Aktuális

10 dolog, amitől agyfrászt kapok a Facebookon

Liberális alkat vagyok, de azért van olyan, ami engem is kiakaszt... ma pedig mindez kikívánkozik belőlem, sorry for my rough honesty. Ettől függetlenül persze senkinek sem fogom leharapni a fejét, és továbbra sem húzom fel magam a vécécsészére bánatomban, sőt: még csak nem is törlök mindenkit, beleértve magamat is Facebookról.

  • Kiss Józsefné, csecsemőképpel

Anyád?*

Bejelöl Kiss Józsefné, fasza (végül is lehet ettől még jó ember, bár rezeg a léc). Sebaj, nézzük a vizuális körítést, hátha legalább kiderül, ki ő és honnan ismerem. Profilkép: egy csecsemő - hümm (lázasan kutatok elmémben, de egyetlen csecsemőt sem ismerek). További képek: - Kiss József, egy kerekfejű totyogós és az említett csecsemő; - bernáthegyi kutya, csecsemő, óvodás (tökéletes nyitánya egy hollywoodi filmnek); - Kiss József és a kutya; - Kiss József magában; - a kutya magában. Oké, akkor lássuk a biográfiát: iskola, munkahely kitöltetlen, a születési dátumnál csak a nap és a hónap látszik (legalább digitális írástudóról van szó, aki jogos veszélynek érzi az adataival kiállított fals személyit, de ez most nekem nem segít). Közös ismerősök a Kit Kat csoki, a medvecukor és Azok, akik nagycsoportban is szopták még az ujjukat. Ki lehet ez a Kiss Józsefné? A bemutatkozás majd mindent megold, gondolom, de aztán lehorgadok: "Zsófika és Petike anyukája vagyok, és van egy helyes kutyusunk is!". Hát jól van, örvendek, kedves Kiss Józsefné.
  • Ismerkedős, tolakodós jóskák
Kedvencem, amikor bejelöl egy vadidegen, így érthető okokból nem konfirmálom. Egy óra múlva már ott is az üzi: "Szeretnél velem ismerkedni? MSN-en beszélgetni?" vagy éppen a kedvencem, pár hete: "Szia, nem véletlenül téged láttalak kedden a hatvani Tescóban?". Itt már persze több dolog is homályos: egyrészt, miért nem egy társkeresőn mocorog az, aki ismerkedni szeretne, másrészt azt sem értem, miért ír az ilyen emberek többsége válogatás nélkül minden nőnek párkapcsolati státusztól függetlenül (kétségbeesés-szagot érzek), végül pedig az nem világos, hogy ha már írnak, miért nem valami eredetibb, uram bocsá' személyesebb szöveggel indítanak, ami látatlanban is magasabb hatékonysági rátát ígér. "Na jó, de mi van, ha az illető TÉNYLEG veled akar megismerkedni, nem csak lő minden célpontra, ami mozog?" - kérdezte egy barátnőm. Hát, kérem, akkor a helyzet nagyon egyszerű: a blogomon bárki, bármikor megtalál.

  • Nagy Orsolya és Tóth Ferenc, képtelenül

Sosem fogom megérteni, miért regisztrál valaki egy közösségi portálra kép nélkül, de végképp nem fogom fel, mit vár egy Nagy Orsolya vagy Tóth Ferenc, tekintve, hogy minden faluban akad három-négy ember ezen a néven. Mégis miről ismerem fel őket?

  • x_reminder_machinery_x_86, vicces avatarral

Apám, ez durvább, mint amikor egy bót jelöl be, nagymellű szőke nő képével. Érdekes módon a bótokat rendszerint Jessicának hívják, a hülyeavataros krikszkrakszokról pedig szinte mindig kiderül a végén, hogy senki sem ismeri őket. A kérdés itt is felmerül: oké, de akkor meg miért nem társkeresőn regisztrál vagy anonim, érdeklődési körének megfelelő fórumokon cseveg?

  • Mitcsinájszolós-számonkérős real life-ismerős

“Nem vetted fel a telefont/nem válaszoltál a mailemre, pedig tizenhárom ötvenkettőkor kommentáltad Horváth Zsuzsa képét, tizenöt húszkor pedig be voltál jelentkezve, tehát lett volna időd beszélni velem” – igen, drágám, biztosan így volt, de bármilyen furcsán is hangzik, nincs mindig szabad félórám-órám, nem hurcolom magammal mindenhova a telefonomat és bizony megőrülök, ha huszonnégy óráig egyszer sem tudok csak úgy békében üldögélni, és a saját dolgaimmal szöszmötölni. Írok, dolgozom, beszélgetek, olvasok, kajálok, kádban ülök, gondolkozom… Leave me alone, majd jelentkezem.

  • Ismerős, aki semmit sem hagy szó nélkül

Van néhány ember, aki úgy érzi, mindig MINDENT kommentálnia kell: akkor is, ha nincs egyébként mondanivalója a témával kapcsolatban. Persze nem ez a fő gond, hanem inkább az, ha mellette még rohadtul rá is ér egész nap a nyitott facse mellett ülni, pláne ha vasárnap hajnalban és szerda délben is fél percen belül ott a hozzászólás a falon: “szerintem is”, “nem is tudom”, “jó kérdés”, “régen láttalak, ma kihúzták a bölcsességfogamat, hívjál majd” (az offtopik-személyesüzenethagyós komment-hadjárat eleve bosszantó: arra ott van a privát üzenet, a többi ötszáz barátra nem tartozik egy vadidegen tökéletesen irreleváns szófosása).

  • Ismerős, aki kritikátlanul taggel minden képen

Nincs is annál csodásabb érzés, mint amikor arra ébredek délután kettőkor, hogy a facsén már tizennyolcan kommentálták a legelőnytelenebb tokáshányósfetrengős fotóimat. Külön szép, ha az én ismerőseim és az ismerős ismerősei is gyönyörködhettek már benne. Ej…

  • Azok, akik mindent elhisznek… és továbbítanak

“Six more friend have joined the group “NEM, NEM FOGOK HAVI 1190 FT-OT FIZETNI A FACEBOOKÉRT 2010. AUGUSZTUS 27-TŐL”. Hoaxok, vírusok, városi legendák, spamek mindig is lesznek, éppen ezért nem kell mindent kritikátlanul elhinni, amit valaki státuszüzenetbe kopíroz. Nem, nem leszel szerencsétlen 10 évig, ha nem küldöd tovább, illetve ha tovább küldöd, akkor sem valószínű, hogy iPhone 4-et vagy egyiptomi hétvégét nyersz. Marketing!

  • Farmville-tulajok  és egyéb eltévedt virtuális kisállatok gazdái

Miért, miért, miért? Annyi szép dolog van a világon, annyi fontos, értelmes és léleképítő cselekedet. Miért jó az valakinek, ha éjjel- nappal rossz grafikai világú fiktív világban tevékenykedhet? Na jó, nincs ezzel semmi gond alapjáraton, csak engem hagyjon ki belőle.

  • A mindenre mindenkor meghívósak

Tök mindegy, hogy mennyire gagyi, fiktív, digitálisan szocializált “esemény” (szép magyarul event), ott kell lenned és ha elutasítod meghív újra, mert hátha csak véletlen kattintottál a NEM válaszra. Ezektől kapok egyszer tüdőembóliát – fűzte hozzá a leírtakhoz  [ Deus ].

Kihagytam valakiket…?


*ez itt nem a csecsemő, hanem a kisóvodás – sans kutya

About these ads
About Eszter (1088 Articles)
Szabó Magda novellája, A mosolygó Bacchus jut eszembe: “Azt akarom, hogy a gyerek ne féljen. Ne legyen a szókincsében bosszúálló Jehova, kárhozat, kénköves láng, pokol. Hiszen érted”. Nos, én is épp így érzek, még ha más megfontolásból is, mint a vegyész, aki a történetben nevet sem kapott. Én inkább olyan vagyok, mint a Naphoz imádkozó sámán, akit az inkvizíció máglyára ítélt, a következő váddal: "A teremtő helyett a teremtményt tisztelte és imádta". Mire az eretnek megkérdezte: "Miért, mi a különbség...?".

