Aktuális

Rólam

Kérdések és válaszok, a dobozon túlról – interjú az Eszter’s Offtopic szerzőjével

az öninterjúért, mint műfajötletért a blogban, köszönet Csakazolvassának

Gyakran ír vallásról, hitről, önismeretről, a kézzel fogható anyagi valóságon túlmutató dolgokról. Közben pedig bizarr underground szubkultúrákban nőtt fel, és a fősodor médiahullámain evez – vajon hogyan egyeztethető össze mindez? Erről (is) kérdeztük Barok Esztert, az Eszter’s Offtopic szerzőjét.

2013. május

Természetes közegében

Ne haragudj, hogy rögtön az elején ezzel indítok, de olvastam több cikkedet is, és nem tudom nem feltenni a kérdést: miért bántod folyton a szegény katolikusokat?

Dehogy bántom őket! Igazából magát a katolikus egyházat, mint intézményrendszert, és a pápát, mint szellemi vezetőjüket illetem sokszor csípős, szarkasztikus kritikával a szólásszabadság jegyében, de építő szándékkal. Nem mintha nekem személy szerint traumatikus élményeim lettek volna az egyházzal (nem voltak), hanem mert számos olyan visszásság van, ami társadalmilag és spirituálisan veszélyes

Ne menjünk most mélyebb teológiai fejtegetésekbe, az egy külön interjú témája lenne. Röviden?

Látom, ismersz. (nevet) Röviden: azt gondolom, hogy a Vatikán inkább a Szent Inkvizíció jogutódja, mint Krisztus trónjáé. Kár érte, mert Jézus a Biblia alapján jó arc lehetett…

…és meleg volt?

Jaj, a “7 ok, amiért Jézus meleg volt?!” című, előítéletekre rámutató cikk miatt kérdezed. Valóban, sokan nézték, e-maileket is kaptam, jellemző módon az ilyen pikáns témákat ritkán kommentálják, ami néha hiányzik. Örülök, ha volt, aki elgondolkozott.

Már megszokhattuk, hogy amikor valaki a fővonalas egyháztól eltávolodva azt mondja, hogy számára Jézus mester és példakép, akkor mindig valami olyasmi következik, ami a katolikusok szerint orbitális blaszfémia.

Én ilyet nem mondok, de tény, hogy az akkori fősodor, a farizeusok szerint a Biblia Jézus-karaktere egy lázadó volt, aki évezredes törvényeket rúgott fel, és mindent meg mert kérdőjelezni, ami körülötte zajlik. És egyébként is, azt mondták rá, hogy nagyevő és részeges…

No jó, pozíciójánál fogva megtehette…

És azt mondta, hogy aki őt követi, ugyanoda jut el, mint ő, mert mindenki isten, a fenségesnek a fia. Mindent megtanított a tanítványainak, akik még hordozták a csodás képességeket, de Ferencnél, Palpa… ööö, Benedeknél és elődeiknél nem látom ezeket a jeleket, látok viszont egy csomó hazugságot, ferdítést, az évszázadok háborúit és fosztogatásait, a pénzszedést, a más hitek módszeres kiirtását, az elnyomást, az emberrablásokat, a pedofíliát, a pénzhamisítást és a többi furcsaságot, amivel nehéz mit kezdeni.

Értem. Akkor tehát megvan a véleményed azokról, akik katolikus családba születettek, és jól érzik magukat így?

Nem állítom, hogy soha nem szoktam ítélkezni, mert még előfordul (bár dolgozom rajta), de erre a kérdésre tiszta szívvel válaszolhatom, hogy nem, nem nézem le a katolikusokat. Sőt: csodálatraméltó, ha valaki a vele született vallásban találja meg a válaszokat a kérdéseire, vagyis az igazi spirituális útját. Aki meglátja a számára épp érzékelhető kis fénysugarat a bennünket körülvevő sötétben, az mindenképpen szerencsés ember, és minden bizonnyal éles a szeme is, ha ezért nem kellett messzire mennie. Ha nem válik birkává, aki kérdés nélkül internalizálja a dogmákat, akkor máris sokat tett a fejlődése érdekében, a katolicizmusától függetlenül is. Igazság egy van, bár eljuthatunk hozzá többféle úton, és persze a nyelvek is eltérőek, amelyeken beszélünk róla.

És akkor már lefotóztuk a kék ruhát is.

Fesztiválon

Ha egy az igazság, miért van ennyi vallás, hit?

Osho mondta, hogy igazából annyi vallásnak kéne lennie, ahány ember él a Földön. Miért? Mert a focimeccset a pályán is láthatod rengeteg szögből, sőt: igazából nincs két ember, aki centire pontosan ugyanott ülne vagy állna. Ráadásul a látottak értelmezését az is befolyásolja, hogy a Fradinak vagy az Újpestnek drukkolsz-e. Ettől viszont még persze nem vitatéma, hogy hol zajlik a meccs, kik játszanak egymással és melyik csapat nyert épp aznap.

És az ateisták? Róluk mit gondolsz?

Egy releváns, elfogadható hitrendszer az is. Elutasítom a dogmát, miszerint a hitnek vaknak kell lennie: higgy abban, aminek irányába a megértéseid és a megéléseid vittek. Minden más, amit megpróbálnak lenyomni a torkodon, hiteltelen. Ne hagyd, hogy meggyőzzenek, de légy kíváncsi és nyitott, amikor válaszokat keresel a kérdéseidre. Igazából azt mondanám, a bölcs ember nem is ateista, hanem agnosztikus.

Miért?

Az agnosztikusok azt mondják, hogy nem lehetséges biztos tudásra szert tenni a valóság végső dolgai, Isten, istenek vagy istenségek létezésének kérdésében. Ugyanakkor állíthatják azt is, hogy bár a biztos tudás lehetséges, nekik nincs ilyen a birtokukban, legalábbis itt és most – de még lehet, hiszen nem zárható ki az sem, hogy idővel lesz.

Van, hogy az ember nem leli az útját abban a kerettörténetben, amelyben felnőtt, és vált.

Valóban. Nagyon sok amerikai és nyugat-európai muszlim és hindu blogját olvasom, akik más hitrendszerben nőttek fel, és bár a két vallás egyikét sem érzem a magaménak, nagyon tisztelem őket a bátorságukért. Aki vallást vált, az egyben a kultúrával is szembekerül: nyilván a katolikushoz hasonlóan az ateista is a zsidó-keresztény kultúrkörön belül mozog, látja a karácsonyi felhajtást a plázákban, akaratlanul is kölcsönöz szólásokat a Bibliából, és legalább az esküvőkön és a temetéseken találkozik pappal. Ennek hátat fordítva hirtelen idegen leszel kicsit a saját hazádban, nem is beszélve a stigmákról, amelyeket egy-egy nem épp fővonalas vagy őshonos hitrendszer felvállalása okoz.

Mire gondolsz?

Ha látsz egy fejkendős lányt a Corvin-negyednél, könnyen meglehet, hogy az alábbiak valamelyike jut eszedbe: a, öngyilkos merényletre készülő veszélyes terrorista; b, szegény, szerencsétlen elnyomott nő; c, rohadt bevándorló, aki elveszi a munkahelyedet; d, fanatikus, szektás barom, valaki átmosta az agyát; e, a fentiek tetszőleges kombinációja. Van előítélet bőven, pedig az is lehet, hogy egy háromdiplomás, budai pacifista feministával állsz szemben, aki ugyanúgy a Kacsameséket nézte Antall József halálakor, mint te – csak épp ő így, ebben a formában kívánja szolgálni istenét.

Nyilván megrázó élmény kiszakadni a veled született vallásból.

Persze, nagyon nehéz volt szakítani a kereszténységgel, amelybe születtem. Évekig tartott, amíg ki tudtam mondani, hogy nem hiszek a külső megváltásban, és az ehhez kapcsolódó rituálékban. Engem ezután nem a fejkendő miatt bántottak, mint a muszlim lányokat, hanem azt kellett hallgatnom, hogy el fogok kárhozni. Szabó Magda novellája, A mosolygó Bacchus jut eszembe: “Azt akarom, hogy a gyerek ne féljen. Ne legyen a szókincsében bosszúálló Jehova, kárhozat, kénköves láng, pokol. Hiszen érted”. Nos, én is épp így érzek, még ha más megfontolásból is, mint a vegyész, aki a történetben nevet sem kapott. Én inkább olyan vagyok, mint az egyszeri imádkozó, akit az inkvizíció máglyára ítélt, a következő váddal: “A teremtő helyett a teremtményt tisztelte és imádta”. Mire az eretnek megkérdezte: “Miért, mi a különbség…?”.

Hmm. Egyáltalán van értelme a sok szabálynak, amivel a legtöbb vallás jár?

Persze, ez is egy út. Egy fontos állomás. Picasso talán nem tanult meg tökéletesen realisztikus, anatómiailag korrekt képeket készíteni, mielőtt a szabályokat félretéve egyedi, önálló stílust alkotott, önmagává vált?

Úgy beszélsz, mintha túl lehetne, sőt kellene lépni az ilyesmiken.

Ez nem hierarchia kérdése, senki nem lesz jobb vagy rosszabb attól, hogy épp ötödikes vagy hatodikos-e az általános iskolában. Már csak azért sem, mert aki matekból zseni, az nem biztos, hogy németből is az lesz… hogy témánál maradjunk: jó pap is holtig tanul, sőt.

És ha esetleg ötödik, hatodik vagy akár nyolcadik végén… sőt, igazából bármikor megtaláltad a választ a kérdésekre, boldog leszel?

Nem. Nem vagyok híve a szemellenzős, naiv, buta, önámító hurráoptimizmusnak. Annak a “pozitív gondolkozásnak” csúfolt maszlagnak, ami tele van hallgatással és hazugsággal. De ha látsz bizonyos összefüggéseket, könnyebben azonosítod és dolgozod fel a problémákat, és lépsz ki belőlük szükség esetén. És igen, ha pofára esel, hamarabb is kelsz fel, egészen más szájízzel.

Te megtaláltad a válaszaidat?

Előttem van egy hatalmas kirakós játék, és egyre több darabja kerül a helyére lassan. Sőt, néha túl gyorsan, nem mindig tudok lépést tartani a tempóval, és ilyenkor egy magányos ufónak érzem magamat. De ez nem jelenti azt, hogy az értékes megélések és megértések összecsengésével megoldódott minden problémám… igaz, volt példa ilyenre is. Mindenesetre, még ha nem is vagyok bölcs guru, azt azért már tudom: az életet nem misztikus élmények bűvöletében vagy komplex filozófiai eszmefuttatások tükrében kell élni. Nem, a létünk arról szól, hogy megyünk, csináljuk, hibázunk, hülyék vagyunk, de többek leszünk valahol minden tapasztalattal, még ha ez nem is mindig tudatosodik bennünk.

(Folyt. a köv. oldalon!)

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 371 követőhöz