Számos terület akad az oktatásban éppúgy, mint az álláspiacon, ahol motivációs levelet is kérnek a jelentkezőtől. Sokan vannak, akik erről a fontos kiegészítőről hajlamosak megfeledkezni, esetleg fogalmuk sincs arról, mit is várnak tőlük az önéletrajz mellé küldendő rövid “levélke” keretein belül. Miről is van szó?
"Mi a csuda az a motivációs levél és miért jó az nekem?"
Voltak idők, amikor az iskolák és a cégek minden részletre kiterjedő fogalmazás formájában írt életrajzokat kértek a jelentkezőktől (gondoljunk csak József Attila terjedelmes Curriculum Vitae-jára, amit a költő valóban álláskeresés céljából fogalmazott), később azonban a célorientáltabb, velősebb CV-k jöttek divatba. Szakemberek szerint a jó önéletrajz nem hosszabb két gépelt oldalnál: akkor is, ha a pályázó megváltotta már párszor a világot szakmai pályafutása százötven éve alatt. Ha csak ilyen szűk felülete marad képességeink, tapasztalatunk és végzettségünk bemutatásának, hogyan tudjuk meggyőzni a döntéshelyzetben lévőket, hogy mi vagyunk a legjobbak? Nos, erre való a motivációs levél.
- Minden pozícióra írj (külön) motivációs levelet!
A motivációs levél nem valami bosszantó formaság, netán időrabló luxuskívánság az oktatási intézmény vagy a munkáltató részéről, hanem egy fontos eszköz, amelynek segítségével kidomboríthatjuk kvalitásainkat és könnyebben “eladhatjuk” magunkat. Fontos tehát, hogy úgy gondoljunk a levélre, mint egy bennünket reklámozó frappáns marketingeszközre: a motivációs levelet tehát mindig az adott pozícióra optimalizáld, ne gyárts le egyetlen sablonlevelet, amit aztán az összes helyre elküldesz.
- Találd el a hangvételt, hangulatot!
Ez azért is fontos, mert a különféle pozíciók nem csak más és más képességeket, hanem eltérő hangvételt is követelnek: ha egy gyerektáborba jelentkezel animátornak, játékosabb hangvételt kell megütnöd, mint amikor leendő egyetemeden pályázol meg egy különleges képzési lehetőséget. A megfelelő hangvételt eltalálni a történet fontos része: azt mutatja, pontosan tudod, mire jelentkezel és nagy valószínűséggel jól illeszkedsz a már meglévő csapatba. Lehet nyugodtan kreatívkodni, persze bizonyos kereteken belül: a grafikus vagy a webdesigner például nyugodtan készíthet ízléses, ötletes, ugyanakkor praktikus dizájnú motivációs levelet is!
- Ne ismételd az önéletrajzban elhangzó információkat, hanem egészítsd ki azokat!
A szakmai pályafutásod fontos állomásait vázlatszerűen már ismertetted a CV-ben, eszedbe se jusson hát folyószöveg formájában elbeszélni ugyanazt (egyébként is kerüld a kisiskolás atmoszférájú “általános iskolai tanulmányaimat a mucsajpusztai Petőfi Sándor Általános Iskolában végeztem”-féle kliséket, ezekből semmi eredeti nem sül ki ugyanis). Arról írj, ami egy-egy szakmai állomás mentén büszkeséggel töltött el: ha már mindenképpen el akarsz dicsekedni egy sulival, domborítsd ki egy (maradjunk ennél a példánál) gyermekanimátori pozíció szempontjából izgalmas élményedet, pl. “nyolcadikban én szerveztem a középiskolai előkészítő tábort két tanárral közösen, a feladatom ez és ez volt, amit én így és így teljesítettem”.
- Itt a lehetőség az önreklámra: mondd el azt, ami a tanulmányokból nem derül ki!
Találd meg életrajzodban azokat a pontokat, amikre a, büszke vagy; b, kapcsolódnak a betölteni kívánt pozícióhoz valamilyen módon. Elképzelhető, hogy rendezvényszervezőként szeretnél dolgozni valahol, de nemhogy egy perc szakmai tapasztalatod nincs ezen a területen, de még csak iskolai végzettséged sem kapcsolódik szervesen a pozícióhoz. Mit lehet ilyenkor tenni? Ha valóban érzed magadban a potenciált és szeretnéd kipróbálni magad élesben is, nyilván van már privát tapasztalatod a területen: mondjuk te szervezted meg a barátnőd titkos szülinapi buliját, esetleg az általános iskolai osztálytalálkozót, netán a nagyszüleid házassági évfordulóját. Ezeket az élményeket az ember nem feltétlenül tudja elhelyezni az amerikai típusú CV-ben, a motivációs levél viszont arra való, hogy – ha valóban ez a terület érdekel – ezekre a témába vágó élményekre is kitérj.
- Kerüld a sablonos formát és a nyelvórákon fejedbe biflázott borzalmas kliséket!
Az odáig oké, hogy angolórán azt tanították, legyél “rugalmas, nyitott, megbízható, precíz és jó stressztűrő képességgel rendelkező, alkalmazkodó személy”, a kommunikációs tréningeken pedig folyamatosan azt zümmögik a füledbe, hogy jót tesz a CV-nek, ha megemlíted, hogy kedveled az extrém sportokat és az “új kihívásokat”… de… de… hidd el, a felvételi bizottság/HR-asszisztens naponta ötvenszer találkozik ezekkel a panelekkel és már halálosan unja az összeset. Kizárólag olyan hobbit és tulajdonságot említs tehát meg, ami a, valóban igaz, b, van némi köze ahhoz, amire jelentkezel, c, konkrét példákkal, tényekkel illusztrálható és alátámasztható. Le az óriási klisékkel!
[poll=1861]