38 Comments on 10 dolog, amitől agyfrászt kapok a Facebookon

  1. …hát igen… egyetértek…
    Mondjuk én most likvidáltam azon “ismerőseim” akik csak a /fő számot látták bennem…tudom a facebook is az iwiw is erre való…de nekem nem…én azon “ismerőseim” várom ott szeretettel akiket ÉN érdeklem..és a világom… :)

    egyébként semmilyen alkalmazást, csókokat, öleléseket sziveket birkákat egyebeket nem fogadok, mert bár elég laza ember vagyok nekem ez dedós… :(

  2. Igeeen, a farmville és egyéb játékos meghívás (nem jöttem rá, hogy hogyan lehet letiltani, hogy lássam, ha egy ismerős épp ültetett egy fát, vagy született egy bocija. elvetemült farmville rajongók ezzel szórják tele a falat…), ajándékkérés, mindenféle körüzenetek, amit eszetlenül továbbítanak… Meg akik a blogomat olvassák, és onnantól kezdve azt gondolják, hogy most akkor ismernek. Pedig dehogy. Vagy írt egy kérdést emailben, válaszoltam, és onnantól szerinte ismerősök vagyunk… Hát ilyenek… :)

  3. Kénytelen vagyok egyetérteni, épp most szedtem ki a kis randa face ikont a gyorsindítósávból, mert akarva is akaratlanul is ráklikkelek és nézem, nézem… a semmit.
    A kedvencem a megalomán állat kategória, aki feltett egy képet és még egy rohadt like-ra is beírja: Köszönöm Józsi ,nagyon kedves tőled!… közben szegény Józsi lehet hogy azt lájkolta , hogy milyen béna feje van már megint, vagy kilóg a képből az oldalszalonnája. Szóval agyrém, egyébként számtalan cikk foglalkozik a témával és a nagy kék közösségi oldallal.
    A legutolsó ilyen cikkben amit olvastam , arról esett szó, hogy az emberek (ill. az emberiség) igényli, hogy egy idő után bármilyen dologgal kapcsolatban kialakuljon egy ún. csőcselék. Itt és most a digitális világ csőcselékéről van szó, akik tagolnak , lájkolnak, kommentelnek és küldik a szmájlikat…
    Amúgy belegondolva , van kb. 300-400 ismerősöm, ebből már fele le van tiltva, hogy meg ne jelenjen a “kaptál egy kávét Edittől”… *igazán kedves, de ha nagyon poénos akar lenni, akkor reggel hétkor a kapuban áll egy dzsezva forró törökkel… akkor majd lájkolom, addig is “ignore” :-D

  4. Facebook-on az egy dolog h Te nem látod vkinek a fényképeit, attól még lehet hogy vannak, csak be van állítva hogy ki az a néhány ember aki láthatja (pl nálam is így van….)

    Az pedig az IKT tananyagban is benne van (gyengébbek kedvéért ez egy ECDL modul – Infokommunikációs technológia) hogy a közösségi oldalakon az ismeretségi viszonyok a teljesen felületes ismeretségtől kezdve (ismerősömnek az ismerőse, valahol már beszéltünk egyszer stb) a személyes ismeretségen át a rokoni kapcsolatokig, örök barátságokig terjedhetnek… Az h ki mennyire nyitott / jóindulatú /előítéletes, hogy elfogadja egy olyannak a jelölését, akit nem ismer annyira, mindenkinek szíve joga ezt eldönteni.

    Én azt nem szeretem h napi min.20 meghívót kapok olyan eseményekre amik nem is érdekelnek :D + most is még 93 page suggestion van /ajánló h likeoljak egy oldalt/ (múltkor elkezdtem szelektálni mert már 220 körül volt)

    És még egy dolog utoljára: Amúgy akinek lelki sérüléseket okoz az ismeretlenül bejelölgetés / mások nem annyira érdekes dolgait olvasni stb, az kicsit hanyagolja ezt az oldalt, vagy mondjuk az egész netet. Pár nap múlva felfrissülve térhetsz vissza ebbe a virtuális közösségbe.
    Ezt nem bunkóságból írtam, csak amikor már erősebb érzelmeket hoz ki belőlem a gépezés, észhez térek, hogy sok volt már a kockulás, olyankor nem ülök gép elé jó ideig. Inkább a barátaiddal beszélgess meg a családoddal. :)

  5. Köszönöm, hogy végre valaki leírta a véleményemet :)
    Akiket kihagytál: a mindenre mindenkor meghívósak. Tökmindegy, hogy mennyire gagyi, fiktív, digitálisan szocializált “esemény” (szép magyarul event), ott kell lenned és ha elutasítod meghív újra, mert hátha csak véletlen kattintottál a NEM válaszra. Ezektől kapok egyszer tüdőembóliát.

  6. ezt muszaj ismeretlenul is kommentalnom:
    SZERINTEM IS!

    hehe

  7. Igen, a meghívókat küldözgetőket én is akartam mondani.
    Meg a munkakontaktokat, akikkel én a koneksziónra annyira nem vágyom, de mivel bejelölt, vagyok olyan jófej/hülye, hogy visszajelölöm, ő pedig gátlástalanul revolverez a cseten, hogy mikor jelenik meg, megjelent-e már, csak azt akarta kérdezni, hogy érdekel-e… Ezt egyszer, maxxx kétszer elmegy, nade állandó jelleggel, s főleg, ha amúgy soha semmi más ügyben nem beszélünk, az nagyon gáz.
    Illetve az értelmetlenül állandó szpemmelő csoportokat is utálom. A PPKE öregdiákból azért léptem ki, mert nem bírták abbahagyni az üzenetküldést és meghívózást. Némi önmérséklet sosem árt…

  8. +1: Mindenféle “Napi-” cuccok, mint például a Napi Dr. House idézet, a Ki szeret ma téged legjobban?, Kérj egy bazmeget! stb. Folyamatosan letiltom az összes ilyet a hírfolyamban, de amint elfogadok egy új ismerőst (akivel egyszer ha szóba álltam gimiben, de neki most hirtelen nagyon fontos engem ismerősként aposztrofálni), hirtelen újabbak teremnek, de honnan?! Arról nem is beszélve, amit már tiltani se lehet, mint a folyamatos youtube-linkelés (félreértés ne essék, én is linkeltem már videót, de nem napi 3×…).

  9. igazad van mindenben , igy van ez sajnos…

  10. Nem tudom azok kit mennyire zavarnak akik szó szerint mindent like-olnak. Ez általában a rajongói oldalakon van. Teljesen mindegy, hogy értelmes vagy értelmetlen amit beír az ember, több száz olyan lesz akinek az tetszik, a hozzászólásokról nem is beszélve.
    Konkrétan:
    De ha ez értelmes szöveg akkor közöljétek velem.

  11. Törölte a linket, bocsesz :)
    Majd talán most: http://www.imagebanana.com/view/i2yknmcv/likeit.png

  12. a 3.ponttal akkor is vitatkoznék, mert sokan beállítják facebook-on hogy csak az ismerőseik (vagy bizonyos ismerőseik) láthatják nemhogy csak a képeiket, hanem az infokat is stb de nem értem hogy miért olyan nagy baj ez! mikor sok helyen írnak arról hogy mennyire kell vigyázni az adatvédelemmel meg hogy ne adjunk ki mindenkinek minden infot magunkról stb

  13. És aki minden saját bejegyzését lájkolja?:)

    • Az a legrosszabb fajta mind közül!!!

      • Mert ugye nyilván én is lájkolom szinte minden bejegyzésemet, de csak ott belül…:))))

        • Ahelyett, hogy az enyémeket lájkolnád, az megbocsátható bűn… LOOOOL (j/k)

    • Egyik volt kollégámat Mr. Önlájknak titulálják.

  14. na reszkess, innentol szenne leszel lajkolva, es meghivlak, hogy nyerj egy ipadot! Vahahahaaaaa

  15. Én wellness-hétvégét akarok inkább! :D

  16. ingyen economist-elofizetes?

    • Azt azért még átgondolom. Mindenesetre majd szólok. :)

