10 dolog, ami szerethetővé tesz egy blogot

Szerintem

Az, hogy mitől lesz népszerű és látogatott egy blog, ebből a bejegyzésből nem fog kiderülni: teljesen más témát dobok fel inkább. Leírom, hogy az én szájam íze szerint mitől válik szerethetővé egy nyilvános online napló. Nem szentírás következik, nincsenek kőbe vésett szabályok, ahány blog, annyiféle… és az olvasók még ettől is sokszínűbbek.

1. Személyes tapasztalatok
Mindegy, hogy tematikus művészeti blogról vagy pályaválasztási tanácsadó felületről van szó, mindenképpen fontos, hogy a leírtak egyéni példákkal és személyes tapasztalatokkal is alá legyenek támasztva. Persze nem kell egoblogot csinálni egy sminkekről szóló webnaplóból, de mindenképpen hitelt ad a személyes hang. A műfaj pontosan az egyéni észrevételeknek, sajátos perspektíváknak kedvez, szemben egy hivatalosabb, konkrétabb arculattal bíró portállal – kár volna ezt az előnyt nem kihasználni. Pláne, hogy mindenki jól jár vele.

2. Paradigmaváltás – legalábbis új nézőpont
Mindegy, hogy divatblogról, kütyünaplóról vagy életvezetési tanácsokról van szó, az új nézőpont fel-felvillanása fontos. Ahhoz, hogy egy-egy témáról a szokásostól eltérő nézőpontból tudjunk írni (fotózni, videózni), jól kell ismernünk az adott területet, és szükség van egyfajta nyitottságra, pozitív értelemben vett felszabadító őrületre, gátlástalanságra. A zsenik képesek elképesztő marketingötletekkel vagy épp technikai újításokkal előrukkolni, mi átlagemberek meg sokszor pont egy poszt megírásakor lépjük át saját határainkat. A blog tapasztalatom szerint egy nagyon fontos kreatív eszköz, ami hihetetlen tartalékokat képes felszabadítani bennünk.

3. Megközelíthetőség
Sok jó és hasznos (főként szakmai) blogot ismerek, ahol a szerző tulajdonképpen soha nem reagál az olvasók kommentjeire. Természetesen minden egyes hozzászólás még akkor sem igényel választ, ha tíz-húsz kommentnél több nem gyűlik össze a kalapban, és pláne lehetetlen vállalkozás lenne ez akkor, ha több száz kommentről van szó… viszont kimondottan sértő, demotiváló és zavaró, ha a blogtulajdonos még a konkrét kérdéseket, kéréseket is megválaszolatlanul hagyja. A legfiatalabbaknál sokszor agresszív, magabiztos online perszóna jelenik meg, ami sokakat elkedvteleníthet: sokkal jobb, ha nyíltak és megközelíthetőek vagyunk a saját birodalmunkban. Aki ártó szándékkal jön, azt úgyis egy gombnyomással leszerelhetjük.

4. Interaktivitás
A szerző megközelíthetősége az alapfeltétele az interaktivitás kialakulásának. A legjobb az, ha olyan kötetlen kommunikáció alakul ki, ami akár a szerző nélkül is szabadon folyik tovább a blogon az adott tematika köré rendeződve. Jó, ha sokaknak van mondanivalójuk az adott témával kapcsolatban, és a légkör olyan, hogy a többség szabadon meg mer nyilvánulni (ne feledjük, még így sem kell mindenkinek kommentelni – mindig többen vannak, akik hallgatnak és figyelnek, és ezzel nincs is semmi baj).

5. Megoszthatóság
Ha blogot olvasok, jó érzés tölt el, ha valamit ad nekem a bejegyzés. Jókedvet, tanácsot, ötletet, inspirációt, információt… – ez valóban a blog típusától, jellegétől függ. Jó dolog kapni valamit, amit aztán magunkban tovább építhetünk, esetleg egy új blogbejegyzés formájában.

6. Tisztelet
Tisztelet alatt azt értem, hogy a blogtulajdonos semmit sem kíván a látogatók arcába nyomni erőszakkal: sem automatikusan induló háttérzenét (a zene jó dolog, de csak akkor, ha mi döntöttünk úgy, hogy belehallgatunk), sem csilivili, felugró mozgóképes hirdetéseket, sem termékajánlásokat minden sarkon (utálom az olyan oldalakat, ahol MINDEN egy helyre vezet és rendelésre buzdít, mindig is volt egy heveny porszívóügynök-parám: ahhoz, hogy egy online felület alapján terméket vagy szolgáltatást rendeljek, először a leírtak hitelességéről kell meggyőződnöm, tehát sok-sok hasznos, ingyenes kontent kell a tengernyi reklámlink helyett).

7. Humor
Lehet, hogy pénzügyi tanácsokról vagy alkalmazott nyelvészetről szól a blog, a humor viszont egyik esetben sem teszi kevésbé hitelessé egy szakember szavait. Sőt. Az egoblogoknál és a tematikus posztgyűjteményeknél is egyaránt szükség van arra, hogy ne vegyük magunkat túl komolyan… az önirónia egyébként is fegyver.

8. Precizitás
Az online világban rengeteg dolog van, ami baromira szép, de alapjában véve nemhogy funkciója nincs, de kimondottan hátráltatja az embert a cselekvésben. Ugye mindenki emlékszik arra, amikor először csinált honlapfélét? Kiraktunk mindenféle javascriptet, animált gifes mozgóképet, fekete háttérre írtunk szürkével, öt különböző betűtípussal, és nem törődtünk a kilógó képekkel – na jó, én legalábbis így voltam ezzel, bevallom. Sokszor még ma is kimondottan hasznos, élvezetes és jó oldalon látok hasonló dolgokat: ebbe a kategóriába tartozik a bekezdések nélküli szöveg és a központozás teljes hiánya (ami minden bizonnyal az sms-nyelvből szakadt ránk). Mindez csökkenti a komfortérzetet, tehát érdemes precíznek lenni… legalább bizonyos keretek között. :)

9. Médiagazdagság
Online felületen írni azért jó, mert bármikor előkaphatunk egy jó kis videót, audiófájlt, képet, linket, pdf-et, hadd ne soroljam. Mindenképpen érdemes élni a virtuális környezet adta szabadsággal, annál is inkább, mert ez a szerző és az olvasó számára egyaránt mennyei gyönyört jelenthet (szerencsés esetben, persze).

10. Szeretet
Mivel a blog az esetek többségében szerelemgyerek, és nem a megélhetés (fő és egyetlen) forrása, csak úgy válik szerethetővé, ha mi magunk is szeretettel csináljuk. Nem lehet csak és kizárólag racionális célokkal és nagyra törő ambíciókkal a fejünkben belefogni a dologba, mert fél év stagnálás után unalomba fordul a dolog. Eleve bő egy-másfél év, amíg összejön egy párszázas olvasótábor, addig sokszor úgy érezzük, az asztalfióknak írunk. Nem baj – az is éppen olyan fontos. Egy idő után, ha szeretettel gondozzuk a szerelemgyereket, meglepően nagyra tud nőni: hívtak már engem is konferenciára, ösztöndíjprogramra, tévés szereplésre a blog által, és szakmai feladatra is kértek már fel ennek a kis naplónak köszönhetően. Viszont ha kimondottan ezzel a céllal ültem volna neki az első bejegyzésnek, nem jutok el (hamarosan) a harmadik születésnapig. Meg persze… talán olvasók nélkül se, elvégre – lássuk be – a nyilvánosság mégis jelent némi inspirációt. :)

+ bónusz: Sok szép vers… nagyon jó versek, a blog szerves kiegészítőelemeként (megtaláltam ezt a posztot és visítva röhögtem…)