Mik is azok a poliamorista közösségek? Férfiak és nők, akik nem párban nyomják a párkapcsolat fedőnevű elvont érdekszövetséget, hanem „csapatban”: hármasban, négyesben, alkalmasint ötösben… határ a csillagos ég. A „lehet-e több emberbe egyszerre szerelmesnek lenni” kérdés filozófiai, de az „élhetünk-e kapcsolatban többekkel” kérdése már inkább morális – és mindkettő erősen szubjektív.
Fotó: IStockPhoto
Mi is ez?
A poliamorizmust az különbözteti meg a mezei poligámiától, hogy míg az utóbbi főként szexuális magatartásforma és független a többi partner döntésétől, a poliamorizmus abszolút világnézet, ami általában bizonyos életstílust is magával hoz. A világnézet lényege pedig önálló döntésen és szabad akaraton alapul. A döntés itt speciel az, hogy mindenki szeret mindenkit, ágyban és asztalnál egyaránt.
Háromszemélyes kapcsolatokat, azt hiszem, mindannyian ismerünk. A különbség csak annyi, hogy hazugságon, kínos kompromisszumon vagy közös óhajon és elhatározáson alapul-e ez a felállás, ami azért a résztvevők lelki békéje és fizikai egészsége (AIDS és egyéb nemi betegségek) szempontjából sem mindegy.
A két nő-egy férfi szetting volt a leggyakoribb a muzulmán többnejűség története során is, hiszen az csak városi legenda, hogy a hétköznapi kisember kegyét valaha is tizenöt-húsz asszonypajtás leste volna. Nem így van, a muszlim poligámia egyik alaptétele, hogy minden feleséget anyagilag és szexuálisan is köteles „ellátni” a férj, ráadásul a legtöbb muszlim vallási irányzat ma már két főben maximalizálja az asszonytartás hivatalos formáját. Az „egy férfi, két nő és egy eset” felállás tehát talán a leggyakoribb poliamorista szetting, a muszlimokkal ellentétben itt azonban mindenki szabadon dönti el, kivel mire vágyik. Osztozkodni persze nem csak az örömökben, de a munkában is kell, az pedig mindenki számára könnyebbséget jelent. (Képzeljük csak el a két egyidős testvért, akik nem ikrek… és akiket hol A, hol B mama kísér, néha-néha apucival oldalukon.)
- Fotó: IstockPhoto
Hogyan működik?
Nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy egy ilyen kapcsolat működjön, néhány alapvető feltételnek teljesülnie kell:
SZEMÉLYISÉG Nem árt, ha eleve olyan típus vagy, aki erre alkalmas (önbizalom, önállóság versus bizonytalanság, féltékenység). Számít(hat) a neveltetés, világnézet, vallás, szülői minta és a vérmérséklet, nem minden való mindenkinek.
KÖLCSÖNÖS ELHATÁROZÁS Muszáj, hogy minden résztvevő önszántából válassza ezt az életformát, s ne pedig kénytelen-kelletlen kompromisszumként vállalja. Ne higgyünk abban abban, hogy ha asszonypajtás húsz év házasság után megunja férjét, simán maga mellé vesz egy csinos giggolót piros Porshéval, miközben férjuram a padlóra issza magát szégyenében. A hármas ilyen esetben méltatlan kényszermegoldás, amit az emberi gyengeség hív életre. Ráadásul vérciki.
KÖZÖSSÉGVÁLLALÁS ASZTALNÁL, ÁGYNÁL A kapcsolatot ne csak pillanatnyi vonzalom hívja életre, hiszen a poénos gruppenszex, a részeg orgia és a felelősségteljes életközösség között fényévnyi különbség van. Más dolog együtt élni és együtt kefélni.
INTIMITÁS Bár sokak számára első blikkre nyilván a büntetlen promiszkuitás a sztori legvonzóbb aspektusa, azért muszáj maximalizálni a résztvevők számát: egy kapcsolat lényegét ugyanis az intimitás adja. Egy komplett faluval lehet ugyan szexelni, de fölöttébb nehéz lenne bensőséges bizalmi viszonyt fenntartani.
FELELŐSSÉG A felelősség, az őszinteség és a tisztelet itt is kulcsszavak, többek között ez különbözteti meg a hippi-kommunát a családtól.
Ha ezek a feltételek teljesülnek, én nem zárom ki, hogy létrejöhetnek olyan kiegyensúlyozott, egészséges közösségek, ahol a családtagok hosszútávon is képesek egymásért szeretetteljes felelősséget vállalni. És hát lássuk be, mennyivel humánusabb megoldás még mindig, mint összevissza hamukázni és úton-útfélen megalázni a másikat…
[vote]
[hirdetes]
