Eszter's Offtopic
Ahogyan a pályaválasztással kapcsolatban is rengeteg bizarr tévhit él az emberek tudatában, úgy természetesen a siker és a karrierépítés terén is tele vagyunk különféle mítoszokkal. Siker munka nélkül vagy tudás gyakorlat híján? Nézzük a leggyakoribbakat.
- 1. Azért futott be, mert valakinek a valakije/lefeküdt a megfelelő emberrel.
Hisszük: Ez a mítosz amolyan klasszikus a tévhitek sorában, különösen magyar nyelvterületen elterjedt elméletről van szó. Ha valaki viszonylag hamar és minden kézzel fogható-szemmel látható erőfeszítés nélkül ér el jelentős eredményt vagy jut magas pozícióba, a többiek máris arra gyanakszanak biztosra veszik, hogy szereposztó díványra hasalt vagy nagybátyja összeköttetéseinek köszönhetően kaszált nagyot az illető. Különösen azokban az esetekben ragaszkodik ehhez az elmélethez az ember, ha a sikeres kartárs hozzánk nagyon is hasonló háttérből érkezett: ugyanabba a suliba járt, ugyanabban az évben született vagy ugyanabban a városban lakott, ilyenkor ugyanis a hasonlóság azt az érzetet kelti bennünk, hogy szerencsés helyzetben akár minket is érhetett volna a megtiszteltetés.
Igazság: A valóságban a kép ettől jóval árnyaltabb. A családi háttér valóban rengeteget számít: természetesen egy középosztálybeli, értelmiségi, fővárosi család egyedüli gyermeke jobb esélyekkel indul az életben, mint egy kárpátaljai kis faluban élő, munkanélküli, analfabéta segédmunkás-házaspár ötödik sarja. A szüleinktől, tágabb rokonságunktól kapott értékek, szokások, igények, ismeretségek egész életünkben elkísérnek, de önmagában véve még egy ilyen örökség sem garancia a sikerre. A sikerért ugyanis meg kell küzdeni, a kapcsolatrendszert ki kell építeni és ápolni kell, az eredményekhez pedig hosszú távon rengeteg munka szükségeltetik. Igen, ideig-óráig a protekció is játszhat, de tehetség és szorgalom nélkül nincs tartós siker, maximum a vegetáció zavarbaejtő formájáról beszélhetünk.
- 2. A sikeres emberek mindig pontosan tudják, mit csinálnak.
Hisszük: Szeretjük azt hinni – talán mert ez a legkényelmesebb -, hogy a sikeres emberek elképesztő tudatossággal élnek és minden területen gyakorlottak és képzettek, ami persze alaposan megkönnyíti a helyzetüket. A valóságban nem feltétlenül erről van szó: a sikeres emberek jól tűrik a bizonytalanságot, nem buknak ki stresszhelyzetben és kiemelkedő alkalmazkodóképességgel rendelkeznek, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindig mindent tudatosan tesznek és fix 5 éves tervekkel a fejükben futkosnak.
Igazság: Fontos tudni: amikor kijössz a főiskoláról, egyetemről, távol állsz attól, hogy pontosan tudd, mit csinálsz: még a mi elmélet-centrikus oktatási rendszerünkön túl sem tanítanak meg mindent a suliban, a többség csak élesben találkozik munkájának igazi kihívásaival. Ne akarj mindent előre és pontosan tudni, menetközben tanulsz és… gyakorlat teszi a mestert (klisészótár 49. oldal). A kellemetlen, bizonytalan helyzeteket pedig ne kerüld, hanem tanuld meg őket kezelni és profitálj belőlük!
- 3. A sikeres emberek olyan tehetségesek saját területükön, hogy nincs is szükségük másokra, hogy a csúcsra jussanak.
Hisszük: Azok az emberek, akik tehetségüknek és kitartásuknak köszönhetően jutottak előre és értek el sikereket, valószínűleg soha nem kasszáltak volna ekkorát, ha nincs mögöttük – és mellettük – valaki, aki segít. Ez lehet akár a támogató, biztató szülői háttér egy fiatal tehetség esetében, de beszélhetünk akár azokról a munkatársakról is, akik sikeressé tettek egy divíziót és ezáltal vezető pozícióba emeltek egy kollégát.
Igazság: Mindenkinek szüksége van segítségre, támogatásra, hogy előrébb jusson. Éppen ezért fontos, hogy legyen az ismeretségi körödön belül mentor, coach és kapocs is!
- 4. A laza ismeretségek nem segítik az ember szakmai előmenetelét.
Hisszük: Sokan hiszik, hogy csak az olyan kapcsolatok számítanak, amelyek mélyek, tartósak, erősek és barátságon vagy rokoni szálakon alapulnak, hiszen – lásd egyes pont – “az ember csak így juthat előre”. Ez óriási tévedés: nem az számít, hogy kivel milyen mély és rendszeres kapcsolatot ápolsz, hanem hogy szántál-e időt és energiát a kapcsolatépítésre az évek során (igen, az iskolai évek is számítanak – sőt!). Update: Nem a nagymenőség a lényeg tehát, hanem az, hogy networkölj sokat. Egy példa: ne szakítsd meg teljesen a kapcsolatot mondjuk a volt osztálytársaiddal, mert mivel egy suliba jártatok, sanszos, hogy egy szakterületen mozogtok, ergó az infó akár felőle is áradhat. Másik példa: ha elmész egy előadásra, állásbörzére, nyílt napra, kontaktolj és cserélj névjegyet, akivel csak tudsz. Ugyanúgy online fórumokon is érdemes mozgolódni adott szakterületen belül (például orvostanhallgatók a Semmelweis-fórumon), mert minél több a kontakt, annál nagyobb a lehetőséged, hogy értesülj a lehetőségekről, eseményekről.
Igazság: Ha sok-sok embert ismersz a szakterületen belül – és persze azon túl is – akkor sanszos, hogy benne leszel abban a körben, aki az elsők között hall egy-egy pályázati lehetőségről, pozícióról, állásról, alkalmi munkalehetőségről, ingyenes előadásról… szóval bármiről, ami hasznodra lehet a sikerhez vezető úton.
[hirdetes]
Nehogy már benned maradjon a véleményed, ember! (Az első kommented előmoderálás után jelenik meg, de utána szabad a pálya!)
Ti mondtátok
Ha először jársz itt, pár fontos poszt:
Interakció
Nincs hozzászólás