  17. Én a facebookkal alapvetően egész jól elvagyok, ez is egy eszköz a kapcsolattartáshoz, persze szomorú is, hogy egyre kevesebbet találkozunk személyesen. Nekem csak 80 ismerősöm van, de őket tényleg ismerem és nem zavar, ha ők megosztanak velem valami infót, bár – szerencsére – nincsenek közöttük fanatikus lájkolók, szófosók, farmosok. (Szonjának:) Eleinte nagyon kellemetlen volt, amikor elutasítottam a munkakontaktok (sőt munkatársak) bejelölését, volt, aki szóvá is tette, de most már nem foglalkozom ezzel. Először visszaigazoltam pár embert, aztán amikor rájöttem, hogy a facebookon pl. megoszthatom a barátaimmal, ha írtam valamit a blogra, “kidobtam” azokat, akikről úgy gondoltam, nem tartozik rájuk az infó (most már csak a közeli barátok és a család vannak jelen). Igaz, amikor az egyik munkahelyi “ismerősöm” szóvá tette ezt a lépésemet, bele is vörösödtem. Majd közölte, hogy látta, tettem fel képeket és ezeket meg akarta mutatni a “padtársainak” és ekkor vette észre hogy már nem is ismerősöm és így a képeket sem nézheti meg. Mondtam neki(k), hogy a facebookot szeretném privát terepnek megtartani, akkor rám meredtek és kórusban kérdezték, hogy van valami érdekes infó ott rólad? Van valami új pasi?? Szóval feltételezem, hogy (egyesek) azért gyűjtik a virtuális haverokat, hogy legyen miről csevegni. (ahelyett, hogy dolgoznának) Most már egyre kevesebb ismeretlen ismerős jelöl be, gondolom, elterjedt, hogy antiszociális vagyok a virtuális világban. Na, de ez van, ez is egy (21. századi) tulajdonságom. Virtuális antiszoc :-)

  18. Imádom a kommentjeidet! Érdekes ez a virtuális antiszocialitás… én másképpen használom a facsét, inkább az az a felület, ahol nyitok emberek felé… sokszor pont azért, mert IRL vagyok kicsit antiszociális. Viszont bátor dolog, hogy el sem fogadod őket, le a kalappal. Én inkább leokézom, de tiltom, mert Mérleg vagyok, lol. Mások fantázianéven futnak, így csak ők találnak meg másokat, senki őket, elkerülendő a fenti problémát. Hát igen, 21. századi problémák…

  19. Én még a saját nevemen futok, bár (lassan) semmi sem látszik az adatlapomból, ma a képet is levettem, de még így is megtalálnak.

    :DD Na, igen, ki gondolta volna 10 évvel ezelőtt, hogy arról fogunk beszélgetni (persze online), hogy mekkora köcsög y meg z, állandóan szíveket küldözget, meg kutyakaját kunyerál (online), meg milyen egy tolakodó ember ez a Józsi, minden ok nélkül azt kérte, hogy legyünk barátok (online) és meg egy igazi karakán csaj vagyok, nem fogadom el ám bárki közeledését (online) és rosszabb időszakaimban teljesen elhanyagolom a barátaimat, azt sem tudom, mi történik velük, meg se nézem az üzenőfalukat 3 napig… Egyébként meg erről megtudhatod a véleményemet, persze online… a blogomon. ;-) Ahogyan a nyaralásomról sem fogok külön beszámolni Neked, megnézheted a képeket a képtáramban… persze onl…
    Szép új világ. :-))

  20. Én az online világban pontosan azt imádom a legjobban, hogy kommunikáció közben egyedül tudsz lenni. Nagyon nagy szükségem van az egyedüllétre, de kommunikálni is szeretek – szóval ez igazából számomra ideális szetting.

  21. A világban valami furcsa előre-vissza, előre-vissza körforgás működik. Pl. felgyorsultunk, ehhez jött az “időhatékony” műanyag élet műruhákkal, műkajákkal, műkommunikációval, (mű)gyógyszerekkel, most meg megyünk vissza: természetes anyagok, biokaják, természetes gyógymódok. És ebben a visszafelé haladásban a net összehozza az embereket és talán visszatalálunk a real kapcsolatokhoz is lassan. Amióta facebook aktivista lettem, sokkal élénkebb a kapcsolatom a környezetemmel és a netnek köszönhetően új barátaim is lettek (ugye :-)), akikkel nemcsak virtuálisan találkozunk. A net az én esetemben nem a real kapcsolatokat váltotta fel, hanem a no-kapcsolatot. Szóval pozitív…

  22. az a baj, hogy a munkakapcsolatok kozt van van olyan, akit tenyleg kedvelek es vele dumalok is ott fenn is szivesen – meg alapvetoen olyanokat nem irkalok ki, hogy hulye x, meg y rossz az agyban, vagy z mekkorat rokazott tegnap, es a fotoim 99 szazaleka is total vallalhato… De toprengtem mar egy zsiros torles/titkoscsoportletrehozas projekten. Az utobbirol most olvastam, de meg nem tudom, mi ez pontosan.
    En nem feltetlenul akarok netantiszoc lenni, sot, csak ugye a klasszikus jok a pogramok, csak sok a kocsog esete all itt fenn :/

