Aktuális

A halálbüntetés szellemi dimenziói Breivik 21 éve kapcsán

(Figyelem! Ez egy filozófiai, teológiai, szellemi tárgyú cikk, bár több gyakorlatias szempont is megjelenik a fő csapásirány mellett. Ha azzal jössz, hogy “mit tennél, ha a te családodat irtaná ki egy tömeggyilkos”, akkor egyértelművé válik számomra, hogy nem olvastad vagy nem értetted a bejegyzést, tehát nem fogok reagálni a kommentre.)

Bő tizenkét évvel ezelőtt volt egy izgalmas, órákon át tartó filozófiai-teológiai vitám a halálbüntetés szellemi aspektusáról egy hívő keresztény barátommal. Most a 77 életet kioltó norvég mészáros, Anders Breivik ügye gondolkoztatott el: nem tudom, egyetértek-e a tizenkét évvel ezelőtti önmagammal. Lehet, hogy azon kevés témák egyikéhez érkeztünk, amellyel kapcsolatban – egyelőre – képtelen vagyok állást foglalni?

A zsidó-keresztény-iszlám nézőpont: a halál szükséges büntetés

A halálbüntetéshez való viszony a történelem során végig ugyanaz volt

A keresztény barátom véleménye egyszerű volt: az ábrahámita vallások mindegyike szerint szükség van a halálbüntetésre. A magyarázat sem túl bonyolult: a bűnös, ha megbánja tetteit és Jézus felé fordul, természetesen elnyerheti az örök élet kiváltságát a túlvilágon (emlékezzünk csak a Megváltó mellett kereszthalált haló közönséges bűnözőkre), de tettének következményeivel a fizikai síkon kell szembe néznie, ahol a bűnt elkövette: el kell tőle hát venni a “legdrágábbat”, az életét. Így elnyeri méltó büntetését a földön, az pedig már tőle – megtérése őszinteségétől – függ, hogy a túlvilágon a Pokolba vagy a Mennybe küldi-e őt a Jósisten. Közben a társadalom békés tagjai is fellélegezhetnek, hiszen sikerült örökre eliminálni a bomlasztó, kártékony elemet.

“Ne ölj” – szól a Tízparancsolat hatodik (pont a hatodik?) parancsa, amit Mózes, arabul Musza, a júdaizmus, a kereszténység és az iszlám egyik legfontosabb alakja vésett kőbe a Sínai-hegyen. A Biblia szerint emberünk negyven napon át farigcsálta a kőtáblát, majd a Sínai-hegyről levonulva minden rossz érzés nélkül kiirtatta a kánaánitákat, akiknek fő bűnük az volt, hogy minden erkölcsi érzék nélkül élő “bálványimádó” népek voltak, és fogalmuk sem volt arról, hogy ez az új rend ellen való (“anyja tejében főzték meg a kecskegidát” – nos, a fél Mózes-könyve arról szól, hogyan mutassunk be állatáldozatot a “féltékeny” Jahvénak, ami azért elgondolkodtató). A zsidó-keresztény magyarázat a népirtásra annyi, hogy Isten kérte a választott népet a végső harcra, hogy véget vessen az erkölcstelenségnek, felszámolja a Sötétség főhadiszállását, s mindez egyértelműen arra utal, hogy “a legfelsőbb” törvényekre hivatkozva akár ölhetünk is, a vérontás teljesen elfogadható egy “nagyobb szellemi jó” érdekében.

A történelem azt mutatja, hogy minden ábrahámita vallás (ha a hit nem is, a vallás mindenképpen) a fenti koncepcióra épül: nem csak a zsidók terjeszkedtek erőszakkal, de a kereszténység egész történetét is végigkísérték a “szent háborúk” és a véres hittérítések, az iszlámot pedig a “dzsihád” tüze hajtja még ma is (“kisebb bűn megölni egy embert, mint üldözni az egyistenhitet”). A történtek fényében persze nem meglepő, hogy számos elmélet szerint Mózes nem volt jófiú, s az sem félrefordítás eredménye, hogy gyakran ábrázolták szarvval, a hegyi aktust követően pedig “arca lángolt és sugárzott”, és “társai féltek tőle…” Nehéz ebben a kérdésben állást foglalni, hiszen az ördögi Mózes-kép elsősorban a Magyarországon ma annyira népszerű “ezoterikus radjobbtól” származik, s természetesen az antiszemitizmus gyökerekig visszavezetett, pszeudo-tudományos alappilléréről van szó, de ez már egy külön téma, amiről újra órákig lehetne filozofálni (ezúttal valószínűleg teljesen értelmetlenül, mert a konklúzió senkit sem vinne előrébb, meggyőződéstől függetlenül).

A képzőművészeti alkotásokon évezredeken át szarvval jelent meg Mózes, egy félrefordítás következtében. Vagy nem azért, ugye. Ahogy vesszük.

A vallástól független szellemi érvek szerint nem lehet/érdemes halállal bünetni?

Jó, de miért akar mindent itt a Földön eldönteni a halandó kisember?

Én a zsidó-keresztény-iszlám felfogással szemben azt az álláspontot éreztem a magaménak, hogy a halálbüntetés szellemi értelemben nem pártolandó, még ha szólnak is mellette gyakorlatias érvek (természetesen empatikus emberi elmével ökölbe rándul a kéz a gondolattól, hogy egy anya két gyermekét meggyilkolta Breivik, mégis az ő adójából építettek szuperbiztonságos, szeparált, több milliárdos lakrészt a norvég terroristának a börtönben, aki veszélyessége folytán nem tartható a többi rab közelében, ezért komoly összegekbe kerül az ellátása). Fontos kiemelni, hogy ennek semmi köze nincs a liberális, humanista eszmékhez, egyszerűen a társadalom helyett a világegyetem törvényeit igyekeztem mérlegelni a magam (korlátozott) tudása és tapasztalata szerint . Nézzük csak az érveket:

1. a bűn fogalmát itt és most a társadalom, azaz az ember határozza meg, és nem állandó, változatlan, örök attribútum, spirituális értelemben tehát értelmezhetetlen (értsd: az erősebb kutya baszik, a történelmet a győztesek írják, ezért abszurd volna nekünk “dönteni” a halálról, mint “büntetésről”)

Az amerikaiak mindig hangsúlyozzák, hogy a Hálaadás első, “honfoglaló” telepeseik túlélését ünnepli, de nézz meg egy középiskolai USA töri könyvet, ami valóban nem túl vastag: az első húsz oldal a bátor, büszke harcosok térhódításáról beszél a barbár túlerővel szemben, holott voltaképpen a fegyvertelen őslakosok kíméletlen kiirtásáról volt szó. Mátyás királyt Bokros Lajoshoz hasonló népnyúzó disznónak tartották kortársai közül sokan, hiszen még a füstöt is megadóztatta, ma már mégis ő “Mátyás, az igazságos”, a népszerű népmesei hős. Hiába születtem a 80-as években, a történelmet olyannyira a győztesek írják, hogy az általános iskolai történelemórán számomra teljesen új infó volt, hogy Sztálin 1939-ben leült Hitlerrel felosztani Európát… az idősek közül sokan ezt ma sem tudják, hiszen számukra a szovjetek a szövetségesek barátai és a (később ugyan problémássá váló) “felszabadítók” voltak – haha. Obama most béke Nobel-díjat kapott, de egy későbbi kor talán egy olyan vezetőként gondol majd rá, aki több háborút is indított, milliók életét veszélyeztetve ezzel. A mai példánk is elgondolkodtató: Breivik a mi kultúránkban bűnös, de egy antiglobalista társadalomban háborús hős lenne, sok-sok kitüntetéssel a mellén.

DE! Odáig rendben van, hogy számos történelmi-politikai kérdés és a legtöbb hétköznapi, kisemberek közötti jogi vita nézőpont kérdése, de azt hinnénk, hogy a “ne ölj” azért egyértelműbb, univerzálisabb példa a törvénykezés szükségszerűségére. Jól látszik, hogy még ez sincs feltétlenül, minden esetben így… de akkor meg mi legyen, ki dönt itt és most?

2. ha abból indulunk ki, hogy a világegyetemben mindennek oka van, nyilván a “bűn” (a “nem-erény”, “a cél elvétése”) is egy komplexebb kerettörténet része, amit itt és most, ezzel a korlátozott tudatossággal és rálátással senki sem képes teljes egészében látni, ok-okozati szinten

A nem ábrahámita szellemi felfogás alapja az ok-okozati összefüggéseken alapszik (divatos kifejezéssel élve: karma is a bitch), ami annyit jelent, hogy a Teremtő nem mozgatója, hanem facilitátora annak, hogy a világegyetemben minden számla kiegyenlítődjék az egységállapot elérése érdekében. Ilyenformán  népirtásra népirtás a válasz, még ha közben el is telt pár ezer év, s még ha nehéz is megérteni, hogy mindez nem egy bosszúálló istenalak büntetése, hanem a kiegyenlítődés állapotának egyetlen, kikerülhetetlen útja, amely a folyamat végén tökéletes megértést és békét hoz minden szinten. A konklúziót tegye hozzá mindenki maga, de elég feltételes módban, szavak és ítélet nélkül: nem igazán vagyunk abban a pozícióban, hogy átlássuk, hogy pl. egy huszadik századi népirtás áldozatai közül kik, miért és hogyan voltak elkövetők egy évezredekkel korábbi, Ószövetségben ismertetett genocídium során. Elméleti, eszmei szinten beszélgetünk, egyelőre.

DE! Ugyanakkor azt sem mondhatjuk egy terrorakció, vagy akár egy csirkelopás kapcsán, hogy “ennek így kellett történnie”, mert még ha így is van, ezen a tudatossági szinten egy földi törvények nélküli társadalom hetek alatt megsemmisíteni önmagát. De akkor mit lehet tenni?

3. a bűnösnek a létezés ugyanazon szintjén kell megélnie a tette következményét, amelyen azt elkövette (ha a mi háromdimenziós fizikai síkunkon követte a bűnt, akkor nem léphet ki, amíg meg nem éli a közvetlen következményt…)

Ez egyszerű: a terrorista elvette több ember életét, ezért meg kell élnie és ismernie azt a szellemi következmény-folyamatot, amivel mindez jár. A bezártság, az elszakadás a megszokott környezettől, a véglegesség, az önrendelkezés jogának súlyos korlátozása, a hosszú tétlenség és a kemény munka váltakozása egytől egyig olyan jelenségek, amelyek alaposan átformál(hat)ják az embert, módosítják a percepciót. Ha csak szimplán megöljük az elkövetőt, ő egyszerűen kilép a kontextusból, amelyen belül a bűnt elkövette, és nem biztos, hogy megtanulja és megérti a leckét, ami idáig vitte (előbb-utóbb nyilván igen, de “a még életében” esélyét így elvesztette).

DE! Baj-e ez vagy nem? Tizenkét éve azt mondtam, hogy baj, ma úgy gondolom, nem feltétlenül az. Nyilván nem véletlenül választotta ezt az utat, és talán az a jobb, ha további pusztítás helyett inkább úgy dönt a társadalom, hogy köszönjön le inkább. Arról nem is beszélve, hogy nincs rá garancia, hogy Breivik itt és most, élete rendelkezésére álló további néhány évtizedében komolyabb belső változáson megy majd keresztül – természetesen naivitás volna azt hinni, hogy ez törvényszerű. No, de ki dönti, döntheti mindezt el…?

4. a halálbüntetés bizonyos szemszögből nézve bosszú (szemet szemért, fogat fogért?), a bosszú pedig szellemi értelemben zsákutca

Az ok-okozati törvény és az egység-élmény mentén elindulva nem kérdés, hogy a bosszú értelmetlen: egyrészt visszahat az elkövetőre, másrészt a testvéreink-részeinkben történő kár bennünk is hiányt okoz. Az Ószövetség istenalakja, Jahve ezzel szemben eléggé antropomorf figura: hatalmas, teljes szellemi lény helyett inkább egy kisstílű pasasra hasonlít: féltékeny, bosszúállú, vérszomjas, dühös és hát eléggé prűd, lássuk be. Emlékszem, amikor kilencévesen, elsőáldozásra készülvén lelkesen olvastam a Bibliát, komoly depressziót okozott a tény, hogy a könyvek könyve szerint a Jóisten bizony egy szadista állat, akiben a könyörületesség szikrája sem lakozik (és akkor a kánaániták kiirtatása Mózesékkel már csak a hab volt a tortán, hiszen az édenkertes botránytól Noéig folyt bőséges mennyiségű vér abban a könyvben). Szerencsére aztán elég hamar túlléptem az elkeseredésen: úgy döntöttem, hogy a Biblia nagy része emberi kreálmány a hatalmi manipuláció és a népbutítás eszközeként, és a Teremtő valójában inkább a Tékozló Fiú atyjára… és hát elég könnyű dolog volt megtalálni azokat a tudományos munkákat és szellemi iskolákat, amelyek ezt az elméletet igazolták számomra.

