Legkedvesebb téli élményeim, Gyuláról

Gyulaföldön legutóbb* két és fél évvel ezelőtt, a Pálinkafesztiválon jártam – a rendezvény természetéből fakadóan a klasszikus értelemben vett turizmus akkor kimaradt**. Idén Tempty ajánlott egy remek konstrukciót, amit nem lehetett kihagyni, így aztán hétfőtől csütörtökig Békés megyei lánykák voltunk. Íme, a top élmények, a teljesség igénye nélkül.

A strandon amúgy sem fotóztunk volna – kép: termalfurdo.net

7. Túlélés – A holiday közepére kissé lebetegedtem (torokfájás, orrnedvezés és hidegrázás, ezek mind szép összetett szavak). Ennek ellenére egész jól bírtam a strapát, és a hatórás hazaút sem borított ki a mínusz öt fokban (jó, jó, de minek kell három átszállás?!). A vörös orr és a szürke idő számlájára írható a tény, hogy egy darab fotó sem készült rólunk, éppen ezért hamarosan meg kell ismételnünk a közös lazulást, méghozzá hegedűféle egészségben és kellemes napsütésben – állapítottuk meg szerényen.

6. Infrastruktúra – Noha Gyöngyös és Gyula lakószáma és mérete szinte teljesen megegyezik (33 vs 31 ezer ember), a Békés-megyei városkában lényegesen kevesebb bank, gyógyszertár és kiskereskedelmi egység található, mint nálunk. Van viszont egy csomó jó kajálda, amit muszáj kiemelni: az egyik ilyen a hamburgerező, ahol a vécéülőkét a Feng Shuira hivatkozva kell lehajtani, és ahol tucatnyi különleges és friss burger kapható, továbbá a Százéves cukrászda, ami ugyan hamar (este 6-kor) bezár, de legalább testvérboltjában, a 8-ig nyitva tartó Kézműves cukrászdában elég komoly finomságokat lehet kóstolni. Még szép, hogy meg is tettük… Bár maga a gyulai vár, mint olyan, a rapszodikus nyitvatartási rendnek és a zord időjárásnak köszönhetően szégyenszemre kimaradt, azért egy klassz kis pálinkaboltba elnéztük helyette, ahol helyi különlegességeket kóstoltunk (négyszer két centet, ami már több is, mint egy feles).

5. Szállás – A szállás a panzióban csak kétezret kosztált éjszakánként per Kopf, és ehhez még várfürdő-belépő is társult, kérem szépen. A hely teljesen korrekt volt, kényelmes és tiszta; kedves tulajdonossal, aki érkezésünkkor telefonon navigált bennünket a szobánkig. Egyedül a reggel nyolcas-kilences folyosói porszívózást éreztük egy cseppet korainak. Ebben az időintervallumban mi normál esetben még szunyókálni szoktunk, így kissé éles kontraszt volt pont a pihenés ideje alatt koránkelésre váltani…

4. Várfürdő – Apropó, Várfürdő, amit Tempty először a Facebookon “vérfürdőként” aposztrofált. Itt bizony jó sok medencét élvezhettünk, de kicsit hiányoltam avéresetz 1,40 m körüli úszóplatformot, amiben leér a lábam… tehát – két óra edzéssel – fel tudok készülni arra, hogy bemásszak egy ennél mélyebb medencébe is. Jól van na, nem vagyok egy úszóbajnok, ránk is kéne gondolnia a strandok üzemeltetőinek. A szabadtéri melegvizes Polip és a jacuzzis élménymedence azonban óriási flash volt, és feledtette azt is, hogy 37 fokos víznél nem volt forróbb. (Bónusz pont az időjárásnak, hogy a szabadtéri fürdés kétszer húsz percében épp nem esett az ónos eső, ami egyébként viszont – az utolsó nap kivételével – szinte végig.)

Mi is csak kivilágítva, kívülről láttuk – kép: gyulainfo.hu

3. Ügyeskedés – Az csak a medence közepén fekve derült ki, hogy a szaunához és a gőzfürdőhöz külön belépő kellett volna, de… két újságíró bárhová könnyedén bejut, ugye. Nem, egy szál úszóalkalmatosságban nem hordunk magunknál papírokat, egyszerűen csak megvártuk, míg valaki kinyitja nekünk a kizárólag releváns karszalaggal nyíló ajtót és bemásztunk az ablakon. Külön érdekesség, hogy volt egy Casanova (!) fedőnevű kültéri szauna is, ahová “kizárólag meztelenül” lehet belépni: tisztára, mint valami meghívásos alapon működő, zárt körű szellemi páholy, amiben egymás hegyén-hátán ülnek az exorcisták és az avatarok, kendőzetlen testi valójukban, a hitelesség kedvéért. Ezt az élményt valamiért ugrottuk, a terep – hétköznap lévén – tele volt csüngőbrés öreg mukikkal, akik minden 60 alatti nőt kocsányon lógó szemgolyókkal mustrálgattak a medencék sarkaiból…

2. Luxus-faktor – Nem lehetett viszont kihagyni az ún. beauty masszázst, ami 30 percenként 2900 Ft-ot kosztált. Tempty a beszédes nevű Mandula-mámorra feküdt be, én pedig a Tengeri fuvallatot választottam (ez voltaképpen citromfű-masszázst jelent). Korábban még sosem fizettem hátnyomkodásért, ezért nem voltak elvárásaim, de alapvetően kellemes élmény volt ez is. Egyszer kipróbálnék valami durvábbat is, ami 90 percig tart.

1. Világmegváltás – Természetesen a Békés megyei kiruccanás abszolút csúcspontjaként értelmezhető a napi több óra intenzív világmegváltó kurzus, amit Tempty és én menetrendszerűen vezényeltünk le, miközben róttuk a kilométereket fizikai utunkon a világvégén fekvő Sparig és szellemi ösvényünkön önmagunk legteljesebb minőségéig. Még sok ilyet nekünk, és hasonló jókat nektek is, kedves olvasók!

_{*előtte kétszer gyerekkoromban, de arról mélyebb élményeim már nincsenek
**(volt viszont cigányhifi a belvárosban és pulton táncolás a 90-es évek legcikibb slágereire, amelyet követően a délutáni órákban arra ébredtem, hogy a kisfőnököm meséli a nagyfőnöknek és a CEO-nak, hogy hajnalban Mr. Fox tett nálam villámlátogatást)}