Amikor 16 éves voltam, azt mondtam magamnak: nincs elfuseráltabb, gyökértelenebb évjárat a miénknél, elhatárolódtam kortársaim felületességétől és erkölcstelenségétől. Most pedig azt látom, mégis van lejjebb.
Bezzeg az én időmben!
Utálom és röhejesnek tartom az olyan szituációkat, amikor a Nagy, Komoly és Érett Ember megmondja a frankót “a mai fiatalokról” (pláne, ha a korkülönbség csak tíz-tizenkét év), de most magam is ezt fogom tenni. Sőt, valószínűleg szélesebb körben publikált cikk is készül a témáról, de egyelőre összeszedném a gondolataimat, csak úgy magamnak. Na jó, meg nektek.
Szóval, történt valami. Az erkölcsön, az értékrenden és az életmódon túl van valami a kilencvenes években születettekkel, ami iszonyúan megijeszt: nem tudnak olvasni. Funkcionális analfabéták. Olvasnak ugyan, de nem értik a szöveget.
Emlékszem, mennyire megdöbbentett, amikor kitalálták azt a marhaságot, hogy legyen ANYANYELVI SZÖVEGÉRTÉSI FELADAT az érettségin. Tizennyolc éves emberek, akik minimum 12 éve írnak-olvasnak, és nem beszélik és értik a létező legmagasabb fokon az első nyelvet, amin megszólaltak? Maga a feltételezés is sértő, gondoltam eleinte… aztán az elmúlt évek első kézből származó tapasztalatai meggyőztek, hogy erre a feladattípusra sajnos igenis szükség van.
Az elmúlt évek gazdag élményanyaga az ifjúsági média területén alaposan megedzettek, mégis szinte minden nap arcul üt, megráz, megdöbbent egy-egy komment, ami arról árulkodik: a gyerek olvas, de nem érti a mondatot. Látja az alanyt, az állítmányt, a kulcsszavakat, 16-17 éves fejjel már arra is képes, hogy értelmet társítson hozzájuk… mégsem érti, miről van szó.
El sem tudom képzelni, mi okozza a kognitív disszonanciát. Módszertani a gond? A fene nagy alternatív-liberál iskolákban a gyerekek képolvasnak, és teljesen oké, ha 9 évesen még döcögve betűzik ki a szavakat – vajon ennek a böjtjét kezdjük most érezni? Netán túl sokfelé oszlik a kicsik figyelme, ezerféle különóra és kötelesség, ezért háttérbe szorul az anyanyelv ismerete és biztonságos használata? Talán az a baj, hogy a gyerekek csak mangát és Harry Pottert olvasnak, a kötelező olvasmányokat meg a netről letöltött rövidített formában ismerik? MI A FASZ VAN, mi ez a korjelenség, és hová tart így a magyar nyelv vagy a logikus gondolkozás?!
Az értelmezés nélküli olvasásra, a funkcionális analfabetizmus problémájára millió példával tudnék szolgálni, nézzük most csak a két-három legutóbbit, ami kiverte a biztosítékot. (Azt most hagyjuk, mi vár egy fórumon vagy a blogfelületeken… azt az elképesztő durvaságot és közönségességet, amit egy webmester-moderátor végignéz, az… az nekünk, akik egész fiatalságunkban csak arccal és névvel üzenhettünk, szinte sokkoló.)
Írtam egyszer egy cikket a leggyakoribb emo-tévhitekről, ebből idéznék, a lényeget kiemelve:
” 1. tévhit: Emo zene valójában nem létezik.
A vélemények megoszlanak, létezik-e valójában emo zene. A muzsika, amit az emók többsége hallgat, a hardcore punk és az indie rock 80-as évekbeli, Washington DC-ből származtatott modern vállfaja. A gitár, a basszus és a dob a legfontosabb hangszerek, a téma pedig sok esetben a szomorúság, a számkivetettség, a szerelem és a halál. Mivel azonban a klasszikus, emo zenét játszó csapatok ma már elsősorban pop-rock alapú mainstream dalokat adnak elő, az emót, mint zenei műfajt egyre nehezebb meghatározni. Tovább durvítja a szitut, hogy számos emónak titulált előadó (Bullet For My Valentine, Panic! At The Disco, Fall Out Boy) mereven elzárkózott a címkétől, a My Chemical Romance frontembere, Gerard Way pedig egészen odáig kúszott a merészségben, hogy „masszív sz*rnak” minősítette az emo stílust. Szívük joga.”
Erre érkezik egy igen intelligens hozzászólás egy kultúrkölyöktől:
a bullet for my valentine mióta emo?, hulyefasz?? az emok laydgagát is hallgatnak az mégsem az.. fszt kell itt kategorizálni…
Ez még hagyján, jön a következő okos fiatal, épp ma.
Nézzük a mondatot, a legcikibb hazai celebekről:
“A kiszeltünde-szídás értelmiségi körökben szinte már éppúgy kötelező, mint Coelho műveit naponta ötször giccsesnek nevezni – és valószínűleg pont ezért mindkettő halálunalom és lerágott csont. Tünde egy jelenség, és nyilvánvalóan nem az ő hibája (de nem is az ő érdeme), hogy az lett szerencsétlen kis országunkban, ahol a párezres nézettségű kábeltévék hírolvasói is nemzeti hősökké válhatnak megfelelő pozicionálás esetén.”
Erre egy ifjú gyermek úgy érezte, muszáj okosat mondania:
“Coelho lerágott csont? Akkor szerintem te(cikk író) olvasgasd továbbra is valamelyik napilapot.Az pont idomul az értelmi színvonaladhoz…”
Miután a “hogyan legyél jó online újságíró” guideline arra buzdít, kommenteltess és kommentelj vissza a professzionális írásos életterületeden is, gondoltam, felvilágosítom már a kisjóskát, hogy azért, mert a “Coelho” és a “lerágott csont” egy mondatban szerepel, még nem biztos, hogy alany-állítmány viszonyban vannak egymással (ha nem húztak volna meg ötször frázis-szintaxisból, most fát is rajzolnék az evidens nyelvtani viszonyról, így csak a válaszom láthatjátok):
Spotlight, te miért nem azt a cikket kommentálod, amit olvasol? Idézzük a mondatot, amiben a Coelho szó szerepel, még egyszer:
“A kiszeltünde-szídás értelmiségi körökben szinte már éppúgy kötelező, mint Coelho műveit naponta ötször giccsesnek nevezni – és valószínűleg pont ezért mindkettő halálunalom és lerágott csont.”
A kiszeltünde-szídásról és a Coelho-giccsezésről beszélünk, ami értelmiségi körökben szinte már kötelező, és ezért dögunalom. Egyébként ha bővebben érdekel, miért divat az egyetemet végzett emberek körében Coelhót anyázni, szeretettel ajánlom a témában írt korábbi esszémet az alábbi link alatt:
http://www.origo.hu/programajanlo/20081125-paulo-coelho-elete.html
Igaz, kicsit hosszú, de ha anyanyelvi szinten beszélsz magyarul, világosan kiderül, hogy nem a cikk szerzője (=ergó én) anyázza a brazil írót, hanem a cikk szerzője azt taglalja, miért imádják és utálják milliók, és miért presztízs-kérdés két diplomával a kezünkben hivatalból gyűlölni a fősodoros kortárs lektűrirodalmat. Emellett teljesen mellékessé sikkad a tény, hogy nekem semmi bajom nincs a pasival, sőt. Én kedvelem.
Még másolhatnék be hasonló eszmefuttatásokat, (ezért addig még nem válaszkommenteltem, annyi elfekvő időm azért nincs…), de nem teszem, nehogy má’ felforrjanak itt az agyak körülöttem.
Nem tudom, melyik része szomorúbb a történetnek: az, hogy a kistinik nem értik a szöveget, amit olvasnak, vagy az, hogy hiányzik belőlük az alapvető igény a kulturált véleménynyilvánításra, vitára és eszmecserére? Nem tudok mit mondani, állatira lehangoló mindkettő. Hova vezet egy olyan ország útja, amit olyanok irányítanak (15-20 éven belül), akik nem tanultak meg rendesen írni-olvasni-beszélni??? Para.
Imádkozom, hogy kiderüljön: nincs nagy gond, csak begyöpösödött felnőtt lettem!
* Z-GENERÁCIÓ: people born between the mid-1990s to late 2000s
Spotlight, te miért nem azt a cikket kommentálod, amit olvasol? Idézzük a mondatot, amiben a Coelho szó szerepel, még egyszer:
“A kiszeltünde-szídás értelmiségi körökben szinte már éppúgy kötelező, mint Coelho műveit naponta ötször giccsesnek nevezni – és valószínűleg pont ezért mindkettő halálunalom és lerágott csont.”
A kiszeltünde-szídásról és a Coelho-giccsezésről beszélünk, ami értelmiségi körökben szinte már kötelező, és ezért dögunalom. Ha bővebben érdekel, miért divat az egyetemet végzett emberek körében Coelhót anyázni, szeretettel ajánlom a témában írt korábbi esszémet az alábbi link alatt:
http://www.origo.hu/programajanlo/20081125-paulo-coelho-elete.html
Igaz, kicsit hosszú, de ha anyanyelvi szinten beszélsz magyarul, világosan kiderül, hogy nem a cikk szerzője (=ergó én) anyázza a brazil írót, hanem a cikk szerzője azt taglalja, miért imádják és utálják milliók, és miért presztízs-kérdés két diplomával a kezünkben hivatalból gyűlölni a fősodoros kortárs lektűrirodalmat. Emellett teljesen mellékessé sikkad a tény, hogy nekem semmi bajom nincs a pasival, sőt. Én kedvelem.
Szerintem még örülhetsz, hogy ismerik Coelho-t!
Ez megvolt?
Egyébként én azt hittem, hogy a kis rokonunkkal, aki 15 éves, van spéci gond, mert ő nemhogy írott szöveget nem ért (kezébe nyomtam Rejtő egyik könyvét, mert azt sem tudta, hogy az kicsoda, ki is olvasta a könyvet, de egyszerűen nem értette, miről is volt szó a regényben…) De ha meséltem neki valamit, akkor egyszerűen nem jutott el az agyáig, hogy miről is van szó. Hallotta a szavakat, ért magyarul, de egyszerűen nem tudja értelmezni a hallottakat. Brutál.
Szerző Judit | Szeptember 3, 2009, 1:21 de.Húúú, kemény. Mondjuk Coelho kb. benne van abban az öt szerzőben, akiknek munkáit a csajágaröcsögei benzinkúton is megvásárolhatja az ember. Ez a Rejtő-sztori nagyon durva…
Szerző barok.eszter | Szeptember 3, 2009, 11:06 du.Nekem az a homalyos erzetem tamadt a kolkeimnel, hogy a szamitogep es a TV hulyiti el oket. Mert azt meg en nem ertem, hogy mirol szol egy Cartoonos rajzfilm, ok pedig minden rezdulest felfognak. Az lett a retorziom, hogy letiltottam a Cartoon-t es a JetX-et a TVjukrol. Maradt a Minimax a DekoTV es a Nationalgeographic.
Most eppen “jonnek le a szerrol” – idegesek, frusztraltak es dobaljak magukat. Elkepeszto. Meg en is, hogy hagytam ezt a szart nezni nekik honapokig.
Szerző soundria | Szeptember 3, 2009, 10:25 du.Lehet benne valami. Ezzel nagy gondban lennék szülőként, mert renggeteg időt töltök tévé előtt, de szinte csak dokumentumfilmet meg riportműsort nézek (a rohadt DIGI Pesten meg éjszaka minden dokucsatornát pornóra vált, érted, amikor minden átmenet nélkül felnézek a gép mögül és ott egy péló a semmiből… :D), és nem tudom, hogyan tudnám szűrni a gyerekek számára a tartalmat. Már ma is többszát csatorna van… durva.
Szerző barok.eszter | Szeptember 3, 2009, 11:11 du.Azt hiszem én is akkor fogok először eltöprengeni a pobléma megoldásán, amikor lesz egy gyerekem. Addig csak azt mondom, hogy ezekből az emberekből nem lesz kardiológus vagy ügyvéd. Ha pedig találkozok velük a Tescoban, remélem, jól adnak majd vissza.
Én ezt a butító rajzfilmek, internet, tv kérdést sem tudom úgy nézni, ahogy ti. Ez egy közeg, amiben fel kell nevelkedniük és nekünk pedig felnőttként helyt kell állnunk. Én speciel nem értem, hogy a Miminax-ot akkor már miért kellett meghagyni. :D Szerintem nagyon buta rajzfilmek vannar rajta és gyerekek nem hülyék. Én már Dexter Laboratóriumán serdültem, meg Son Gokun (ma is nézem amúgy, 24 évesen – csak most lettek meg a betiltás utni epizódok magyarul :P). És most nem érzem magam primitívnek, legalább is, értem, amit olvasok. :) Szerintem a probléma bonyolultabb ennél.
Én amúgy nem találkozok ilyen emberekkel. Jó, öcsém nem észkombájn és szinte sohasem olvas, szakképzésre jár. Én Fősulira járok, rengeteget olvasok, de egyre kevésbé érzem azt, hogy ez bármi előnyt jelentene a boldogulásom terén.
Sokrétegű ez probléma.
Szerző norubi | Szeptember 4, 2009, 8:05 de.Érdekes, mert lakótársam legnagyobb kislányának szintén vannak gondok az olvasásával és szövegértésével – 12 évesen. A legkisebbet (2.5 éves) napi szinten látom a számítógép előtt ülni és ha nem ülhet oda, akkor üvölt mint a fába szorult féreg, hogy “anyukám! Teletubby” és amíg nem kap teletubby-t, addig üvöltés van. A másik favorit a gumimacis szám, amitől én speciel falra tudok mászni.
És pl. az öcsém korosztályában (19 évesek) is rengeteg ilyet fedeztem fel, hogy gond van a szövegértésükkel és így jönnek pl. magyar szakra és az elsősök fele elzakózik félévkor, mert nem tud szakirodalmat olvasni.
Én mondjuk nem tv-n nőttem fel. Néztem ugyan, de amiket én szerettem, az a Mézga család volt, a Frakk, a Mekk mester, a Kockásfülü nyúl és a legnagyobb kedvenc pedig a No pogodi az orosz csatornán :) Ezeket mai napig imádom és megfogadtam, hogy gyerekemet erre fogom szocializálni:)
Csak a gáz ott kezdődik, amikor a gyerek oviba/suliba megy és kiderül, hogy x mesét/hülye tinisztárt nem ismer és ha nem kapja meg, akkor jön, hogy kirekesztik a társaságból és az a másik véglet.
Írtam már párszor a Hannah Montana őrületről, na most beteljesedett a jóslatom.Lakótársam 2x annyit költött a gyerkőcök iskolacuccára, mert nagy részük Hannah Montanás. Matricák, füzetfedők, tollak, meg amit még el lehet képzelni.
Szerző Melcsi | Szeptember 4, 2009, 10:42 de.Én nem értem, miért rosszabb, ha csatlakozva a trendhez Hannah Montanat néz és hallgat, mintha szülői nyomásra pl a No, megállj csak!-ot nézi, amely nyugati mintára készült, 5 perc folyamatos rohanás, és buta vizuális poénok (a nyugati hasonló rajzfilmek politikai-társadalmi érzékenysége nélkül, ami legalább felnőtt fejjel többletet adna)… vannak persze nagyon jó klasszikus rajzfilmek, de én speciel azt vettem észre, hogy ezekben is a felnőtt fejjel megérthető utalások a jók (pl. Doktor Bubó magyar nyelvi játékai)… nem kell túlrtékelnünk a múltat. És túlértékeljük a modern médiumok szerpét az ember személyiségfejlődésében. Ha a gyerek valóban Hannah Montanán meg Alkonyaton szocializálódna, akkor valószínűleg az igaz szerelmet keresné és 18 évesen vesztené el a szüzességét… De a Hannah Montana rajogó kislányok nagy többségének 20 éves koráig nyolc pasija lesz és abból hatnak a nevére emlékszik majd (persze sarkítok). Szerintem valószínűbb, hogy a társadalmi jelenségek, így a funkcionális analfabétizmus vagy a trendek, már korábban megjelenő személyiségfejlődési folyamatok végtermékei. Aztán persze kialakul a tyúk vagy tojás problematika, minden mindennel összefügg, minden mindennek az oka… és lehet írni könyvet, előadást lehet tartani. De hogy ki fogja megoldani a kérdést, vagy hogyan lehet megoldani egyáltalán, azt senki sem tudja.
Szerző norubi | Szeptember 4, 2009, 11:30 de.Nem tudom, én 4 évesen is frankón értettem a No megállj csak!-ot.
Viszont az összes Hannah Montana rajongó kiscsajon olyan furcsa zavarodottságot látok, mert ugye hasonlítani akarnak rá és annyi időt töltenek el ezzel, hogy mással alapból nem foglalkoznak. Az alkonyat meg nem 12-14 éveseknek való sztem, én simán 16-re tenném a korhatárát. Ilyenkor értem meg szerencsétlen Pattinsont, hogy Kristennel tagadnak és hazudnak össze-vissza, mert ha kiderülne (mondjuk már kiderült, de ők azért tovább ködösítenek), akkor kevesebb kiscsaj rajongana érte és csökkenne a nézettség. Milyen már, amikor teljesen begőzölve egy filmtől azt akarják, hogy egy színész harapja meg őket:P:P Számomra ez már beteges.
Egyébként itt a kicsi csaj még a Teletubby mellett JimJam-et néz, hát 5 kerek percig nem bírom ki a tv előtt, ha az a csatorna van neki bekapcsolva. Sőt, még a minimaxtól is frászt kapok. De egyszerűen rá van kattanva a hipergyors audiovizuális élményre. Múltkor elkezdtünk Süsü-t nézni és untatta, mert lassú volt. És akkor majd csodálkozzunk, ha a gyerek az iskolában hiperaktív lesz és nem lehet bírni vele. Már most is olyan hisztis kis zsarnok, hogy ha nem kap meg vmi, majdnemhogy fulladásos rohamot kap annyira ideges lesz.
Szerző Melcsi | Szeptember 4, 2009, 11:42 de.Most eszembe jutott valami nagyon vicces… Nekem a tévé volt lassú a könyvhöz képest :D
Nagyon hamar megtanultam olvasni, és sokat is olvastam. Egy idő után a tévé nagyon elkezdett untatni – mert lassú (elvégre a könyvet olyan tempóban olvasom, ahogy jólesik, nem kell hosszú percekig egy unalmas párbeszéd felett rágódni), és mert sok-sok idő eltelik két rész között (akkor még egy héten egy részt lehetett csak nézni egy sorozatból, azalatt az ember öt könyvet kiolvas).
És egyébként nagyon-nagyon örülök neki, hogy kiskoromban sokat olvastam, mert szerintem ma is abból profitálok.
Szerző Titi | Szeptember 4, 2009, 8:15 du.Én az egyetemen profitálok abból, hogy gimiben 3x-4x annyit olvastam, mint az évente kötelező 10-12 regény. Most úgy vizsgázok le van hogy 5-ösre:) Vicces azért, hogy magyar szakon egy szigorlaton majdnem hogy kevesebbet kell tudni mondjuk Adyról vagy Petőfiről, mint kellett a gimiben. Ott szóról szóra kellett tolni az egész életét, életművét, itt meg ha tudsz tíz verscímet, netalántán azt, hogy kikkel járt és miről szól néhány műve, akkor már megy is az ötös. Röhejes. Ez meg a tanárok Z-generációja:D:D Azaz az a 40 év alatti tanárok csapata. Az öregek még követelnek, de azért ott is vannak akiknek elég fent említett mennyiség.
Szerző Melcsi | Szeptember 5, 2009, 10:07 de.Ezt már csak nem tudom megállni szó nélkül én se.
(Február óta napi rendszerességgel jövök fel ide, hátha ragad rám valami, de eddig nem volt olyan téma, amihez érdemben hozzá tudtam volna szólni. Ráadásul ennyi okos ember között rám tört a kisebbségi komplexus. :))
Sokat tudnék mesélni ennek a Z-generációnak a furcsaságairól – már csak azért is, mert én is a része vagyok. 1994 decemberének végén születtem, amit egy kis jóindulattal (vagy inkább rosszal, de mindegy) már nevezhetünk “mid-1990s”-nek. Szerencsére a szüleim kiskorom óta céltudatosságra és… hát, értelmességre neveltek. Értsd: stréber voltam egész gyerekkoromban. Kimaradtam a nagy társasági eseményekből, melyek során körbebiciklizték a többiek a várost, és bizony nem voltam benne a homokozó elit klubjában. Helyette megtanultam olvasni, írni, számolni. Gyakorlatilag az általános iskola első osztályát végigunatkoztam. Pedig amikor hazamentem, megírtam a házimat, tanultam, de aztán nem estem neki semmilyen oktató jellegű elfoglaltságnak: bevackoltam magamat a kanapéra, és ugyanúgy néztem a Cartoon Networköt, mint a többi kisgyerek, aki még alsó tagozatban is csak elvétve tudott jó jegyet szerezni. Aztán leültem a gép elé, és irtottam mindent, ami élet és mozgott a GTA 3-ban. Ez alapján bizton állíthatom, hogy a tévé és a kockulás önmagában nem elegendő ahhoz, hogy egy gyerek teljesen lebutuljon, elzülljön, aztán tiniként ne tudjon felfogni egy hétnél több szóból álló mondatot.
Nagyobb probléma a szülők nemtörődömsége, amivel néha a gyermekneveléshez hozzáállnak. Vannak, akik szentül hiszik, hogy ez nem az ő dolguk: az óvónénik, tanítók, tanárok kötelessége ez, ezért kapják a fizetésüket. Természetesen az ilyen szülők is törődnek a gyerekeikkel, nem azt mondom, hogy nem – viszont egyszerűen nem nevelik őket. Mivel sosem próbálják, amikor esetlegesen rájönnek, hogy gond van (általában ez akkor következik be, amikor a gyermek tinédzserkorba lép, és sorra hozza haza a karókat a középiskolából, mert ott – az általánossal ellentétben – már nem kifogás az, hogy “nem értem”) nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Nem csak a gyerek tanul, hanem a szülő is. És az, aki tinikorban akarja elkezdeni a csemetéje nevelését, az pont olyan vaskos fába vágja a fejszéjét, mint az a gyerek, aki 9. évfolyamon akar megtanulni olvasni.
Összegezve annak, aki így hagyja, hogy ennyire elbutuljon a Z-generáció, ugyanakkora sara van az ügyben, mint a legidiótább rajzfilmek és hannah montanák életrehívóinak, akik kihasználják őket.
De azért még van remény. :)
Enikő voltam, majdnem 15 éves.
Szerző MYa | Szeptember 5, 2009, 11:03 de.Hatalmas köszönet a hozzászólásodért!
A dolgok legnagyobb része mindig szülőn-tanáron múlik. Például emlékszem, óvodában több olyan gyereket ismertem, akik nem tudtak játszani. A szülő ugyanis nem ült le velük, nem volt idejük. Ezek a kicsik agresszívak voltak és unták a mi klasszikus, történetmesélős fantáziajátékainkat. Nem értették azt, hogy “mondjuk, hogy” – miért “mondjuk”, amikor nem úgy van? Szóval már ilyen pici korban eldől rengeteg minden.
Tegyünk ehhez hozzá egy olyan arctalan-névtelen világot, mint a 100 csatornás tévéelőfizetés és akorlátlan internethasználat, millióféle játékkal. Adott egy olyan színtér, ahol a 6-10 éves gyerek – aki a legbefogadóbb korban van – elveszítheti a valós értékekkel való kapcsolatát: főként akkor, ha nincs tanár-példakép, csak kilumpolt-kiégett, pályaidegen pedagógus, és nincs szülő, aki mellette áll, utat mutat.
Ilyen közegban a gyerek nem olvas – és egészen biztos, hogy ez mindennek a rákfenéje. A rossz szövegértés, a funkcionális analfabetizmus, az agresszió a neten – mindez tutira összefügg az olvasás hiányával.
És igen, csatlakozom az előttem szólókhoz: 10-12 évesen heti 4-5 könyvet “kivégeztem”, minimum, köztük olyanokat is, mint az Exodus vagy a Quo Vadis, ami nem éppen ifjúsági irodalom. Mellé volt két olyan magyartanárom – alsóban és felsőben, 2×4 év – akik úgy tanítottak, hogy gimnáziumban, humán tagozaton EGY MONDAT új infót nem hallottam irodalomból és nyelvészetből a négy év alatt (na jó, csak három évet jártam gimibe, de akkor is). Basszus, mi már hetedikben tanultunk fonetetikát, fonológiát, de még sajtónyelvet is, nem alapfokon… zseniális két tanárom volt.
Most mennem kell, de nagyon örülök az érdekes beszélgetésnek, pussz mindenkinek!
Szerző barok.eszter | Szeptember 5, 2009, 2:41 du.Az bizonyos, hogy az olvasmány-élmény sokat számít a későbbi műveltség tekintetében. De szerintem nem szabad mindenkitől elvárni, hogy komoly irodalmat olvassanak, vagy egyáltalán olvassanak. Az persze szomorú, hogy egyre kevesebben vannak, akiktől elvárható (akik képesek rá? ). Egyébként olvasni nehéz, én 14-15 évesen faltam a könyveket, Camus-től Orwellig, a szórakoztató irodalmon is át. De mára belefáradtam kissé, nem tudom miért. Évente 3-4 olvasmány (igaz, azok rendkívül igényesek) nekem már elég, melettük kb. ennyi képregény. Öregszem. De ez már OFF… csak tatás sopánkodás. :D
Minden jót! Sziasztok!
Szerző norubi | Szeptember 6, 2009, 10:31 de.Én meg még sosem hallottam Coelho-ról, most akkor nagyon műveletlen vagyok?:) De legalább a mondatodat elsőre is megértettem, hátha ezért kapok egy jó pontot:)
Amúgy szerintem nem olyan nagy a probléma, bunkók mindig is voltak, akik fel sem fogják a helyzetet, de már osztják a másikat, és normális hangnemben nem képesek társalogni, csak az Internet előtti időben ritkábban találkoztunk velük (most mégis, értelmes ember miért is társalogna önszántával bunkókkal?). De itt már akkor is beszólhatnak, ha nem vagy kíváncsi rájuk. Meg persze a neten, névtelenül mindenki könnyebben támad másokat…
Szerző Thomas | Szeptember 25, 2009, 2:21 du.A neten könnyebb azért, mint szemtől szemben, netán levélben.
Hát, az sosem baj, hogy nem minden ember minden írót/könyvet/filmet etc., inkább az a gáz, amikor vki ezzel együtt is mindig a legokosabbnak hiszi magát, méghozzá mások kárára.
Szerző barok.eszter | Szeptember 26, 2009, 4:06 du.Erre valami olyasmi a hivatalos magyarázat, hogy a tévé és a számítógép túlzottan felgyorsítja az információk áramlását. A gyerekek agya meg ehhez a nagy pörgéshez van szokva, a könyvek túl lassúk és akciószegények nekik.
Egyébként ezzel én is így vagyok. Tudós vagyok, de van egy kenyérkereső szakmám is, amit számítógéppel végzek. Persze ha már a gép előtt ülök, munka közben nézegetem az internetet, youtube-ot, ami jön. No, egy ilyen hét után elég nehezen megy a szakcikkek olvasgatása, untatnak, túl ingerszegénynek érzem őket, és kell egy nap, mire az agyam visszaáll a “lassúbb” információfeldolgozásra.
Szerző ön | Szeptember 26, 2009, 3:53 du.“szakmám” helyett “munkám”-at akartam írni…
ezenkívül van egy öcsém is, aki lényegesen fiatalabb nálam, pont egy generációnyi különbség van köztünk. kimagaslóan intelligens srácról van szó, kitűnő tanuló, de olvasni utál, a kötelezőkön kívül soha nem venne könyvet a kezébe. egyszerűen untatja az olvasás, mert nem kötik le a könyvek.
Szerző ön | Szeptember 26, 2009, 3:55 du.Sajnos én is kevesebbet olvasok, mint a net előtt… és állítólag a Harry Potter is azért lett nagy siker, mert pörget… nem tudom, én csak beleolvastam, de tény, hogy a sok passzív leíró rész helyett ott a sok akció oldalról oldalra…. ami még így is lassabb a youtube-nál persze.
Szerző barok.eszter | Szeptember 26, 2009, 4:08 du.Ritkán olvasok egy cikken belül “röhejesnek tartom,… megmondja a frankót,… mi a fasz van” …stb. és “kognitív disszonancia, alternatív-liberális” kifejezéseket….
Úgy látom minden generáció más és más… Okkal születünk a világra és nem véletlenek sora amit megélünk. Az adott időben a hippi, kommuna, rock n roll jelenségeket is elítélték!!!!! Nem sokkal később az akkori lázadó fiatalok váltak a társadalom alappillérévé! Ha akkor nem élhetnek szabad szellemben és nem indítanak kultúrális, szexuális, politikai, szellemi foradalmat… lehet még mindig a szülők döntenék el ki legyen kinek a párja, és a fiatalok továbbra is tabuként kezelnék a sexet… A rock zene adományairól pedig nem is beszélek!
Nem tudhatjuk mi lesz 20-30 év múlva és nem gondolom hogy ítélkeznünk kellene, mert ők más adottságokkal élnek.
Szerző 30 | Február 9, 2012, 5:54 du.