  23. Tök jó az írás, pedig uncsi top10 formában készült.

    • Osztán már miért uncsi a top 10? Én imádok top 10-t olvasni. :)

  24. Először is jóból is megárt a sok, ez a lehetőség pedig szerintem alapjáraton is csak átlagos. Ezt a sablont alkalmazva kevésbé változatosak az írásaid. Na és erősen korlátoz: nem hiszem, hogy mindig pont tíz egyforma súlyú érved, vagy gondolatod van. Szerintem régen változatosabban írtál, mostanában viszont beleszerettél néhány formába. Javaslom, lépj tovább és kerülj közlebb a gondolataid tartalmához. Az új formákat már csak a gyakori próbálkozás miatt megtalálod majd. Akkor viszont olyanm formákat használhatsz, amilyenek másoknak nincsenek. Hajrá!

    • Amikor Amerikában kreatív írás kurzust választottam, rengeteg formai követelménynek kellett megfelelni: nem csak klasszikus versformáknak (ó, izzadás!), hanem abszurdaknak is. Például írj egy novellát úgy, hogy minden mondat első betűje az angol ábécét követi, sorban. Érdekes módon a novellák többsége egész jól sikerült, köztük az enyém is. Sokáig gondolkoztam rajta, hogyan alkothattunk “jót” ilyen szupermerev formai követelmények között, de aztán rájöttem: volt egy téma, ami valamiért fontos volt számodra, jó ideje bujkált benned, de nem merted-tudtad megírni. Kaptál egy abszurd keretet, ami megoldotta helyetted a formai kihívás felelősségét (ez könnyítés), közben pedig magasabb igényeket támasztott: megkívánta, hogy szinonimaszótárt használj, játssz a szórenddel (ez az angolban egészen más hangulatot ad, mint a magyarban, ahol a szórend sokkal szabadabb), késleltess vagy előrehozz bizonyos dolgokat. Persze, voltak, akik elvesztek a formában, nagyon sablonos vagy teljesen érthetetlen lett a tartalom. Viszont sokunknak segített a formai követelmény: a kulcs, így utólag belegondolva az lehet, hogy volt egy koncepció, ami mentén elindultunk, és a forma ennek adott keretet, nem keret volt önmagában véve.

  25. :O jársz a hatvani tescoba???? :O:O:O de tényleg

  26. Szántó István // június 20, 2011 - 23:28 // Hozzászólás

    Hát,… izé… én is idegen vagyok, csak a gondolatok nem amelyekért ide idelátogatok..Ha kinyitom az ablakot a jó levegővel együtt betévedhetnek a legyek sőt szúnyog is akad, amely jó tudjuk mit akar. Csakhogy… a facebook minden veszélye ellenére, én azért osztok meg mindenfélét, és ha akar hát hadd éljen vissza vele aki akarna, ha azzal vissza tud élni amit én a kirakatba teszek, akkor ugyancsak mestere a szakmának, de semmi nem lehetetlen. Én persze megpróbálok tapintatosan meglapulni ha valahol megtűrnek “hátha még szükség lehet egy jó bolondra” de vannak fokozatok, lehet hogy amit én tapintatnak nevezek ki, az másnak vaskos tuskóság. Tehát én tanulni vagyok itt, mert egy ilyen és a máshol másmilyen blog/ok az élet teljes keresztmetszetével birkóznak, amely egyre sokrétűbb és talányosabb mindannyiunk számára.
    Öregszem persze, de szeretnék fiatal maradni, persze nem úgy, hogy festem magam, meg azt akarnám csinálni amit a fiatalok most, mert minden korszaknak meg volt a maga fiatalsága. páratlan időszak volt ez mindenki számára, és mindenki ódákat tudna kihozni önmagából ha a régmúltra gondol. de kell egy új közösség is. Kell hogy kontinuitás legyen a régiek és az újak között. /Van aki nem ezt érzi persze, és lekeverne a mikrofonról minden nem izlésharmonikus megszólalót./ Én amit feltöltök a netre, az is jó valamire, és arra gondolok, ha csak egy lépcsőfokkal tudok valakit feljebb invitálni, húzni ráncigálni vagy mézzel csalogatni, már az is megérte.
    És most lehet hogy furcsán fog hangzani ez a magas C szeptim: Az Úr Jézus /pedig sokan Istenséget látnak benne/ megengedte Judásnak hogy visszaéljen azzal a lehetőséggel, hogy ismeri Getsemáné beli tartózkodási helyét, hogy elárulja és megköpködjék és megöklözzék, végül kivégezzék. Ilyen bárgyú balek /sokak szerint nem lehet Isten/ de én hiszek benne, és hiszek abban, hogy jól csinálta, mert csak a gátlástalan jócselekedetek az utilitarista, /Nemm!… határozottan nem utilitarista, hanem adopcianista szemlélet tudja okafogyottá tenni a gyűlöletbeszédet, az arroganciát, a disznóságot, a kizsákmányolást, és a másokban való zsákmányszerzést

  27. csak annyit, hogy egy egész embert nem kell (lehet) megítélni (elítélni) a facebook-os (fórumos), vagy a netes tevékenységéből… lehet hogy valakinek vannak rosszul sikerült megjegyzései, vagy túl naiv, és azt hiszi az a jó ha ő is küldözget meghívókat – ami pechére másnak nem jön be…vagy úgy beszél valakivel / valakiről ahogy nem kellett volna (adott dühkitörésből, elkeseredésből fakadóan, vagy azért meg neki is mondtak olyat amivel megbántották!!!!!) amit lehet később maga is nagyon megbán….de attól még az életben lehet normális, és attól még másokkal viselkedhet kedvesen, normálisan, rendesen…

    nekem ebből meg a másik írásból inkább az jön le hogy neked mindig igazag van, tényleg mindig meg kell hallgatni, támogatni, figyelni rád, de ha más várja el hogy segíts vagy törődj vele, akkor sokkal kritikusabb vagy,
    ha neked van problémád akkor segítsen mindenki, de ha másnak, akkor jaj ez mindig panaszkodik h….. inkább már nem is folytatom mert nem akarom idézni amiket leírtál….
    amúgy Árpi is pont ilyen… pedig azt hinné az ember hogy milyen megbízható(ak) és rendes(ek) vagy(tok)

  28. “Természetesen jogod van így érezni, de nekem is jogom van azt mondani, hogy ezeket a belső ügyeket neked kell megoldani a számodra fontos (if any) emberek és esetleg (ha találsz és adott a keret) egy szakember segítségével – rám ez nem tartozik.” jaja, te nem tudhatod, hogy milyen problémák, okok vannak a háttérben, és MINDIG kettőn áll a vásár, nem lehet csak az egyik felet elítélni a viselkedéséért, mert senki sem viselkedik ok nélkül így!!!!! csak arról ítélkezel amit látsz hogy vki bunkó volt, az kevés…

    “… rám ez nem tartozik” ha meg segíteni nem tudsz, akkor ne is szólj bele, mert semmi közöd hozzá.

  29. Sztem az embernek a problemait a barataival kell megbeszelnie, nem vadidegenek reszvetere kell utazni. Az elobbi segit, az utobbi melyre rant. Erzed a kulonbseget?

  30. Én tudok egy még jobbat: a főnök, aki elvárja (nyíltan vagy burkoltan), hogy jó alkalmazottként a céges oldalon mindent like-olj. Meg oszd meg az összes ismerősöddel, hogy ők is értesüljenek róla.

  31. A facen is elérhető játékok szemeteléséről nem az tehet aki játszik benne.
    Jómagam is szűröm, hogy mit akarok, és mit nem látni a hírfolyamon.
    A farmville-t már én is meguntam, de kitiltottam, hogy bármi is megjelenjen róla, és ennyi.
    Tehát nem az a megoldás, hogy posztokat teszünk ki, hogy ne oszd meg, hogy mit játszol, hanem használni kell a face adta lehetőségeket.

6 Trackbacks & Pingbacks

  1. Facebook - modernkori pestis mindenkinek! Lájkolj! | Akira útja
  2. Buli van: harmadik születésnapját ünnepli a blog | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  3. Tisztogatás Facebookon, avagy nemet mondok | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  4. - F, mint Fészbukk! / közösségi viharok egy kanál vízben! | Akira útja
  5. A Facebook tízparancsolata | Eszter's Offtopic
  6. Ötévesek lettünk | Eszter's Offtopic

Nehogy már benned maradjon a véleményed, ember! (Az első kommented előmoderálás után jelenik meg, de utána szabad a pálya!)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 380 követőhöz

%d blogger ezt szereti: