Gyulaföldön legutóbb* két és fél évvel ezelőtt, a Pálinkafesztiválon jártam – a rendezvény természetéből fakadóan a klasszikus értelemben vett turizmus akkor kimaradt**. Idén Tempty ajánlott egy remek konstrukciót, amit nem lehetett kihagyni, így aztán hétfőtől csütörtökig Békés megyei lánykák voltunk. Íme, a top élmények, a teljesség igénye nélkül. 7. Túlélés – A holiday közepére kissé … Egy kattintás a folytatáshoz…
Újabb galériával állok ma elő, ezúttal Chalkidiki gasztronómiai élményeire kihegyezve (random kaják és vendéglátóegységek, igen). Természetesen nem apróztuk el az élvezeteket: kedvencem lett a grillezett oktopusz, de a rák például lényegesen finomabb rántva – akkor a farkát és a fejét is jó étvággyal elfogyaszthatjuk.
Valószínűleg még hosszabb beszámolóval is megörvendeztetem még az érdeklődőket, de addig is néhány kép és pár mondat – most úgyis esik az eső.
poszt a magyar kultúra napján Először azt hittem, csak a várost hagyják el. Mennek a fővárosba, bármelyik településen is nőttek fel – akár Debrecenben, Szegeden, Miskolcon – mert nem akarnak árufeltöltők lenni a Tescóban (érettségivel) és közalkalmazotti karrierre sem vágynak nyolcvanezerért (diplomával). Aztán felfedeztem, hogy először Budapestre költöznek és gyökértelenül vergődnek pár évig, mint a … Egy kattintás a folytatáshoz…
Amikor ötödikes voltam, néha eszembe jutott, hogy amit én csinálok, még egyáltalán nem nevezhető írásnak, szóval talán analfabéta vagyok. Közben lassan megbarátkoztam a gondolattal, hogy végeredményben folyékonyan írok-olvasok, ergó írástudó ember volnék, évekkel később pedig odáig fajult a helyzet, hogy be kellett látnom: szegről végre az írásból élek. Aztán az olyan reggeleken, mint a mai, … Egy kattintás a folytatáshoz…
Ma mély döbbenettel nyugtáztam, hogy egész 2009-ben nem voltam külföldön. Ez azt jelenti, hogy nem jártam Bolkowban, Hildesheimban és Lipcsében sem, elmaradt a szokásos sárkalátogató prágai körút, de még valami izgi szakmai konferencia miatt sem léptem át a határt. A fura dolog viszont inkább az, hogy annyira nem is vágyódtam sehova… pedig alapjáraton nagyon szeretek … Egy kattintás a folytatáshoz…
Azt hiszem, újabb sportról bizonyosodott be a napokban, hogy nem igazán az én asztalom (már kezdek aggódni, hogy tényleg minden sport a, unalmas; b, fárasztó; c, fájdalmas/veszélyes; d, mindhárom egyben). Az ausztriai kirándulás minden kétséget kizáróan bizonyította: síelésben sem leszek már világbajnok, legalábbis ebben az életben garantáltan nem ütöm ki a nyeregből Sven Hannawaldot. Első körben … Egy kattintás a folytatáshoz…
Arról beszélgettünk ma Niniellel szokásos banános és meggyes forrócsokink társaságában, hogy mennyire elemi része életünknek a világjárás és az országhatárokon és kontinenseken átívelő kapcsolataink ápolása. Elégedetten állapítottuk meg, hogy szinte nincs olyan szeglete Európának, ahol ne lenne olyan ismerős, akihez bármikor átruccanhatunk néhány éjszakára, ha úgy dobja a pakli. Ha pedig mégis van, hát hamar feltaláljuk … Egy kattintás a folytatáshoz…
Noha már korábban elhatároztam, hogy a következő bejegyzés a szimultán idő ős-hindu értelmezéséről fog szólni (de legalábbis mindenképpen mélytartalmú lesz), a végén mégis egy könnyed, képes-videós nyári mérleggel kell beérnetek. A számörtájm pedig nem volt éppen unalmas, gyakorlatilag egy szabad hétvégém sem maradt. Augusztus 31., legkedvesebb nyári élményeim, kronológiai sorrendben. 1. Prága – A nyár … Egy kattintás a folytatáshoz…
Már éreztem a drámát a levegőben, amikor az alábbi képpel induló “fotósorozatot” (melyből egyelőre elég ennyi) készítettem, de csak most, a “digitális utómunkálatok” során (hogy az ég szakadna rám) fogalmazódott meg bennem a konkrét cím: The Last Day of Summer. Ahogyan a szabadstrand közepén magányosan áll a két kopott szék a ledöntött napernyő szomszédságában a … Egy kattintás a folytatáshoz…
Sokféle zenét szeretek, kedvenc előadóim is szép számmal akadnak, a VNV Nation pedig ezek közül mindig is előkelő helyet foglalt el a szívemben, szükségtelen agyonragozni. VNV-bulira menni vérkeringésjavító partélmény és spirituális utazás egyben, csak ajánlani tudom, bár én elfogult vagyok (és Ronan Harris még mindig nem vett feleségül, ej-ej! ;)). Külön e célra feltöltött partyzene … Egy kattintás a folytatáshoz…
- A francba, az egész hétvégét egy csapat némettel tölthetem, áshatom elő a fos nyelvtudásomat – sóhajtottam rezignáltan, miközben tizennégy óra kocsiút után, az éjszaka közepén felállítottuk a sátrat Hildesheimban. A társaságunk, holland barátnőnk és helyi barátai a kifeszített ponyva alatt kempingszékeken ültek és Bratwurstot ettek, mustár nélkül. Fél óra múlva már szégyelltem magamat ezért … Egy kattintás a folytatáshoz…
Megvolt életem első hetedhétországra szóló lakodalma (az elsőt még öt éves korom körül asszisztáltam végig, de az nem számít, akkor még nem ittam). Tényleg hetedhétországra szólt, a világ minden tájáról érkeztek rokonok (a schengeni határnak köszönhetően), úgy cirka százan gyűltünk ösze a bölcskei Turul fogadóban. Elhatároztam, hogy észrevételeimet lejegyzem, hiszen nem minden nap van alkalmunk … Egy kattintás a folytatáshoz…
by Niniel, editorial remarks by me Since you may not all read Níniel’s blog, I’m going to copy her precious entry about our crazyyy adventures in München – spiced up with my remarks through my own filter, lol. :))) This entry will be about our adventures in München with Louise and the travel there… mainly … Egy kattintás a folytatáshoz…
Ti mondtátok