Aktuális

Charlotte maceszgombóca – avagy mi történik, ha idegen kultúrából és vallásból érkezik a párod?

kép: godammit.com

Furcsa módon az egyik leglátogatottabb írásom egy pakisztáni nő életét bemutató cikkecske, ami köré az elmúlt hónapokban igazi, élénk fórum szerveződött. Gyakran érkezik komment olyan magyar nőtől, aki pakisztáni - vagy egyéb többségében muszlim országból érkező - férfi felesége lett, vagy szeretne épp lenni. A következő bejegyzés nem csak nekik szól, hanem mindenkinek, akit érdekel a vallás, a kultúra és a spiritualitás sok szempontból ellentmondásos kapcsolata - hívőként, ateistaként vagy vallásoktól független útkeresőként akár. Természetesen minden eset egyedi, ahogy minden ember - mondtam már? - egyszeri és megismételhetetlen. Lehetetlenség általánosítani nemzetiség, vallás és nem alapján, így természetesen nem én adom meg a választ arra a kérdésre, hogy vajon a brazíliai esőerdőben élő törzs sámánja vagy a szaúd-arábiai sejk fia ideális társad lenne-e egy életen át az egyértelmű kulturális és sejthető spirituális különbségek ellenére. Inkább azon merengtem el, hogy vajon mi mindent érdemes átgondolni, ha egészen más kultúrájú, vallású és hitű társra leltél, mint amilyen te magad vagy.

Ha egy egészen rövid cikket akarnék írni, nem vesztegetném az időt:

“Jól érzitek magatokat együtt? Jó a szex? Adott a közös hullámhossz? Akkor nincs nagy gond, bármilyen vallás vagy kultúra is álljon mögöttetek. A közös pontok legyőzhetnek minden akadályt, lazíts.”

Sokszor valóban ennyiről van szó: ha úgy érzed, így áll a helyzet, ne is olvass tovább. Ha viszont nem érted a kedves jeleit, viselkedését, aggályait vagy saját döntéseidet illetően vannak kételyeid, talán érdemes beleásnod egy kicsit magad a keresztény és a muszlim világ különbözőségeibe.

Mit akar tőlem, hogyan tekint rám? (A vallás, mint kultúra)

Két különböző dologról beszélünk: az egyik a kultúra, a másik a vallás. Természetes, hogy a kettő az évezredek során összeforrt, annál is inkább, mivel a vallás hosszú ideig a hatalomgyakorlás fő eszköze volt (teokrácia), ezért még ma is beszélhetünk államvallásról és többségi vallásról a világ minden szegletében. Míg Amerikában, Afrikában és Ázsiában a velünk született vallás aktív része mindennapjainknak, az európai emberek többsége nem éli meg napi rítusok szintjén vallását, és az ateisták is többen vannak az öreg kontinensen. (Igen, azt is tudjuk, hogy az Egyesült Államokban például a természettudományi egyetemeken is helyet kap a Biblia teremtéstörténete, és a lakosság túlnyomó többsége felháborítónak tartja, hogy az iskolában egyáltalán szóba kerül Darwin.)

Persze, nálunk is megfigyelhető a kultúra és a többségi vallás sajátos keveredése: jó példa erre, hogy az ateisták is állítanak karácsonyfát, és rengeteg nem hívő dönt úgy, hogy templomi esküvőt szeretne, a gyerekét pedig  – biztos, ami biztos – megkeresztelteti. Noha ezek egyértelműen valláshoz köthető spirituális rítusok – más néven: szentségek – sokak számára egyáltalán nem ellentmondásos, hogy a lakosság egy része – ateistaként vagy éppen kereszténységhez szervesen nem kötődő hitrendszerrel – kötelezőnek érzi a templomi esküvőt vagy a keresztelőt.

A muszlimoknál a kultúra és a vallás még szervesebben kapcsolódik, mint nálunk. A Korán törvényeit társadalmi szinten többen tartják (egyes országokban egybeforrt a polgári törvénykönyvvel, ne feledjük), a hétköznapi életbe pedig igen erősen beleivódtak egyes rítusok. (Hozzáteszem, hogy “megszokásból” én is rajzolok keresztet a felszelendő kenyérre a késsel, pedig nem vagyok gyakorló keresztény – bizonyára mi is sok hasonló, vallásból érkező szokást őrzünk Szent Istvánunk nyomán).

Az egyik legalapvetőbb kulturális-vallási különbség keresztény és a muszlim világ mindennapi élete között a férfiak és a nők szétválasztása (bár tegyük hozzá, a keresztény felekezetek közül a reformátusoknál is külön imádkozik a két nem, és a legtöbb egyházi iskola nálunk sem koedukált). A muszlimoknál ez a szétválasztás nem csak ima közben, hanem mindenhol jelen van: külön buliznak, külön tanulnak, nincsenek különnemű barátságok. Így aztán ha te Tunéziában két férfikollégáddal kávézgatsz, könnyen hihetik azt rólad, hogy “rossz nő” vagy, a pasik pedig opportunisták. Ezt az istenfélő, gyakorló muszlim elítéli és tesz egy duát a bűnbocsánatodért, a kulturális muszlim pedig igyekszik kihasználni….

“Nem mutathatlak be a szüleimnek, hiszen te kurva vagy” – mondja szerelmének a tunéziai fiú, aki hívő muszlim, bár minden szertartást nem tart már. Imádja barátnőjét, három éve együtt vannak, közös jövőt terveznek – ennek ellenére számára egy olyan nő, aki tizenöt évesen elvesztette a szüzességét, huszonöt éves koráig nyolc-tíz pasit fogyasztott és beficcent életébe egy-két egyéjszakás kaland, kizárólag “kurva” lehet. Szereti ezt a “kurvát”, de még nem tudja, hogyan integrálja életébe.

Rengeteg egyéb szabály is él: a szerénység az öltözködésben, a tény, nem tarthatsz kutyát lakásban, nem ihatsz alkoholt vagy csak Allah nevében speciális technikával legyilkolt (tehát halal) állathúst ehetsz, vagy nem lehetnek másnemű barátaid. Ha igazán vallásos vagy, a következő szabályok betartására is figyelsz: kötelező napi ötször imádkoznod, nem hallgathatsz zenét, amiben a dobon kívül más hangszer is van, nem szedheted ki a szemöldököd és persze bűnnek számít a házasságon kívüli testi kapcsolat is. Lényegtelen, hogy egy vallástól független eszmerendszer vagy más vallás szabályai szerint mennyire számítanak “butaságnak” ezek a rítusok, mert tény, hogy a kultúrkörből érkezők nagy része ezeket tudat alatt, észrevétlenül beépítette a mindennapjaiba. Csak úgy, mint azt, hogy a házasság a férfi részéről nagyobb ajándékkal indul a nő felé, és az ifjú pár a férfi szüleinek otthonában kezdi meg közös életét (gazdag család esetén nyilván külön lakrészben). “Hogyan vihetek egy kurvát a szüleim házába?” – kérdezi sok keleti férfi, ha nyugati barátnőt talál, miközben a lány is szorong, hogy mit szólnak majd otthon, Kiskunfélegyházán az “arab terroristához”.

Ezek a részben vallásból mindennapi életbe kúszó, és hétköznapokból vallásba épülő szabályok egy kulturálisan egészen más hátteret eredményeznek, ami rengeteg félreértéshez vezet. A legtöbb muszlim férfi például azt hiszi, hogy az awrah-t nem tisztelő (a nőknél az arcon, a kézfejen és a talpon kívüli területeket szabadon hagyó) öltözék és a férfitársasággal szabadon keveredő attitűd egy könnyűvérű lányt rejt, aki külön kérés nélkül lefekszik bárkivel. A legnagyobb félreértés akkor rajzolódik ki, amikor a muszlim háttérből érkező – hitét spirituális értelemben nem gyakorló, de a hagyományokat magában hordozó – férfi látja a nyaraló nőt egy szál csőtopban és rövidnadrágban, melltartó nélkül, amint a bátyja haverjaival issza a sört egy étterem teraszán, és természetesnek veszi, hogy a nőre ráhajthat, hiszen könnyű préda lesz. A vallás spirituális ereje nem tartja vissza attól, hogy a Korán szerint bűnös kapcsolatba bonyolódjon, de a kultúra hatása elég erős ahhoz, hogy a helyzetet teljesen másképp értelmezze, mint (a szintén nem gyakorló) európai keresztény háttérből érkező nő. A sérülés adott, hiszen a becsületes, családcentrikus férfi napokig gyönyörűen udvarolt a lánynak, majd miután gerincre vágta, soha többet nem hívta már fel.

Részben ennek a kultúrából fakadó, alapvető félreértésnek köszönhető az, hogy a népszerű arab nyaralóhelyeken a pasik mindig ráhajtanak a turistákra – a másik ok természetesen a vízum és a kényelmes európai élet lehetősége, de sokan megelégszenek a kötöttségek nélküli “ingyenszexszel” is. És sajnos ennek a nagyon erős kulturális különbségnek írható a számlájára az is, ami szegény CNN-es riporternővel és az On The Spot Eszterével történt a Tahir téren, Egyiptomban. A módosult tudatállapotba került, örömittas, műveletlen, zömében analfabétákból álló hitetlen, istentelen tömeg egy olyan kultúrában nőtt fel, ahol a testét közszemlére tevő, férfiakkal vegyülő nő szabad préda, ezért természetesnek vették, hogy büntetlenül tehetnek bármit vele. Nyilván egyértelmű, hogy egy hívő muszlim (keresztény, zsidó…) akkor is arrébb lép és lesüti a szemét, ha egy idegen meztelen nő dörgölőzik hozzá, de itt értelemszerűen nem a hívőkről volt szó, hanem a csőcselékről, akik hitet és erkölcsöt nem, viszont egyfajta szemléletet kiragadtak kultúrájuk kontextusából, és saját feltüzelt ösztöneikhez igazították azt.

Már tudom, mit akar – de vajon mit tegyek én? Felvegyem a vallását, kövessem a szokásait? (A vallás, mint hit)

A kényszer mellett más dologból is leszűrhető, ha egy férfi nem gondolkozik komolyan, esetleg csak vízumot akar. Van elegendő spórolt pénze a házasságra? A muszlim kultúrában a házassághoz tőke kell, ami a házasulandó felek elkötelezettségét, komolyságát és érettségét jelképezi. Hajlandó odaadni neked a nikah, vagyis az érvényes muszlim frigy egyik alapfeltételét, a nászajándékot? Ezt a házasság előtt a menyasszony kapja, és nagyjából három havi fizetésnek felel meg. Van munkája, illetve az új országában talált már munkalehetőséget? Hajlandó ott élni, ahol te szeretnél? Elfogadja a múltadat, azt, ha te már nem vagy szűz vagy emiatt esetleg csökkent értékű árunak tart, és ezt érezteti is veled néha?

A leggyorsabban növekedő vallás a világon jelenleg a muszlim, ahol a kultúra és a vallás talán még jobban összeforrt, mint nálunk. Miért van egyre több muszlim? Egyrészt azért, mert a vallás olyan földrajzi lokációkban van leginkább jelen, ahol kevésbé bevett gyakorlat a fogamzásgátlás (n.b. a Korán a megszakított közösülést engedélyezi családtervezési szempontból, ami alapján a vallástudósok levezették, hogy az óvszer és a tabletta is engedélyezett). Másrészt – és talán ez a legfontosabb – a gyökérvesztett, anyagközpontú és extrém-liberális környezetben az emberek újra hagyományokra, törvényekre és rítusokra vágynak, ezért a nyugati világ nem gyakorló, ám kereső keresztényei és zsidói örömmel teszik magukévá a Próféta hitét.  Nem utolsósorban pedig a muszlim a legkönnyebben felvehető hit: elég hinni az iszlám öt alappillérében (salat, vagyis napi öt ima; böjt; jótékonyság; zarándoklat és a shahada, vagyis a bizonyosságtétel a hitről egy muszlim jelenlétében, amikor először kimondjuk, hogy Isten az Egyetlen Isten, és Mohamed az ő prófétája). Ne feledjük, a keresztény élet egy pap által végrehajtott ceremóniával indul, és aztán még hátra van a további hat szentség.

Szóval igen, technikailag nagyon könnyű muszlimmá lenni, még ha a muszlim élet szabályainak nagy részét nehéz is betartani. Tény, hogy sajnos rengetegen veszik fel a vallást szerelemből, csak mert beleszerettek egy muszlim férfiba, nőbe. Úgy gondolják, így nem lesz akadálya a házasságnak: kevesen tudják, hogy egyébként sem lenne, mivel a Korán szerint a muszlimok számára engedélyezett, hogy monoteista egyházak (a zsidók és keresztények, tehát a Könyv Emberei) fiaival és lányaival lépjenek házasságra.

Két dolog jut most eszembe: amikor a Hegedűs a háztetőn Tevjéje rájön, hogy lánya egy keresztény fiút szeret, és teljesen összetörik, majd kitagadja imádott gyermekét. Magából kikelve ordítja, hogy a hal és a madár ugyan megszerethetik egymást, de vajon hol építenek fészket magunknak: a vízben vagy a fa tetején?! A másik kép bennem pedig az a jelenet, amikor a Szex és New York egyetlen családcentrikus karaktere, Charlotte egy zsidó férfibe lesz szerelmes, ezért felveszi Ábrahám hitét. Nagy gonddal készíti a maceszgombócot az első közös sabbat alkalmából, ám amikor párja bekapcsolja a tévét, hogy meccset nézzen, ordítani kezd: én Jézust adtam fel érted, te pedig rám se hederítesz…?!

Bár csak filmekről van szó, sok igazság van a jelenetekben. A kulturális különbségek sok-sok türelemmel és szeretettel áthidalhatóak, de a spirituális ellentétek sokkal komolyabb akadályt jelentenek. Ha megfigyeljük, a monoteista vallások legnagyobb részben a családi életre építenek, márpedig ha a kapcsolat komolyra fordul, Tevje problémája kézzelfogható közelségbe kerül. Akkor mit is hiszünk, hogyan is élünk, mit is adunk tovább a gyerekeinknek? Charlotte dilemmája pedig a szerelemből vallásváltók mindennapi kérdése: még ha egy másik világ hagyományait és rítusait el is fogadjuk, hogyan lehet a lelket, a hitet parancsszóra megváltoztatni?

Épp elég nehézséget jelent egy (a kitolódott élettartam miatt) ötven-hatvan évig tartó házasság számára a tény, hogy az ember állandóan változik (már most sem vagy az az ember, aki tavaly ilyenkor voltál), így aztán egy ateista megtérhet, egy zsidó kikeresztelkedhet, egy muszlim elhagyhatja hitét, függetleníthetjük világnézetünket minden vallástól… egyszóval spiritualitásunk állandó változásban van, ahogy többet tapasztalunk meg a világból és legfelsőbb önmagunkból. Ha azonban már a kezdetek kezdetén sincs közös pont, hogyan kapcsolódhat az utunk a közös alapok lerakásakor?

Az egyetlen járható út: megtalálni mindazt, ami a kultúrán és a valláson túl közös

kép: mamimomikuto.wp.com

Ha életed párját egy másik vallás vagy hitrendszer aktív, gyakorló tagjaként találtad meg, akkor nem várhatod tőle, hogy a kedvedért megtagadja istenét. Ugyanígy ő sem várhatja tőled, hogy “Jézust add fel miatta”, még ha a szerelem hevében, kicsit eltávolodva a szertartásos, merev és pedofil papokkal teli római katolikus egyháztól úgy is érzed, hogy ez voltaképpen nem is volna akkora áldozat. Attól még, mert nem érzed magad igazi, gyakorló kereszténynek, még nem leszel automatikusan muszlim, zsidó, buddhista vagy hindu – még ha számos gyakorlat rokonszenvesebb is, mint a veled született kerettörténet.

Ha tehát a párod igazán szeret és veled képzeli az életet, nem fog vallásod megváltoztatására kérni. Ezt a lépést csakis saját döntésedből, a legmélyebb, legintimebb személyes hitedből teheted meg. Ha időközben új társad mellett új hitre is találtál (ki tudja, lehet, hogy Charlotte már régóta egyszerű prófétának vélte Jézust és elválasztotta a tejet a hústól), nyilván más a helyzet, de a kultúrát akkor sem veheted a nyakadba. Nyugalom, hiába lettél muszlim vagy az a férjed, soha senki nem kényszeríthet arra, hogy pl. eltakard a hajad: ezt csakis akkor tedd meg, ha annak spirituális oka van. Értsd: hited szerint a Teremtőd ezt kéri tőled, ezzel kerülhetsz közelebb hozzá, és így fordulhatsz a belső értékek felé abból a világból, ami a nő testét szexuális tárgyként, a ruhát pedig üres státuszszimbólumként kezeli. Ha így érzed, te fogod eltakarni idegenek előtt a hajad, a saját döntésednek köszönhetően. Természetes, hogy ha Rómában jársz, viselkedj rómaiként: turistaként minden vallás szent helyén szerényebben öltözünk, és ha szükséges, kalapot, kendőt veszünk fel, de egyéb esetekben azt veszünk magunkra, amit akarunk.

Charlotte-nak könnyű dolga volt: a vallás mögött megtalálta a közös spirituális gyökeret, a kultúra pedig a kezdettől közös volt, elvégre két amerikai, New York-i emberről van szó. Olykor a spirituális eltérések, más esetekben a kulturális különbségek okozhatnak problémát, de kellő nyitottsággal, megértéssel és türelemmel ezek is összehangolhatóak, ha a két különböző vallás rítusai mögött mindketten észreveszitek a  közös nevezőt. Ehhez kell nagyon hasonlónak lenni lelkiekben, nem a felszínes dolgokban, amit a neveltetés és az ember teremtette keretek adtak személyiségünkhöz csupán…

Önismeret és spirituális tudatosság szempontjából mindenképpen komoly házi feladat az eltérő háttér a közös alapok lerakásakor: az egyetlen járható út az, ha mindketten levetkőzitek a kultúra és a vallás dogmáit, és a közös pontokat keresitek hitben, életmódban, erkölcsben és a mindennapok rítusainak szintjén egyaránt. Itt pedig elérkeztünk a bejegyzés rövid változatához:

“Jól érzitek magatokat együtt? Jó a szex? Adott a közös hullámhossz? Akkor nincs nagy gond, bármilyen vallás vagy kultúra is álljon mögöttetek. A közösülések pontok legyőzhetnek minden akadályt, lazíts.”

kép: részlet a Szex és New Yorkból, amikor Charlotte feleség lesz

About these ads
About Eszter (1077 Articles)
Szabó Magda novellája, A mosolygó Bacchus jut eszembe: “Azt akarom, hogy a gyerek ne féljen. Ne legyen a szókincsében bosszúálló Jehova, kárhozat, kénköves láng, pokol. Hiszen érted”. Nos, én is épp így érzek, még ha más megfontolásból is, mint a vegyész, aki a történetben nevet sem kapott. Én inkább olyan vagyok, mint a Naphoz imádkozó sámán, akit az inkvizíció máglyára ítélt, a következő váddal: "A teremtő helyett a teremtményt tisztelte és imádta". Mire az eretnek megkérdezte: "Miért, mi a különbség...?".

6 Comments on Charlotte maceszgombóca – avagy mi történik, ha idegen kultúrából és vallásból érkezik a párod?

  1. Hmm. Ezen még sose gondolkodtam, mert a legtöbb esetben még a romantikus felhangok megjelenése előtt, az ismeretség legelején kiderül azoknak az embereknek a világnézete számomra, akikkel kapcsolatba kerülök. (Meg a *khm* genetikai háttere is, bár az kicsit más jellegű téma, mert azt a “ki az esetem”-szűrő [tehát a puszta kinézet] alapján sokszor még kommunikáció nélkül is meg lehet állapítani.) Hajlamos vagyok a kellemes hangvételű intellektuális vitákra meg az oversharingre, ugyanis. (Tüntetőleg Dawkinst olvasni a vonaton, stb… :D)
    Abban egyetértek, hogy a vallás másodlagos tényező a kultúrával szemben – mert a kultúra automatikusabb, afféle “second nature”, a szigorú értelemben vett vallás meg csak annál a bizonyos vékony fundirétegnél kardinális kérdés a mindennapokban. Ami ebből viszont következik, az az, hogy a legtöbben mégiscsak hajlamosak kultúrán belül házasodni – a premodern korokban meg még inkább ez lehetett a helyzet. Magyarul, a kultúra hajlamos szexuális szelekciós erőként működni… ami pedig megadja a lehetőséget arra, hogy szerzett tulajdonságból örökölhetővé lépjen elő (mint a szelídség a kutyáknál). Ami a levetkőzését még nehezebbé teszi… amit akár ördögi körnek is hívhatunk, ha már a téma adott :)
    Ami alapján felmerül a kérdés: mi lesz a gyerek(ek)kel? Mert ha anyuék egymáshoz is csiszolódnak a közös pontok mentén, egy kevert gyerek esetleg saját magával keveredik konfliktusba, ha a két ösztön kétfelé húzza. Persze ez nem vezet mindig negatív eredményre – a különleges tehetségek általában nem kicsit kemény dolgokon mennek keresztül, mire érvényesülnek, és sokszor maga a nehézség szolgáltatja nekik az inspirációt; no meg a védő- ill. rizikókörnyezet jelenléte is számít. Ugyanakkor nem árt az óvatosság.

  2. Hát igen, nekem is rögtön a gyerek-kérdés ugrott be. Hogy két eltérő kultúrájú szülő hogyan tud kompromisszumot kötni abban, hogy a gyerek imádkozzon esténként, legyen-e megkeresztelve, vagy mikortól festheti a körmét (ha egyáltaln) és a többi… Ez még nagyon hasonló háttérrel rendelkező szülőknél is néha gondot okoz…

    • a vallások általában eldöntik, hogy ki a domináns….jelenlég még a férfiak…a domináns lesz aki eldönti, hogy mekkora korlátot, vagy szemellenzőt kell az utódokra terhelni…. Nekem szerencsém volt… :D a pártrendszerben születtem… nem volt kijelölt út… :D

  3. Igen, nagyon érdekes volt számomra a cikked , és örülök hogy olvashattam!

  4. Én most szakítottam egy muszlim sráccal és ugyan egy kevésbé konzervatív országból jött, a különbségek azért eléggé megnehezítették a dolgokat. Tudtam, hogy lesznek különbségek, de épp azért, mert figyelmeztettem magam hogy toleráns legyek a furcsaságokkal elsiklottam dolgok felett, amik zavartak. Persze elmondtam neki a véleményem. Az viszont kevés, ha csak az egyik ember toleráns, és én se tudok kilépni magamból. Érdekes tapasztalat volt mindenesetre egy kedves emberrel, de jó hogy időben realizáltam hogy ez nem nekem való.

    • Legalább egy kellemes tapasztalattal lettél gazdagabb, és időben rájöttél, hogy ez nem a te asztalod.

3 Trackbacks & Pingbacks

  1. 10 dolog, amit a szerelemről tanultam | Eszter's Offtopic
  2. Kérdések és válaszok, a dobozon túlról – interjú az Eszter’s Offtopic szerzőjével | Eszter's Offtopic
  3. Keresőkifejezések, 9. rész, most se egyszerű… | Eszter's Offtopic

Nehogy már benned maradjon a véleményed, ember! (Az első kommented előmoderálás után jelenik meg, de utána szabad a pálya!)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 371 követőhöz

%d blogger ezt szereti: