Vasárnap. Húsleves, rántott hús, körcikkelyre vágott sültkrumpli és kompót. A szokásos vasárnapi menü évtizedek óta. Mióta az eszemet tudom, délben kezdődik az ebéd nagynénéméknél. Késés csak fejvesztés terhe mellett.

A húslevesből csak pár kanállal kérek, kell a hely a másodiknak. A rántott hús elsőosztályú, a krumplistál mellett jólszigetelt, kézzel dátumozott befőttesüveg figyel.

-         Van még kompót, ugye?
-         Igen, behozom mindjárt az utolsó üveget.
-         Ennyi van összesen?
-         Ennyi.
-         Idén nem tettél el?
-         Nem tudtam.
-         Hogyhogy?
-         Nézd, negyven évig fúrtam a fogakat. Mióta a praxist leadtam novemberben, nem hoznak már kompótot. Nem teszik félre a legszebb barackot sem, hiába kérem. Az emberek semmit nem csinálnak szívesen ingyen. De egyél gyorsan, kihűl a husi.

2007

Nehogy már benned maradjon a véleményed, ember! Kilépés a válaszból

Enter your comment here...

Fill in your details below or click an icon to log in:

Email (szükséges) (Address never made public)

Név (szükséges)

Weboldal

You are commenting using your WordPress.com account. ( Log Out / Módosítás )

You are commenting using your Twitter account. ( Log Out / Módosítás )

You are commenting using your Facebook account. ( Log Out / Módosítás )

Mégse

Kapcsolódás: %s

Notify me of follow-up comments via email.

Kérek emailen értesítést az új bejegyzésekről.