5 hír, 5 kép a hegyről

Van öt jó hír, főként képben mondom el… bár legszívesebben dalolnék örömömben (megússzátok, nyugi).

Megérkezett a tavasz – Szegedi, paksi, pécsi kémeim jelentették, hogy náluk a tavasz már felhúzta a függönyt, de északon múlt héten még vastag jégtakaró fedte a földet a hegyekben, és makacs elszántsággal szitált a hó. Örömmel jelentem, hogy ennek már nyoma sincs: havat foltokban sem látni (Kékestetőn már csak négy pálya üzemel, műhóval), és színes kis virágok – tavaszi héricsek – ütötték fel a fejüket  földszagú, élénkzöld fűszálak között. Lám, csak eljön mindig…

A rügyhelyzet kielégítő – Múlt héten még csak fekete gumók sejtetették a későbbi rügyek helyét, most viszont már zöld kezdeményeket is láttam a fákon, mi több: már minden csipkebogyó-bokron van egy kis csokor zöld levél! Nemrég egy túratárs mondta, hogy szeret minden kirándulást máshová szervezni:én is imádok kalandozni, de szeretem hétről hétre ugyanazokat a helyeken is végigjárni: mindig, minden egyes alkalommal más arcát mutatja, két-három hét alatt pedig teljesen átalakul a növényzet… csak figyelni kell.

Nem is vagyok (annyira) rossz kondiban – Futottam is, a szokásos helyen, ahol a madár se jár, a régi jó 2,6 kilométert, 11 perc alatt. Mivel két hónapja nem futottam, azt hittem, nem fogom bírni, de könnyedén ment. Nagyjából öt-hat perc után kikapcsolok, és élvezem. Ez még mindig alig hihető számomra, elvégre egész életemben gyűlöltem a futást, és a suliban is mindig ellógtam. Nagyon tetszik, hogy ilyenkor tudok kizárólag a légzésemre figyelni, és érzem azt, ahogy megállnak és kilépnek a képből a zajos gondolatok, és csak úgy vagyok, a mostban. Tökéletes kikapcsolódás, talán rá kéne feküdni -állni, futni – komolyabban is (kár, hogy az érintetlen természet vonzereje nélkül még nem tudok rápörögni a dologra, nem látnám értelmét a Margit-szigeten körözgetni).

Újra van víz a Szent Annában – A tavalyi aszály során kiszáradt egyedi békaállományú tavacska újra megtelt vízzel, amitől mindjárt barátságosabb a kis dombocska a kápolnával is. Jó, persze óceán most sem lett belőle, de így is nagyon örülök ennek a fejleménynek. Le is ültem a partra, elmajszoltam hat aszalt barackot (ez kettő a “napi ötből”), és megittam a teámat. Közben végig ragyogóan sütött a Nap, és olyan egy szál pulcsiban üldögélhettem didergés nélkül.

Uniós és állami támogatást kap a hegyvidék – Úgy látszik, végre figyelmet kap ez a gyönyörű táj is, ami egyébként tájvédelmi körzet és turistaút. Ezt a táblát a Sárhegy felfelé vezető szakaszánál találtam, ahol a hobbikertek is vannak (rá is lehet kattintani a teljes méretért):

A kirándulás után jól bevásároltam, mert rakott krumplit készítek vacsorára, utána pedig házi somlói galuska lesz. Már eléggé éhes vagyok, megyek is alkotni.

Most már csodálatos, 17:31-es naplementék vannak, 18 óráig nincs is sötét. Nemsokára 18:15-ös naplementéig jutunk, majd átállítják az órát… és onnantól fogva nyert ügyünk van.