainkat, ahol munka és tanulás helyett a nyugatról beszivárgott lemezek, az irhabunda és a színestévé beszerzése volt az egyetlen felmerülő beszédtéma, ehhez pedig nem szükségeltetett C típusú középfokú nyelvvizsga, elég volt mutogatni vagy rajzolni. Ma ezzel szemben azonban a 18-25 év közötti magyar fiatalok kétharmada (67%) elképzelhetőnek tartja, hogy huzamosabb ideig külföldön vállaljon munkát.

Noha első blikkre valóban kissé abszurdnak tűnik az elképzelés, hogy diplomás szakemberek idegennyelv-ismeret nélkül is lehetnek naprakészek és széleskörűen tájékozottak, a magamfajta is teljesen egyetért a szülők követeléseivel, sőt: néhány friss kikötéssel is bővíteném a listát.

1. Rendkívül etikátlan attitűd, hogy a felsőoktatási tanulmányok megkezdéséhez a legtöbb helyen felvételi szükséges: egyáltalán nem biztos, hogy minden diáknak van pénze és ideje felvételi előkészítőkre járni, egyáltalán olyan iskolából érkezett, ahol az oktatás megfelelő színvonalú. Javaslatunk: vegyünk fel mindenkit egyetemre felvételi vizsga nélkül.

2. Erkölcstelen és felháborító, hogy az egyetem azoktól is megköveteli legalább tíz szemeszter elvégzését, akiknek a létért való küzdelem mezsgyéjén nincs idejük és pénzük bejárni az órákra, adott esetben két héten át napi 8-10 órát tanulni a nagyobb vizsgák előtt. Követeljük, hogy az abszolutórium az órák látogatása, a házi dolgozatok leadása és a vizsgák sikeres letétele nélkül is bárki számára megszerezhető legyen, “függetlenül a hallgatók vagyoni helyzetétől és társadalmi származásától”.

3. Mindenki számára ismeretes, milyen komoly, időigényes munka a szakdolgozat elkészítése, amelynek során a hallgató esetleg fizetőképességéből is veszíthet, hiszen nem ér rá közben munkát keresni vagy dolgozni. Éppen ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy a diploma a szakdolgozat elkészítése nélkül is kiadható legyen, hiszen annak vajmi kevés köze van a “felsőoktatási szolgáltatásokhoz”: írjanak az írók és a költők, a mérnöknek és az orvosnak ne kelljen holmi fölösleges szakdolgozatfélével pepecselnie.

Az idegennyelv-ismeret persze csak Magyarországon ró elviselhetetlen terheket az állampolgárra: Európa-szinten csupán a britek, az írek és az olaszok között akad több arc, akik csak anyanyelvükön képesek megnyilvánulni. Igaz, őket meg mindenki megérti, hiszen világnyelvet adott szájukba édesanyjuk – nekünk viszont meg kell küzdenünk a globális információszerzésért és kommunikációért. De talán nem válunk teljesebb emberré és ezerszeresen tájékozott szakemberré a folyamat során? De igen. És ez nem pénz vagy társadalmi háttér kérdése.