Szeretheti magát és boldog párkapcsolatra lelhet az is, akinek súlya egy mázsa fölé kúszott, sőt: a legmenőbb divattervezők molett-kollekcióinak köszönhetően ma már akár trendet is teremthet. Amikor viszont már dagad a boka, hájasodik a szív, ég a gyomor, túlkompenzál a máj és nehezedik a légzés, komoly baj van. David Smith 2003-ban még 295 kiló volt, aztán három év alatt 185 kilót adott le: ma végre boldog ember.
David büszke a róla megjelent cikkekre, vállalja a nyilvánosságot, elsősorban azért, hogy mások is erőt meríthessenek példájából
A testsúly nem elsősorban esztétikai, hanem egészségügyi kérdés: pasik milliói döglenek a telt idomú hölgyekért, a női társadalom jelentős része pedig kimondottan a testes, mackós srácokat részesíti előnyben. A gond soha nem a gömbölyű formákkal, hanem a velük járó egészségügyi gondokkal van: beleértve a körbe természetesen a kirekesztettség érzéséből fakadó lelki frusztrációt is. Mert bizony a társadalom nehezen viseli, ha valaki eltér az átlagtól.
Hat évvel ezelőtt a 26 éves David Smitht mindenki megbámulta és kinevette: a 295 (!) kilós fiúnak nem voltak barátai, úgy érezte, örökre szűz marad, elméjében napi vendég volt az öngyilkosság gondolata. Elhatározta, hogy benzinnel locsolja le magát, majd jöhet a gyufa – így legalább semmi nem marad belőle, amin röhöghetne a világ, és őt sem kínozzák tovább testi-lelki bajai.
David különben nem a mértéktelen zabálásnak köszönhetően duzzadt óriásira, hanem egy lelki trauma miatt fordult az emberek helyett az ételek felé: a legjobb barátja szexuálisan molesztálta, aminek hatására teljesen magába fordult, hosszú időre minden kapcsolatot megszakított a külvilággal. A hízás persze csak tovább rontott a helyzetén: az iskolai rosszfiúk céltáblájává vált, gyakran verték meg és dobálták kövekkel és bélsárdarabkákkal is, ő pedig képtelen volt feldolgozni a szégyent és a megaláztatást. Hamarosan egyetlen bizalmasa, édesanyja is meghalt rákban, és David végképp egyedül maradt: egy kudarcnak érezte egész életét.
13 kiló bőrt kellett leoperálni a srácról a nagy fogyás után
“Életem legnagyobb részében mindenki azt mondta, “nem tudom” elérni a kitűzött céljaimat – írja myspace-es profilján a ma már kimondottan jóképű, vonzó srác. – Igen, néha MINDENKI érez így. Azt hittem, sőt, meggyőződésem volt, hogy reménytelen eset vagyok. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy a “nem tudom” ezentúl “tudom” lesz az életemben.” És így is történt. Mivel a világon a legjobban a nyilvánosságtól, azon belül is az emberek megvetésétől rettegett, úgy döntött, a legjobb ha úgy győzi le félelmét, hogy a világ elé áll súlyproblémájával, és dokumentumfilmet készít fogyásának történetéről. “Fogyni akartam, kétségbeesetten, hogy végre megtaláljam önmagam a hájtömeg alatt, és visszataláljak az emberek közé is” - írja naplójában.
Az első magáról készített képeket a helyi Schobert Norbinak, az életmód-magazint vezető Chris Powell edzőnek küldte el. A súly-guru eleinte arra sem vette a fáradságot, hogy felhívja a nagydarab srácot, ugyanis fogalma sem volt róla, mit lehet kezdeni egy három mázsás emberrel, aki semmilyen autóban nem fér el és gyalog száz métert sem tud pihenés nélkül megtenni. Végül azonban úgy döntött, megkeresi Davidet, és közösen kitalálják, mi a recept a problémára.
David ma már kimondottan jóképű, helyes srác
Az új étrend és a rendszeres sport hatására David három év alatt testsúlyának több mint felét, összesen 185 (!!!) kilót adott le – ebből csak 13 kiló volt az a kinyúlt bőr, amit a fogyás után műtöttek le róla. A módszert azóta Chris Powell edző és ügyfele STAX System néven mindenki számára elérhetővé tette, David pedig az elképesztő eredménynek és a róla szóló dokumentumfilmnek köszönhetően kisebb celeb lett. Ma már személyi edzőként dolgozik és az igazi szerelmet keresi: nem tudni, a szüzességét végül elvesztette-e, azt viszont a róla készült riportfilmben bevallotta, hogy még mindig félénk és nehezen kezdeményez, de már túltette magát a múlton. “Már csak a szerelem hiányzik az életemből. Remélem, hamarosan megtalálom azt a lányt, akivel családot alapíthatunk.”
[vote]
[hirdetes]
Mikor megláttam a képét, azonnali reakció, hogy rákattintok az ikszre. De, mikor az kurzor, alig fél centire lehetett tőle, és inkább elkaptam onnan. Elkezdett érdekelni a srác. Valójában, tiszteletreméltó az, amit tett, és volt bátorsága ahhoz, hogy megtegye. A ‘nem tudom’-ból ‘tudom’-ot csinált, gratula.
Egyszerűen kiábrándító, és gusztustalan, ha meglátsz egy 170 kiló feletti ‘embert’ az utcán. Miért is idézőjelben? Mert, az már inkább egy tehén, disznó, vagy egyéb. – A legtöbb ember ezt a kifejezést használná. Én, csak szánalmat érzek irántuk, hogy képesek voltak, ennyire tönkre tenni magukat, az ételért.
Nem azt mondom, hogy én egész életemben piszkafa voltam, mert nem, és most sem vagyok az. De, volt egy olyan korszakom is, amikor 103 kilós voltam, mindössze 11 évesen, köszönhetően az orvosoknak, és az 1000-ből 1-nél jelentkező mellékhatásnak, ami PONT ENGEM talált meg.
4 hónap alatt 40 kilót leadtam, csak almán éltem, és vízen. Azóta ismét történt olyan, aminek következtében felszedtem egy kis súlytöbbletet, ismét gyógyszer mellékhatásának köszönhetően. De, nem akartam ismét abba esni, amibe AKKOR..
80 kilónál már kidobtam a gyógyszert, és teákkal, gyümölcsökkel próbáltam gyógyulni, és bevált. Azóta, ritka, ha gyógyszert beszedek, olyat, amit nem ismerek, vagy bizonytalanok a mellékhatásai. Láz és fájdalomcsillapítónál, és köhögés csillapítónál megállok.
178 centisen, 65 kilósan, végre megtaláltam magamat, persze, pár kiló mínusz még mindig nem ártana. :]
Igaz, nem kérted, de leírtam, úgy éreztem, muszáj kiadnom magamból.
Most, hogy ezt leírtam, talán, jobban megérted, hogy miért is szánom az embereket, persze én nem a ‘zabálás’ miatt, de, csak tönkreteszik magukat, és károsodnak egyes, vagy talán összes szerveik. Arról nem is beszélve, hogy a társaság kirekeszti őket, barátok nincsenek, kell ez?
Ez a srác is, csak újabb bizonyíték arra, hogy, ha akarjuk, akkor igen is, meglehet szabadulni a fölöslegtől, és nem kell egetrengető összegeket kiadni ‘speciális’ eszközökért, amik lehet, hogy nem is segítenek.
A pasast mondom, tisztelem, és egész helyes, csak van egy kis korkülönbség. :]