Aktuális

Végre írtam a vonzás törvényéről, és ahogyan (nem) működik

Ez egy eszköz, nem maga a megoldás

Épp hete történt, hogy egyik kolléganőm, Kriszti, figyelmemet egy érdekes cikk felé irányította: a Józsi bácsi gondolatai a világról című blog "Miért halt meg Steve Jobs?" című cikkét osztotta meg a Facebookon. Nagyon örültem az írásnak, mert másfél hónapja épp egy megdöbbentően hasonló témájú cikkbe kezdtem, igaz, nem Steve Jobs, hanem Jerry Hicks halálával kapcsolatban. Van egyfajta abszurditása annak, hogy egy milliomos Vonzás Törvénye-guru leukémiában hal meg, miután pozitív megerősítések helyett kemoterápiával kezelteti magát. Józsi bácsi cikke annyira tökéletes és teljes lett (szinte mindent elmondott, amit én is szerettem volna, s mellé több értékes gondolatot is fűzött még bónuszként), hogy egy időre parkolópályára helyeztem a témát - kérlek benneteket, olvassátok el az írást, hogy megértsétek, miről is akarok ma szólni. A Jerry Hicks halála körüli témázgatás helyett inkább egy, a tudat és a tudatalatti ellentmondásait boncolgató cikket kezdtem el írni, ami természetesen több szállal kapcsolódik Hicks úr halálának háttértörténetéhez is. Láss csodát, pár nappal később Józsi bácsi pont arról indított diskurzust, amiről az én megkezdett bejegyzésem vázlata is szól: a vonzás törvényéről, illetve arról, hogy az miért is nem működik úgy, ahogy azt a Titok-könyvön felbuzdult, sötétben tapogatózó többség várná. Cikke, amelyet szívből ajánlók nektek is, arra inspirált, hogy folytassam és fejezzem be mielőbb a megkezdett írást. Íme.

A vonzás törvénye olyan dolog, ami az évezredek, évszázadok során különböző formákban, hol vallásos, hol tudományos keretek között újra és újra megjelent. Mivel az emberben zajló belső folyamatokra elsőként a 19. századi elmeorvosok reflektáltak tudományos keretek között, az egyik első VT-oktató voltaképpen Dr Hyppolite Bernheim francia neurológus volt, aki ideo-dinamizmusnak nevezte azt a módszert, amelynek során pozitív affirmációkkal pallérozzuk tudatalattinkat tudatos céljaink elérése érdekében. Később egy francia gyógyszerész, Dr Emile Coué a szuggesztiót az önhipnózis egyik formájával házasította, mely módszerből később az agykontrollos José Silva is sokat merített. Aki tanult pszichológiát, jól tudja, hogy sem Esther és Jerry Hicks, sem pedig később Rhonda Bryne nem találta föl a spanyolviaszt, amikor az elménk tudatunkat túlszárnyaló határtalanságának tényét próbálta a lehető legeladhatóbb formában prezentálni számunkra.

Józsi bácsival ellentétben engem nem nyűgözött le a Titok című film, amit Rhonda Bryne azonos című könyvének alapján vitt vászonra a szerző vén hollywoodi rókák segédletével. A témát hosszú ideje kutató, spiritualitását a hétköznapok szintjén megélni kívánó emberként elképesztően felületesnek és manipulatívnak tartottam a csilivili képekkel, vallási szimbólumokkal megtámogatott, egyszerre több érzékszervünkre hatni akaró, szinte már szcienes agymosást idéző filmecskét. Még ellenszenvesebb volt az a rendkívül agresszív marketing-kampány, ami Rhonda Bryne minden megjelenését és munkáját övezte, köztük a később bestsellerlistára kúszó Erőt is. Természetese a felszín mögött megláttam a valódi kontentet, ahogyan az öt világvallás egyházi hatalomgyakorláshoz kapcsolódó külsőségei mögött is észreveszem a valódi spirituális tartalmat, de ettől függetlenül úgy éreztem magamat, mint Jézus, amikor megpillantotta a zsinagógában bő pénzért bűnbocsánatot és üdvözülést áruló, egymással marakodó kereskedőket. (Ma már nem csak tudom, de tapasztalom is, hogy minden út elején ott vannak a túlzások, és eleinte reflektorfényhez és ünnepi alkalmakhoz kötődik a katarzis – sok-sok idő és tapasztalat kell ahhoz, hogy értékelni tudjuk mindazt, amit a fizikai létezés legegyszerűbb formája adhat).

Nem tetszett az sem, ahogyan a Titok-mozgalom köré csoportosuló tömegek fanatizálták azt, ami számomra az elmúlt évtizedben a konkrétumok szintjén realizálódott és hétköznapjaim részévé vált, ugyanakkor még túl finom, intim, személyes és nehezen definiálható volt ahhoz, hogy nyíltan beszéljek róla. Annyi minden volt még, aminek a kinyílását magamban kerestem és amit igyekeztem megvalósítani a belőlem fakadó őstudásból merítve, hogy egyszeriben viszolyogni kezdtem azoktól az útkeresőktől, akik a horoszkópjuknak megfelelő kristályt fűznek a nyakukba és nem látogatják meg szeretteiket a kórházban, mert “a szaturnuszi erők lehúzzák őket”. Találkoztam olyan VT-fanatikussal, aki a saját szülője temetésére sem ment el, mert úgy gondolta, hogy egyrészt a kedves papa maga intézte maga számára a gyomorrákot birtokló és anyagias attitűdjével, másrészt pedig saját magas rezgését gyengítené azzal, ha a körülötte zokogó, gyászoló emberekkel elegyedne. Szerencsétlen elnyomta magában a gyászt két “áldás a tanításért” mantra között, majd pár hónappal később összeroppant az elmulasztott utolsó napok és az elfojtott könnyek súlya alatt. Még ijesztőbb volt látni, ahogy a környezete a vonzás törvényének kártékony mivoltában látta a kedves rokon darabokra hullását, aki valami furcsa “szekta” körében veszítette el a kapcsolatot a valósággal. És valóban, a Rhonda Bryne-féle megközelítés valóban szektaszerű elemeket is tartalmaz nyomokban, vigyázat.

A sarkos, fundamentalista, fekete-fehérre egyszerűsített megközelítés mellett az is bosszant a mai napig, amikor a vonzás törvényét elsődleges, mindent felülíró és egyetlen törvényként láttatják, ami az univerzum törvényeit minden egyéb keret nélkül, önmagában véve meghatározza. Annyi minden van, ami része a teljes képnek, hogyan lehet csak a puzzle egyik – belátom, fontos – darabkáját előtérbe helyezni, nagyító alá vonni?! Igen, keretet ad az életnek mindaz, amit a rezgésemmel vonzok, hiszen a gondolat teremt, az energia vonzza a hasonló energiát, minden egy, a dolgok sokkal szorosabban függnek össze egymással, mint hinnénk – ugyanakkor itt egy ESZKÖZRŐL, nem magáról a megoldásról van szó. Ráadásul az eszközt sem látjuk mindig tisztán, elvégre a valóságot számtalan módon realizáljuk, és mindegyik valóságdarabka élő és igazi annak a számára, aki megéli. Igen, a többszemélyiségűségben szenvedő páciens (sokan ezt a mentális zavart a skizofréniával keverik) számára mindegyik személyisége valóságos és kézzel fogható, hiába tudjuk, hogy ő igazából egy ember, egy testben. Persze minden betegség következmény, a lényeg itt inkább az, hogy a megélt valóságunk az anyag szintjén ezerarcú, hiába vagyunk spirituális értelemben egyek. Ha ez a számtalan valóságdarabka találkozik és kölcsönhatásba lép egymással, érthető, hogy az a mi percepciónkat és életünket is felülírja. A környezetünk, a családunk, a barátaink, a hazánk, az ellenségeink, az elvárások, a genetika, a neveltetés, a társadalom… mind része egy bonyolult képletnek, amit részben választottunk, részben vonzottunk (a kettő között bizonyos szint fölött már nincs különbség), mégis felülírja mindez tudatunkat és tudatalattinkat. Egy részükről eleve tudunk (“utálom Pistát”), másról nem (“azért utálom, mert tele vagyok komplexusokkal, és ő nem”) – és itt végtelen számú megoldás létezik. A komplementerek, tehát az ellentétes megoldások rendszerint ugyanabból a gyökérből, ugyanazzal a tartalommal jelennek meg (“azért utálom Pistát, mert hozzám hasonlóan ő is tele van komplexusokkal, és ezt ocsmány dolog látni” – két, ellentétes pólusa ugyanannak a problémának… ha ugyanezért “imádnánk Pistát”, az is az lenne). Mindegyik esetben saját belső problémánk (jelen esetben a komplexus) disztorcióján keresztül látjuk Pistát, ami Pista életére is hatással van – mindez azonban a tudatalatti szintjén történik.

És itt elérkeztünk a vonzás törvénye egyik legfontosabb faktorához, aminek Rhonda Bryne nem szán kellő figyelmet: a tudatalatti szerepéhez. Teljesen mindegy, hogy kézzel fogható materiális célról – mondjuk magasabb fizetésről, új autóról vagy egy vizsga sikeréről – vagy éppen elvontabb spirituális állomásról – bizonyos korlátok átlépéséről, az elengedés művészetéről, a szeretet vagy a megvilágosodás állapotáról – van-e szó, a lényeg ugyanaz: nem jutunk messzire, ha csupán a tudatunkkal közelítünk a kérdéshez, és konkrét lépéseket teszünk az ügyben anélkül, hogy közben a tudatalattinkkal is foglalkoznánk. A tudatalatti hatalma sokkal nagyobb, mint hinnénk, voltaképpen ez a modern pszichológia legfontosabb kérdésköre. Nyilvánvaló, hogy akkor sem érhetünk célt, ha csupán elképzeljük a sikert, rámeditálunk és buzgón mantrázzuk a jelen idejű, kijelentő módú pozitív megerősítéseket, ám közben egy tapodtat sem mozdulunk a karosszékből. “Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell, és nem elég a jót akarni, de tenni, tenni kell” – idézzük Váci Mihály a ballagási meghívókon, Weörös Sándorral és a létrával (“Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra” – ezt nyolcadikban azért még nem mindenki érti).

Képzeljük csak el, hogy Julcsi szegény családból származik, ahol már csecsemőként is azt hallgatta – és érezte – hogy pénzhez csak kőkemény, verejtékes munkával juthat, a gazdag emberek mind csalók, seggnyalók és rablóvezérek, a bő pénz utáni vágy pedig önzés és mások kiszipojozásának igénye. Soha nem volt semmi, ami az övé lenne, ha igen, akkor pedig átélte azt, hogy mindez kevés, másnak több van, nem elég ahhoz, amit ő szeretne. Julcsa egész életében gyűlölte a pénzt, és ezt gyakran ki is mondta, s közben haraggal gondolt azokra, akik megengedhetik maguknak a kéthetes tengerparti nyaralást, “vajon kit kellett leszopnia/megölnie ehhez”, tette fel a költői kérdést gyakran. Később aztán, a kilencvenes években Julcsa találkozott az agykontrollal (persze csak könyvtári könyv formájában, mert a tanfolyamra nem volt pénze elmenni), és buzgón kezdte használni az elme tükre technikát, hogy pénzhez jusson – csekély eredménnyel. Ezután, durván 2007 körül, Julcsa belefutott a Titok-mizériába, a könyvet a szomszédja adta kölcsön, majd a lánya segítségével letöltötte a filmet is. Julcsa innentől a vonzás törvényétől fanatizálva mantrázgatta, hogy “gazdag vagyok, sok pénzt keresek, mindez jár nekem, bennem van az isteni egész része, én vagyok az univerzum, megérdemlem, csak rajtam múlik, mennyi pénzem van”, és nem értette miért nem történik semmi. Elképzelhető, hogy az ötödik héten belefutott egy kiváló, képességeinek megfelelő álláshirdetésbe, ám fásultan legyintett (“kár, hogy negyvenöt évesen, fájós térddel úgysem vennének fel sehova”), és tovább szidta a főnökét, aki plusz pénz nélkül túlóráztatja és folyamatosan megalázza mások előtt. Miért nem működött se az agykontroll, se a vonzás törvényéből merített pozitív affirmáció?

Nagyon egyszerű. Julcsa olyan házat kezdett építeni, aminek nincsenek alapjai, illetve ami van, az rohad. Korlátozó hiedelmekkel és rossz világképpel hiába akart pénzt keresni, ha a tudatalattija nem csupán szegény volt, de még ráadásul tiszta szívből gyűlölte, taszította is a pénzt. Gondoljunk csak mindazokra, akiknek számtalan korlátozó hiedelemmel töltött masszív szegénységtudatán a milliók sem tudtak segíteni. Ott van például az első Csillag születiket megnyerő mesemondó kisfiú, Utasi Árpika: mélynyomorban élő, alkoholista, kiábrándult család, nyertek X milliót, ami a lakás-kocsi-hétköznapok-oktatás kérdést megoldaná bárki számára, ehhez képest ma, öt évvel később a 19 éves fiú és családja csóró, mint a templom egere, és a színház szerepek és ösztöndíjak után most kezdte el a szakmunkásképzőt gépszerelő szakon egy kis vajdasági faluban. Vagy gondoljunk csak szerencsétlen Big Bother-győztes Évire, aki szintén több tízmilliót vitt haza, ám ma mégis nyomorban él, ráadásul mentális épsége is a múlté. Hány korábban becsületesen dolgozó és kevéske pénzét józanul beosztó amerikai és angol lottómilliárdossá váló emberről hallottunk, akik pár évtized alatt alkoholra, drogra és felszínes hülyeségekre költötték a vagyonukat, majd óriásira duzzadt májjal temették őket önkormányzati urnába, a legolcsóbb hamvasztást követően?  Hiába a lehetőség és pénz, ha a velünk született és környezetünk hatására belénk ivódott berögződések ellen nem vesszük fel a harcot (egyéni ízlés és hit dolga, erre ki milyen eszközt választ, hamarosan erről is írok egy bejegyzést: elöljáróban annyit, hogy a pozitív affirmáció, a vizualizáció, a mantra, a mandala, a lucid álom, a meditáció, a dinamikus meditáció és társai mind működnek, de nem megoldásként, hanem eszközként).

Emellett van még egy dolog, amit Julcsa csinált… illetve nem csinált. Elfelejtett konkrét lépéseket tenni az ügyében. A kínálkozó lehetőségeket észre sem vette, ha észrevette, legyintett: tudod, mint amikor a szegényemberhez bekopogtat a Jószerencse, de ő nem hallja a kopogást, mert épp kint van a kertben négylevelű lóherét keresgélni. A szomorú hír sajnos az, hogy nem elég mondogatni és vizualizálni az áhított célt, bizony TENNI is kell érte. Le kell vetkőzni azt a berögződést, hogy a kudarc dráma, mert csak az hibázik, aki dolgozik is. Inkább azért szóljon rám a főnököm, hogy valamit nem tökéletesen csináltam, minthogy kirúgjon azért, mert nem csinálok az ég adta világon semmit. Így van ez az élet minden területén: ha félelemből, az első húsz kudarc után kiábrándultan nem cselekedtek volna a nagy tudósok és kiváló művészek a világtörténelem során, akkor most egy omladozó barlangban dideregnénk a sötétben meztelenül, és egyetlen könyv, film, zeneszám sem jött volna létre okulásunkra és szórakoztatásunkra. A vonzás törvényének bizonyos követői azonban szeretnek ölbe tett kézzel vizualizálgatni (= ábrándozgatni), miközben azt szajkózzák, hogy “majd jön, aminek jönnie kell”, és a Bibliát idézik, ahol Jézus arról beszél, hogy a madarak sem aggodalmaskodnak, elvégre a Jóisten gondjukat viseli, bárhová is fújja őket a szél. Persze, bevallhatom, én magam is hiszek abban, hogy a dolgok úgy történnek mindig, ahogy történniük kell (még ha ez az adott ponton nem is feltétlenül egyértelmű… vagy kellemes), ugyanakkor van különbség aközött, hogy felkészülten, nyugodtan és nyitottan lépegetünk egy bizonyos irányba vagy éppen passzívan, de türelmetlenül és a felelősséget másra hárítva várjuk a csodát.

Összességében véve azt tudom mondani, amit Józsi bácsinak is írtam kommentben, kissé egyszerűsítve a témát: a vonzás törvénye olyan, mint a gravitáció: működik, de vannak bizonyos tényezők, amelyek az eredményét befolyásolják, illetve másképpen láttatják. Ha például a zuhanó tárgyat elkapjuk, az nem fog leesni (=nem látod az eredményét), ha pedig le se dobjuk (=meg sem próbáljuk, csak elképzeljük), nyilván semmi se fog történni, ami egy kisgyerek számára bizonyítaná a törvényt. A különféle részben vagy egészben vonzás törvényére épülő módszerek lényege elsősorban az, hogy nyitottá, érzékennyé, befogadóvá váljunk bizonyos megoldásokra, szembe nézzünk a tudatalattink hatalmával (majd szolgálatunkba állítsuk azt), és tényleges inspirációt (nem csak üres szavakat) építsünk fel magunkban a cselekvéshez. Ez egy rendkívül finom, érzékeny folyamat, sok-sok munkával, aminek én is csak az elején járok: bizonyos területeken már egész jól állok, máshol azonban még épp csak, hogy elkezdtem az óvodát. Persze a mai világban nehéz eladni a türelemre és munkára buzdító kirándulásokat, még ha maga az út rengeteg örömmel és értékkel is jár… jóval könnyebb azonban otthont találni annak az üzenetnek, hogy “gondolj a pénzre, mondogasd, hogy gazdag vagy, és valóra fog válni minden álmod, mert benned van a csoda és a teremtés, jár neked a gazdagság”… Az utóbbi köré az elmúlt években egész komoly iparág épült, pedig a válasz a kérdésekre nem divatos könyvekben, filmekben és mozgalmakban, hanem bennünk van…

About these ads

Kérdezz tőlem bármit az Ask.fm-en. Akár névtelenül is.

About Eszter (1033 Articles)
Szabó Magda novellája, A mosolygó Bacchus jut eszembe: “Azt akarom, hogy a gyerek ne féljen. Ne legyen a szókincsében bosszúálló Jehova, kárhozat, kénköves láng, pokol. Hiszen érted”. Nos, én is épp így érzek, még ha más megfontolásból is, mint a vegyész, aki a történetben nevet sem kapott. Én inkább olyan vagyok, mint a Naphoz imádkozó sámán, akit az inkvizíció máglyára ítélt, a következő váddal: "A teremtő helyett a teremtményt tisztelte és imádta". Mire az eretnek megkérdezte: "Miért, mi a különbség...?".

18 Comments on Végre írtam a vonzás törvényéről, és ahogyan (nem) működik

  1. Ha van valami, amiért nem szeretlek olvasni, az az, hogy ilyenkor rájövök, szellemi képességeim mélyen a tied alatt van-pedig annyira próbálkozom! Amúgy mélységesen egyetértek, zsenge tiniként botlottam a tényben hogy a gondolat igenis teremt, a titok könyv is véletlen a kezembe került még tavaly, és eléggé fennakadtam a szájbarágáson, meg igazából az ilyen szövegeken, hogy kibebaszott gazdag leszel (ezt eléggé sulykolták) mintha ez lenne a legfontosabb. Kár, hogy ennyire profin sose tudtam volna összeszedni a gondolataimat, akartam írni róla anno, node nem megy, nagy falat! Nem tudom, erre létezik e terápia, hogy ne folyton csak egy aspektusból legyek képes látni dolgokat? :D

    • Hülye… :D Már hogyne tudnád, én nagyon bírom, amikor hosszabb lélegzetű, komolyabb dolgokról írsz!
      BTW, ezt a bejegyzést már úgy két éve terveztem megírni, de folyton elbizonytalanított, h
      a, macerás és időigényes összeszedni a gondolatokat
      b, bonyolult a téma
      c, tipikusan ezek azok a bejegyzéseim, amit soha senki nem kommentel, nem oszt meg és nem lájkol, szóval még csak (haha) “jutalom” sincs a végén az “erőfeszítésekért”. :D
      Mindenesetre meghozta az inspirációt a másik blog, belső szükséglet volt beszélni végre a tapasztalataimról és rendszerbe rakni a gondolatokat a témában… Nagy meglepetésemre még két levél is jött, plusz kommentet is kaptam… oké egyet, de nem az számít, nna!
      Szóval a téma nem épp hálás, keveseket érdekel mélyebben, még kevesebben nyitottak a megvitatására, de ettől függetlenül gyakrabban fogok írni ilyesmiről, mert… én meg mindig teljesebben és jobban érzem magamat tőle! :)

  2. Reblogged this on Blogtallózó.

  3. Akkor csakazértis kommentelek, de tömören és velősen: :)
    Fantasztikusan jó poszt!!! Szerintem azért kevés a komment (akár ehhez, akár hasonló fajsúlyú posztjaidhoz), mert annyira jól összeszedett írás, hogy nem igazán lehet mit hozzáfűzni.

    • Köszi, örülök, h ilyen vélemény is van. :)

  4. …közben elolvastam a hivatkozott írást is, no, az már nekem “túl lila” volt, és nem is nagyon látom a szoros kapcsolódási pontokat a te és “Józsi bácsi”-féle cikk között.

  5. Mondasz azzal valamit, hogy a tudatalatti szerepe nagyon fontos. Még azt mondd meg, hogy mit lehet tenni ez ellen?
    (Mondjuk a példádban szereplő Julcsa a pénzt gyűlölte tudat alatt. Mondjuk én valami mást nem tudok elfogadni tudat alatt, közben “tudat felett” szeretném, ha lenne. Ilyenkor mit kell csinálni a tudatalattival?)

    • Ez a kérdés nagyon is fontos és releváns, és mindenképpen nyitottan kell hozzáállni és kísérletezni, mert mindenkinek más és más preferenciái vannak. Az a jó, h MINDEN tudatalatti cucc felülírható némi munkával, elvégre ha a reklámok mozgatják a fogyasztói társadalmat, az általunk választott program is bevésődhet a saját agyunkba.

      Egy külön poszttéma ez, de röviden:
      a, masszív önismereti munka a tudatosság szintjén, ami tudatosítja a pszichés blokkokat, rossz családi berögződéseket, korábbi sérelmeket stb.) – ezek nélkül nehéz célt állítani és előre lépni
      b, meditáció
      - hagyományos meditáció (a lényeg itt az, h az agy pörgését kikapcsoljuk, megtanuljunk fókuszálni, mert úgy jobban átlátjuk tudatalattink rejtett parancsait, és tudunk rájuk reagálni, majd felül tudjuk őket írni)
      - irányított meditáció (létezik számtalan válfaja, van keresztényeknek, sátánistáknak, materialistáknak, van, aki saját magának vesz fel anyagot kedvenc zenével vagy anélkül, de a youtube-on sok klassz cucc van – itt nyilván az a fontos, h az egyéni preferenciáknak megfeleljen, mert ha csak röhögünk vagy felhúzzuk magunkat egy elvont, kokainista, beszédhibás műhangon, a dolognak nem sok értelme van :D)
      - dinamikus meditáció (mozgással, tánccal, jógával, ki mit szeret – ez főként az izgőmozgó alkatoknak kedvez, akik nehezen fókuszálnak vagy ürítik ki elméjüket)
      c, pozitív megerősítések jelen időben, kijelentő módban – a tudatalatti úgy működik, hogy ezt készpénznek veszi, hiába tudja a tudat, hogy mi a valódi helyzet
      - pozitív megerősítések szóban
      - pozitív megerősítések írásban (célnapló, mintha már megtörtént volna)
      d, vizualizáció – a képek brutálisan hatnak a tudatalattira, de persze nem csak képekkel lehet játszani, hanem illatokkal, érzetekkel, tapintásélményekkel, hangokkal is (pl. a sportoló lejátssza magában a teljes meccset előre, elképzeli a győzelmet – ezzel felülír gátakat és félelmeket)
      e, kreatív dolgok (zenélés, írás, festészet, szobrászat etc.), mert ezek mind hatnak a tudatalattira, ezért nem mindegy, mit hogyan örökítünk meg
      f, egyéb dolgok, ízlés, hangulat, preferencia és hit szerint (ima, agykontroll etc, the list goes on).
      Írok erről egy posztot, bővebben.

  6. EszterEdit // február 12, 2012-14:33 // Válasz

    Élmény volt olvasni!!

  7. EszterEdit // február 12, 2012-14:50 // Válasz

    Szerintem ez úgy működik, hogy minél többet teszünk valamiért és minél elkötelezettebben, annál inkább sikerül. Itt lehet az, hogy ekkor a “tudatalatti” rejtve támogatja a célt. :) Jó dolog!

    Azt szoktam csinálni egyébként negatív duma ellen, hogy nem hallgatom. Fizikailag ott vagyok tehát, csak lélekben máshol.
    Negatív duma: ha azt szajkózzák mindenáron (változatos formában), hogy minden olyan nehéz, fájdalmas és előre lépni lehetetlen. Pl. munkakereséssel, karrierrel, vagy “normális párkapcsolatot azt már nem lehet manapság”-gal, igazságtalanságokkal kapcsolatban fordul elő a leggyakrabban. Nem hiszek a negatív duma létjogosultságában, persze az teljesen más, ha bizonyos tényekről szó esik, de ne úgy, mint ami egy eleve elrendelt dolog. A sors-felfogással is ez a probléma, hogy valaki nem érzi, hogy azt neki kellene alakítania, pedig ez a lényeg.

  8. Jo volt olvasni az itt levo hozzaszolasokat!!!
    igazan en is azt a megoldast keresem, mikent tudom azokat a negativ gondolataimat mas iranyba terelni, de sajnos nem tudom igazan ezt megtenni ,tull sok minden tortent velem az utobbi idoben ,ha valakinek van errol elkepzelese, megkoszonnem, esetleg privat beszelgetes formajaban is!!!
    Gabor!!!

    • Garai András // március 31, 2013-10:24 // Válasz

      Eszter kurvaokos, Gábor pedig fejlődni akar . . . Mindennel abszolút egyetértek az írásban és kiegészíteném azt az én tapasztalataimmal . . . annyi embert próbáltam már megváltani anyagi ügyben és csak néhányokkal sikerült, igaz azok mind milliomosok lettek. Miért? Nem értettem, semmivel sem voltak többek a másiknál . .vagy mivel voltak többek?
      Próbálom zanzásítva leírni a gondolataimat erről:
      - Ez egy “kívánságteljesítő” világ. Az van, amit szeretnél . . .azt is vonzod be! Ez biztos! A gond az, hogy a VALÓDI kívánságaidat vonzod be! Ezt hívja Eszter tudatalattinak! Ha a tudalattid ” szegény”, a büdös kurva életben nem leszel gazdag! A tudatos éned segg-valag-mindegy, hogy miket gondol! Amúgí is csak hülyeségek járnak a fejedben! Amit olvasol ( pl. Titok ) fogalmad sincs mit mond igazából! Ha azt mondod a Titokről nem is az írója találta fel, ügyes marketing, próbál csak meghülyíteni . . .tudod mit mondasz ezzel? Azt, hogy az egész bullshit és nem működik . . utána kitalálsz valami erőtlen mantrát elismétled 23-szor és csalódott vagy, hogy nem működik . . . és már igazolva is vagy, hogy a Titok hülyeség . . és maradtál a szegénységben! Én minden írást úgy veszek, mint az ételt: kiválasztom, megemésztem ami nekem kell és jó, a többit “kiszarom”. Minden kaja tele van szarral . . .ha keresel olyat, amiben csak a tuti van – nem találod. Mint a tökéletes nőt, férfit sem :-)
      - Na most van aki elolvassa a Titkot, vagy bármi hasonlót és elszáll a sikerekben, rengetegen meg nem . . . ezt röviden úgy is mondhatnám: akinek jó a karmája pl. a pénzzel kapcsolatban – az felhasználja az ott olvasottakat és működik neki . . . Akinek nem jó a karmája, mert a társadalom, a szülők, az iskola részéről már olyan “szegénységtudat” van benne, hogy baltával kell kiápolni belőle . . .de erről még fogalma sincsen – szóval ott minden marad a régiben!
      - Szóval aki Gazdag akar lenni, az mindenből kiszedi, ami neki jó . . és gazdag lesz
      - Akinek maradnia kell, arra semmi, de semmi nem hat és ígaza lesz, hiszen nem lett gazdag . .ez is volt a véleménye és lám, be is igazolódott :-))))
      - Szóval ha az a véleményed magadról ( de mélyen, a tudatod alatt is), hogy te gazdag leszel, akkor az leszel – és igazad lesz
      - Ha az a véleményed magadról ( mélyen is), hogy neked nem lesz pénzed soha stb. akkor szegény maradsz, egész életedben a befizetésekkel fogsz szenvedni . . .és igazad lesz, mert nem lettél gazdag
      -Mindenképpen igazad lesz!
      -Mindenképeen az lesz veled amit igazából szeretnél, ami a véleményed magadról, ami az énképed!
      -Mindenképpen igazad lesz . . mint mondtam: Ez egy kívánságteljesítő világ!

      Ha kíváncsiak vagytok, esetleg arról is írok majd, hogy mi a titok ezzel kapcsolatban . és azt is megírom, hogy te ezt a titkot meg fogod-e tapasztalni, vagy egyel több kudarcélményed, önigazoló kudarcélményed.

      Jó ez a blog nagyon, örülök, hogy rátaláltam!

      • Köszönöm a kommentet és a tapasztalatokat, András!

        Ha ma újra megírnám ezt a bejegyzést, az egész csak egyetlen mondat volna: nem azt vonzod, amit szeretnél, hanem azt, ami VAGY!

  9. metarjuna // május 30, 2012-14:42 // Válasz

    Nanehogymá’! :)
    Azokat írtad le, amiket én meg gondoltam. Mindig – őszintén szólva – kissé lesajnálva,de mégiscsak drukkolva, hogy csak sikerülnie kell bevonzani. Már amit nem-tudatosan akar. A vonzás törvénye egy másik törvény része kell legyen, amit “rezonancia törvényének neveznek’”. Ahogy a sípban is az a hang tud megszólalni, amelyiknek éppen megfelelően alakul ki a állóhullám, úgy a belőlem jövő-menő átmenetileg bennem tartózkodó energiaminőségek is a megfelelővel fog találkozni és rezegni. (Minőség kérdése, nem mennyiségé).
    Úgyhogy jó az oldalad. :)

  10. Mélyen egyetértek a leírtakkal, így ezt még sehol se láttam leírva, de már régóta bennem van ez a gondolat. Sajnos az írók és kiadók nem csak pénzügyileg húzzák le a kereső embereket, hanem az életüket is tönkreteszik, mert áltatják őket, hogy jobb életük lehet, ha csak mondogatják, hogy elérik a céljukat… Az ebben részt vevőket meg kellene keményen büntetni!!

  11. Tomaj PÉter // június 9, 2013-13:32 // Válasz

    Szia Eszter! Ez az Agykontroll műxik.Valamikor a 90es években végeztem el a “tanfolyamot” és úgy ahogy volt szépen leült, elhamvadt. Aztán 2002ben Anyám betegsége és halála utáni zizi állapotban álltam sorban a Spárban és azon tűnődtem, hogy valami rokoni találkozóra megyek és már minden alig ismert kölöknek vettem valamit, korának megfelelőt, de az egyik nagyobb 9 évesnek semmit. Mivel egyszer láttam csak pár éve, sokat nem tudtam róla csak azt, hogy repülőmodelleket gyűjt. Ilyet lehet venni 3000-30000 forintért-egyiket sem akartam. Eszembe jutott a Kinder tojás, hogy abban szokott mindenféle játék lenni, milyen jópofa lenne odaadni neki egy ilyet és tessék, benne a repülő. Most jön a lényeg. Azonnal jött a gondolat, melyikben van? És a válasz :fölülről második, jobbról a negyedik. Megvettem-legfeljebb eszek egy kis csokit. Aztán otthon nekiláttam és kiesett egy propeller, nofene, egy hajó… aztán a repülőgép farka-itt már állt a szőr a hátamon-aztán a törzs, a szárnyak és a pilóta. Mondanom se kell, azóta is itthon van a vitrinben. Visszamentem és vette egy sort egymás után, aztán egy másikat össze-vissza. Egyikben sem volt. Mi volt a lényeg? A tiszta kérdés. Nem értem rá kételkedni, na, vajon sikerül? Hiába is próbáltam volna reprodukálni, háttérben ott vigyorog a kételkedés. Anyám halála érzelmileg úgy elfoglalt-előző nap halt meg, hogy nem értem rá okoskodni. Ha ezt a kétségnélküliséget-hitet?-sikerülne előállítani, akkor- mint tudjuk,- hegyeket lehetne mozgatni. Na képzeld el, itt a földön micsoda kavarodás lenne:-)))! Szerintem ezért nem megy a népeknek. A srác különben el se jött.

  12. Van egy történetem ami a józan valósághoz kötődik, és mégis kötődik ehhez a Titokhoz.

    Ugye a gyerek azért mágikus, mert még van ereje hinni. Én a “gyerek” egy újság kép alapján szerelmes lettem valakibe (középiskola másodikban). A dolog odáig fajult, hogy azóta nem volt más szerelmem, és kapcsolatom sem (monogám karakterem van, stb.). Nem láttam hozzá fogható lányt, de idő vasfoga mostmár megette az emlékét. El tudtam szakadni, és élni tovább. Elég borzalmasan élek (csak remélni tudom, hogy lesz még megoldás).

    A Titok ott jön a képbe, hogy az első években azután szerelmi fellángolás után teljesen meg voltam igézve, és nagyon találkozni akartam vele. És volt egy esemény időszámítás után 1-1,5 évvel, hogy egy csaj ajánlotta a barátnőjét (látatlanban) egy buli során. Az ajánlatra nemet mondtam, mert közvetlen előtte voltak rossz tapasztalataim egy chat-es randi miatt (emlékeim szerint a csajon látszott, hogy ez egy baromi rossz döntés, de nekem elég sok lelki problémám volt, nem tudom mi lett volna ha tényleg összejön…talán megkíméltek valamitől). Később egy fotó alapján erősen valószínűsíthető, hogy az illető a szerelmem volt (egy osztályba jártak, ami matematikailag elég valószínűtlen dolog, életemben egyszer ajánlottak kapcsolatot, és valószínűleg az pont a szerelmem volt). Ezek az emberi kapcsolatok aztán az esemény után viszonylag gyorsan szét is hullottak (divina commedia nem?).

    A spirituális üzenet szerintem szerintem nyilvánvaló: nem tudtam nyitott lenni. Nekem ezt kell tanulnom azóta is: kicsit nyitottabbnak lenni. Azóta is egészen elképesztően élénk vízióim voltak erről a csajról (utóbb már nem, most elég pokoli a világ…). Ezek az emlékek örökre belém égtek, hogy van egy szebb világ. Szabályosan ő egy tündér volt, hogy letűnt. Ha más nem, az Égi Harcmezőkön újra láthatom.

    • Köszi, hogy megosztottad a történetet. Azt hiszem, fontosabb az elvont filozofálgatásnál az ilyen “józan valósághoz kötődő” élményekről beszélni, mert többet tanul belőle az ember mindig.

      Nos, igen, az első üzenet természetesen a nyitottság: ne félj lépni, élni, szeretni – ami mindig kockázatos, de anélkül nagyon nehéz fejlődni, továbblépni. Ha nyitott és bátor vagy, talán megélsz egy nagy szerelmet, de az is lehet, hogy egyszerűen rájössz, hogy igazából délibábot kergettél… ám mindenképpen gazdagabb leszel egy tapasztalattal, és tovább tudsz lépni a “tündérmítosz” nélkül, egy szép, színes valóságba.

      Ami azt illeti, ha végül mégsem hozott össze benneteket a létezés, akkor talán egyelőre nem volt dolgotok egymással (talán azért, mert te még tele vagy félelemmel a visszautasítástól és a csalódástól, és ezért nem mersz szeretni). Valószínűleg, ha ezt az akadályt legyőzöd magadban, jönni fog a nagy szerelem… nem biztos, hogy ugyanez a lány, de akár ő is….

      Néha könnyebb plátói szerelmet átélnünk távolról, mert akkor nem sérülhet a lelkünk. Ugyanakkor nem is élhetünk igazán… tehát igen, nyitni kell.

8 Trackbacks & Pingbacks

  1. Poszt, amelyben elmesélem, hogyan igyekszem a tudatos és tudatalatti részeimet összekapcsolni | Eszter's Offtopic
  2. A főzés örömei: egy kezdő “szakács” vall friss tapasztalatairól « Eszter's Offtopic
  3. Egy szülinappal még tartozom: 4 évesek lettünk « Eszter's Offtopic
  4. Néhány gondolat, ami kiveri a biztosítékot a bigott keresztényeknél « Eszter's Offtopic
  5. Kvantum jóga: tök jó, végre van valami materialistáknak is… « Eszter's Offtopic
  6. A mennyország létezik « Eszter's Offtopic
  7. Düh, fájdalom, bosszú vs elengedés, megbocsátás « Eszter's Offtopic
  8. Ki a spirituális ember? | Eszter's Offtopic

Nehogy már benned maradjon a véleményed, ember! (Az első kommented előmoderálás után jelenik meg, de utána szabad a pálya!)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 345 követőhöz

%d honlapszerkesztő ezt szereti: