Aktuális

A médiában dolgozók felelőssége, de főként a sajátom

“A hatalomtól érkező program, komoly összeesküvés eredménye, hogy az embereket a negatív és ostoba hírekkel alacsony tudatszinten tartsa a média, és ezt a szerkesztők az iskolában tanulják?” – teszi fel a kérdést többször, többféleképpen Jakab István a VNTV “A médiában dolgozók felelőssége” című adásában, amiről ezen a héten hallottam először. Novák Péter aztán elmondja azt, amit évek óta ismételgetek én is bizonyos körökben: nem, a kereskedelmi felületen nincs nyílt paktum a devillel, csak Excel-táblázatok vannak (ami végeredményben talán ugyanaz, de ebbe most ne menjünk bele). Ó jaj, és a két év kötelező rabszolgaság, amellyel a médiamunkás pályája indul, mára már elmosta azokat az iskolákat is, ahol a szerkesztők tanulhatnának…

A nézettségnek, kattintékonyságnak, hallgatottságnak három kulcsa van:
a, az ingerküszöb átlépése minden nap (18+! Megerőszakolta, kibelezte, majd felgyújtotta három gyermekét a torzszülött református lelkész – sokkoló fotó!);
b, a könnyed és gyors szórakoztatás (Hatalmas, szőrös mellbimbót villantott a szexi színésznő a vörös szőnyegen!);
c, minőségi tartalomszolgáltatás.
Nem kérdés, hogy ezek közül melyik út az üzletileg legkifizetődőbb rövidtávon: persze, hogy a két előbbi, a minőséghez ugyanis idő és pénz kell, továbbá az a fajta szólásszabadság is, amit a reklámbevételek függésében nem feltétlenül engedhet meg magának az egyszeri médiafelület (hogyan is írhatnád le, hogy a Muci csoki tele van tartósítószerrel, ha az a célod, hogy a Muci Kft. nálad hirdessen, hiszen abból lesz a tulajdonosnak új yachtja, neked pedig egy sárga csekkel kevesebb a polcodon?).

Korábban sokat foglalkoztam azzal, hogy felhívjam a figyelmet a fogyasztók felelősségére: arra, hogy kétszáz tévécsatornából és több ezer internetes tartalomszolgáltatóból választhatnak, ám ők mégis nézik inkább a belezős pedofilokat villantó popsztárokkal házasító híradókat, az egyre állatiasabb ösztönszintre degradált valóságshowkat és a végtelenül ostoba szappanoperákat, ahol mindig kiderül, hogy a gyönyörű, igazszívű Soledad vőlegénye, Jorge Martinez-Perez-Lopez igazából saját, amnéziában szenvedő testvérbátyja. Panaszkodtam, hogy a szerkesztő hiába tölt napokat egy szép, értelmes, hasznos és építő riport elkészítésével, ha az “Kecskepéniszt varratott ánuszrózsájába a teljesebb orgazmus reményében” című tízsoros anyag épp nyolcvanezerrel több kattintást generál, és csak hat percig tartott a publikum elé tárni, ingyenes stockfotóval. Sokszor, sokat és sok helyen írtam a kereslet és a kínálat ellentmondásairól, és közben igyekeztem – adott kereteken belül – ügyesen lavírozgatni az a, b, és c, lehetőségek között.

Aztán valami megváltozott: be kellett látnom, nincs bennem finnyás bölcsészlányos sznobizmus, ha a legmélyebb szennyről van szó, de nem élhetek úgy, hogy szembeköpöm azt, amiben hiszek. Értsd: ha tizenöt éves koromtól abba az irányba mutatnak a megértéseim és megéléseim, hogy a gondolatnak és a szónak komoly hatása és teremtő ereje van, akkor nem önhetem naponta ötvenezer ember nyakába a kibelezte-megerőszakolta-felgyújtotta vonalat. Sem mások, sem magam miatt nem válhatok a brutalitás csatornájává, ez egyértelmű, és talán nem kell a mélyebb okokat boncolgatnom. Amúgy is: ha hangosan röhögök a Mátyás-templomban esküdő ateistákon, akkor azért jobb, ha az én gondolataim és tetteim között legalább összhang van. Az a, opció tehát ugrott, és ez egy nagyon nehéz helyzetet hozott szakmai értelemben: ez üzlet, ahol verseny van, és a szűkülő piaci lehetőségek között (az olvasó az újságon, a hirdető a reklámkiadáson spórol válság idején, plusz a fogyasztói szokások is változnak) a véget jelenti, ha nem hozza a termék a kívánt számokat. Persze, kérd és megadatik: segítségemre volt a veszélyes döntésben az új médiatörvény, ami jóval szigorúbban kezeli a kiskorúak számára is elérhető tartalmakat. A megoldás pedig? Játék az ingerküszöbbel, de már a (leg)sötét(ebb) hírek nélkül.

A b, opcióval nincs komolyabb gond, a könnyed szórakoztató tartalom ellen csak a kultúrsznobok lázadoznak. Mindig felröhögök, amikor egy magát komoly hírforrásnak képzelő médiafelület “színes” rovatnak eufemizálja a bulvár-szekciót. Azt értjük, hogy az MTI-n miért “színes” az, ha Justin Bieber a színpadon rókázik (biztos sok M&M golyót zabált), de az komédia magasiskolája, amikor még a Manna.ro is a tartózkodó “színes” rovatba pakolja a “Nyolc testnyílását tömítette műbrével a pornótanárnő” című szépreményű klasszikus trasht. Hiába szitokszó ma a bulvár, van létjogosultsága – ugyanakkor nem kérdés, hogy naponta eszembe jut Orwell és Huxley disztópikus világképének retrospektív összehasonlítása. Orwell, az 1984-ben attól félt, hogy a modern társadalom elől elrejtik majd a nagyhatalmak a teljes igazságot. Huxley, ugyanakkor a Brave New World-ben úgy gondolta, az igazi elnyomás eszköze az, hogy az igazságot átláthatatlan mennyiségű irreleváns információhalom alatt görgetve öntik a tömegek arcába:

Az van, hogy Huxley-nak lett igaza: minden információ – beleértve az IMF titkait, az államkassza költségvetését, a megújuló energiaforrások fejlődését, a földönkívüli létformák felfedezését, a gyógyszergyárak lobbitevékenységét és a létezés értelmét – a rendelkezésünkre áll, csak éppen nemhogy azt nem tudjuk, hol kéne kezdenünk a kutakodást az óriási virtuális zajban, de még azt sem sejti a többség, hogy egyáltalán van mit keresni, és ezzel a saját életminőségén is változtathat. Egy releváns, értékes információra kb. százezer töltelékzaj jut. Minden nap többször átnézem a világ legnagyobb hírügynökségeinek oldalait, átlagosan 50-70 sajtóközleményt kapok, és a piac konstans monitorozásával azt is látom, miből lesz hír, és miből születik az impozáns Excel-táblázatot generáló popularitás: igen, az a,-ból és a b,-ből, és a legritkább esetben az értékes tartalomból. A c, gyakran elveszik a zajban, mert senkit sem érdekel annak az enzimnek a felfedezése, ami a hangulatunknak megfelelő hormont pumpál rágás közben az élelmiszerbe, amikor Bereczky Zoli és Szinetár Dóri épp válik. Pedig bizonyára hasznosabb tudnunk, hogy a vérfagyasztó thriller nézése közben elfogyasztott vacsi így vacakabb, mintha ötször mikróztuk volna. De ha a Bereczky-Szinetár váláshoz hasonló b,-ket el is kerüljük, vajon mi a garancia arra, hogy a “tudomány” rovat cikkei között nem egy fiktív brittudósok-típusú infóra bukkanunk? Brit tudósok felfedezték, hogy a kupak nélküli fogkrémtubust használó kopasz férfiak átlagosan öt évvel élnek tovább, mint a félszemű arab telefonközpontos özvegyasszonyok – gondoltad volna?

És itt lassan körbeértünk, igen: kizárólag a c,-re kellene koncentrálni, ami persze kereskedelmi kontextusban lehetetlen, hiszen a verseny épp a tempóról és a számokról szól. Az említett beszélgetésben Novák Péter őszintén elmondja, hogy a Megasztárból kis híján kitették a szűrét, amikor ragaszkodott ahhoz, hogy Póka Angéla a Szomorú vasárnapot és Rúzsa Magdi az Ederlezit énekelje el ugyanabban a műsorban. Két kevéssé ismert, szomorkás hangulatú dal prime time-ban az ország legnézettebb csatornáján?!! Öngyilkosság, a Tévéisten kiengesztelésére muszáj bárányt áldozni, majdnem NP feje hullt a porba. Nem is hívták aztán a következő szériába, amit már rég nem bán, sőt. Két hete különben Geszti Péter volt az Epizód magazin címlapján, “Eladtam a lelkemet az ördögnek” volt a cikk címe. Azt most hagyjuk, hogy mennyire bölcs dolog ilyen hívószavakat a falra festeni, de a téma természetesen az X-Faktor mentori széke volt… és a médiamogul mindent elmondott, amit virágnyelven, élő, sokmilliós szerződéssel el lehet mondani. Persze ő Geszti Péter, én meg én vagyok.

És hol tartok most? Ebben a kérdésben a saját egyéni felelősségem számít, az egyenlet többi szereplőjével ezen a ponton nem feladatom foglalkozni. Nem, nem a(z érthető módon) bevétel-centrikus tulajdonosi gárda vagy a felületes(nek hitt) közönségigény az, ami rám tartozik: az én feladatom az, hogy felismerjem a hírek véleményformáló, tudatosságébresztő, társadalomalakító erejét, és magasabb rendezőelvekhez méltó módon közvetítsem a különféle tartalmakat. Én hírnök vagyok, előbb írtam, mint olvastam, tehát van még dolgom bőven a c,-vel is – és lassanként a kereteket is egyre könnyebben megtalálom minden felületen és formában. A távolabbi célok felé nyilván hosszabb út vezet, de mindenképpen lesz még haszna annak, hogy ismerem a piac működését, és… tudok gyorsan reagálni meg kattintékony címet adni, ha épp arra van szükség.

Az a, és a b, tehát az én életemben talán pont arra jó, hogy a c,-vel “teljesíthessem a küldetésemet” – idővel egyre hatékonyabb módon. Így legyen!

About these ads

Kérdezz tőlem bármit az Ask.fm-en. Akár névtelenül is.

About Eszter (1033 Articles)
Szabó Magda novellája, A mosolygó Bacchus jut eszembe: “Azt akarom, hogy a gyerek ne féljen. Ne legyen a szókincsében bosszúálló Jehova, kárhozat, kénköves láng, pokol. Hiszen érted”. Nos, én is épp így érzek, még ha más megfontolásból is, mint a vegyész, aki a történetben nevet sem kapott. Én inkább olyan vagyok, mint a Naphoz imádkozó sámán, akit az inkvizíció máglyára ítélt, a következő váddal: "A teremtő helyett a teremtményt tisztelte és imádta". Mire az eretnek megkérdezte: "Miért, mi a különbség...?".

3 Comments on A médiában dolgozók felelőssége, de főként a sajátom

  1. sikeresen bemutattad, h az a, és a b, is egyfajta művészet, tehát én feloldozlak a gazdasági megfeleléskényszer alatti tartalomszolgáltatás bűne alól @;D ugyanakkor mindenki fényesre nyalhatja kiszel tünde szemöldökét, aki képes a nyilvánosság előtt ilyen összeesküvéses buziságokról hadoválni. a média egyszerűen megadja a népnek, amit az kér. sima szükséglet plusz kielégítés modell ez, kérem szépen.

    • Köszönöm, kedves kolléga, ámen! :) Amúgy az a tapasztalat, hogy aki nem látja belülről a mainstream kereskedelmi média működését, az mind azt hiszi, hogy összeesküvés áll a háttérben – na jó, a többség.
      Én tényleg nem tudom hová tenni ezt a rengeteg összeesküvés-elméletet: most az az új, hogy az influenza elleni oltással chipet ültetnek a bőröd alá, hogy a kormány és a bankrendszer infót kapjon rólad (mennyit pisilesz, szexelsz, eszel stb.), és utána visszaküldött infóhullámokkal manipulálhasson… Hát LOL. Érted, a tescós saláta nem azért fonnyadt és sárga, mert a világ végéről hozatták olcsó kamionos céggel, ahol fillérekért megvették és nagy profitért tovább adhatják, hanem azért, hogy a MAGYAR EMBERT (csak minket, persze) ELBUTÍTSÁK ÉS LEGYENGÍTSÉK, mert tudatos és erős állapotban veszélyes.

      Értem és tudom, hogy a hatalomnak soha nem volt érdeke, hogy erős, tájékozott és tudatos emberek éljenek a Földön, mert a birkát könnyebb karámosítani és a kecskét könnyebb fejni, márpedig pénz beszél, kutya ugat: oké, vannak bizonyos gyógyszeripari, energiaipari, élelmiszeripari lobbik, írjuk alá. De ez a rengeteg összesküvés-elmélet kicsit már kezd sok lenni…

      • Teljesen egyetértek veled Eszter – nekem is égnek áll a hajam tőlük…

4 Trackbacks & Pingbacks

  1. Védőoltás: az a felelőtlen, aki olt vagy aki nem? « Eszter's Offtopic
  2. Vajon tudja-e… « Eszter's Offtopic
  3. Kérdések és válaszok, a dobozon túlról – interjú az Eszter’s Offtopic szerzőjével | Eszter's Offtopic
  4. A herevasalás, és ami mögötte van | Eszter's Offtopic

Nehogy már benned maradjon a véleményed, ember! (Az első kommented előmoderálás után jelenik meg, de utána szabad a pálya!)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 345 követőhöz

%d honlapszerkesztő ezt szereti: