Eszter's Offtopic
avagy: amin a házasság áll vagy bukik
„Amikor összeházasodtunk, azt hittem, végre elérkezett számomra is a nyugodt, normális, hétköznapi házasélet. István azonban mást várt ettől a kapcsolattól. Ő azt hitte, hogy bennem igazi szellemi társra lelt, aki elkíséri őt a maga spirituális útján. El kell ismernem, erre nem vágytam, ez nem jött össze” – nyilatkozta a hivatásos vamp Gregor Bernadett a Story szaftmagazinnak pár hete (nagynénémtől szerzem be ilyenirányú olvasmányaimat, nem kell kiakadni).
Bizonyára borzalmas arculcsapás lehetett az ifjú színésznő számára, hogy aktuális palija nem csupán birkatürelmű, hajbókoló, jól kereső spermagépként funkcionált, hanem szellemi társat is keresett benne, aki szégyenszemre elvárja tőle, hogy önmagán kívül mással is foglalkozzon.
Elképzelhető, hogy velem nem stimmel valami, s ezért nincs többtucat nevet tartalmazó, kéthavonta frissülő férfilista a hátam mögött, de szégyenkezve vallom be: én bizony e kettőt csak együtt tudom elképzelni. Az ember – ideális esetben – pontosan azért képes nyugodt, harmonikus párkapcsolatban élni valakivel, mert egymás lelki társai, s kiemelt szerepet játszik életükben, hogy elkísérjék egymást azon a bizonyos spirituális úton – méghozzá kéz a kézben.
Alapjáraton nincs gond a kalandoralkatokkal sem, akik bevallottan képtelenek a kompromisszumra, s továbbállnak, mielőtt kihűlne a láng. A kérdés csak az, hogy miért vállalnak gyereket az ilyenek? Elvégre lehet, hogy kiváló móka kéthavonta költözködni, de azért a gyerekek életében nem árt némi állandóságféle – vagy csak én vagyok konzervatív?
Persze itt a válasz is, a gyerekvállalás indítékait a lesújtó utolsó mondat tartalmazza, mellyel Bernadett a helyzetet próbálja megmenteni: „Bence fiam születése óta ő volt az egyetlen férfi az életemben, akinek gyereket akartam szülni”. Kábé, mintha a gyerek amolyan formás, háromkilós ajándékcsomag lenne a szeretett férfi SZÁMÁRA, aki azzal érdemelte ki a kis szuvenírt, hogy elég széles a válla, elég nagy a villája, és nem okoskodik, csak igénymentesen éli az ún. „nyugodt, normális, hétköznapi házaséletet”. Hát, frankó!
Interakció
Egy hozzászólás a “Spirituális fogkrémtubus”
Nehogy már benned maradjon a véleményed, ember! (Az első kommented előmoderálás után jelenik meg, de utána szabad a pálya!)
Ti mondtátok
Ha először jársz itt, pár fontos poszt:
Az egész történetben az a legszomorúbb, hogy ezt annyira így gondolja, hogy még írásba is adja. Szerintem Berni nincs tisztában azzal, hogy mennyire szánalmas, amit, és ahogyan mond. Nagy valószínűséggel elhunyt az elméje. Ellenben ahhoz képest, hogy agyhalott, egészen összefüggően beszél. Szegény apja, ha élne, most maga alatt vágná ki a magas cét.
Szerző: Green | július 18, 2008, 12:38 du.