Kerry Bailey 24 éves angol lány: úgy érzi, megtalálta élete szerelmét és a hivatást, amiért mindenre képes, egy dologban azonban kislány kora óta biztos: soha nem akar anya lenni. Vőlegénye, Joe, szintén tartózkodik a családalapítás gondolatától, ezért úgy döntöttek, a legjobb, ha még az esküvő előtt sterilizáltatja magát az ara. Nem túl ijesztő vajon egy ilyen visszafordíthatatlan, drasztikus döntés?
A fiatal pár (Joe és Kerry) biztos döntésében (forrás:DailyMail)
Megértjük azokat, akik nemet mondanak a családalapításra, hiszen nincs annál rosszabb, mint amikor valaki felelőtlenül, vagy éppen pusztán a társadalmi elvárások hatására lesz anya. A közhittel ellentétben ugyanis nem a női lét, de nem is a heteroszexualitás tesz valakit alkalmassá a szülői szerepre (ha így lenne, nem volnának elhagyott, lelkileg megnyomorított, megkínzott gyerekek a világon). Természetes tény, hogy vannak olyan emberek, akik sem ösztönszinten, sem pedig tudatos intellektusukkal nem vágynak utódra.
Az is igaz, hogy súlyosan túlnépesedett földünkön évente 80 millió nemkívánt terhesség miatt aggódhatnak a nők világszerte, amire megközelítőleg 42 millió abortusz jut. A másik oldalról a nők 84 százaléka szeretkezett már védekezés nélkül, ami csak növeli a váratlan gyermekáldás kockázatát. Persze már régóta tudjuk, hogy még a védekezés sem add teljes biztonságot: 100 százalékos fogamzásgátlás nincs, egyedül az önmegtartóztatás a biztos (no meg az Aspirin, két térdünk közé szorítva). Marad a végleges sterilizálás: igaz, a tanulmányok pedig azt mutatják, hogy a nők 40 százaléka megbánja később a 18-24 év között kivitelezett művi meddővé tételt, sok többgyermekes, változó korban lévő nő számára viszont ez a legmegbízhatóbb módszer.
Kerry azt mondja, elképzelhetetlen, hogy valaha is változzon a helyzet, a legnehezebb viszont az volt, hogy szülei és rokonai is elfogadják döntését. “Akkor érzem majd magamat boldognak és nyugodtnak, ha nem kell aggódnom a teherbeesés miatt. Eddig lelkifurdalásom volt emiatt, éveken át rettegtem, hogy soha nem találok olyan társat, aki elfogad így és hasonlóképp gondolkozik, de ma már a világ legszerencsésebb emberének érzem magam…”
Valóban: aligha akad szerencsésebb eset annál, mint amikor két, egymást szerető ember ugyanúgy gondolkodik az élet legfontosabb dolgairól. De vajon valóban ez az egyetlen – és a legjobb – megoldás? Ma már tucatnyi más, véglegesnek nem mondható lehetőséget kínál az orvostudomány…
[poll=2031]
[hirdetes]
