Eszter's Offtopic

Nagy sikere volt múlt hónapban az Iránytű-para: hogyan (ne) válassz magadnak lelki vezetőt, terapeutát vagy mentort? című bejegyzésemnek, ezért most egy kicsit választásaink más dimenziójáról, szintjéről is szeretnék beszélni. Pünkösd esti témám az, hogy vajon hogyan érdemes csoportot választani, ha valaki egy bizonyos valláson vagy ideológián belül közösségi élményre vágyik. Kezdjük rögtön azzal, hogy életem … Tovább a folytatás olvasásához »

Sosem ástam bele magamat mélyebben az Amerikából induló s nálunk is egyre népszerűbb összeesküvés-elméletekbe, mert pénzügyekben és tudományban járatlan kisemberként nem áll rendelkezésemre olyan mennyiségű és minőségű információ, ami alapján bölcs következtetéseket tudnék levonni. Aztán a Zeitgeist után kijött az új nagyszabású leleplező film is, a Thrive, amit hirtelen minden ismerősöm elkezdett megosztani a Facebookon, … Tovább a folytatás olvasásához »

A cigányos bejegyzésemre természetesen kaptam zsidós kommentet is, ami elindított bennem egy gondolatsort. Igyekszem úgy tálalni a témát, ahogy még nem tettem. Szóval, kedves testvér, gyűlölöd a zsidó népet, mert szerinted egy kalap alá vehető több millió ember minden magyarokat sújtó nehézség a “cionista agymosógép” konspirációjában gyökerezik. Még az is, hogy múlt héten kirúgott a … Tovább a folytatás olvasásához »

- Van egy barátnőm, aki folyton szívja a véremet. Felhív az éjszaka közepén zokogva, és ha nem veszem fel a telefont, hisztizik, hogy sose számíthat rám. Folyton a problémáival traktál, órákig tud nyávogni a lusta, alkoholista férje és az idegbeteg, kizsákmányoló főnöke miatt, állandóan tőlem várja a megoldást minden problémájára. Már nagyon elegem van belőle, … Tovább a folytatás olvasásához »

Újabb szomorú gyöngyösi történethez értünk, bár ez a sztori nemcsak a Mátra aljáról, hanem az egész országról szól. Pár napja jutott el hozzám Morvai Krisztina “Hogy kerül a patkány a villanyvezetékre? Cigány-magyar együttélés a gyöngyösi Durandán” című kisfilmje, ami a durandai cigányok életterét mutatja be, élesen bírálva a városvezetést és a kormányt, akik lehetővé teszik … Tovább a folytatás olvasásához »

Tyűazannnnyjátneki, nem épp könnyű dolog a lomtalanítással egybekötött dobozolás. Bár négy-öt évente megszabadulok a szülőházamban évtizedek alatt felhalmozott cuccoktól, ezúttal is bőven találtam olyasmit, aminek már tizenöt évvel ezelőtt is a kukában lett volna a helye. Életemben először most néztem át az összes régi ócskaságot minden érzelem nélkül, és szabadultam meg öt nagy kukás zacskónyi … Tovább a folytatás olvasásához »

Nem szoktam politizálni. Már csak azért sem, mert a politikai orientáció elsősorban azon múlik, hogy az ősök többsége Auschwitzban, Buchenwaldban vagy valamelyik Gulág-táborban, esetleg Recsken halt-e meg. Emellett még nem találták fel azt a rendszert, amely egyszerre kedvezne diákoknak és nyugdíjasoknak, nagycsaládosoknak és egyedülállóknak, munkanélkülieknek és milliárdosoknak, tehát a családtörténeten túl attól is sok minden … Tovább a folytatás olvasásához »

Azon gondolkoztam ma, hogy vajon miért bosszantom fel magamat banális baromságokon. És ilyenkor nem elég, hogy kicsúszik alólam a jelenlét talaja, de ráadásul még vulgáris viták szintjére is képes vagyok leereszkedni. A legzavaróbb azonban az, hogy még ezekben a méltatlan helyzetekben is az a prioritás számomra, hogy MEGMONDJAM A FRANKÓT, jól szerepeljek, győzedelmeskedjek az ellenfél … Tovább a folytatás olvasásához »

Az egész úgy kezdődött, hogy találtunk egy cikket egy pasasról, aki egy Seychelles-szigetekhez közel eső lakatlan szigeten él évtizedek óta, amolyan modern Robinson Crusoe módjára: igaz, őt nem egy hajótörés vágta le a civilizáció ütőeréről, hanem maga döntött úgy, hogy háta mögött hagyja a társadalmat. A fickó egész nap búvárkodik, halászik, napozik, kertészkedik, csak azt … Tovább a folytatás olvasásához »

Ismét eltelt egy év, vénült a blog: igazából két héttel ezelőtt, de van nekem időm? Igen, persze, hogy van, de azt igyekszem jelenléttel tölteni. No, szóval 2008. április 18-án született ez a kis digitális füzetke, s azóta elég sok átalakuláson ment keresztül (és még fog is: át akarok rendezni pár menüpontot, törölni szeretnék néhány jelentéktelen … Tovább a folytatás olvasásához »

Különös, hogy az ember mennyire hajlamos saját dogmái rabjává válni.  Én sem vagyok ez alól kivétel, de egyre tudatosabban igyekszem dolgozni azon, hogy megszabaduljak az előítéleteimtől. Az alábbi történet főszereplőjének, Karolának* ez nem sikerült – igaz, talán meg sem próbálta. Egyelőre. Egy volt kollégámon keresztül hallottam Karola történetéről: középkorú újságíróhölgy, felnőtt gyerekekkel, fizethetetlen frankhitellel, állás … Tovább a folytatás olvasásához »

Április közepén lett egy éve, hogy okostelefon-felhasználó lettem, nullaforintos percdíjjal és 3G internet-hozzáféréssel. A kommunikációs lehetőségeim korlátlanná váltak, ami bizonyos értelemben az egész életemre hatással volt. Most nem csak a konkrét, húsba vágó változásokról szeretnék szólni, hanem az összetettebb szellemi-lelki átalakulásról, amit az élmény hozott (és itt most nem arra gondolok, hogy végre VNV Nation … Tovább a folytatás olvasásához »

Fagyosra sikeredett piknikek, egy fázós nyársalás és a múlt heti tóparti termosszal teázás után megvolt az év első szabadtéri poharazgatása is – igaz, pohár nélkül, ami némi középiskolás utóízt adott az aktusnak. Ez önmagában még nem volna közlésre méltó részlet, viszont belefutottunk egy helyzetbe, ami elgondolkodtatott. Méghozzá arról, hogy miért olyan “a mai fiatalok” jó … Tovább a folytatás olvasásához »

Netportya közben szaladtam bele a “Katolikus hitvédelem és megújulás” lapjába, amit egy pécsi katolikus közösség menedzsel, és nem röstelli a karizmatikus.hu domaint lakhelyeként használni (n.b: a karizmatikus a dogmáktól különváló, napi szintű bibliai csodát megélő egyházakra utal). Jó radikális katolikus módra a csoport természetesen mindent és mindenkit mélyen elítél magukon kívül, a Hit Gyülekezetétől kezdve … Tovább a folytatás olvasásához »

Van idő és tér, amikor a “konzervatív” számít szitokszónak, most éppen a “liberálissal” vagyunk így: már ott tartunk, hogy a békés felvonulásokat is tiltaná a rendőrség, a közvélemény pedig elzárkózik mindentől, ami eltér a kicsiny, zárt világukban megszokottaktól. Persze ennek is van oka: nincs egészséges egyensúly, a határok az extremitások irányába tolódtak. Éppen ezért tettem … Tovább a folytatás olvasásához »

Szörnyű dolog, amikor kimaradnak a jógaórák (nem lustaságból, hanem muszájból), mert egyedül sajnos nem vagyok túl penge. Ilyenkor mindig pofaleszakadás a visszatérés – amíg a buszon ülök, összeszedem a hét jógatapasztalatait, ami egyúttal a hónap jógatapasztalatainak is megfelel. A keddi dinjógán Noémi eléggé kíméletes volt (talán mert előtte szóltam, hogy az utóbbi időben kissé keveset … Tovább a folytatás olvasásához »

Századunk egyik legvitatottabb témája a családon belüli szerepek kérdésköre: míg a patriarchális társadalmakban az elmúlt pár évszázadban a nők reprodukciós képességüknek kiszolgáltatva éltek és írni-olvasni sem tanulhattak meg, ma már számos alternatíva áll bárki rendelkezésére. Több bejegyzésem is született már a témakörben, ezért most inkább az elméletek alkalmazását nézzük meg: azt, hogy miként működik mindez … Tovább a folytatás olvasásához »

Drága nőnemű barátaim a nagyvilágban! Nem vagyok párkapcsolati szakértő (bár nyertem már tanácsadó rovatot itt-ott), és belátom, egy férfitől talán szívesebben fogadnátok az okosságot a hódítás, a flört és a párkapcsolat szerteágazó témaköreiben, mint tőlem. De tudjátok, milyenek a srácok; előbb beszélnek a sörről, a Real Madridról és a dugásról, mint az említett dolgokról, így … Tovább a folytatás olvasásához »

A távoli jövőben, Észak-Amerika romjain Panem országának tizenkét körzete húzódik, a tizenharmadikat elpusztította a kormány a véres lázadás záróakkordjaként. A felkelésre emlékezvén a Kapitólium minden évben kiválaszt egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt valamennyi körzetből, akiknek részt kell venniük az Éhezők viadalán. Itt nem a lakás-kocsi-milliók a tét, hanem az lét: tévé … Tovább a folytatás olvasásához »

Nem csak a blogon nem voltam túl aktív, hanem másra sem sikerült kellő időt szakítanom – mindig rémesen érzem magam, ha a jógát elhanyagolom. Éppen ezért most egy – remélhetőleg – inspiráló bejegyzéssel lepem meg magam – magam. Már régóta terveztem, hogy összegyűjtöm, mit tanultam az első mozgásformától, amibe két alkalomnál többször belevetettem magam… és … Tovább a folytatás olvasásához »

A Facebook többek között azért van, hogy hasznos infókat, elgondolkodtató idézeteket vagy vicces mémeket osszunk meg egymással. A sok valóban értékes közös kincs között persze megesik, hogy árnyékra vetődünk. Nem ritkán, inkább gyakran. Figyelem, most egy kicsit félretettem a humorérzékemet, mert szeretném, ha mindenki hazamenne, és átgondolná a megosztásai mögötti tartalmakat, és nem árulna halálpálcát. … Tovább a folytatás olvasásához »

Két hete, a “vonzás törvényéről” szóló bejegyzésemben arról írtam, hogy a populista, üzleti alapokon nyugvó, könnyen-gyorsan-ezo-kliséket mindenkinek mentalitás ritkán ejt szót arról, hogy “a titok” gyakorlásához kénytelenek vagyunk uralmunk alá vonni a tudatalattinkat, emellett pedig muszáj konkrét, kézzel fogható lépéseket tenni a cél érdekében. Nem, nem elég a fürdőszobatükörre ragasztani a “mostantól 500 nettót keresek” … Tovább a folytatás olvasásához »

Pár hete egy baráti társaságban feltűnt pár idegen fickó, akiket a csapat nagy része egyáltalán nem ismert, a többiek is csak felületesen. Pia, dumálgatás, röhögés, ökörködés, mélyfilozófia ismétlődött a szokásos ciklikussággal, hajnalban pedig bekövetkezett az, ami a heterogén, frissen szerveződött, ittas társaságok esetén kilencvenöt százalékos valószínűséggel bejósolható: a srácok igyekeztek rámászni a lányokra. Mosolyogtam, ahogy … Tovább a folytatás olvasásához »

Emlékeztek még, hogyan ismertétek meg és szereztétek be mindennapi hallgatnivalótokat gyerekkorotokban? A kazetta és a ceruza hiteles krónikája következik, mai hétköznapjaink tükrében. Ó jaj, a sok titok és izgalom…

Mindenkinek van egy harca, ami nehéz, magányos és fájdalmas, hiába tudjuk végig, hogy a megoldás nagyobb részben függ tőlünk, mint bárki vagy bármi mástól. A csata során többször feltesszük a kérdést: miért kell ezen keresztül mennünk? Miért ennyire nehéz? Miért fáj ilyen nagyon? Nem kaphatnánk esetleg egy kis könnyítést? Aztán jön a tehetetlen düh. A … Tovább a folytatás olvasásához »

Épp hete történt, hogy egyik kolléganőm, Kriszti, figyelmemet egy érdekes cikk felé irányította: a Józsi bácsi gondolatai a világról című blog “Miért halt meg Steve Jobs?” című cikkét osztotta meg a Facebookon. Nagyon örültem az írásnak, mert másfél hónapja épp egy megdöbbentően hasonló témájú cikkbe kezdtem, igaz, nem Steve Jobs, hanem Jerry Hicks halálával kapcsolatban. … Tovább a folytatás olvasásához »

Célia* két héttel a negyvenkettedik születésnapja után döntött úgy, hogy idegen országban kezd új életet. Hazája egyike azoknak a területeknek, amely a gazdasági világválság előtt sem dicsekedhetett magas GDP-vel, ráadásul Célia szakmáját a tönk szélére vágta a recesszió. Igaz, az egyébként kétségkívül tehetséges lány már 2005 óta az álláskeresők népes táborát gyarapítja. – Tudod, nem … Tovább a folytatás olvasásához »

“A feminizmus politikai eszme és mozgalom, amely a nők egyenjogúságáért küzd. A feminista politikai gondolkodás két fő kérdés köré összpontosul: először is elemzi azokat az intézményeket, folyamatokat és gyakorlatot, amelyek révén a nőket alárendelik a férfiaknak; másodszor pedig feltárja, hogy milyen módon lehet ezt az alárendeltséget megszüntetni” – a Wikipédia így határozza meg a feminizmus … Tovább a folytatás olvasásához »