Szinte nincs is olyan ember, aki ne dédelgetne iskolai élményei között egy-egy gyengéd emléket valamelyik tanáráról: ha a tanerő rokonszenves, kellemes küllemű és nem is túl idős, könnyen bele is szerethetünk. Az iskolák érthető módon tiltják az ilyesfajta kapcsolatot, ám Dórinak és Sanyinak mégis másképp alakult a sorsa. Az egykori diáklány és a töritanár ma már boldog házasok!
Tizenhat éves, azaz másodikos voltam a gimiben, amikor Sanyi hozzánk került – kezdi a nem mindennapi történetet Dóri. – Pályakezdő volt, mindössze 23 éves. Iszonyú jól nézett ki, a csajok óra után ott ájuldoztak, milyen szexi a mosolya és milyen klassz, feszes feneke van. Persze nekem nem csak ezért tetszett meg: látszott rajta, hogy tényleg érdekli őt az osztályunk, és hát nagyon türelmes, nyugodt, kiegyensúlyozott volt. Közvetlenül beszélt velünk, mégis volt benne valami tiszteletet parancsoló, ezért a fiatal kora ellenére is tudott fegyelmet tartani.
Odáig oké, hogy egy helyes, fiatal tanár felkelti a lányok érdelődését. De mikor kezdted érezni, hogy a dolog kölcsönös?
Ó, nagyon sokáig nem, pedig Sanyi azt mondja, már az első órán megtetszettem neki. Az első fél évben órán kívül láthatóan került… mert ugye én folyton körülötte nyüzsögtem, a többi csajjal együtt. Történelem fakultációra akartam menni, és készültem az OKTV-re, de ő mindig úgy intézte, hogy ne maradjunk kettesben. Aztán egyszer ő vitt el kocsival egy versenyre, és akkor megtört a jég: nagyon sokat beszélgettünk, néha összeért a kezünk, de nem történt semmi. Egy hétig padlón voltam emiatt, aztán a karácsonyi bulin megittam két sört és kihívtam sétálni. Elmondtam neki, milyen sokat jelent nekem, és elkezdtem bőgni. Akkor, az üres iskolaudvaron, a kukák mögött, soha nem felejtem el, megcsókolt. Azt mondta, nagyon szeret, de nem lehet közöttünk semmi.
Ha ez kiderül, az állását is elveszítheti. A többség nem mer kockáztatni. Mi ilyenkor a megoldás?
Köztünk tényleg szoros kapocs volt, nem csak tetszettünk egymásnak. Sanyi pont az a férfi, akire mindig is vágytam. Ő hamarosan szakított az akkori barátnőjével, mert csak rám tudott gondolni. Beszéltünk arról, hogy másik suliba megy tanítani, de már tíz éve is túl sok volt a munkanélküli tanár, így nem kapott állást máshol. Aztán napirenden volt, hogy én megyek másik suliba, de erről a szüleim hallani se akartak. Speciális nyelvi osztály, humán tagozat, pszichó fakt… a szüleim falusi emberek, az én képzésem számukra az első.
Szóval nem maradt más megoldás, mint a titkolózás.
Igen. A szüleimnek ekkor még nem mondtam el a dolgot, ők nagyon konzervatívak. Aztán elkezdtünk sulin kívül is találkozgatni Sanyival… Nagyon sokáig nem feküdtünk le egymással, pedig nagyon akartuk mindketten. Sanyi tudta, hogy nem vagyok szűz, de várni akart.
Hogyan szerveztétek meg a titkos találkákat?
Ő a tesójával lakott albérletben, én kollégista voltam. Nem volt közös helyünk: eleinte bújkáltunk, aztán egy ismerőse adta kölcsön a lakását…
Soha nem buktatok le?
Azt hiszem, negyedikre az egész osztály tudta. Nem kivételezett velem, sőt, szerintem szigorúbb is volt, és soha nem mondta meg, mi lesz a dolgozatban vagy mikor fog feleltetni. Igaz, én nem is kérdeztem – egyszerűen nem beszéltünk az iskoláról. Mintha ez az egész probléma nem is lenne. Azt hiszem, ennek köszönhetjük, hogy senki se köpött be bennünket az osztályból.
Igen, így nem volt mire irigykedniük. Mikor vállaltátok fel egymást?
Érettségi után nem titkolóztunk többé. Persze nem jelentettük be, de már kézen fogva sétáltunk a közeli kisvárosban! Nem is tudjátok, ez milyen felszabadító élmény volt, alig tudtam elhinni, hogy bárki láthat minket együtt! Elég vicces volt, amikor egy cukrászdában ültünk, fogtuk egymás kezét, és akkor jött egy volt évfolyamtársam, aki szerintem előtte nem tudta, mi a pálya. Meglátott minket, meglepődött és így köszönt: “Helló Dóri, jó napo… sziasztok!” – ezen jót derültünk.
A szülők is ilyen jól vették a kanyart?
Igen, onnantól nem volt gond. Anyuék megismerték Sanyit, és látták, hogy imád. Ennek már tizenkét éve. Huszonegy éves voltam, amikor összeházasodtunk, és huszonkettő, amikor megszületett a kislányunk, Anett. A volt igazgató is tud a kapcsolatunkról, és szerintem azt is sejti, hogy már érettségi előtt is volt köztünk valami… de nem szól semmit. Szerencsénk volt ezzel.
És mi lett Sanyi tanári karrierjével?
Az évek alatt PHd-zett töriből, és most egy főiskolán tanársegéd. Én is tanár lettem, egy szakközépben dolgozom.
Mit tanácsolsz azoknak, akik ma hasonló cipőben járnak?
Ez egy nagyon érzékeny terület. Megértem, hogy tiltják a tanár-diák kapcsolatot, nem csak a korkülönbség miatt. Sok visszaélésre ad lehetőséget, és nagyon veszélyes terep. Fontos, hogy az egyszerű fellángolás, a rajongás vagy a vonzalom nem elég ahhoz, hogy legyen is valami a dologból. A szerelem viszont nem válogat: ha kölcsönös és tartós, minden akadályt legyőz!
[vote]
[hirdetes]
