Eszter's Offtopic
barátság
Energetikai játszma vérszívóinkkal
- Van egy barátnőm, aki folyton szívja a véremet. Felhív az éjszaka közepén zokogva, és ha nem veszem fel a telefont, hisztizik, hogy sose számíthat rám. Folyton a problémáival traktál, órákig tud nyávogni a lusta, alkoholista férje és az idegbeteg, kizsákmányoló főnöke miatt, állandóan tőlem várja a megoldást minden problémájára. Már nagyon elegem van belőle, … Tovább a folytatás olvasásához
Virágoskert
(A történet szereplői kitalált alakok, a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve – vagy nem.)
Nem tudott telefonálni
Célia* két héttel a negyvenkettedik születésnapja után döntött úgy, hogy idegen országban kezd új életet. Hazája egyike azoknak a területeknek, amely a gazdasági világválság előtt sem dicsekedhetett magas GDP-vel, ráadásul Célia szakmáját a tönk szélére vágta a recesszió. Igaz, az egyébként kétségkívül tehetséges lány már 2005 óta az álláskeresők népes táborát gyarapítja. – Tudod, nem … Tovább a folytatás olvasásához
Az emberiséggel egyidős kérdés: létezik-e barátság szakítás után?*
Lady Gaga nem akar barátkozni, bosszúra vágyik. Létezik az, hogy aki tegnap fontos volt, mára semmit sem jelent? Vagy az igazán abszurd gondolat inkább az, amikor a múló szeszélyt szenvedélyt a két kezünkkel próbáljuk szeretetté alakítani? A kérdés örök, és minden szakítás újradefiniálja a választ: létezik barátság a szakítás után? Gondold át, miért akarsz “barátkozni”. … Tovább a folytatás olvasásához
Szomorú történet
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis család, ami a virtuális világban verbuválódott, mégis valódi szeretet fűzte össze a tagjait. Kilencen kilenc országban éltünk, 2002 végén egy rég letűnt közösségi portál még HTML-tagek közé szorított platformján hozott össze bennünket a hasonló érdeklődési kör és az azonos értékrend. Testvérek lettünk, zárt blogokban osztottuk meg … Tovább a folytatás olvasásához
A szerethetőségről
A túléléshez szükséges ösztönfélelmeken túl a legelemibb emberi szorongás ahhoz az érzéshez fűződik, hogy nem vagyunk szerethetőek. Nem vagyunk elég jók ahhoz, hogy mások elfogadjanak bennünket úgy, ahogy vagyunk, bármilyen minőségű és mélységű szeretetről és akármelyik területéről is legyen szó az életnek. A szorongás megfelelési kényszert és számos kényelmetlen pózt szül: tinédzserkorunkban a teljes identitásunkat … Tovább a folytatás olvasásához
“Becsajoztam, most már törlöm a lánybarátokat”
A minap egy kedves barátnőmmel arról az embertípusról beszélgettünk, aki barátjának tart ugyan téged, ám amint bepasizott/becsajozott, másodpercek alatt tökéletesen felszívódik az életedből (értsd: online és offline formában egyaránt), és bizonyos esetekben szinte szándékosan kerülni kezd, mint a pestisest. Első körben leszögeztem, hogy oké, tökéletesen értem én, hogy az ember csekély szabadidejének legjavát igyekszik a … Tovább a folytatás olvasásához
Energia
Azon bosszankodsz, hogy van két ember, akikkel valaha jóban voltál, és kiderült, hogy most – minden ok nélkül – szart terjesztenek rólad a hátad mögött? Zavaró, tény. De gondolj bele egy pillanatra: annak idején, amikor a sors rendszeres kontaktra ítélt ezekkel a figurákkal, egy rezgésszinten mozogtál velük vagy csak a nyitott, kíváncsi csapatjátékos éned adott … Tovább a folytatás olvasásához
Szabadság, pénz, élet – vigyázat, személyes!
Huszonkét éves voltam, a lehető legundergroundabb és függetlenebb: körbejárt a teszt, kitöltöttem szórakozásul. A dalai láma tesztje, mi a legfontosabb az életedben. A kérdőív arra biztatott, ne vessem el két heherészés között az eredményt, gondolkozzam el rajta. Volt is min: a legfontosabb a láma tesztje szerint számomra a pénz.
Destruktív barátság – helyett…
Volt egyszer egy barátnőm, aki a középiskola első osztályának első félévében jóban volt egy sráccal, folyton együtt lógtak – aztán egyszer csak megszakadt a kapcsolat. Évekkel később szóba került valahogy ez a fiú, és én rákérdeztem, miért ért véget a barátságuk. M. erre a következőket válaszolta: egyszerűen rossz hatással voltunk egymásra, a legrosszabbat hoztuk ki … Tovább a folytatás olvasásához
Barátok és osztálytársak – régi őszök emlékére
Találkozóra készül a volt osztályom – az általános iskolai banda, nem a gimis alienek, akikkel soha nem alkottunk igazi, konstruktív közösséget. Ahogyan a levelet kibontottam, azonnal eszembe jutott ezer és ezer emlék azokról a mókás-dacos kis 14 évesekről, akik 14 éve voltunk, és akikkel 1996. június 14-én krokodilkönnyek között esküdtünk örök barátságot egymásnak. Hol van … Tovább a folytatás olvasásához
Energiavámpírizmus és szeretet – mit tegyek?
Szeretek egyedül lenni. Nem érzem, hogy ettől egy fikarcnyival is rosszabb ember lennék, mint azok, akik a nap 24 órájában társaságra vágynak, mégis hetente többször érzek borzalmas lelkifurdalást miatta. Mit tehetünk, ha van egy régi jó barát, akit születésünktől ismerünk, és ő napi kontaktot vár, míg én megelégednék a heti eszmecserével? Leszívja az energiáimat, pedig … Tovább a folytatás olvasásához
Karácsonyi jókívánság
“Elképesztően szép, karizmatikus lány” – gondoltam azon a fülledt nyári estén, amit egy régi, lerobbant autósmozi elvadult kertjében töltöttünk mi négyen: Sárka, Kayla és Kayla ausztrál kanapészörföse, akinek a nevére már nem emlékszem, de ugyanúgy vélekedtünk Sarah Palinről és később bejelölt Facebook-on. Kayla egy belevaló amerikai lány, tavaly ősszel költözött Prágába. Mikor arról faggadtam, hogy is … Tovább a folytatás olvasásához
A világ végére is
Arról beszélgettünk ma Niniellel szokásos banános és meggyes forrócsokink társaságában, hogy mennyire elemi része életünknek a világjárás és az országhatárokon és kontinenseken átívelő kapcsolataink ápolása. Elégedetten állapítottuk meg, hogy szinte nincs olyan szeglete Európának, ahol ne lenne olyan ismerős, akihez bármikor átruccanhatunk néhány éjszakára, ha úgy dobja a pakli. Ha pedig mégis van, hát hamar feltaláljuk … Tovább a folytatás olvasásához
Utóíz
Mindig is borivó voltam, sokáig megvetettem a sört. Megesett, hogy a legjobb prágai nedűvel kínáltak, mégis undorkodva toltam el a poharat. Megjártam Brüsszelt és Münchent, és még mindig rühelltem a keserűn aranyló habot. Aztán történt valami, a világnak egy olyan szegletében, ahol csak két sör van, plusz a nagyobbik sörfőző cég jó pár éve felvásárolta … Tovább a folytatás olvasásához
Ha először jársz itt, pár fontos poszt:
Ti mondtátok