Aktuális

Iránytű-para: hogyan (ne) válassz magadnak lelki vezetőt, terapeutát vagy mentort?

- Mi az élet értelme? - Nem tudom. Lerohadt a gép.

Netportya közben szaladtam bele a "Katolikus hitvédelem és megújulás" lapjába, amit egy pécsi katolikus közösség menedzsel, és nem röstelli a karizmatikus.hu domaint lakhelyeként használni (n.b: a karizmatikus a dogmáktól különváló, napi szintű bibliai csodát megélő egyházakra utal). Jó radikális katolikus módra a csoport természetesen mindent és mindenkit mélyen elítél magukon kívül, a Hit Gyülekezetétől kezdve a Star Warson át a dalai lámáig, nem is beszélve az összes jógaiskoláról. Tisztában vagyok azzal, hogy nem minden katolikus szemellenzővel a fejével jött a világra, de azt is tudom, hogy a vallás, amibe születtem, különösen hajlik a kizárólagosság irányába - és ez véleményem szerint mindig veszélyes. Témám ezért ma az, hogy hogyan válasszuk ki azt, kinek, minek, mit hiszünk el a bőséges szellemi-lelki-anyagi választék széles és színes palettáján, aminek közelében azért mégsem élhetünk szigetként, elzárva a külső hatásokról. Először is azzal kezdenék, hogy nem tudom. Nincs válaszom arra, kik a hiteles vezetők: és itt most nem csak a spirituális tanítókra, filozófiai iskolák irányítóira, a nagy gondolkodókra, gurukra, mesterekre és papokra gondolok, hanem bárkire, akinek útmutatásában megbízunk, legyen szó akár egy pszichológusról, mentorról, önismereti/pályaválasztási trénerről, mentálhigiénés szakemberről vagy akár egy pedagógusról, akinek személyre szabott tanácsai fontosak számunkra életünk bármely szakaszában. Igen, úgy gondolom, mindenki és bárki életében eljöhet egy pont, amikor szükség van egy kis fáklyára a tőlünk független, távoli külvilágból, hogy megtaláljuk a kivezető utat az alagút mélyéről.

Természetesen mindenki saját hite, meggyőződése és belső szükséglete szerint választ segítőt, ezért értelmetlen és lehetetlen volna bárkit is lebeszélni egy megoldásról vagy rábeszélni egy módszerre – így aztán még ha tudnám is a választ a kérdésre, hogy ki a hiteles vezető, valószínűleg akkor sem állnék elő vele nyíltan. Ez egy rendkívül személyes, intim döntés, szinte mint a párválasztás: a te férjed, feleséged, pasid vagy csajod számodra (jobb esetben) tökéletes, de én nem biztos, hogy boldog lennék mellette. Egy dolgot viszont tudok, méghozzá egyre biztosabban: azt, hogy ki nem hiteles lelki iránytű:

  • az, aki ítélkezik és másokat szidalmaz

Tizenöt és húsz között elég sokféle egyházközösség szentélyébe bekukkantottam, és mindig is szívesen hallgattam különféle előadásokat a világ ismertebb és kevésbé ismert spirituális tanítóitól. Persze nem értettem egyet mindig mindennel, de nagy ajándékot kaptam: rávezetés nélkül, szinte azonnal megláttam a közös pontokat, az egységet a látszólag nagyon különböző utakban is. Ha azonban azt vettem észre, hogy a vezető mások fölött ítélkezik és a többi ember – esetleg embercsoport – egyéni útját szidja, az mindig vörös posztó volt a szememben: aki gyűlölködik és kicsinyeskedik, az garantáltan nem ismeri az utat a lépcsőn felfelé…. vagy legalábbis több órára bent ragadt a liftben. Nem valószínű, hogy szeretnék ott rostokolni mellette azon a szűk, sötét helyen…

