Eszter's Offtopic
Vonzalmam a gagyihoz voltaképpen már kora ifjúságom hajnalán megmutatkozott. Óvodásként szenvedélyes csikkgyűjtőként debütáltam, majd rajongani kezdtem a fejtetőn száraz kóctömeget hordó kaucsuk Barbie-utánzatokért, valamint éltem-haltam az olcsó gyümölcsízű gömbrágóért, mely néhány nyalintás után zamatát veszti. Különös, szinte már perverz előszeretettel kényszerítettem szüleimet ízléstelen műanyag giccstárgyak vásárlására kisiskolásként, s hosszú éveken át őriztem amolyan szent ereklyeként a falusi búcsúk alkalmával összebóherolt falloszalakú nyalókákat.
Tinédzserként szinte azonnal és értelemszerűen lecsaptam a 90-es évek elején virusszerűen terjedő fiúbanda-lázra, s lelkesen ollózni kezdtem a tinimagazinok rózsaszín ködöt indukáló, ömlengés és izzadtságszag elegyében gazdagon megmártott bálványait. A kultursznobizmussal szinte lázadásszerűen szembehelyezkedve kezdtem el elsőként figyelemmel kísérni, „csak úgy háttérként”, a gusztustalan délutáni botrány-és realityshowkat, szinte kéjelegve a színvonal szégyenteljesen hullámzó bukórepülésén. Ebből a korszakból származik a junk food iránti, mai napig tartó vonzalmam is: szívesen fogyasztok bármilyen évszázadokkal ezelőtt fagyasztott patkányburgert vagy plasztikkrumplit, kedvelem a kis E-betűs mérgek ízét és a szénsavas, pukkanós üdítőitalok szinte valamennyi vállfaját.
A ferde ifjúkor fényében talán várható volt, hogy a helyzet az idő előrehaladtával csak súlyosbodik majd. (Nem, azért a Győzike-show vagy a Benne leszek a tévében sok lenne már. Kikérem magamnak. Mindennek van határa.) Nos, mindenesetre ne szépítsük, nézzünk szembe a ténnyel: a számítógépem merevlemezén megbúvó, titkos almappákban rejtegetett letöltések között olyan sötét szégyenfoltok bújnak meg, melyekhez képest a kerttörpe klasszikus hellén váza: a Modern Talking „Cherry Cherry Lady”-je vagy Sandra „Maria Magdalena” c. opusza talán még fogható –ímmel-ámmal ugyan – az újhullám iránti avittas bájú nosztalgiára, de a Culture Beat „Mr Vain”-jére vagy a Magic Affair „Omen III” c. művére nincs feloldozás.
Kevés élvezetesebb délutáni program létezik azonban számomra, mint az Aaron Spelling által rendezett csirizes amerikai álom szennyében való kéjes dagonyázás egy esős délutánon, chips és kóla meghitt társaságában. Van-e undorítóbban giccses dolog annál, mint amikor a tökéletesen fésült, aranyszőke ifjú –aki szabadidejében Irakban harcol hazájáért és egyetemi futballtímjének ösztöndíjából ápolja beteg nagyanyját – a szent amerikai lobogóra tett kézzel esküszik fel, hogy messze elkerüli a házasság előtti szex sötét sátáni fertőjét, s nem nyúl házias, ám ambiciózus, a tinédzserkor számos problémáját tökéletes nyugalommal kezelő menyasszonyához egészen addig, míg református lelkész apja és ortodox zsidó rabbi sógora karöltve nem celebrálja esküvőjét??? Kérem szépen, be kell látnunk, hogy létezik egy olyan világ, ahol a probléma – anorexia, bulímia, tinédzserterhesség, ittas vezetés, rockkoncertrejárás, kábítószerélvezet, alkoholizmus, kamaszodás, fészekelhagyás, pályaválasztás, esküvőfixáltság, homoszexualitás, abuzív szülők kezelése, bevándorlók elnyomása, négercsúfolás és a többi jellemző gond – negyvenöt perc leforgása alatt megoldódik és csupán a Közösség kollektív tudatalattijának pallérozása céljából jön létre egyáltalán.
Igen, kérem: mi, akik a gagyihoz vonzódunk, szenvedélyes késztetést érzünk a giccs keblünkre ölelésére, s ezen perverziónkon nincs az a művészi, esztétikai, szociálpszichológiai megfontolás, mely változtatna. De nem is kell. Nem is akarjuk. Élvezzük az ízléstelenséget és valósággal dőzsölünk a túlkapásokban. Hiszen van valami szép, szinte már művészi a giccsben. A túlzás, mint vegytiszta esztétikai minőség megjelenik. Megjelenik és magával ragad bennünket… fölösleges tagadni. Tartsunk csak önvizsgálatot!
2006
Nehogy már benned maradjon a véleményed, ember! (Az első kommented előmoderálás után jelenik meg, de utána szabad a pálya!)
Ti mondtátok
Ha először jársz itt, pár fontos poszt:
Interakció
Visszakövetés / Visszajelzés
Visszajelzés: Kutyába küldött celebek « Eszter’s site & blog - november 19, 2008