Jó, de hogyan lesz ebből kéró?
Én tökéletesen megértem, hogy a pénzintézetek és az állam arra igyekszenek nevelni minden állampolgárt, hogy 18 éves koruktól gondoskodjanak megtakarításokról, majd a gyermek születésének napjától tegyenek félre a poronty bankszámlájára is. Tisztában vagyok azzal is, hogy szerencsésebb országokban ez így természetes, de úgy érzem, Magyarországon – a körülmények ismeretében – nem lenne szabad 20 ezer forintban maximalizálni a lakáskasszára szánt havi összeget.
Azt is elmondom, hogy miért:
1. az előttem lévő generációnak fogalma sincs a modern megtakarításokról, apám még csak nem is hallott a lakáskasszáról, az én születésemkor még híre-hamva sem volt ilyesminek;
2. az átlagos huszonéves ma Magyarországon még nem él olyan életszínvonalon, hogy megtakarításra legyen képes, munkás létem legjavát én is úgy húztam le, hogy már eleve mínusszal indítottam a hónapot, és csoda volt, ha nullával zártam.
Egy magamfajta átlagember húszas évei végére, harmincas évei elejére jut el odáig, hogy pénzt tudjon félretenni a jövőjére, itt azonban rögtön egy óriási probléma jelentkezik. A lakáskasszákat – legalábbis az OTP-t és a Fundamentát, a többit nem néztem – úgy állapították meg, hogy össz-vissz havi 20 ezer forintot tudj befizetni, és legalább 4 év 4 hónapig fizesd rendszeresen ezt a pénzt. A végén aztán így 980 ezer forint lesz a saját megtakarítás, 284 ezer az állami támogatás, 27 ezer a kamat, és összesen 3 millió lakáshitelt vehet fel az ember. Felteszem azonban a kérdést: mégis mit kezd az ember 4 millió forinttal, ha egy rossz állapotban lévő, egyszobás, sötét lyuk a város peremén 8 millió forintba kerül? Ráadásul 4 év 4 hónap embertelenül hosszú idő, egy átlagos 28-30 éves ettől valamivel azért korábban szeretné a zárba tenni első saját lakáskulcsát, erre azonban a leírtak mentén esélye sincs.
A rendszer tehát nem gondol azokra az állampolgárokra, akik nem a jól eresztett szuperértelmiségi középosztályból érkeznek, tehát nincs családi alapú megtakarításuk, emellett egyetemre jártak és hosszú időn át nem lehetett olyan keresetük, amiből pénzt tudtak volna félretenni. Nekünk, akik azért nyilván sok százezren vagyunk, egy olyan konstrukcióra volna szükségünk, ahol mondjuk két év alatt, havi kb. 50-70 ezer forint megtakarítás mentén legalább három-öt milliót össze tudnánk harácsolni (saját megtakarítás+állami támogatás+kamat), amire már akár 10-12 millió hitel is felvehető. Így lenne esélyem friss harmincasként önálló lakásra, másként nem. Egyéb esetben ugyanis negyvenéves koromra juthatok el az említett hitelkeretig, amit aztán életem végéig fizethetek.
Közgazdászok, gazdasági újságírók, ingatlanosok, befektetők, pénzügyi szakemberek: ilyen konstrukció miért nem létezik? Oké, hogy az államnak “nincs” ennyi pénze egy emberre, így viszont a Fundamenta és az OTP Lakáskassza kimondottan a lakásgyűjtőknek kedvez (akik ráérnek gyűjtögetni egyik lakásuk melegéből éveken át, majd 5 évente venni egy kérót egyéb tőkéjükkel kiegészítve a vételárat), nem pedig az első önálló otthonukról álmodóknak. Hol van tehát a kiút?
