Aktuális

Hitközösségek a nagyvilágban: hogyan ne légy szektás barom?

Nagy sikere volt múlt hónapban az Iránytű-para: hogyan (ne) válassz magadnak lelki vezetőt, terapeutát vagy mentort? című bejegyzésemnek, ezért most egy kicsit választásaink más dimenziójáról, szintjéről is szeretnék beszélni. Pünkösd esti témám az, hogy vajon hogyan érdemes csoportot választani, ha valaki egy bizonyos valláson vagy ideológián belül közösségi élményre vágyik.

Nem mindenki hülye szektás vagy bigott élien, aki közösségben gyakorolja a hitét, de nem árt észnél – és szívnél – lenni

Kezdjük rögtön azzal, hogy életem legnagyobb részében valószínűleg röhögve legyintetem volna, majd arra biztatlak, hogy kerülj el messze mindenféle karámot, ne hagyd átmosatni az agyadat és ne gyarapítsd senki bankszámláját sem a hiteddel. Ma már sokkal elfogadóbb vagyok a különféle egyházi közösségekkel: ha megfelelően választasz és a helyén kezeled a dolgot, akár még jó is kisülhet abból a dinamikából, amit sok hasonló gondolkozású ember hoz létre közösen a fejlődés reményében. Jézus is azt mondta, hogy ahol az ő nevében ketten vagy többen összegyűlnek, ő ott jelen lesz, és ez az erő nyilván az összes vallás valamennyi felekezetének minden közösségére érvényes.

Tény, hogy akár a kereszténység, akár a hinduizmus felé tapogatózol, mindenhol embereket fogsz találni, akik között bizony túlkapások, hatalmi harcok és rosszindulat is felütheti a fejét – ez elkerülhetetlen, épp ezért érdemes előre eldönteni, képes vagy-e ezzel együtt elfogadni a közösségi létből fakadó előnyöket. Sok-sok hívő omlik össze és fordul el nem csak vallásától, hanem hitétől is, amikor rájön arra, hogy az egyik rabbi/püspök/szellemi vezető/pap stb. vérre menő harcokat folytat magas rangú hittestvérével, az egész gyülekezet szeme láttára. Emberi gyengeségek mindenhol akadnak, ahol ember is van – ez azonban nem oltja ki az alapvető igazságok fényét és megéléseid hitelességét.

Nem azt mondom, hogy szektásodj, és mostantól mindenképpen járj el valahová templomba, mecsetbe, zsinagógába, kolostorba, de ha van egy konkrét hited, és találsz olyan közösséget, ami hasonló értékeket vall, nyugodtan nyiss feléjük. Azért, mert a legtöbb ember az egyházakból már mélyen (és érthető okokból) kiábrándult vagy éppen gondolkozás nélkül oda jár, ahová a szülei vagy a párja is, neked még lehet igényed egyéni közösségi élményre. Ne szégyelld ezt tehát, nyugodtan nézz szét a környékeden, viszont mindenképpen légy észnél, mielőtt egy picit is megnyitod magad egy új élménynek. Íme, néhány jótanács:

Soha ne a félelem motiválja a keresést és a választást.

Ismered azt a mondást, hogy zuhanó repülőgépen nincs ateista? Nos, a legtöbb ember a hitet – bármilyen transzcendens hatalomban is összpontosuljon az – amolyan vészhívóként használja, amit kétségbeesetten benyom gyorsan, ha nagy a baj. Rettegsz, hogy súlyos beteg a gyereked? Rohansz a templomba, hogy ezreseket ajánl Szent Antalnak. Attól félsz, hogy a csomó a hónaljadban rákos daganat? Indul az ima ezerrel, a rokonokat is arra biztatod, hogy szóljanak pár jó szót az érdekedben az Úrnál, amíg a szövettan eredményét várod. Izgulsz, hogy nem kapod meg az álommelót és felkopik a család álla? Nosza, egy kis extra jappázás a maha mantrával jót fog tenni… Még ennél is durvább, amikor a bűntudat, a rettegés és a gyász befolyásolja a döntést: azt hiszed, hogy ha nem élsz eléggé aktív hitéletet, pusztulás és kárhozat vár rád – sajnos sokan gondolkoznak így. Az óriási megrázkódtatás után felekezetbe menekülő emberek ítélőképessége csorbul, így érthető okokból ők az első számú préda, amikor az agymosó szekták tagokat toboroznak. A haláleseteket követő mély fájdalom és hiányérzet nem az az időszak, amikor új felekezetet kell választanod magadnak… töltsd az időt kötetlen tájékozódással, és csak akkor tarts terepszemlét, ha rendbejöttél már.

Önállóan dönts, se lebeszélni, se rábeszélni ne hagyd magad semmire.

Az ember spirituális kérdésekben maga dönt, és nem azért lesz buddhista, mert a csaja ebbe az irányba mozdult el. A lányok szeretnek csoportosan ide-oda járogatni, de nem biztos, hogy ami a többiekhez szól, az téged is megérint. Ugyanígy azt sem szabad hagyni, hogy bárki is lebeszéljen a döntésedről: természetesen ha öt hozzád igazán közelálló ember, a mélyebb beszélgetéseiteket követően is elborzad az általad választott csoportocska neve hallatán, akkor már érdemes elgondolkoznod. Az azonban, hogy a téged csak felületesen – vagy sehogy sem – ismerő emberek mit gondolnak, ne zavarjon. Ahhoz, hogy más mit gondol rólad, neked semmi közöd.

Maradjon mindig különvéleményed.

Lehet, hogy megtaláltad végre azt a közösséget, ahol a hitélet minden alaptételével egyetértesz, ezért úgy gondolod, hasznodra válna velük a közös út. Nos, természetesen akkor sem szükséges, hogy minden egyes mondatot és szertatást kétkedés nélkül elfogadj. Bármit is hallasz, legyen benned egy egészséges kétely: nem azt mondom, hogy gyanakodj és kötekedj, de mindenképpen nézz mélyen a szíved mélyére. Tedd fel a kérdést, hogy az adott dolog valóban tiszta forrásból származik-e és az épülést szolgálja, és hallgass az első megérzésedre. Komolyabb kérdések esetén hagyj időt magadnak a válaszra: nézz utána, kérdezz, és tartsd fenn a jogot magadnak arra, hogy különvéleményed legyen.

Nem biztos, hogy jó, ha TELJESEN elkötelezed magad.

Nemrég egy utcai evangelizáció keretében mesélt egy leányzó arról, hogy az ő életét a gyülekezet változtatta meg: ők adják neki és a férjének a lakást, a munkát, az ételt, az ő iskolájukba jár a gyerek, és az ő pszichológusuk kezeli a nagyi depresszióját is. Mindez szép és jó, elvégre a csaj nyilván abszolút spirituális otthonára lelt a vidám kis csapatban, de… több előnye, mint hátránya van annak, ha az ember ennyire elköteleződik. Egyrészt zárttá válik, nem jutnak el hozzá más információk, más perspektíva, ami egyfajta korlátot teremt – rácsok között pedig nehéz szabadon úszni. Másrészt ott van az a probléma is, hogy emberekről lévén szó bárki bármikor összeveszhet egy hittestvérével, vagy egyszerűen csak megváltozhat… egy ilyen kontextusban viszont a távozás a csoport életéből szinte lehetetlenné válik. Egyértelmű, hogy számos hitközösség tudatosan épít erre, hiszen érdekük báránykáik karámosítása: ők természetesen bőszen hangoztatják is, hogy még véletlenül se látogass másik gyülekezetbe az adott vallás berkein belül, különben összezavarodsz és elkárhozol (döbbenten láttam, hogy a különféle pünkösdi keresztény karizmatikus csoportok tagjai egymás ellen folytatnak gyűlölet-kampányokat, és egyes védikus hagyományokat követő szervezetek azt ordítják egymásnak, hogy “inkább volnál materialista, mint tartoznál közéjük a vaisnavizmus berkein belül” – helllóóóó, mi van?!).

Ne próbálj soha megtéríteni senkit.

Egy fényúton járó embert nem elsősorban a szavai, hanem a tettei minősítenek: ha valóban úgy érzed, megtaláltad azt az ösvényt, amit másokkal együtt, de a magad tempójában és stílusában kívánsz taposni a jövőben, akkor nincs szükség arra, hogy kísérőket toborozz magad mellé. Hidd el, akit inspirál a sok szép és jó általad elért siker, az úgyis kérdezni fog, esetleg melléd szegődik. Persze az is lehet, hogy nem: akkor sincs baj, elvégre rengeteg út létezik, és mind ugyanoda vezet… igaz, némelyik kerülővel. Sokáig nem fogtam fel, hogy egyes keresztény csoportok miért dörömbölnek az ajtómon a “Szívedbe fogadtad-e már Jézust?” kérdéssel ajkukon, de aztán megértettem, hogy az ő hitük szerint egyetlen út létezik, méghozzá az övék… a valóságban azonban ezt az utat csak a külsőségek különböztetik meg az összes többitől. Ha kizárólagosságot hirdető hited van, legalább az ítélkezéstől tartsd magad távol: majd a Mennyei Atya az érintettekkel közösen szépen eldönti, hogy a gnosztikus kolléga vagy a wiccás tini milyen szintre hangolódhat be e teste elhagyása után. Akárhogy is, ez nem a te feladatod, és az erőszakos térítés még soha nem vezetett semmi jóra… nézz csak bele a történelemkönyvekbe. Ne feledjük: Robinson Crusoe és Péntek között is komoly vallásháború tört ki, noha rajtuk kívül egy lélek sem volt a lakatlan szigeten – ne ess te is ebbe a hibába buzgalmadban.

A hitgyakorlás nem elsősorban szertartásokról szól, hanem a teljesebb megértésről, elfogadásról és – mindenek előtt – szeretetről.


A témához tartozik:

About these ads
About Eszter (1060 Articles)
Szabó Magda novellája, A mosolygó Bacchus jut eszembe: “Azt akarom, hogy a gyerek ne féljen. Ne legyen a szókincsében bosszúálló Jehova, kárhozat, kénköves láng, pokol. Hiszen érted”. Nos, én is épp így érzek, még ha más megfontolásból is, mint a vegyész, aki a történetben nevet sem kapott. Én inkább olyan vagyok, mint a Naphoz imádkozó sámán, akit az inkvizíció máglyára ítélt, a következő váddal: "A teremtő helyett a teremtményt tisztelte és imádta". Mire az eretnek megkérdezte: "Miért, mi a különbség...?".

7 Comments on Hitközösségek a nagyvilágban: hogyan ne légy szektás barom?

  1. Tücsi Soulleader // május 29, 2012 - 11:08 // Hozzászólás

    …azon gondolkodtam, hogy mikor fognak lelőni minket….

    • Melyikekre gondolsz?

      • Tücsi Soulleader // május 30, 2012 - 11:38 // Hozzászólás

        hát a “vezetőkre”….senki nem szereti a tényfeltárást….bár…bár akkora a “sötétség”, hogy hiába olvasnak el…nem juthat át a megfelelő kapcsolódási pontokra az infó….blokkoláják a bevésődések..

        • Épp ezért szerencsére nincs mitől tartani! :D

  2. Tetszik. :)

  3. Bocs a késői hozzászólásért, csak most vettem észre a posztot, és nem bírom megállni.

    Érdekes gondolatsor, egész jó egy – ha jól vettem ki – vallástalantól.
    Azért én beírnék néhány pontosítást, ha szabad:
    “Az ember spirituális kérdésekben maga dönt, és nem azért lesz buddhista, mert a csaja ebbe az irányba mozdult el.”
    Ez azért nem egészen igaz. Spirituális kérdésekben az ember olyan szinten meghatározott, hogy nagyon komoly döntéseket nem hoz, és nem is érdemes. Általában van egy családi hagyomány, többnyire katolikus, vagy református a delikvens, ami a családi hagyományokat illeti. Szerintem mindenképpen érdemes azt a hitet megismerni, amiben van hagyománya (most nem a minden oldalról 3 generációig visszamenőlegesen ateistákra gondolok). Így könnyebben kapcsolódik a családjához is, és…
    a hitet kulturált esetben nem kitaláljuk, hanem megismerjük. Végső soron minden vallás (remélem) azt igyekszik tanítani, hogy hogyan legyen az ember jó, így a mindennapi életbe kevés teológiai igazság szivárog le. A posztíróra pl. erősen hatott a kereszténység, ami ezekből a sorokból derül ki:
    “mindenhol embereket fogsz találni, akik között bizony túlkapások, hatalmi harcok és rosszindulat is felütheti a fejét”
    ezt a kereszténységben úgy fogalmazzák meg, hogy minden ember gyarló…
    A komolyabb közösségeken belül pl. így is vannak olyan közösségek, amelyek az ember bizonyos igényeit kielégítik. Aki katolikus és szeret kirándulni és hegyet mászni, az valószínűleg fog találni katolikus közösségből kifejlődött hegymászó csapatot.

    “Maradjon mindig különvéleményed.”
    Maradjon, de ne teológiai kérdésekben!
    Egy komolyabb egyházban minimum évszázadokig csiszolták a hitüket, így egy kezdő felnőtt ember valószínűleg sosem fog találni olyan létező állítást, amit valaki már ne magyarázott volna meg logikusan, érthetően, elfogadhatóan. (Van olyan, amiről az ember azt hiszi, hogy az adott vallás állítja, pedig vagy sosem állította, vagy már újraértelmezte. Sok vita van ezekből, teljesen fölöslegesen.
    Különvéleményt érdemes illő alázattal a konkrét cselekedetekre és esetekre tartogatni.

    “rácsok között pedig nehéz szabadon úszni”
    Ez igaz, de azért érdemes óvatosnak lenni. A mai világban a partot nézik sokszor rácsnak, pedig egy óceán közepén sem sokáig úszik az ember (élve).

    “Ne próbálj soha megtéríteni senkit.”
    A kifejtés már szerencsésebb, de a címet úgy fogalmaztam volna, hogy
    “Ne téríts minden áron vagy erőszakkal!”

    Még egy állítással vitatkoznék:
    “rengeteg út létezik, és mind ugyanoda vezet…”
    Hát egy ateista számára mind meghalunk, és ennyi, de egy keresztény minimum egy bitben kifejezhető végeredményt ad (üdvözül vagy elkárhozik), egy buddhista viszont többet is szerintem (hangya lesz, papagáj, ember, vagy megvilágosodik…), és, ha szigorúan vesszük, azért ebben a világban is több módon lehet élni. Nem mindenki él boldogan, vagy helyesen, pusztíthatja magát vagy másokat, kicsit vagy nagyon… szóval nem minden út vezet ugyanoda. A jó utakból tényleg rengeteg van, a rosszból is, de azért a lehetőségek közül érdemes a jók valamelyikét választani.

  4. Tetszett Eszter írása, es pont az előttem szóló kiegészítéseivel:-)
    En főleg a különvéleményről tanultam az elmúlt évben sokat.

13 Trackbacks & Pingbacks

  1. Ma nagyon nyíltam írtam arról, ami foglalkoztat « Eszter's Offtopic
  2. Megérkeztek a várva várt, friss, ropogós keresőkifejezések! « Eszter's Offtopic
  3. Szcientológusnak lenni « Eszter's Offtopic
  4. A Hit Gyülekezete másik (?) arca « Eszter's Offtopic
  5. Katolikus kalandjaim « Eszter's Offtopic
  6. 7 dolog, amit messzire kerülnék spirituális utam során « Eszter's Offtopic
  7. Miért? « Eszter's Offtopic
  8. Hiszek egy… miben is? « tempty blogja
  9. Meg kéne reformálni a divatipart, de tényleg | Eszter's Offtopic
  10. Kérdések és válaszok, a dobozon túlról – interjú az Eszter’s Offtopic szerzőjével | Eszter's Offtopic
  11. A bénázástól a célok eléréséig, avagy: A cikk, amelyben a szerző megszabadul a ruháitól | Eszter's Offtopic
  12. Rekordok, pikantéria, jóslat – minden, amit az Eszter’s Offtopic 2013-as évéről tudni akartál | Eszter's Offtopic
  13. Komoly poén: 5 féle spirituális ember, akiket… | Eszter's Offtopic

Nehogy már benned maradjon a véleményed, ember! (Az első kommented előmoderálás után jelenik meg, de utána szabad a pálya!)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 360 követőhöz

%d honlapszerkesztő ezt szereti: