Szcientológusnak lenni

“Akarok írni a könyvről?” – kérdeztem magam. Igen! “Van kedvem levelezni a Szcientológia Egyházzal?” Nem. Márpedig az első opció rendszerint magával hozza a második lehetőséget is, így kicsit halasztgattam benyomásaim megírását Bonyai Péter könyvéről, aki Magyarországon először írt leleplező könyvet L. Ron Hubbard egyházáról, kiugrott csúcsvezetőként és ex-Sea Org-tagként. A “Szcientológus voltam” mindenesetre nagy hatással volt rám, így most írok…

A több mint 10 éves hubbardi múltra visszatekintő Bonyai Péter 17 éves volt, amikor 1995-ben kapcsolatba került a szcientológiával: a missziók és orgok egyszerűen az utcáról hívják be az embereket, hogy töltsenek ki egy “ingyenes személyiségtesztet” vagy végezzék el a ” díjmentes stressz-szint mérést”, esetleg különféle rendezvényeken kínálnak ugyanerre lehetőséget. Az eredmény rendszerint szörnyűséges lesz, de a delikvens – illetve hát a “wog”, mert szcienéknél így hívják a hubbardi tanokon kívül rekedt tudatlan szerencsétleneket – számára szerencsére van segítség, hiszen csak egy tanfolyamot kell elvégezni egy méregtelenítő program kíséretében. A programot sikeresen teljesítők megtudják, hogy van még út felfelé a teljes szellemi szabadság felé vezető hídon: először meg kell szabadulnunk minden rossz berögződéstől, elnyomott feszültségtől és helytelen mintától, hogy clearré, vagyis tisztává válhassunk. A clearré válás leghatékonyabb eszköze a szcientológusok szerint az auditálás, ami azt jelenti, hogy egy hazugságvizsgálóhoz hasonló műszer, az e-méter segítségével faggatnak életed kisebb-nagyobb dolgairól, amíg a tű akadozás helyett lebegni nem kezd, bizonyítván ezzel, hogy az ellenállás megszűnt benned. Bonyai Péter elmondta, hogy aki még nem járt gyóntató papnál vagy a szci’ legnagyobb konkurenciájánál ellenségénél, a pszichológusnál, az ezt az élményt kimondottan felszabadítóként fogja megélni, mintha csak mázsás súlyokat vennének le a válláról.

A szcientológiáról, mint hitrendszerről keveset tudni, hiszen az egyház tagjai maguk is csak komoly pénzösszegek befizetése után ismerhetik meg a teljes igazságot: Hubbard szerint az ember elméből, testből és thetánból áll, az utóbbi a tényleges, több milliárd éves szellemi lény, amely mindent tud és ért, csak testünk és elménk elnyomja működését. Éppen ezért ha kedvünk, igényünk és legfőképpen pénzünk van rá, a clear állapot elérését követően folytathatjuk az utat felfelé a hídon az istenképzés irányába: az OT, vagyis operating thetan képzéseken voltaképpen különféle természetfeletti képességekre tehetünk szert, amelyekkel uralni tudjuk az anyagot, az időt, a teret és az energiát. Összesen tizenöt OT-szint van, ebből jelenleg nyolc elérhető, az utolsó publikus képzésre kizárólag a FreeWinds nevű hajón kerülhet sor (amelyről rendszeresen szivárognak ki érdekes felvételek). Nem csak a természetfeletti képességek elsajátítására, de a misztikus titkokba történő beavatásra is csak az OT-szintek elvégzése során kerülhet sor: a híres, South Parkban is kikarikírozott Xenu és a lélekporszívó motívumú teremtésmítoszt pl. csak az OT III-as szinten ismerheti meg a hívő, amikor már milliókat fektetett a teljes szellemi szabadság elérésébe. Mondanám, hogy képzeljük csak el, hogy a keresztények és zsidók a Teremtés könyvének teljes és vágatlan verzióját csupán pár tucat borsos árú tanfolyam elvégzése után ismerhetik meg, de alapvetően ez sem áll annyira távol a valóságtól: gondoljunk csak az apokrif iratokra vagy a Nag Hammadi-tekercsekre…. Hiába, a vallás természetében hordozza a titkokat, és rendszerint hatalom- és pénzorientált szervezetek irányítják őket, ezért nem árt óvatosnak lenni.

A szerzőnek természetesen gimnazista diákként nem volt pénze a folytatásra, de a szervezet azonnal munkát ajánlott neki, noha még kiskorú volt: érettségiig heti húsz órában dolgozott a különféle tanfolyamokért és az auditálásért cserébe, majd főállású egyházi munkatárs és lelkész lett belőle. Érdekes megjegyezni, hogy a kezdetek kezdetén a szcientológia elég gyakorlatias, két lábbal a földön járó szolgáltatásokat ajánl, voltaképpen amolyan kommunikáció-marketing-pénzügy gyorstalpalóról van szó, ami alkalmassá tesz bárkit arra, hogy rezzenéstelen arccal tűrje a megaláztatásokat vagy képes legyen bármit eladni bárkinek. Én magam nem ismerek szcientológusokat, de 2002/3 körül, a Blahán frissen nyílt dianetika központba engem is becsábítottak az utcáról, és hát kíváncsi voltam, kérdeztem, beszélgettem, sőt: még egy Tom Cruise-os promófilmet is lenyomtak a torkomon. Szerették volna, ha nekik dolgozom, és jól emlékszem rá, milyen nehéz volt megszabadulni tőlük: egyrészt azért, mert lebilincselően szuggesztív vitapartnerek voltak, másrészt pedig azért, mert minden kétséget kizáróan mélyen hittek abban, amit feladatként kijelöltek számukra: minél több ember toborzása, s ezáltal az egész bolygó clearré tétele. Ezért a grandiózus célért Bonyai Péter is bármire hajlandó volt.

Az elkötelezettségnek különböző fokai vannak: eleinte wog vagy, aki – szerencsés esetben – esetleg igénybe vesz néhány Hubbard által fejlesztett technológiát, majd szcientológus lesz belőled, később – ha gyors fejlődésre vágysz – az egyház munkatársa lehetsz, az út végén pedig ott a szcientológus elit-kommandó, a Sea Org. Ezt az egyház amolyan szerzetesrendként hirdeti, ide kerülnek a legelkötelezettebb szcientológusok, akik napi 16-18 órában dolgoznak a szervezet legbizalmasabb projektjein, s hajtják végre a clearwateri központ utasításait kérdezősködés és jobbára fizetség nélkül, esetleg heti két-három ezer forint bérért. Ahhoz, hogy Sea Org-tag lehess, komoly biztonsági átvilágításon kell keresztülmenned, azonkívül egy milliárd évre szóló szerződést kell aláírnod, nehogy meggondold magad és kividd az org titkait a wog világba. A könyv szerzője leírta, hogy bár megjárta Münchent, Koppenhágát és Clearwatert, a Sea Org rémes körülményei mindenhol kísértették: napi legalább 15 óra munka és tanulás, teljesítménytől függően esetleg két hetente egy szabadnap, tömegszállás és ételízesítővel megpakolt szárazkenyér, amit némi gúnnyal OTL-szendvicsnek neveztek. A fő hangsúly az élet élvezete vagy a spirituális fejlődés helyett a csütörtök 14 órára helyeződött, amikor a világ összes szcien központjában zárták a heti statisztikákat, tanfolyamvégzések, egyéb értékesítések és pénzügyi bevételek szemrevételezésével. És ordítással – mert Hubbard szerint nincs lehetetlen, csak megfelelő nyomásra van szükség a kívánt teljesítmény eléréséhez…

Ez volt az a pont, ahonnan már inkább egy romlott, disztópiás multi bevételért folytatott elkeseredett harcához kezdett hasonlítani a könyv: az amerikai felsővezetés – amelynek élére L. Ron Hubbard halálát követően David Miscaviage került – a bevétel 60 százalékát vitte, és hétről hétre magasabb, jobbára teljesíthetetlen statisztikákat követelt. Semmi nem volt elég, és semmi sem volt szent: a Wikileaksen egyébként rengeteg valódi szcienes statisztika olvasható, amelyek rengeteget elárulnak a talán nem véletlenül “diktatórikusnak” és “embertelennek” nevezett, ellentmondásokkal teli belső rendszerről. Bonyai meglepő nyíltsággal és önkritikával írt arról a pontról is, amikor naiv, a világ megmentésén fáradozó tizenévesből könyörtelen, másokat manipuláló és átverő felsővezető vált belőle. Ekkor azonban még hitt az eszmében, szcientológusul szólva: a technológiában, s úgy vélte, egy magasabb, mindent átragyogó igazság érdekében szükség van bizonyos áldozatokra…. mi lehet túl drága, ha a világ megmentése a cél?!

Áldozatokra persze nem csak egyéni szinten volt szükség: Bonyai minél magasabb pozícióba jutott, annál több aggasztó dolgot látott. Például azt, hogy a szervezet nem riad vissza attól sem, hogy saját embereit áldozza fel, ha a statisztikák nem emelkednek a megfelelő, irracionális ütemben: “Leginkább az zavart, hogy az egyházat régóta szolgáló munkatársból egyik napról a másikra megátalkodott, gonosz elnyomó személy lehet. Nem tudtak nem eszembe jutni a kommunista propagandagépezet kísértetiesen hasonló húzásai, amikor a munkásmozgalom kiemelkedő harcosairól kiderült, hogy már a kezdetek óta az imperialista hatalmaknak kémkedtek, majd pedig kiretusálták őket az archív fotókról” – jegyezte meg koncepciós pere közepén a szerző. Mindaddig szó nélkül tűrte, hogy tíz órán át egy kamerával szemben üljön egy sötét kis lyukban, mert emberhiány miatt épp nem volt, aki szemmel tartsa a 24 órás megfigyelés keretében.

És mi marad a végén, ha már elveszítetted hitedet és egyházi rangodat? Egy húszmilliós számla a munkatársként és Sea Org-tagként elvégzett tanfolyamokról, és más semmi. Az egyház – az auditálás eszközének köszönhetően – minden apró titkodat ismeri, az esetleges szexuális aberrációktól kezdve a legutóbbi gyorshajtásodig, ezért aztán rettegsz és fizetsz, mint a katonatiszt. Információval a szervezetről alig rendelkezel, hiszen az egyház minden velük kapcsolatban felmerülő kritikát szigorúan tilt és büntet, szabad nethasználatról Sea Org-tagként pedig nem is álmodhatsz: nos, jó lenne megérteni, hogy “szellemileg szabad”, clear és OT-emberek a “teljes igazság” birtokában vajon miért ne olvashatnának azt, amit akarnak, miért kell mindent megtenni a nem kizárólag dicsérő anyagokat eltüntetése érdekében. Végzettséged vagy “világi” munkatapasztalatod nincs, hiszen tizen-huszonévesen kerültél az org bűvkörébe, s ezért el sem kezdted vagy épp abbahagytad felsőbb tanulmányaidat, gyakorlatodat. Az emberi kapcsolataid többsége megszakadt, elvégre egyrészt napi tizennyolc óra munka mellett, szabadnapok híján nincs időd wogokkal foglalkozni, másrészt pedig az egyháztól idegenkedő, netán különféle eszközökkel harcoló rokonokból PTS, vagyis potenciális bajforrás, rosszabb esetben pedig SP, azaz elnyomó személy lett, akikkel minden kapcsolatot meg kellett szakítanod saját szellemi fejlődésed és az egyház biztonsága érdekében. Ott állsz egyedül, kapcsolatok és pénz nélkül, a nulláról kell újraépítened az életedet, s közben azon gondolkozol: vajon a világ megmentésére irányuló szent törekvés hol romolhat el ilyen rettenetes, borzalmas módon…?

---

Bonyai Péter: Szcientológus voltam – Heti Válasz Kiadó, 2011

2790 Ft, én a Helikon könyvesboltban kiadó kedvezménnyel vettem 2200-ért