Nem tudom, mi áll a háttérben. Talán az, hogy több pénzre nem szeretnének több kamatot és kedvezményt kifizetni? Lehet, hogy így jobban megtérül lekötnni inkább a pénzed, ha olyan beszari vagy, mint én, akkor csak sima betétbe, ha kevésbé, akkor állampapír, ilyenek, ha még kevésbé, akkor tőzsdézni… De én is azt tapasztaltam a lakásvásárlásnál, hogy hiába gondoltam azt, hogy egy csomót spóroltam (tudtam volna többet, ha nem imádok utazni…), mert kiderült, hogy aztán az olyan sokat nem ér…
Szerző Szonja | November 23, 2010, 8:46 du.A lekötéssel az a baj, hogy k. keveset hoz a konyhára. Amit látok, hogy 2 millióra 2 évre 150 ezer Ft a kamat, de én mondjuk összesen tudnék mondjuk 100 ezret lekötni, majd azt bővítgetni havonta. A betétekről és az állampapírokról még nincs infóm (assetomikazok), a tőzsde meg azért már elég rázós, azt nem merném bevállalni, asszem. Pláne, hogy én nem értek hozzá, a brókerekben meg nem lehet itthon megbízni, hiszen kicsi pénznél – mint az enyém – a tranzakcióért is annyit kapnak, mint amennyi a százalékuk, tehát párszor mindenkit bebuktatnak direktbe, hogy ne vegye ki az ember a pénzét. Szóval muszáj lesz legkésőbb 2011 januárjáig kitalálnom, mi legyen… decembertől elkezdem az intenzív tájékozódást.
Szerző Eszter | November 23, 2010, 9:52 du.Szia!
Ha konkrét lakáscélban gondolkodik valaki, a pénzlekötés nem egy megfelelő alternatíva az LTP-vel szemben. Sőt, ha nem azonnali a lakásigény, az LTP-nek nincs alternatívája. A 30% áll.tám. + kamaton túl, a fix és forintalapú lakáshitele a legnagyobb fegyvere!
Szerző Vidra Gábor | November 23, 2010, 11:33 du.mondom, kene beszelj hugommal
Szerző Szonja | November 23, 2010, 10:57 du.Indeed. El tudod küldeni mailben az elérhetőségét még egyszer? A kis papírt nem lelem.
Szerző Eszter | November 23, 2010, 11:48 du.mégis mit kezd az ember 4 millió forinttal, ha egy rossz állapotban lévő, egyszobás, sötét lyuk a város peremén 8 millió forintba kerül?
Alapvetően az 1, 2, 3, 4 milliós SZÖ-k (szerződéses összeg = saját befizetés + állami tám. + kamat + lakáskölcsön) nem is lakásvásárlásra, hanem felújításra, korszerűsítésre lettek kitalálva.
A másik létjogosultsága pedig a közös vásárlás. Ha egy fiatal- vagy házaspár, esetleg gyermek-szülő akar vásárolni, akkor elég neki a 4 milliós SZÖ, hisz kettejüknek az már 8, és persze lehet, hogy Bp-n nem, de pl. Pécsen ezért a pénzért már korrekt lakást lehet kapni.
nincs családi alapú megtakarításuk, emellett egyetemre jártak és hosszú időn át nem lehetett olyan keresetük, amiből pénzt tudtak volna félretenni. Nekünk, akik azért nyilván sok százezren vagyunk, olyan konstrukcióra volna szükségünk, ahol mondjuk két év alatt, havi kb. 50-70 ezer forint megtakarítás mentén legalább három-öt milliót össze tudnánk harácsolni
Ha havi 50-70 ezret félre tudsz rakni, az alapvetően egy nettó 120-160 ezres legális jövedelmet feltételez. Szerintem nincsenek sok százezren a 25-30 éves korosztályból akik ezt elmondhatják, ezért nincs is ilyen konstrukció, másik oldalról pedig a jelenlegi törvény értelmében, 50 ezer mellé az államnak 15 ezret kell hozzátenni havonta. Erre ma az állam képtelen, még akkor se ha a lakástakarék-pénztárak a kifizetésig a te pénzedet is államkötvénybe fektetik (kötelezően, hisz ez is törvény).
Ha félre tudsz tenni havonta 50-70 között, akkor érdemes 3db 20 ezres megtakarítást kötnöd, egyet a saját nevedre, a másik kettőt pedig kedvezményezett nevére (szülők, testvérek). Ilyen esetben persze szükséged van egy képzett személyi bankárra, aki megoldja neked, hogy a végén minden pénz nálad maradjon, de naponta történnek ilyenek (ergo jogilag is korrekt).
Egyébiránt az új pénzügyi és gazdasági szabályozás következtében most készülnek felemelni a 20 ezres plafont 30-ra, de ez még igazából nem is publikus :)
Szerző Vidra Gábor | November 23, 2010, 11:28 du.Helló,
köszi a részletes kommentet.
Szerintem ez itt a kulcsmondat:
“a jelenlegi törvény értelmében, 50 ezer mellé az államnak 15 ezret kell hozzátenni havonta. Erre ma az állam képtelen, még akkor se ha a lakástakarék-pénztárak a kifizetésig a te pénzedet is államkötvénybe fektetik (kötelezően, hisz ez is törvény)”
- ebből fakad a probléma, ahogy arra az utolsó bekezdésben én is ráéreztem.
Viszont ez óriási gond, mert az átlagbér ugye 120-160 nettó körül van, a 25 alattiak ettől valószínűleg még kevesebbet keresnek átlagban, az idősebbek többet, ezért a 25-32 közöttieké lenne az a korosztály, akikre a lakáshitel-termékeknek építenie kellene az elsők között! Most inkább épít a 80-at kereső, de még szüleivel élő (tehát se lakhatásra, se kajára nem költő) huszonegykétévesekre és a már biztos egzisztenciával – és önálló ingatlannal – rendelkező negyvenesekre, ötvenesekre. Az otthonlakó 80-at keresők kevesebben vannak, hiszen egyrészt csökken a lakosság létszáma, másrészt kevesen lakhatnak otthon, amikor a többség csak Budapesten vagy az öt közüli egyik nagyvárosban talál csak munkát, ők tehát mind kiesnek a hitelkérdésből évekre (örülnek, hogy esznek és fűtenek). A negyvenes-ötvenesek második-harmadik lakásvásárlását támogatja tehát voltaképpen az állam, és ez “nagyon nem jól van”, ahogy Szecsődi Karcsi mondaná.
Ami a többen összefogást illeti… na, ilyenkor lenne jó, ha nem csak egy szál apám lenne, hanem nagy család élő anyával meg öt testvérrel, akik közül választhatok! Mindenesetre ez így kissé bonyolultnak tűnik, abszurd dolog ez. Csóró egy országban élünk, na… lehet, lottóra és tőzsdére fanyalodom.
Szerző Eszter | November 24, 2010, 12:07 de.1. A probléma nem a lakás-takarékpénztárakkal van, hanem a fizetésed és a lakás árának arányával. Egy 12 millió forintos lakást havi 50 ezer forintonként 20 év alatt tudsz összespórolni. Ebben a lakitaki csak segít, de nem javít az arányokon.
2. Köthetsz szerződést az összes rokonod nevére is. Hacsak két főre szerződsz, akkor havi 40 ezer forintból 52 hónap alatt majdnem 3 millió gyűlik össze, amire ugyanekkora hitelt vehetsz fel. Ha akkor összeállsz valakivel, aki ugyanúgy takarékoskodott, mint Te, akkor bő négy év múlva vehettek egy 12 millió forintos lakást. Körülbelül ez az optimuma a lakitakinak. Egyéb változatokban vagy többet kell félre tenni, vagy kiegészíteni más forrásból.
4. Nem kell több lakás-takarékpénztárat megnézned, mert nincs több. Volt egy harmadik, de az feladta, mert kis méretben nem elég jó üzlet a tulajdonosnak.
5. Az állampapírnak kisebb a kockázata, mint a bankbetétnek, mert egy államnak kisebb az esélye fizetésképtelenné válnia, mint egy banknak. Így normális körülmények között az állampapír kamata kisebb a bankbetéténél. A bankbetétek kamatai nagyon eltérőek. A bankok a friss pénzt és az aktív számlahasználatot díjazzák.
6. Tőzsdézni csak több millió forinttal érdemes, különben a kockázattal keresett árfolyamnyereség a brókernél köt ki. A díjakat ugyanis úgy állapítják meg, hogy például tranzakciónként 1 százalék, minimum 5 ezer forint. Így egy 100 ezer forintos vásárlás és eladás jutaléka nettó 10 százalék, így a bruttó 12,5 százalék feletti árfolyamnyereség 80 százaléka a tiéd. Ötszázezer forintos tétnél viszont már a bruttó 2,5 százalék feletti hozam 80 százaléka a tiéd. Részvényből azonban legalább 3-4 félét célszerű, hogy ne legyen túl nagy a kockázatod. Ha nincs erre pénzed, de mégis bízol a tőzsdében, akkor vehetsz részvényekbe fektető befektetési alapot. Pénzed kétharmadát azonban célszerűbb kevésbé kockázatos befektetésbe tenni.
Szerző G- Józsi | November 24, 2010, 12:00 de.Szomorú vagyok, szarul hangzik, soha nem lesz lakásom?. :(
Mindenesetre az első pontban van az igazság, és ez akkor segítene, ha születés után elindulna a lakitaki, és az érettségire már ott lenne az első önálló kéró. Ezt viszont nem biztos, hogy minden szülő meg tudja tenni, sőt… a többségnek esélye sincs rá, pláne, ha több gyereke van. A mi generációknál persze erre még esély sem volt, hiszen hol volt akkor még ilyesmi???
Köszi a kommentet!
Szerző Eszter | November 24, 2010, 12:21 de.@vidra gabor – sajnos az a baj, hogy nem mindenki ferjjel-feleseggel-parral venne lakast, (mert nincs neki ilyenje) igy tenyleg halottnak a csok tud lenni parmillio forint. Errol persze csak az elet tehet, de velemenyem szerint egy egyedulallonak ezen tul is is total szivas a hitel – egyedul kell kigazdalkodja a torlesztot, eletbiztosaitaskotes volt nekem pl blabla
@jozsi- az elso mondatodban van a nagy igazsag!
Szerző Szonja | November 24, 2010, 8:07 de.Nem csak az a baj, ha valaki egyedülálló, hanem az is, ha a társa nincs olyan anyagi helyzetben, hogy félretegyen, és ezért egyedül kell kigazdálkodnia a tutit. No persze van itt más gond is: ez a rendszer hajléktalanokat vagy szerencsétleneket gyárt, mert ugye minden második házasság válással végződik, és a 4-4 millióból összerakott kéró felét mikor tudja kifizetni egy ember? Ha pedig kifizeti, 4 millióból mikor vesz a másik saját lakást? Ilyenkor marad az együtt szenvedés évtizedekig, vagy a homeless business.
Szerző Eszter | November 24, 2010, 12:11 du.A kommenteket nem olvastam végig, de maga az írás nagyon megfog. Naná hogy egyetértek, azonban volna valami, amit megosztanék veletek: szerintetek miért volt államosítás egy pár évvel ezelőtt? Pont azért hogy az emberek végre rájöjjenek, a lakás NEM VAGYON. Egy lakás nem tekinthető pénzügyi szempontból sehogysem eszköznek, hanem csakis forrásként jöhet szóba, hiszen viszi a pénzt mint a csuda. Mikor eszköz egy lakás? Ha kiadod albérletbe! Akkor folyik be belőle némi bevétel, és az ingatlanosok pont ezért vásárolnak fel annyi lakást meg házat. Amikor erre rájöttem (Robert T. Kiyosaki csodálatosan kifejtette ezt amúgy), azonnal álláspontot változtattam lakás terén, és eldöntöttem, én soha nem veszek saját lakást, hanem amint le tudok lépni ősöktől, albérletbe megyek. Az albi összességében szerintem olcsóbb, mint egy lakás fenntartása 3 fizetni rá a hitelt 15-20 évig. Ráadásul az albérletből – igen, ott a kockázat, hogy a főbérlő Téged tesz ki, de – könnyen tovább tudsz menni másik helyre, és így nem kell belesüppedni az adott környék szürkeségébe évtizedeken keresztül. Manapság pedig már olyan csudavillákat is lehet bérelni 150-200 ezer Ft/hó áron, hogy ha milliomos vagy, akkor sem kell házat venned, hacsak nem bérbeadási céllal teszed ezt.
Amúgy én Fundamentás voltam, az első 4 évet (akkor még máshogy volt a rendszer) fizettem, de csak havi 5 ezret, és a végén, mivel nem volt távoli képben sem, hogy lakásra használhassam fel az összeget, kivettem kamatok nélkül a 240 ezremet, így legalább szabad kezet kaptam a felhasználásra.
Szerző cinzina | November 24, 2010, 8:46 de.Én abszolút megértem ezt, de én mindig befektetésként – az egyetlen biztos befektetésként, hiszen a pénz inflálódik, az árfolyamok változnak, az állampapírok merevek, a betétek nehezen mozdíthatóak, a tőzsde rizikós etc. – gondoltam a kéróra. Amíg Pesten vagyok, én lakom benne, amikor már nem, mert sikerült eljutnom arra a pontra, hogy foglalkoztatott szabadúszó vagyok/családom lesz netán, akkor meg ki lesz adva, és állandó passzív jövedelemforrássá válik (elvégre a cél az, hogy Gyöngyösön tudjak lakni a már meglévő családi örökségben). Később – ez mondjuk 20 éves terv – lejár a hitel és tudok venni egy másik kérót, és akkor a már meglévő pestit tudom használni/tudja az utódom, ha lesz, a másik meg megint ki lehet adva.
Szerző Eszter | November 24, 2010, 12:16 du.Tökéletesen igazad van, de a legtöbb ember nem így gondolkodik :)
Szerző Cinzina | November 24, 2010, 2:46 du.Államosítás? Pár évvel ezelőtt? A lakáspiacon? Akkor én asszem lemaradtam valamiről.
Amúgy.
Hitel: fizetem tizenöt évig
Albérlet: fizetem életem végéig, ami remélhetőleg jóval több, mint tizenöt év
Szerintem ez összességében nem olcsóbb, ha optimista szcenáriót belőve mondjuk még ötven évet eltöltök a bolygón. Persze lehet, hogy nagyobb lakás kell majd egyszer megváltozott életkörülmények miatt, de családdal aki albizik, az azért extrém sportoló – gyerekkel, gyerekekkel költözni, mert a főbérlő most akkor eladná vagy beköltöztetné a lányát, hát… és nagyobb albérlet – több pénzbe kerül dettó. Ha kisebből nagyobb lakásba megy valaki (remélhetőleg családdal, pasival-asszonnyal), akkor a kisebbet ki lehet adni, még profitot is termelhet.
Azt szerintem mindenki maga választja meg, hogy hol vesz lakást – lehetőleg ott, ahol akár évtizedeket is eltöltene, olyan környéken.
Nyilván sajátnál nem fog az ember évente új helyre kerülni, ebből nem fakad változatosság, az tuti. De maximálisan ismeri lakása tulajdonságait, rejtett hibáit és nyilvánvaló előnyeit, oda mindig van hova hazamennie, nem függ egy tulaj vagy főbérlő kénye-kedvétől, azt alakít át és úgy, ahogy akar, szóval az övé, na.
Szerző Szonja | November 24, 2010, 9:38 du.Érdekes volt olvasni a posztodat, nálam is aktuális ez a kérdés, és én is végigrágtam magam a kommentekben említett dolgokon. Mi éri meg jobban, lakás, vagy albérlet? Hogyan érdemes takarékoskodni, mennyit és hogyan kell félretenni, lekötni, egyéb, hogy legyen értelme. Az egyetem alatt szinte végig dolgoztam, és ami bevételem volt, annak nagy részét mindig le is kötöttem. Persze ez azzal járt, hogy a menő cuccokról, utazásokról, nyaralásokról le kellett mondanom, de nem mertem kockáztatni, és elkölteni, amit kerestem, mert tudtam, hogyha bajban leszek, és hirtelen kell a pénz valamire, a családom nem fog tudni kisegíteni. Így sikerült is félretennem, de mivel albérletet is kell fizetnem évek óta, bizony nem sokat tudok megtakarítani. Egyedül egy átlagos fizetésből számomra szinte lehetetlen küldetésnek tűnik lakást venni. Szerencsére van párom, és ő is régóta takarékoskodik, de még így is csupán egy kis lyukra futná, ha nem akarunk nagy hitelt felvenni. Ezért inkább gyűjtögetünk tovább, és közben egy olyan szép, tágas, előnyös fekvésű albérletben lakunk, aminek a lakbérét simán ki tudjuk gazdálkodni, de magát a lakást még nagyon sokáig nem tudnánk kifizetni…
Szerző Arita | November 25, 2010, 8:37 du.Épp a poszt publikálásának perceiben várakoztam az OTP ügyintézőre (nem jószántamból, én cibezek) és egy nyúlfarknyi prospektust nézegetve majdhogynem kedvet kaptam a “téglánkénti építkezésre”. A 30%-os állami kedvezmény és a banki kamaton felüli hozam mellett a viszonylag kis összegekből történő tartalékképzés lehetősége csábítóvá teszi az ajánlatot. Hangsúlyozom, ez a konstrukció lakásfelújításra vonatkozik.
Viszont ha egyetlen félórát is eltöltünk az OTB-ben, félfüllel hallgatva az ügyfeleket, már világossá válik, hogy mik a hátrányai:
- amennyiben számlával kell igazolni a munkálatok elvégzését, már adódik a konfliktus lehetősége, hogy állandóan bankba kell hordani a számlákat, egy idegen ember dönti el az OTP szabályzata (ami épp nem rugalmasságáról híres), hogy elszámolja-e
- számla nélkül olcsóbb. Lehet jönni azzal, hogy meglopom az államot és leendő nemzedékek nyugdíját veszélyeztetem, de amíg az én közalka fizetésemet az utolsó fillérig nyilvántartják, folyamatosan csökken a reálértéke és lassan minden kedvezményt megvontak, akkor ne én legyek már a grál-lovag, aki örömmel fizeti az áfát, hogy majd csodás völgyhidakat és alagutakat építsenek belőle az Alföldre.
- a hozzáférés szintén nehézkes, korlátok köré szorított. Elismerem, aki támogatást ad, az kérhet cserébe valamit, de attól még hosszú a várakozási idő, ami a legkorábbi igénybevételre vonatkozik. Minimum 50 hónap. Egy banki megtakarítás esetén fél-egy évet ki lehet várni, ha nem akarjuk a lekötés felmondása esetén bukni a kamatot, de öt évre nehéz tervezni.
Mindezek arra vonatkoznak, akinek 20e forint észrevehető tétel a kiadásaiban. Tudom, tetszett volna sikeresnek lenni…. szummázva, jó hogy van ilyen lehetőség, de inkább rövidebb futamidejű megtakarítással próbálkoznék.
Szerző Dr.Stein | November 28, 2010, 9:47 de.Kedves Eszter és Kedves Hozzászólok!
Sajnos nagyon nehéz eldönteni melyik a helyes út. Én a párommal most két dolog között gondolkodunk: vagy nyitunk 2 Fundamentát (4 év11 hónaposat) és 2 év múlva áthidaló kölcsönnel felveszünk 7 millió Ft-ot 62 ezer Ft-os törlesztővel. (és még mellette kb. 1 milliót összegyűjtünk. Vagy 2 évig félre teszünk és kb. lesz 2 milliónk, és arra veszünk fel hitelt. A célünk lakásvásárlás. Csak nem tudom melyikkel járnánk jobban. :( Ha magunk összegyűjtünk 2 milliót, lehet feltudunk venni olyan hitelt amiből tudunk venni lakást, de ha a Fundamentából lesz 7 milliónk és esetleg mellette még 1 millió, akkor nem biztos hogy 2 év múlva kapunk 8 millióért lakást! (Pesten a XVII.kerületben szeretnénk lakást venni!) Most még lehet hogy tudnánk venni de nincs önerőnk! :( Ja és azt is figyelembe kell venni hogy 60-70 ezer Ft-nál ne legyen magasabb a törlesztő! Tehát sajna az se megoldás hogy 3 Fundamentát nyitunk! Bár lehet hogy a 7 milliós Fundamenta mellé tudnak adni vmi kedvező törlesztővel 1 milliót! Ez mondjuk lehet lehetséges? !
Szerző Szigetz | Március 4, 2011, 8:28 de.