  • az, aki föléd rendeli magát

Már az a kenetteljes, elrugaszkodott közvetítői szerep sem volt túl rokonszenves, ami a római katolikus egyház hierarchiájára volt jellemző, később viszont igazi, vallásnak álcázott személyi kultusszal is találkoztam. Nem akarom leírni, melyik kisegyház hús-vér alapítójának állítottak a hívek külön szentélyt halála után is minden központjukban, mert most nincs kedvem a hozzászólásaikra reagálni, de higgyétek el, nem csak a dianetika követői hegyezték ki minden érzékszervüket a “guru” követésére. Bizony, rengeteg spirituális vezető van, akit távolról kell imádni, leborulni elé és mesternek vagy őexcellenciájának illik csak szólítani. Persze nem a protokoll a gáz, hanem a mögötte lévő tartalom: a spirituális vezetőm álljon pár lépcsőfokkal előttem, de attól még maradjon a testvérem, aki kinyújtja a kezét, amikor készen állok a következő lépésre felfelé.

  • az, aki nem éli a tanításait

Ugye, mindenki találkozott már legalább egy alkoholista, pénzéhes, szexmániás, pedofil vagy homokos pappal? Isten legtöbb szolgája nyilván békés-boldog cölibátusban imádkozik és nem él pótszerekkel, de azért elegen vannak, akik nem a jámborságukkal kerülnek a Blikk címlapjára. Persze nem kell feltétlenül a vallás irányába mozdulnunk: láttam én már olyan mentálhigiénés szakembert, aki egyhetes önismereti-önfejlesztő tábort szervezett fiataloknak, és a végén magából kikelve káromkodott az idegösszeomlás szélén, mint egy kocsis. Azt hiszitek, tanult az esetből? Nem. Egy pillanatig is elgondolkozott azon, hogy talán az ő felkészületlensége, koncepcióhiánya, fegyelmezetlensége, rugalmatlansága is része volt a csoportdinamikai problémáknak, amik végül a széteséshez vezettek? Nem. Egy darabig szemellenzősen kötötte az ebet a karóhoz, hogy pechje volt és minden kamasz hülye barom, majd törölte az eseményt a portfóliójából, és azóta úgy hirdeti magát, mintha az önismereti és önfejlesztő táborok abszolút szakértője és a tinédzser-lélek legmélyebb ismerője volna. Meggyőződésem, hogy egy hiteles vezető éli is azt, amit tanít: ki tud hinni egy olyan párkapcsolati trénernek, aki nyolcszor volt házas két hétig, és most is éppen ki van bukva alkoholista párja miatt?

  • az, aki belőled akar megélni

Alapvetően nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy minden lelki szolgáltatásnak ingyenesnek kellene lennie: úgy vélem, hogy attól még, hogy a termék nem kézzel fogható és polcra tehető, még nyilvánvalóan komoly idő- és energiabefektetés áll mögötte, aminek híján nem jönne létre. Ha azt mondjuk, hogy ne fizessen soha senki “az igazi” lélekbúvárnak, pszichiáternek, kineziológusnak, sámánnak, szellemgyógyásznak stb., akkor voltaképpen azt jelentjük ki, hogy munkája mögött nincs érték, amit idő- és energiabefektetéssel tett magáévá és ad át most neked. Bár sok a hamis próféta, azért ne általánosítsunk, így azt mondom: persze, legyen, amiért fizetünk, de mindig kellenek bizonyos szolgáltatások, amelyek ingyenesek és bárki számára elérhetőek. Ha ez nem így van, akkor csak egy bizonyos kör kiváltságává válik az adott út, és sanszos, hogy közben csak egy kreatív üzletember elmés befektetéséről van szó, amit – mondjuk ki – te pénzelsz többedmagaddal. Márpedig van egy csomó állatmenhely a nagyvilágban…

  • az, aki azt vallja, rajta kívül nincs más út

Érdekes, hogy Jézus soha nem mondta, hogy KIZÁRÓLAG ő az út, az igazság és az élet, azt viszont többször is hangsúlyozta, hogy minden ember Isten gyermeke, s mint olyan, képes mindarra, amire ő – más kérdés, hogy többségünk ezt elképzelni sem tudja, így aztán már az alapvető “kérjetek és megadatik” első lépése sem működik. Ehhez képest persze a legtöbb keresztény gyülekezetre jellemző, hogy saját spirituális útjukat az egyetlen elfogadható alternatívának tartják, s szent meggyőződéssel szajkózzák, hogy mindenki pokolra jut, aki nem velük tart (a színes Jehova tanúi-kiadványok utolsó lapjától mindig elszörnyedek). Jó példa erre az attitűdre Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, vagyis a mormonok: nem ítélkeztek és szidalmaztak ők senkit sem, egyszerűen csak posztumusz megkereszteltek több ezer náci koncentrációs táborban kivégzett zsidót, köztük például Anne Frankot is. Hitük szerint az, aki halála után, közvetítő segítségével magához veszi a keresztséget, az befogadja az evangéliumot és üdvözül – mert amúgy nyilván az örök kárhozat üstjében forrna. Kétség nem fér hozzá, hogy a jó mormonokat a szeretetet és a jószándék vezérelte… de most őszintén, mi a spirituális üzenete egy ilyen húzásnak? Na jól van, segítek: az, hogy “pokolra juttatod magadat fiam, ha mi nem segítünk, de nyugi, mi tudjuk a megoldást, és elhozzuk neked akkor is, ha csak egy telerókázott nejlonzacsink van hozzá…”. Nos, nem biztos, hogy ez a legjobb, leginkább komolyan vehető iránytű…

  • az, aki állítja: minden kérdésedre tudja a választ

Őszinte leszek: nagyon szeretnék magam mögé, elé, mellé – ez tulajdonképpen csak helyrajzi kérdés – valakit, aki megmondja a frankót. Tudjátok: folyamatos pozitív visszaigazolással szolgál, ismeri az előttem is rejtve maradt tudatalatti motivációimat, és mindig tudja, hogy pontosan mit is kell tennem. Nos, az a szituáció, hogy ez a kereslet bizony komoly piacot hívott életre, és ezer meg ezer jós, főpap, mágus, médium, léleklátó és csakratisztító kisiparos van, akik (jó pénzért) vállalják ezt a szerepet. Mi történik? Tulajdonképpen névlegesen magukra veszik a felelősséget a döntéseidért, de közben persze a (nagyon is valóságos) következmények rád maradnak. Ugye, elgondolkoztató? Én már régóta nem vágyom megmondóemberre: a jó pszichológus is többet kérdez, mint ahány kijelentő vagy felszólító módú mondatot használ – inkább a perspektíva érdekel. Konkrétan az van, hogy amire nem jössz rá magadtól, azt hiába próbálja a szívedbe-agyadba verni bárki is erőszakkal vagy csellel… pláne egy hamis próféta vagy egy pitiáner szélhámos. “Seek no more for hollow answers. Answers that lay within you all along” – ahogy a VNV Nation mondta volt (ki más?). Egy jó tanító, segítő maximum rávezethet, ráébreszthet dolgokra, de nem dönthet, élhet és halhat helyetted…

Mi a tanulság? Talán az, hogy bárki lehet hiteles mentorod, aki nem a fenti kategóriák valamelyikébe tartozik, és alapjáraton szeretettel, előítéletmentesen, nyitottan áll hozzád. Az agymosóktól, szélhámosoktól, energiavámpíroktól és hóhéroktól viszont óvakodj!

About these ads
About Eszter (1060 Articles)
Szabó Magda novellája, A mosolygó Bacchus jut eszembe: “Azt akarom, hogy a gyerek ne féljen. Ne legyen a szókincsében bosszúálló Jehova, kárhozat, kénköves láng, pokol. Hiszen érted”. Nos, én is épp így érzek, még ha más megfontolásból is, mint a vegyész, aki a történetben nevet sem kapott. Én inkább olyan vagyok, mint a Naphoz imádkozó sámán, akit az inkvizíció máglyára ítélt, a következő váddal: "A teremtő helyett a teremtményt tisztelte és imádta". Mire az eretnek megkérdezte: "Miért, mi a különbség...?".

19 Comments on Iránytű-para: hogyan (ne) válassz magadnak lelki vezetőt, terapeutát vagy mentort?

  1. A hiteles vezetőkről, útmutatókról és is tudnák írni egy egész blogbejegyzést, ez egy nagyon érdekes téma. Múltkor beszélgettünk egy nyílt spirituális napon, és megállapítottuk, hogy ha van két barátnő, akkor szeretnek együtt járni fodrászhoz, kozmetikushoz, stb. Csakhogy, amíg az egyiknek tökéletesen megfelel az ott nyújtott szolgáltatás, a másiknak egyáltalán nem biztos. Ezért, ha az illető elég önálló, akkor másik helyet fog választani magának, és majd máskor traccsol a barátnővel. Szerintem ugyanez igaz mindenféle segítőre is. Aki nekem bevált, nem biztos, hogy Neked is be fog. Én a legjobb barátnőmmel imádok családállítást meg mindenféle programot csinálni, de van egy lány, akinek hiába ajánlom, hogy tartson velünk, nem érez erre késztetést. Neki is megvannak a maga segítői… Én azt tartom fontosnak, hogy mindenki az érzéseit használja fel a helyes segítő megtalálásához, mint ahogy bármi másban is ezt mondanám. Merd követni az érzéseidet annyira, hogy legalább azt tudd, hogy amivel éppen szemben vagy, az jó-e neked vagy sem. Hogy az a személy, akit a másik ember ajánlott neked, tényleg megfelelő-e a számodra. Ezt azért baromi könnyen meg lehet érezni… A másik, hogy amiket felsoroltál, az tökjó, de az ember olykor belefut ezekbe is, hogy miért? Baromi egyszerű: hogy tanuljon, tapasztaljon. Az ilyen emberek által lehet megtapasztalni azt, hogy valójában nem is lenne szükségünk segítségre, hiszen minden kérdésre bennünk van a válasz, csak nem merjük ezt megérezni (sokszor még én sem), nem merünk egyedül dönteni. És akkor jönnek a fentebb felsorolt tulajdonságú emberek, akikről már messziről érezzük, hogy valami nem stimmel. Attól függetlenül fantasztikus tanításokat kaphatunk általuk is… Önmagunkról. (Közösségi portálon fent vagyok egy 6000+ létszámú spirit csoportban, de olyan szinten egó az egész, hogy igazából ott megtanultam, hogy nem kell okoskodni, mert mindig van helyetted 100 másik, aki beír valami okosat…)

    • Tücsi Soulleader // április 20, 2012 - 08:21 // Hozzászólás

      egy baj van….ez egóm elnyomja az “érzéseim” és amikor már sikít a belső hangom, hogy a “mesterem” csak a véremet(energiám) szívja vagy épp csak arra használ fel, hogy általam másokat csalogasson az energiacuppantó mivoltába, már késő…és napokig, hetekig vagy hónapokig tart míg a teljes tébolyból vissza tudom hozni magam :(

      • Ebből tuti tanulnod kell valamit… Pl azt, hogy megvédheted magad a neked ártó energiáktól… Az ibolya szín mindig csak azt engedi be, amire valójában szükséged van. Nem tudom mennyire szoktál meditálni, de ezt meditációban megoldhatod: az aurád köré vonsz egy vastag ibolya fénygömböt, és ez megvéd. Tapasztalat. :)

        • Tücsi Soulleader // április 20, 2012 - 11:29 // Hozzászólás

          Köszönöm szépen!!! Hasznos tanács….Alkalmazni fogom :D
          Látom az “ártó” energiát…de van bennem, egy “program” ami azt súgja… ” mi van ha neki van igaza,” és elnyomom a valóságom…./na persze van bennem, sok olyan program, aminek már nem kellene futnia…rajta vagyok az ügyön, hogy stornózzam őket…de lassú folyamat..

          • Igen, ez az önbizalom hiánya. Hasonló cipőben járunk :) Én most a következő “terápiát” alkalmazom: visszamentem meditációban egészen kicsi gyerekkoromig (4 éves korom körül volt egy nagy törés nálam, onnantól van szemüvegem és növesztettem hájat amolyan védőburokként), és azt a kicsi lányt szeretgetem, babusgatom úgy, ahogy a saját anyám sosem tette. Ezzel gyakorlatilag “újranevelem” saját magam. Azt a kislányt nagyon tudom szeretni :))) Ilyeneket mondok neki, hogy bocsásson meg magának, ő nem csinált semmi rosszat, csodálatos, gyönyörű kislány, használja a fényét, stb. Csupa szép dolgot. És persze megengedem magamnak, hogy az “átnevelés” sikeres legyen a jelenben. :)

  2. Tücsi Soulleader // április 20, 2012 - 08:19 // Hozzászólás

    ….milliószor elmondta az “őrző” és millió egyedszer is megszivattam magam a ” mesternek” hitt emberekkel….
    Ideje visszavonulom….

    • Lehet, hogy a “mestert” nem kell szó szerint venni, mert bizonyos formában minden és mindenki a mesterünk. A kizárólagosság és a túlzott kötődés nem jó…

      • Én most már senkit sem hívnék mesternek (régebben megtettem), mert az máris egy fölérendeltségi viszonyt mutat… Emberek vannak, vezetők vannak, de mesterek, max azok akik már felemelkedtek pl. Jézus, Buddha, Lao Ce.

        • Nem is tudom, volt-e igazi mesterem. Talán az általános iskolai irodalomtanárom volt az, akivel mélyebb dolgokról beszélgettünk, és ő mindig, mindig nagyon sokat adott… új perspektívát. Nem szimplán filozofáltunk, ő egyszerűen bölcs volt. Úgy tudtunk Istenről órákon át beszélni, hogy a mai napig nem tudom, milyen vallású volt, imádkozott-e, és ha igen, kihez. Sajnos már meghalt… még mindig gyakran eszembe jut, hogy mit mondana most erre vagy arra… velem vagy a világgal kapcsolatban.

          Mostanában gyakran újra eszembe jut, hogy jó volna valaki, aki levagdossa a tüskéim néha, aki tudja, milyen érzés keresztülmenni mindenen, amit én is átélek, de már túl van ezen.

          • Nekem Kati barátnőm ilyen. Ő már átment mindazon, amin én most esek át, így az ő tanácsai számomra maximálisan követhetőek.

  3. Eszter, nagyon szépen összeszedted a gondolataidat, nagyon jó kis cikk! :)

  4. Kedves Eszter,

    köszönet a posztért, amit a karizmatikus.hu oldal váltott ki belőled. A poszt nem rossz, egyéni a megközelítés a “ki nem jó lelki vezető” témához. Kár, hogy nincs következtetés (ami nem egyenlő azzal, hogy a cikk végére írunk valamit).

    Nem tudom, mi zaklatott fel jobban: a domain neve (karizmatikus.hu), vagy a tévtanítások listája. Nem értem kirohanásodat, hogy miért kellene röstelljük magunkat a domain használata miatt (a megújulásból indultunk, innen a név, ami régóta ismert), ráadásul az általad adott definició (nota bene) sem visz közelebb a lelkiség megismeréséhez – ennél még a wikipedia is jobban használható értelmezést ad.

    Nagyon örültem viszont a “jó radikális katolikus” kifejezésnek: hitben valóban nem ismerünk pardont, liberalizmust – szóval köszönöm. Megjegyzem, hogy kemény kritikáddal ellentétben a honlapon sosem emberek felett ítélkezünk, hanem olyan tévtanításokra hívjuk fel a figyelmet, melyek ellenkeznek a katolikus hit alapjaival. Ha nem vagy katolikus, akkor nem kell foglalkoznod ezekkel a dolgokkal. Ha mégis irritálnak, kérlek ne bennünk keresd a hibát.

    Próbálj meg kicsit nagyobb megértéssek foglalkozni mindazokkal, akik veled nem azonos nézeteket vallanak. Az efezusi levél 4,6 írja: “Viseljétek egy egymást szeretettel”. Mi ezt tesszük Veled és írásoddal kapcsolatban.

    • Kedves Charisma,

      köszönöm a hozzászólásodat.

      Kirobbanásnak azért nem nevezném a dolgot, inkább inspirálóan elgondolkodtatott az ellentmondás a “karizmatikus” domain és a többé-kevésbé “dogmatikus” tartalom között (értsd: “mindent elutasítunk, ami új vagy más” értelemben).

      Furcsa ellentmondás az is, ha nyitottságra és toleranciára intesz másokat, de közben azt mondod, nincs pardon a liberalizmus irányába (persze, az is jó kérdés, mit nevezünk liberalizmusnak, épp ezzel foglalkoztam két bejegyzéssel ezelőtt: http://barokeszter.hu/2012/04/14/liberalis-vagy-konzervativ-vagyok/). Akárhogy is, egy bizonyos pont fölött el kell fogadnunk, hogy mindenkinek más az útja, és az erőszak még sosem térített el senkit a sajátjától. Ha előítéletesnek tűntem a rad. katolikusokkal, akkor bocsánat, de számomra épp a kizárólagosság attitűdje az, ami a legkevésbé elfogadható a spiritualitásban. Dolgozom rajta, hogy kevésbé legyek előítéletes.

      Nagyon jó, hogy írod, hogy az oldal nem EMBEREK, hanem ESZMÉK elítéléséről szól, mert ez fontos különbség, még ha az eszmék mögött emberek is állnak, akik olykor az oldalon konkrétan, név szerint említésre kerülnek, nem épp kedvező kontextusban. Én sem az oldalt szerkesztő katolikusokkal kapcsolatos ellenérzéseimről írtam, hanem az eszmékről, amelyekkel nem tudok egyetérteni: ezzel együtt nem vonom kétségbe, hogy a fejlődni vágyás és a jószándék is vezérel(het)te az említett gyülekezetet. Sőt, még azt sem, hogy értékes gondolatok is vannak az oldalon ismertetettek között.

      És még egy fontos dolog: ez itt egy személyes napló, nem képvisel senkit és semmit, csak azt írom le, amit megtapasztalok, tanulok, látok. Ha egy konkrét csoport, lelki közösség nevében szólnék, még óvatosabb lennék, kit marasztalok el vagy nevezek tévúton tévelygőnek. Azt gondolom, ezzel nem árt óvatosnak lenni, mert hogy én is egy idézettel zárjam a gondolatsort. “Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”

      Eszter

      • Kedves Eszter,
        a tolerancia a másik személyre, és nem az általa képviselt eszmére, hitbeli meggyőződésre vonatkozik. A “novus ordo seclorum” egyik fő célja, hogy eltüntesse a vallásokat, és egy nagy közös, liberális és nyitott világvallást vezessen be a tolerancia jegyében. Nincs ellentmondás a hitbeli meggyőződés radikális követése, és a másik ember szeretettel való elfogadása között.

        A csúsztatást ott érzem az írásodban, hogy te általában spiritualitásra hivatkozol, de csak a katolikusokat bírálod. Kérlek adj egy példát, ahol a név szerint említett személyt, nem pedig az általa hirdetett, megítélésünk szerint a katolikus hittel nem összeegyeztethető (és megindokolt) véleményt-tanítást kritizáljuk a honlapon.

        A személyes napló, ha nem képvisel senkit és semmit, értelmetlenné és céltalanná válik. Személytelenné és esetleg hiteltelenné is válhat, ha a Te érdekeid és hitvallásod sem jelenik meg benne. Mi a célod a naplóval?

        A kapott talentumokkal mindenkinek el kell majd számolnia a Teremtő előtt. Ezért írja a Biblia, hogy “Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való. ” (Mt 5,31)

        • Ebben a bejegyzésben egy bizonyos nevezett katolikus oldalt bíráltam, nem a katolikusokat általában. Egy külön téma lehetne az, hogy az én tapasztalataim és benyomásom szerint kik és hol élnek vissza a birtokukban lévő tudással, tálentummal. Egyszer talán írok arról is, szubjektíven – nem abszolút igazságként a világ elé tárva a véleményemet.

          A személyes napló az én gondolataimat és tapasztalataimat tükrözi, ezért hiteles. Ha egy bizonyos csoport nevében próbálnék szólni – pláne az igazságosztó ítélőszék szerepében -, rögtön hiteltelnné válna.

    • Kedves Charisma,

      a honlapról idézem: “Az alábbi webhelyek és dokumentumok segítenek eligazodni a New Age és más káros tanok…” – Ennek értelmében, ugye nem láthat kifogásolnivalót abban, ha valaki létrehoz egy honlapot és a káros tanok alatt felsorolja a karizmatikus.hu linkjét?

      • Kedves Nat,
        Abban az esetben nem látok kifogásolni valót, ha a létrehozott honlap célja is ismert, ti. mire káros a karizmatikus.hu ill. maga a katolikus hit. És a célok sok esetben el vannak bújtatva. Remélem ebben is egyetértünk.

        • Kedves Charisma, természetesen egyetértünk.
          Annyit tennék még hozzá, hogy én magam soha nem éreztem késztetést, hogy a meggyőződésem szerint káros tanokra ráirányítsam bárki figyelmét, már csak azért sem, mert pontosan tisztában vagyok vele, hogy nincs birtokomban olyan tudás, ami alapján vallási, világnézeti kérdésekben eldönthetném, mi lehet káros mások számára. Ugyanígy nem találkoztam olyan személlyel, közösséggel, akitől/ahol ezt elfogadhatónak tartanám.

          • Ott a pont. :)

12 Trackbacks & Pingbacks

  1. Egy szülinappal még tartozom: 4 évesek lettünk « Eszter's Offtopic
  2. Népnyúzások, vallásszabadság, oktatás-nevelés: hová tart a politika? « Eszter's Offtopic
  3. Hitközösségek a nagyvilágban: hogyan ne légy szektás barom? « Eszter's Offtopic
  4. A Hit Gyülekezete másik (?) arca « Eszter's Offtopic
  5. Azt kérdezed, miért? « Eszter's Offtopic
  6. Kérdések és válaszok, a dobozon túlról – interjú az Eszter’s Offtopic szerzőjével | Eszter's Offtopic
  7. Ki a spirituális ember? | Eszter's Offtopic
  8. Köcsög volt a Müller Péter | Eszter's Offtopic
  9. Rekordok, pikantéria, jóslat – minden, amit az Eszter’s Offtopic 2013-as évéről tudni akartál | Eszter's Offtopic
  10. Komoly poén: 5 féle spirituális ember, akiket… | Eszter's Offtopic
  11. Mennél-e olyan suszterhez, akinek nincs cipője? | Eszter's Offtopic
  12. Nem vagyok a gurud, oké? | Eszter's Offtopic

Nehogy már benned maradjon a véleményed, ember! (Az első kommented előmoderálás után jelenik meg, de utána szabad a pálya!)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 362 követőhöz

%d honlapszerkesztő ezt szereti: