Eszter's Offtopic
Zene
Nem a heretuning miatt volt jó az ABBA The Show
Szóval, az úgy kezdődött, hogy Alexa barátném Pestre látogatott, hogy megnézze az ABBA The Show című szuperprodukciót az Arénában, és – noha nem terveztem a részvételt – valahogy én is belekeveredtem a dologba, amit utólag cseppet sem bánok, sőt. Most mit kell ezen csodálkozni, nem láttatok még ABBA-rajongó gótot?! No, de ne szaladjunk ennyire előre, … Egy kattintás a folytatáshoz…
Dead Can Dance koncert Budapesten: szálltunk, pedig ülni kellett
Nem koncert volt, mégis hibátlan, élő zene szólalt meg a Sportaréna színpadán október 17.-én, mikor is a Dead Can Dance 16 év után újra Budapestre látogatott. Inkább színházi előadásban volt részünk, mégis hiányzott a produkcióból minden színházi kellék, teatralitás. Lisa Gerrard és Brendan Perry tud valamit, ami elvarázsolja a hallgatóságot, mégis nehéz megmondani, mi is … Egy kattintás a folytatáshoz…
Fekete Zaj-beszámoló: az 5 legjobb buli a fesztiválról
Képzelj el egy fesztivált, ami az erdőben, a fák között, az ország legmagasabban fekvő tava mellett fekszik, a Mátra szívében. Képzeld el, hogy itt nincsenek kordonok, vastagnyakú biztonsági őrök, kilométeres sorok és szürreális árcédulákkal ellátott ital- és étellapok: a légkör családias, a holmijaid veled együtt biztonságban vannak. Képzeld el, hogy itt végre találkozhatsz azokkal a … Egy kattintás a folytatáshoz…
Just your typical out-of-body élmény, avagy a tértelen, tiszta tudatfeletti és a VHK-dolog
(én sem vagyok komplett, hogy ezt így vágatlanul elmesélem, de…) No, szóval… kezdjük ott, hogy én soha nem voltam oda a VHK-ért, nem hallgattam rongyosra a lemezeiket, nem furakodtam az első sorba a koncerteken, de egy dolog biztos: akárhányszor belefutottam a zenekarba élőben, mindig teljesen, teljesen megőrültem… Ez eddig összesen háromszor fordult elő, és minden … Egy kattintás a folytatáshoz…
Némi retro: zenemánia a 90-es években és napjainkban
Emlékeztek még, hogyan ismertétek meg és szereztétek be mindennapi hallgatnivalótokat gyerekkorotokban? A kazetta és a ceruza hiteles krónikája következik, mai hétköznapjaink tükrében. Ó jaj, a sok titok és izgalom…
Dopeman Bazmegje: a nemzeti jelkép megsértése és ami mögötte van
Nincs sok dolog, ami kevésbé foglalkoztatna, mint Dopeman Bazmegje. Mióta viszont a rendőrségtől az ügy az ügyészséghez került a múlt héten, elkerülhetetlenül kirajzolódott előttem az igazi kérdés: meddig tart a szólásszabadság, és hol kezdődik a nemzeti jelképek gyalázása és az uszítás? Kezdjük ott, hogy Dopeman Bazmeg című opusza azt a felelősségvállalásra képtelen attitűdöt tükrözi, amit … Egy kattintás a folytatáshoz…
10 dal stressz ellen, amitől garantáltan szétkapod a berendezést
Vannak helyzetek, amikor nincs szükség mélyebb filozófiára, bőven elég annyi, hogy I just wanna be a fuckin’ warmachine. Tudományos tény, hogy a zeneterápia jótékony hatással van szervezetünkre. S ahogyan Mozart vagy Beethoven meggyógyíthat bennünket, úgy némi magányos denszelés a brutálisabb fajtából is segít feloldani a mindennapi stresszt. A muzikális frusztráció-oldásnak a következő alapszabályai vannak: 1. … Egy kattintás a folytatáshoz…
A napfelkelte előtti legsötétebb óra
Vörös volt az égalja naplementekor, fújt a szél egész éjjel. Beköszöntött az az igazi, csípős ősz, ami lerágja a fák leveleit és pasztellszín szoborrá dermeszti a legtöbb virágot. Különleges élmény volt séta közben a Suffert hallgatni, és közben végig azon gondolkoztam, hogyan is örökíthetném meg a pillanatot. Végül összeraktam egy kis sorozatot a fotókkal, a … Egy kattintás a folytatáshoz…
A Siroki Vár Napja: így telt a szombatunk
Újabb reneszánsz buliba sikerült belecsúsznom: ezúttal a Siroki Vár Napja című ingyenes rendezvény keretében, amely – minő meglepő – a siroki vár lábánál zajlott. Imádom a várfesztiválokat! Július első hetében a Kisnánai Várjátékok során is akkorát táncoltam a Hollóének muzsikájára, hogy nyolc helyi purdé kért tőlem autogramot utána. Kicsit be is paráztam, hogy már az … Egy kattintás a folytatáshoz…
Hey, paraszt! Fejtsük meg VV Béci és Düki közös dalát!
Régen született már itt rendhagyó zenekritika, pedig azok a posztjaim a legnépszerűbbek. Ám hiába, nem terem minden fán olyan “remekmű”, amilyen például Tóth Lüszi “I Feel Happy” című opusza vagy a már-már legendává vált Szecsődi Karcsi-féle “Hányszor mondjam”, aminek dudorászásáért az irodában audiovizuális környezetszennyezés címén különdíjat számolunk fel az óvatlan dallamtapadás ártatlan áldozatainak. Young G, … Egy kattintás a folytatáshoz…
VNV Nation – nem igazán beszámoló, inkább sztorizás
Megvolt az év koncertje is, mostanában igazán elkényeztetnek az égiek. (Na jó, egy Clan of Xymox-bulit még el tudtam volna viselni, de már megint elmarad – pedig illene személyesen gratulálni a klán új tagjához, Ronny és Mojca porontyához, aki a héten, a Mérleg jegyének első napján született.) Életem tizedik VNV Nation-bulija, de úgy látszik, sosem … Egy kattintás a folytatáshoz…
Köszönöm – a nyár soundtrackje
Múlt hónapban, ahogy kijöttek az új VNV Nation album egyperces promói, rögtön beleszerettem három-négy számba – pedig nem vártam csodát, mégis rongyosra hallgattam őket. A Gratitude minden kétséget kizáróan a nyár mantrája himnusza lett. Tizenhatodikán jelent meg az Automatic, de mivel a napot egy csapat turistával összezárva töltöttem egy buszon, csak a másnap délelőtti érkezés … Egy kattintás a folytatáshoz…
Miért kap a Tankcsapda milliókat, amikor más zenekarok benzinköltségért gürcölnek?
“Miután a szervezők nem tudták időben teljesíteni a Tankcsapda azon igényét, miszerint több milliós fellépési díjukat előre (koncert előtt) átutalják, a zenekar lemondta a fellépést. Minden erőfeszítésünk ellenére tehát sajnos nem lesz Csapda koncert a fesztiválon, elnézést kérünk a rajongóktól” – olvastam pár perce a Mifeszt nevű ifjúsági fesztivál oldalán. Ez igazából nem lepett meg … Egy kattintás a folytatáshoz…
Halál, elmúlás, elengedés – emlékezz!
Negyven körüli, szelíd arcú, fekete ruhás muzsikusok voltak, a fűben ült előttük két-három tucat ember – titkos szeánsz a beavatottak részére, éjjeli kettőkor. Mély, zengő hangon, angolul mutatkozott be az énekes, from Temesvár, tette hozzá. Szép volt tőle, hogy így mondta. Keresztbe tett lábakkal ültem a hegedűs elé, figyeltem az arcokat a kisszínpad körül, az … Egy kattintás a folytatáshoz…
Az év legalternatívabb napja
Túl vagyunk az év legalternatívabb napján a Hangraforgó klub Bejglivége fesztiválja keretében, ami annyira alter volt, hogy véletlenül megtekintettem a Kungfu Panda című mozifilm gigantikus óriásplakátját is, mert azt hittem, a 90-es évek gyöngyösi szórólap-kiállításának szerves része. Volt betakamerás dokufilm a múlt ezred gyöngyösi gettóvilágából, portugál bárdal forralt bor mellé, kortárs versek megzenésítve és Victoria … Egy kattintás a folytatáshoz…
Ha először jársz itt, pár fontos poszt:
Ti mondtátok