Új sorozat. Mindig tíz kérdéssel, ami valóban foglalkoztat.
Miért jársz tiltakozó felvonulásokra és ellentüntetésekre? Hát arra akarod felhívni a figyelmet, amivel nem kívánsz azonosulni? Teréz anya mondta egyszer, hogy nem megy háborúellenes tüntetésre, hanem inkább a békefelvonulást választja.
Miért írsz hosszú listákat arról, hogy mi az, ami zavar/irritál, ahelyett, hogy a figyelmedet építőbb dolgok felé fordítanád? Miért jobb előítélettel fordulni másokhoz és ítélkezni megnyilvánulásaik fölött, ahelyett, hogy az elfogadást – de legalábbis az élni-és-élni-hagynit – gyakorolnád? Te mit szeretnél, hozzád hogyan álljanak?
Miért fogadkozol boldog-boldogtalannak? Miért listázol újévi fogadalmakat magadnak, évről évre kényszerű keretek közé kényszerítve a karmát? Hát olyan jó érzés tartozással kötni magadat bármihez is? Nem szeretnél inkább teljes szabadságot kapni legalább önmagadtól?
Miért hiszel el bármit, amit nem látsz és/vagy értesz a politikusnak, a papnak, a celebnek, a reklámnak, az előadónak és a Facebooknak? Keresni, gondolkozni és türelemmel várni (de legalábbis várni) valóban nehezebb, mint mások igazságát magunkévá tenni – viszont megéri, mert az utóbbit senki sem veheti el, és minden új adalék csupán kiegészítésül szolgál.
Miért adsz a profilodnak, a blogodnak, a postafiókodnak lehúzó neveket – depresszióslány, foreveroutcast, magányterület – ha épp az a célod, hogy a depressziótól, a különállástól és a magánytól szabadulj? Ha diófát ültettél, arról május végén sem fog cseresznye hullani.
Miért varratsz a testedre rosszul megírt, szomorú idézeteket, ördögökkel, vámpírokkal és sárkányokkal? Hát ez az a szellemiség, amihez kötni szeretnéd magadat? Minden szimbólumnak ereje van, és minden… minden szimbólum.
Miért mész bele hülye játékokba e-mailben küldött angyalkákkal, akiknek pontban éjfélkor kell kinyitni az ajtót?! Miért mondasz igent értelmetlen és/vagy destruktív babonákra? Ezekkel csak a semmit vagy a rombolást érheted el.
Miért hiszed, hogy a játéknak szánt szerelmi kötés kávézaccal (a’la kedvenc női glossyd) és a hídhoz bilincselt lakat a kedvesed nevével egyben tartja mindazt, ami vagy összetartozik a mostban, vagy nem? Miért hiszed, hogy mágiával büntetlenül felülírhatod az akaratot, és örökre boldog lehetsz a bénult merevségben?
Egyáltalán: miért gondolod, hogy az, amit gyűjtőnéven mágiának nevezünk, elvont és különálló dolog, nem pedig a hétköznapokat finoman, alig láthatóan, ám teljesen természetes módon átszövő összefüggés?
Miért keresed ennyire kétségbeesetten az örökkévalóságot épp az anyagban, aminél nincs változékonyabb, mulandóbb szubsztancia? Miért nem hagyod, hogy a dolgok szabadon jöjjenek, menjenek? Minél jobban szorítod a homokszemeket, annál valószínűbb, hogy kihullanak az ujjaid közül.
(Miért válaszolnál a kérdésekre előbb nekem, mint magadnak? Miért lenne más a két válasz?)


























Édesapám mondta -aki nagy ezotérika és mágia szakértő- hogy ha azt akarom hogy pl. valaki vegyen tőlem egy festményt, vagy rendeljen, sose úgy kérdezzem hogy: “Nem érdekelne tőlem kép?”-hanem hogy “Érdekel esetleg egy kép tőlem?” Ha pénzt akarok kölcsönkérni akkor se azt mondjam hogy :”Te, nem tudnál…?” hanem: “Tudnál….?”
A “nem”-mel kezdődő kérésekbe eleve bele van kódolva a tagadás.
Szerző: szilagyizeva | Február 9, 2013, 12:38 du.Ez így is van!
Szerző: Eszter | Február 9, 2013, 12:42 du.ez szép
köszönöm
Szerző: karcsikarcsi | Február 9, 2013, 1:46 du.Na,ez az a gondolkodàs amit teljesen magaménak érzek én is :-) főleg az első. Pl nem a mellràk ellen kéne tüntetni,hanem az egészség mellett voksolni. Ugyanigy a hàborúval persze. Nagyon jó cikk,bàr többen olvasnàk el….
Szerző: Dia | Február 9, 2013, 4:21 du.Nem tüntetnek a mellrák ellen, mert az nem valaki, vagy valami, vagy szándékos izé, hanem fel akarják hívni a figyelmet a jelenségre, a megelőzésre.
Én szeretem a tiltakozást, mert sok szar van, és néha csak üvölteni lehet. Jó az. Általában az elfogadásért tüntetni kissé langyos. Konkrétan Bayer Zsolt publicisztikája ellen, az fontos. Nem lehet megúszni.
Szerző: csak az olvassa | Február 12, 2013, 5:21 de.Persze, nyilván vannak konkrét dolgok, amiket nem tudsz kikerülni: Bayer Zsolt publicisztikája ellen tüntetni nem teljesen ugyanaz, mint mondjuk a korrekt közbeszédért felvonulni. Arról már nem is beszélve, hogy bizonyos esetekben az “ellen” szó előtti részben van az a fontos hívószó, ami az ingerküszöbünket átlépi. Ezzel együtt viszont szerintem kimondottan destruktív széttrancsírozott embriómaradványokkal tüntetni pro-life-hívőként, ahogyan a halott katonák képeit mutató transzparensekkel tüntetni a háború ellen is visszás dolog.
Szerző: Eszter | Február 12, 2013, 11:00 de.Hát pedig ez történik, ennyire durva, és a sokk nagy motiváció.
Most szóltam rá a fiam egyik tizenegy éves osztálytársára egyébként, hogy robbantásos merénylet véres áldozatait (antiszemita kísérőszöveggel) és becsövezett koraszülöttnek pénzt gyűjtő hoaxot ne tegyen már az üzenőfalára. Csak úgy eszembe jutott.
Szóval a valóság elrettentő darabja egyrészt fontos, tény (nem hiszek a feledésben, a mementóban hiszek, ezzel a logikával a történészek nem tárhatták volna a közvélemény elé, ami Mengele kísérleteiről meg a gázkamrákról megtudtak), másrészt a sokkoló képek, infók alkalmasak hatásvadász, koncepciózus célokra, gyűlöletkeltésre.
Összességében nem értek egyet azzal, hogy kerüljük a negatív képeket, tartalmakat. Ez rövidlátás, pozitívgondolkodásmániás finomkodás, amit egy értelmiségi, egy újságíró nem engedhet meg magának. Viszont kell hozzá erő, hogy ne buta legyen az interpretáció, hanem a helyén legyen.
Szerző: csak az olvassa | Február 12, 2013, 11:09 de.Ugyanígy a művészetben is van helye a pusztulásnak és pusztításnak, képzeljük csak el, ha a pozitív gondolkozás jegyében csak virágokról és madarakról születnének festmények, versek, miegymás.
Csak épp elég vékony tud lenni a határ a tudatos eszközhasználat (!) és az értelmetlen, romboló sokkolás között, és nagyon-nagyon megemelkedett az ingerküszöbünk az utóbbi 10 évben. (Négy éve akadtam ki, amikor azzal piszkáltak, hogy “csúnya szavakat” is használok íráskor: Beszéljünk szépen, bassza meg .) Azt hiszem, a tudatosság a kulcsszó ebben is.
Szerző: Eszter | Február 12, 2013, 11:16 de.ps.: Tudatosság, értsd: mennyire tudatosan használjuk az esetlegesen sokkoló eszközt egy cél érdekében/szolgálatában, és ami mögé állok, ott mennyire tudom kezelni, konstruktív irányba terelni a felszabaduló indulatokat.
Szerző: Eszter | Február 12, 2013, 11:21 de.“miért zárnád be dühösen a böngészőablakot az első olyan kérdés láttán, ami az álláspontod újragondolására késztet?” (á, az ilyenek úgyis celebre vagy nemi szervre kulcsszavazott posztoknál fognak landolni.) egyébként ajánlom is, h sorozat legyen ebből, mert már most várom a következő részt @=)
Szerző: tempty | Február 9, 2013, 9:07 du.Teljesen egyetértek ezekkel. TÉnyleg jó lenne ha sokan olvasnák :)
Szerző: ekreth | Február 10, 2013, 1:50 du.