DE! Igen, de… mi van, ha a halálbüntetés nem bosszú, hanem az ok-okozat kiteljesedése, az akcióra adott reakció?

Összességében véve még mindig nincs abszolút igazságom a témában, de valami azt súgja, hogy a fő világvallások eszméi és a tágabb univerzális törvények egy ponton azért találkoznak: függetlenül attól, hogy a halálbüntetés bekövetkezik-e, az igazi ok-okozati összefüggés egy emberöltőnél hosszabb távlati síkon teljesedik ki. Mindegy, hogy ez az (ember vagy Isten által létrehozott) Pokol területén vagy egy örök szellemi lény létének további állomásain materializálódik-e… a lényeg ugyanaz. És azért jó újra látni, hogy nincsenek felsőbbrendű utak, mert a végkifejlet vázolása mindenképpen több dologban hasonlít, mint amiben eltér egymástól.

About these ads
About Eszter (1062 Articles)
Szabó Magda novellája, A mosolygó Bacchus jut eszembe: “Azt akarom, hogy a gyerek ne féljen. Ne legyen a szókincsében bosszúálló Jehova, kárhozat, kénköves láng, pokol. Hiszen érted”. Nos, én is épp így érzek, még ha más megfontolásból is, mint a vegyész, aki a történetben nevet sem kapott. Én inkább olyan vagyok, mint a Naphoz imádkozó sámán, akit az inkvizíció máglyára ítélt, a következő váddal: "A teremtő helyett a teremtményt tisztelte és imádta". Mire az eretnek megkérdezte: "Miért, mi a különbség...?".

14 Comments on A halálbüntetés szellemi dimenziói Breivik 21 éve kapcsán

  1. Eszter, nagyon a figyelmedbe ajánlom Kryon tanításait (nem tanítás, olvasmány, de ezt a szót megfelelőbbnek éreztem). Ő megmondja kerek perec, hogy nincs értelmetlen halál, és van két kis története Kis Sallyről és Kis Névtelenről, akik gyerekek, és áldozatul estek egy-egy felnőttnek. (Szívesen elküldöm bárkinek, akit érdekel.)
    Én hiszem azt, hogy mindenki egy szerződéssel érkezett erre a Földre, ebbe a világba, amit valamilyen módon beteljesít, illetve ha tudatára ébred, akkor képes átírni, és megváltoztatni a benne foglaltakat. A legutóbbi csoportos meditációmon Kryon pont arra kért, hogy ne ítélkezzünk, mert nem tudhatjuk, az adott illető miféle szerződéssel rendelkezik. És ha azzal hogy kiírtson egy fél várost, ezzel késztetve a többi embert, hogy összefogjon, és egységben éljen? Ezt hogy bűn meg bűnhődés, a vallás szabadította ránk, azonban nincs ilyen a Földön, hiszen jó és rossz cselekedet sincs. Ezek címkék, amiket szépen lassan el is fogunk hagyni.
    Ha egy másik oldalról nézzük a dolgot, nevezetesen a szcientológia oldaláról (felvállalom, olvasok egy könyvet, ami az Érzelmi Tónusskála kifejtése gyakorlatilag), akkor is igazat kell nekik adjak: az alacsony rezgésen élők olyan szinten aberráltak (ez a szó nekem durva azért), hogy gyilkolásba és öngyilkosságba kergetnek bizonyos népeket és önmagukat. Alacsony szinten önpusztítás van, csak felsőbb szinteken jut el a tudat oda, hogy pusztítás helyett inkább építsen, önmagát és a környezetét egyaránt.

    • Köszi a kommentet. :) Kryont nem lehet sztem nem ismerni valamilyen szinten, de eléggé megoszlanak vele kapcsolatban a vélemények. Ettől függetlenül persze a bűnnel kapcsolatos fenti felfogás nyilván nem újkeletű, épp ezért tárgyalom is azt külön a 2-es pontban. Hát igen, erre mondta azt a gimis ofőnk, hogy “ne ítélj, mert sosem tudhatod, hol jár a másik ember azon a bizonyos úton, ami az övé és a miénk”.

      A bűn fogalma… nos, ide kapcsolódik az egyik legismertebb Villás Béla-előadás, amit abszolút érdemes akár érdekességként is meghallgatni a filozófia iránt fogékonyaknak is, mert minden benne van józan paraszti ésszel összefoglalva, ami a témához kapcsolódik. Most Breivik kapcsán többször is eszembe jutott a felvétel:

      Viszont nekem itt és most az volt a nagy kérdés, hogy mi a helyzet az evilági büntetéssel? Mi volna egy ideális álláspont, ami felé érdemes volna orientálódni? És nem jutottam előre, mert az se jó, ha a dolgokat hagyjuk megtörténni ezen a szinten is (tudod, 4 százalék szabad akarattal is mekkora galibát lehet csinálni, még ha minden más “szerződve is vagyon”. :)).

      • Ezt a videót mindjárt megnézem, és mondj nekem egyvalamit is, ami nincs megosztó hatással a népre :) Kryon energiáját már elég sokszor tapasztaltam, ezért hiszek benne, és abban amit mond. De persze hogy vannak olyanok, akik meg nem érzik igaznak őt. Szerintem tapasztald meg Te is, az alapján el tudod dönteni, hogy mellette vagy nem mellette, de mások véleményéből tényleg fölösleges megítélni bármit is.
        Én nem hiszek olyanban hogy “evilági büntetés”. Nyilván akinek olyan szinten elment a józan esze, hogy nem beszámítható, őket tényleg érdemesebb valami otthonfélében ápolni (nem akarok csúnyaságokat írni, mert sok bolond józanabb ésszel bír, és elmegyógyintézetben csücsül, mint egyesek akik kint vannak az utcán), de hiszek az ok-okozatban, és abban, hogy ha valaki “bűnt” követ el, akkor az így is, úgy is megbűnhődik. A hidegvérű gyilkosokat is “mi neveltük ki”, tehát kötelességünknek érzem a rehabilitációjukat is, ez viszont számomra nem a börtönt jelentené, hanem sokkal inkább egy olyan intézetet, ahol az érzelmi mintákat, a gyilkolásra való hajlamot, a blokkolt energiákat oldanák ki és fel. De persze, ezt úgy mondom, hogy a szüleimet nem gyilkolták le, szóval lehet mást mondanék, ha ezt tapasztaltam volna. De hiszem az, hogy csak az tapasztal ilyesmit, akinek ez a tapasztalás szükségeltetik.

  2. Nálunk itthon ha felmerül valami kapcsán a halálbüntetés vs. börtön téma, azért vagyok nagyon ambivalens a témában, mert:

    1, azzal, hogy elveszed a földi életét, nem bűnhődött. Legalábbis földi értelemben semmiképp, onnantól kedve meg ki tudja, pontosan hová kerül, kap-e valamiféle büntetést univerzális értelemben? Részemről következésképp amire nincs biztos igen, az egyelőre inkább nem (legalábbis lebegő kérdés), szóval ilyen szempontból nincs sok értelme a halálbüntetésnek, mert a halál a mai módszerekkel gyors és könnyű, akinek pedig olyan torzult lelke van, hogy tömegeket képes kiírtani, tkp. már mindegy talán. Tehát ebben az esetben semmiféle büntetést nem kapott, mert az életét úgyis a társadalom általi megbélyegzettség venné körül, ami a halálnál is rosszabb lehet.

    2, ha börtönbe zárnak egy bűnözőt, ki garantálja, hogy átmegy egyfajta szellemi tisztuláson és onnantól jó ember lesz (bár szerintem nincs olyan, hogy jó ember, mert mindenkiben vannak negatív tulajdonságok, még ha a 10 parancsolatot pl. tartja is, de valamilyen fokú önzőség, féltékenység, stb mindenkiben van). Ráadásul gyakorlati szempontból sem kifizetődő: míg egy kórházi beteg napi 500 ft-ot kap az államtól, addig egy bűnöző 1500-at Mo-n. Tehát a bűnöző előrébbvaló, mint egy beteg ember?? Ez társadalmi egyensúlyvesztés, hogy a gyengéket és a védteleneket büntetjük a bűnösök helyett (de azért azt jól megnézném, hogyha valaki dohányzás-alkohol-extrém elhízás miatt lett beteg, akkor annyira nem lennék vajszívű, mert hiszem, hogy az embernek van lehetősége megváltoztatni az életvitelét, én is ezt teszem most, pedig annyira kövér sosem voltam, de mégis változásra adtam a fejem). Tehát az adónkból fizetjük, hogy ők tévézzenek, cigizzenek, sportoljanak, meg mindenféle kényelmi dolgokat műveljenek a sitten – más kérdés, ha csak dolgoznának, milyen módon lenne lehetőségük teljesen kiszakadva a társadalomból visszaintegrálódni abba. De mindenképpen túlzásnak tartom, hogy egy hajléktalannak tök megéri elítéltetni magát 20 évre, mert fedél lesz a feje felett és meleg kaját kap.

    3, Itt jön a millió dolláros kérdés, hogy mi a jó büntetés és én sem tudok rá konkrétan válaszolni, mivel nincs meg a tudásom hozzá. De Breivik celláját egyértelműen túlzásnak tartom – jobb mint a barátom koliszobája, amiért havi 20 rugót fizetett. Mivel ő láthatóan se nem társadalmi, se nem spirituális lény (valami egyéb fajzat lehet xd), így azzal, hogy elszakítják a társadalomtól, nem hiszem, hogy rosszat tesznek neki – max a társadalmat védik meg egy újabb kattanástól és tömeggyilkosságtól). Tulajdonképpen mindenféle földi jellegű büntetést gyengének vagy létjogosulatlannak tartok, mert egyik sem ér el olyan szellemi tisztulást, hogy onnantól kezdve az illető biztos, hogy teljesen jófiú legyen. Talán még az lenne a legjobb, ha infrastruktúra-fejlesztésre fognák be az összeset :) Úgyis be kéne fejezni itthon a 4-es metrót, felújítani a 3-ast, de gondolom, hogy külföldön is lenne ám mit csinálni. A munka a társadalom számára hasznos, mind a tevékenység, mind az eredmény. Ezért még ezt tartanám legelfogadhatóbbnak, a kivitelezése azonban nehézkes. Szellemi szempontból maradok tanácstalan.

    • Én sokáig azon a véleményen voltam, h masszív fizikai munka kell, szigorú ellenőrzés mellett: így termel is bevételt, “bűnhődik” is, és a régi agyalásaitól messze szellemileg is tisztulhat. De nem vagyok naiv, tudom, h ezt oltári nehéz és drága volna megszervezni egy Breivik kaliberű terrorista esetében… és kétesek az eredmények is. Ugyanakkor ahogy mondod, ha megölik, nem éli meg tette következményeit itt és most, könnyedén kisiklik a felelősség alól… egyszóval teljesen tanácstalan vagyok, na. Örülök, h ez nem az én agyamra van bízva, és néha kicsit irigylem azokat a szellemi irányzatokat (kereszténység, iszlám…), ahol a válasz egyértelmű, és a híveknek elég rábólintaniuk. :)

      • Na igen, de inkább gondolkodok és elmélkedek, mert oké, hogy a készterméket felhasználni egyszerűbb, ugyanakkor a vallási iratok keményen emberi kézből származnak többnyire (személyes kedvencem, hogy az egyiptomi papok hogy szívatták be Ámon-Rével a helyieket – “ha nem lesztek jó vallásosak és jó adófizetők, akkor a kígyó felfalja az istenséget és nem kel fel többet a nap”). Tehát korántsem vagyok biztos benne, hogy egy keretrendszer sokkal jobb. Az biztos, hogy a híveknek rohadt egyszerű, mert ha a szentírásuk azt mondja, “márpedig pusztulnia kell”, akkor ebben mindenki szépen egyetért, aki meg nem, az egyértelműen áruló és ő is mehet a levesbe. De mint látjuk, bár Amerikában sok helyen érvényben van a halálbüntetés, meg 1-2 muszlim országban a megkövezés, mégsem tartja vissza az embereket attól, hogy vétkezzenek a törvény ellen. Ezért borzasztó kíváncsi lennék ezeknek az embereknek a lelkivilágára. Mert az tuti, h ugyanezért Breiviket pl. sitty-sutty kivégezték volna az USA-ban. De hány és hány iskolai lövöldöző, utcai lövöldöző olt ki életeket és nem tartja vissza őket az, hogy kivégezhetik őket. És ez érdekel nagyon, hogy vajon miért nem féltik az életüket? Lenne rá 1-2 spirituális tippem, de ez már túl elrugaszkodott, hogy ezek a személyek kinek és minek tartják magukat. De keresztény szempontból máris megbicsaklik a téma ott, hogy a Biblia tiltja, hogy Istent játssz, márpedig ha élet és halál urának képzeled magad, az keményen Isten szerepének az átvétele.

        • Istent hogy játsszunk, ha mi magunk vagyunk Isten? :) És ez a mondás is, hogy élet és halál az ő kezében van, ugyanaz: Te magad döntesz a sorsod felől, hogy élsz-e vagy meghalsz (hiszen a halálos betegséget is Te magad választod, vagy azért mert az előző kisebb pofonok nem hatottak, vagy azért, hogy ilyen módon tanítsd a környezeted – lásd leukémiás kisgyerekek), emiatt érzem én úgy, hogy a Biblia 90%-a egyszerűen hamis, félre lett fordítva, hogy az egyháznak legyen összpontosított hatalom a kezében. (Manapság a bankoknál van a hatalom, de semmiképp sem a kormánynál…)
          Egyébként szerintem azért is van ennyi öldöklés, meg törvénysértés, hogy az emberek lássák, azok a törvények, amelyek hosszú évezredeken át korlátok között tartotta az emberiséget, ma már egyáltalán nem szükséges. Az egész arra ösztökél, hogy egó helyett a józan és a szív vezéreljen mindenkit, márpedig ahol ez működik, ott nincs szükség törvényekre sem. Ha erre azt mondjátok, hiszitek ha látjátok – szülessetek vissza 200 év múlva :) (Meg fogjátok tenni, ebben biztos vagyok, ahogy én is.)

          • A fentit kifejezetten keresztény nézőpontból írtam, egyébként nem óhajtok hinni egyikben sem, tulajdonképp nincs olyan keretrendszer, amit el tudnék képzelni magammal – kezdve onnan, hogy mindegyiket ember jegyezte le. Innentől kezdve ez földi és az emberi gondolkodás által “fertőzött”.
            Bár azt cáfolnám, hogy a halált magunk választjuk, mert két hete meghalt egy kedves ismerősöm, Sinkó Tamás zumba edző (ha olvasol bulvárt, biztosan láttad blikken, velveten, nagyon felkapták a témát, mert a táncos csapatával bepróbálkozott a Csillag Születikben). 2 étterme volt, napi 5 órát táncolt, 37 évesen megszerezte a harmadik diplomáját, egy csodás ember volt. Állítólag érezte, hogy valami nincs rendben, de az orvosok megnyugtatták, hogy az égvilágon semmi baj (kivizsgálták a szívére koncentrálva), majd teljes nyugalomban elment a családjával Horvátországba nyaralni. Bement a vízbe és a két gyereke szeme láttára szívinfarktust kapott és meghalt. Na erre képtelen lennék azt mondani, hogy ő választotta, mert az életnél jobban semmire nem vágyott!!!

            • Amikor azt mondom ő választotta, akkor nem az egóra vagy a lelkére gondolok, hanem a szellemére… És ha szívproblémába halt bele (egyébként nem olvasok bulvárt), akkor a szeretettel volt összefüggésben. Természetesen egy szavamat sem kell készpénznek venned, ez Rajtad múlik. Én egy olyan ismerősöm haláláról szereztem tudomást nemrég, akivel évekkel ezelőtt találkoztam, mégis nagyon megdöbbentett, mikor a FB-re küldött szülinapi üdvözletre visszajött egy levél a volt osztálytársától, hogy a lány (32 éves volt) vonatgázolás áldozata lett. Amikor ezt megtudtam, olyan elismerés hullámzott rajtam végig, hogy be mert vállalni egy ilyen halált szellemi szinten, amivel tanítja a családját a szeretetre, hogy hálát rebegtem felé az égbe. De ott van pl a saját anyám, aki pedig az életet választotta annak ellenére, hogy a lelke már rég nincs vele, és tényleg olyan mint egy robot, egy lelketlen katona… Engedett az apámnak, aki felsőbb szinten meg nem tudja elengedni. Ők valószínűleg vagy együtt, vagy egymáshoz nagyon közeli dátummal fognak elmenni ebből a világból. A haláltól való félelem nagyon sok embert a Földön tart, és inkább szenved és gonoszkodik másokkal, minthogy elengedje ezt az életét… De mondom, egy szavamat sem muszáj elhinned :)

        • A vallások isteneit azért találták ki, mert akkoriban még nem volt térfigyelő kamera:

          http://barokeszter.hu/2012/06/25/ma-nagyon-nyiltam-irtam-arrol-ami-foglalkoztat/

          A terroristák meg nem a mainstream vallást követik, csak szimplán kattantak. Mivel hisznek a túlvilági jutalomban, nem félik, hanem áhítják a halált: úgy vélik, a sötétség és az ördög ellen küzdenek, ezért aztán az Isten hálás lett szolgálataikért. Ez a zsidó-keresztény-iszlám szemlélet, a nagy szellemi harccal a Jó és a Rossz között, aminek eszköze vagy katonája az ember. Szerintem tiszta sor. :)

          Szellemi értelemben biztos, hogy nem látunk rá komplett sztorikra, életutakra evilági tudatunkkal, így lehetetlen megítélni, ki mit miért tesz, miért történik vele ez vagy az. Az én személyes hitemben nincsenek véletlenek, mindennek megvan a maga oka, de ez nem változtat azon, hogy az ember kutyára szenved sokszor, ha átél egy kemény leckét. De ez már itt teljesen off, a poszt szempontjából annyi a lényeg, hogy korlátolt evilági tudattal nehéz, hacsak nem lehetetlen ítélkezni mások fölött, holott a társadalom megkívánja a konkrét, fix szabályrendszer mentén történő döntéseket (azt, hogy a Breivik-féléknek legyen törvény szinten működő gátjuk).

  3. wow, ez aztán az alaposan kifejtett poszt, gyakorlatilag az én meg nem fogalmazódott gondolataimat is “kiraroztad” @=) mert szintén ellentmondásba keveredtem saját magammal, amit így utólag mindössze 2 pórias pontra redukálnék:
    1. alapjában véve primitívnek tartom a halálbüntetést, a szemet szemért elv megtestesülésének. de vannak olyan elkövetők, akikről azt gondolom, h “hú, bazmeg, ez sürgősen tűnjön el a föld színéről” – pl. breivik vagy batman-es holmes.
    2. a halálbüntetés egy ítélet. az ítéletet emberek hozzák, akik tévedhetnek. ha a törvények lehetővé teszik ilyen ítélet hozatalát, valószínűleg olyanokra is alkalmazni fogják, akik az én szememben nem “hú, bazmeg” kategóriájú cselekményt követtek el, illetve ez a kategória nyilván mindenkinek mást jelent, ezért lehetetlen objektíven értelmezni. és megéri-e a kockázat, h mulasztásból kifolyólag akár ártatlanokat is kinyírjanak a valódi bűnösök mellett?

    • Igen, és persze itt is megjelenik a gazdasági és politikai érdek: jönnének a koncepciós perek, h kiiktatásra kerüljön valaki, aki túl sokat tud6birtokol etc…

    • Igen, álláspontom szerint csupán a második pont miatt nem támogatható a halálbüntetés. Egyébként elvi síkon szerintem minden társadalomnak joga van az önvédelemre és ami még fontosabb azoknak is joguk van a bosszú adta megnyugvásra, akiket veszteség ért. (Fogalmam sincs hol és mikor, de olvastam már arról, hogy a hozzátartozók a kivégzéskor felszabadulnak, segít nekik az elengedésben.) A bosszú, mint olyan ilyen körülmények között nem feltétlenül elvetendő a szememben.

  4. Sebastian Knight // október 15, 2013 - 04:47 // Hozzászólás

    just for the record

    http://konzervatorium.blog.hu/2012/07/18/halallal_lakolhatnak

4 Trackbacks & Pingbacks

  1. Vissza a halálbüntetést? « tempty blogja
  2. Vajon tudja-e… « Eszter's Offtopic
  3. Katolikus kalandjaim « Eszter's Offtopic
  4. Halálos bűn | Eszter's Offtopic

Nehogy már benned maradjon a véleményed, ember! (Az első kommented előmoderálás után jelenik meg, de utána szabad a pálya!)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 362 követőhöz

%d honlapszerkesztő ezt szereti: