Eszter's Offtopic
Az irodalom erős szó, maradjunk annyiban, hogy iroda-lom. Azon belül kisepikai műfajok, főként karcolat, humoreszk, kroki.Vagy ahogy vesszük.
2010
“Krisztusban, – hosszú szünet – kedves testvéreim, így mondta mindig, minden atya, és én arra tippeltem, a megváltó neve előtt is mondhatnak valamit, csak azt elharapják, a szó elvész a nagy beltérben, a bőrtelenre nyúzott szent alatt.”
És akkor hirtelen beugrott. Tényleg. Tényleg ismerem. Csak akkoriban még riadt, egérszemű, barna hajú nő volt, tiszta szappanszaggal, zaklatott arckifejezéssel és folyton csodálkozásra kerekített ajkakkal. Állandóan sietett, és volt egy párducmintás, szűk macskanadrágja, amiben kissé vastagnak tűntek a combjai, de még ezzel is olyan ártatlan, naiv benyomást keltett, hogy szinte sajnáltam.
Az öreg ruganyosan ugrik fel a tenyérnyi ülés előtti térben, és emeli ki nadrágja hátsó zsebéből félig görnyedt állapotban a rongyos kazettát.
- Hát Marcikám, oltári mákod van, mer’ itt van pont az első lemezem anyaga a zsebembe’, hát meg ugye meg zsebembe’ van az egész szakma krémje is! Haha… na. Hej, de jó idők vótak azok hetvenhétbe’, amikor eztet csinátuk Párizsba’…
Pedig tuzailinek még olyan barbie-ja is volt, hogy felnyitottad a hasát, és kivetted a két kis ikerbarbie-t, tök jól lehetett vele abortuszosat játszani (mert marslakók ejtették teherbe), de ezt tuzaili nem kultiválta: lett is vagy két gyereke húszéves korára. Marslakók.
2009
Márcsak úr kávét kért, a lányok pizzát rendeltek, aztán a kis fekete HP mögül lassan újraindult a hét.
- Borzalmas ez az uborkaszezon, a hétvégén is rongyosra törtem az agyamat, mire harapnának a halak – mondta az egyik lány, aki júliusban még műkörmösként dolgozott egy abajpusztai hentesüzletben, egy kisnézettségű kábeltévé bukott valóság-showjának és saját kőkemény melleinek köszönhetően azonban ősztől a médiában kezdett mozgolódni. – Nézzük csak, miből éltünk múlt héten. Felzabálta biszex szeretője péniszét az AIDS-es ámokfutó. Fél pár teniszcipővé műttette magát a gyilkos anya. Nagyapja szülte meg gyermekét a meleg rendőrnek. Kiskorú tajvani prostikat kényszerített abortuszra élő adásban a vallási vezető…
A huszonkilenc éves nőbe egy májusi, orgonaillatú éjjelen futott bele a falu széli kiskocsma táncparkettjén. Azelőtt sosem látta, nyilván valamelyik közeli településről érkezett szombat esti portyára; technikásan, tetszelegve, ám óriási szenvedéllyel ingatta széles csípőit, rázta dús, göndör fürtjeit – messziről ordított, hogy bőre simogatásra vágyik és egész vibráló lénye tetszeni akar. A fiú hamar hozzáidomította mozdulatait a lány ritmusához, és tánc közben percről percre összeért tekintetük, karjuk, majd a hajnal első kékeslila fényeinél ajkaik is. A lány kedves volt és figyelmes, a bárpultnál szó esett munkáról, pénzről, családról és ambíciókról is, rohant az idő és a fiú mosolyogva utasította vissza aznap hétvégi kis barátnőit.
2008
Kacag a tojásban panírozott csirke a lábasban, vele nevetnek a gömbölyű hagymafejek az asztalon. Az ínycsiklandó amáti ebéd illata kacér táncba fog a szikrázó napsütéssel, zajos és szagos az öröm, a viszontlátás öröme. A nagyszobában, a kanapé fölött halhatatlanságba merevedett ősz hajú férfi figyeli a forgatagot, tekintetében ott az egész mocskos, szennyes huszadik század, és egy csipetnyi huncutság – ezt az egyet nem vette el tőle a történelem. És ott van benne a mi tekintetünk is, az állunk és az orrunk – a múltunk a jövője.
2007
Ferenc magas, szikár, bajuszos férfi volt, az ötvenes éveiben járhatott talán. Értelmes szemei voltak, egy örökké zúgó monstrum mögött, állva dolgozott. Egymagában. Sajnáltuk.
Šárka egy olcsó kerti széken ül, lehunyt szemekkel várja, hogy a sárkánytetoválást viselő kezek az utolsó tincseket is hajába fonják. Én előtte állok, csendben figyelem, ahogy a rövid szőke haj hosszú, bongyor fürtökké változik.
Az ember belefárad az állandó feszített koncentrálásba, pláne, ha egész éjjel szlovén sört ivott. Úgy gondoltam, ledőlők egy kicsit az esti parti előtt, aztán megcsináltatom a házi feladatot a portással vagy a konyhásnénivel, és haptákba vágom magamat az éjszakai műszakra. Már épp a fejem tetejére húztam volna a takarót, amikor a fölöttem lévő ágyról leszólt egy hang, mint mennyből az isten. Hogy mit, azt nem tudom, de azonnal feltűnt, hogy valami nem stimmel. „Lehet, hogy nem a saját szobámban volnék?” – kérdeztem.
Kapcsolatunk már a legforróbb hőfokon tombolt, amikor az úriember udvariasan megkérdezte, kaphatna-e egy kis mintát Dominika Nikita szeméremszőrzetéből, azon egyszerű oknál fogva, hogy „szeretné tudni, mibe megy bele”. Szűzleányi szemérem ide vagy oda, egy komoly szándékkal rendelkező, udvarias gentleman ilyesfajta őszinte érdeklődése természetes, s mint olyan, vissza nem utasítható… a probléma nem is elvi síkon fogalmazódott meg. A valódi gondot az a tény okozta, hogy barátnőmmel mindketten sötét hajúak voltunk már akkor is – ezzel szemben Dominika Nikita szőke. Mit volt mit tenni, a szükség bizony nagy úr, ráfanyalodtunk Garnéla barátnőm Liza nevű rottweilerének szemöldökére, melyet aztán göndörítőhabbal segítettünk a megfelelő állag felvételéhez.
Kedves idegen, legszívesebben a meztelen hátadra fröcskölném minden tudásomat, hurcold csak szét a nagyvilágban, mint a pestist vagy az ebolát; terjeszd a vírusom nyállal, váladékkal, húggyal!
Nem utál, nem haragszik rám. Egyszerűen csak úgy viszonyul hozzám, mintha furcsa, ám ártalmatlan kis rovarkezdemény lennék. Az a fajta temetőbogár, aki mindenhol beeszi magát a márvány közé – vagy a kislégy, aki pár órácskára a nyári nagy melegben az ablak közé szorul. Bántani nem akar, mert ő érzékeny értelmiségi hosszú és bonyolult szavakkal elméjében, ezért inkább fagyos eleganciával néz keresztül rajtam. Kimért és korrekt, valahányszor a környezet kívánalma kontaktust forszíroz kettőnkre. Aztán tovább áll és örökre elfelejt, s csak én őrzöm magamban a rovarság emlékét még pár esztendeig.
Utoljára
Kis kék köpenyben fürdött a fényben, kopaszon
Negyvenöt kiló volt és epret vittünk neki, februárban
Másnap üres volt az ágya, bontatlan zacskó eper a polconSzerelem
Szelíd lány volt, éjjel arról álmodott,
hogy Ő majd a gondolataiba szeret bele nagyon
“Nyilván csak gumival hajlandó” – gondolta a srác, és tovaballagott.
2006
2005
2004
Ha először jársz itt, pár fontos poszt:
Interakció
Trackbacks/Pingbacks
Visszajelzés: Gondolattolvajok – már megint posztot loptak tőlem | Vergiftet – Eszter's Offtopic - február 13, 2011
Visszajelzés: Gépház üzen: újítások a blogon… és megtudok MINDENT rólatok | Vergiftet – Eszter's Offtopic - február 14, 2011