Eszter's Offtopic
család
Harc az anyagért, eldobált üvegek között
Fagyosra sikeredett piknikek, egy fázós nyársalás és a múlt heti tóparti termosszal teázás után megvolt az év első szabadtéri poharazgatása is – igaz, pohár nélkül, ami némi középiskolás utóízt adott az aktusnak. Ez önmagában még nem volna közlésre méltó részlet, viszont belefutottunk egy helyzetbe, ami elgondolkodtatott. Méghozzá arról, hogy miért olyan “a mai fiatalok” jó … Tovább a folytatás olvasásához
A férfi az úr a háznál?
Századunk egyik legvitatottabb témája a családon belüli szerepek kérdésköre: míg a patriarchális társadalmakban az elmúlt pár évszázadban a nők reprodukciós képességüknek kiszolgáltatva éltek és írni-olvasni sem tanulhattak meg, ma már számos alternatíva áll bárki rendelkezésére. Több bejegyzésem is született már a témakörben, ezért most inkább az elméletek alkalmazását nézzük meg: azt, hogy miként működik mindez … Tovább a folytatás olvasásához
Kopár fa
Tudom, hogy egy egészséges lelkű ember nem a hiányra, hanem a bőségre koncentrál, és a panaszáradat helyett igyekszik hálás lenni mindazért, ami megadott számára. Én is erre törekszem, de ettől függetlenül kénytelen vagyok belátni, hogy van pár dolog, aminek a hiánya bizony… fáj. Persze nem szervezek harmincórás bőgőbajnokságokat azon dolgok köré, amik nem adattak meg … Tovább a folytatás olvasásához
Elüzletiesedett ünnepeink, avagy a státuszszimbólum, amit mindenki magának választ
Állítólag már dédanyáink is amiatt panaszkodtak, hogy a karácsony elvesztette szeretetteljes családi jellegét, és helyette inkább a pénz vette át a hatalmat a szívek felett. Nem tudom, én ebből semmit sem tapasztalok. Nálunk a famíliában nem divat órákig sorban állni a plázákban vagy hitelt felvenni, hogy új okostelefon, plazmatévé vagy repülőjegy kerüljön a fa alá. … Tovább a folytatás olvasásához
Miért nem alapít családot több fiatal… amíg fiatal?
Blogkollégám, Erika nemrég – friss szülőként – arról írt, miért vállalnak a fiatalok egyre ritkábban, egyre később és egyre kevesebb gyereket. Természetesen ellenzem az Utódot Mindenkinek és Bárkinek Mozgalom attitűdjét, de valóban: az én szűkebb baráti körömben sincsenek még csemetés párok. Persze még mindig jobb, ha valaki ugorja a projektet vagy kivár, mintha az Erika … Tovább a folytatás olvasásához
Furcsa tükör: rokonfélék, akikkel fasírtban vagyunk
Törvényszerű, hogy ha egy rendkívül nyitott, megengedő család sarjaként láttál napvilágot, előbb-utóbb képbe kerül az ellenpólus is: a konzervatív, szabálykövető, frigyek útján szerzett rokonféleségek, akikhez nem fűz ugyan vérségi kötelék, mégis muszáj időről időre közös asztalhoz ülni velük. Érthető, hogy tálcán kínálja a sors ezeket a kihívásokat, elvégre a szűk famílián belül adott a közös … Tovább a folytatás olvasásához
Melyiket a három közül?
“Huszonnyolc évesen, férjjel és két gyerekkel belecsöppentem egy tizenöt éves lány életébe, folyton azon imádkoztam, hogy elvetéljek” – zokogta az arcát és nevét titkoló nő az RTL Klub Házon kívül című műsorának ma esti adásában. Azóta főztem egy kiváló túróscsuszát, elmosogattam és megfürödtem, de még mindig nem tudom a kétségbeesetten gyónó riportalanyt kiverni a fejemből. … Tovább a folytatás olvasásához
Kisvárosi depresszió
B: Hidd el, Robi* se jókedvéből iszik. Teljesen padlón van, felejteni akar. A: Persze, a szerencsétlen minden napot egy kétdekás röviddel indít, aztán arra jön még az ivás. Hogy ne emlékezzen a nyomorúságára. C, vagyis én: De hát mi a fenéért van padlón? Milyen nyomorúságára? A régi nagy szerelme a felesége, van három szép, egészséges … Tovább a folytatás olvasásához
A Legfelsőbb Anyaítélő Bizottság eldönti, ki mikor, hogyan szülhet?
Túl fiatal – felelőtlen, éretlen partiállat, egész életében a gyereke bánja majd, hogy “nem élhette ki magát”. Túl idős – természetesen önző, törtető, karrierista dög, mindenki rajta röhög majd a gyerek ballagásán, ha megéri egyáltalán a vén marha. Túl szegény – én nem vagyok fajgyűlölő, de Juliskám, látod, hogy a mi adónkból tartatja el a … Tovább a folytatás olvasásához
A családanya és a karriergirl – még egyszer a nő szerepéről
Soha nem gondoltam magamra “karriergirlként*”, bár tény, hogy szeretem a kreatív szakmai feladatokat és élvezem a pénzkeresést, továbbá mindkét területen vannak rövid- és hosszútávú céljaim. Noha belátom, hogy akadnak dolgok, amikben eltérek a nagy átlagtól, nem hinném, hogy akár a gondolkozásom, akár a külsőm igazán “extrém” lenne – ez egyébként korábban sem volt cél, ma … Tovább a folytatás olvasásához
Merész kirándulás az öt érzéken túli információáramlás birodalmába
Tudnak valamit az állatok, ami nagyon is hasonlóvá teszi őket hozzánk, de mi már elfelejtettük ezt a tudást – egyedül eltartom a NatGeoWild csatornát, mint néző, és elgondolkodtató a különböző fajok számos hasonló megnyilvánulása. Az egy fajhoz/törzshöz/közösséghez tartozó csoportokon belül szavakon és gesztusokon túli kommunikáció van, egyfajta ösztönszinten realizálódó közös tudat, az öt érzékszervet nélkülöző … Tovább a folytatás olvasásához
Ünnepi stressz – valaki mondja már meg, az mi?!
Csodálkozva tapasztaltam az online világban, hogy ismerőseim többsége számára óriási stresszel járt a halottak napja, a karácsony miatt pedig már október elejétől áll a bál egyes családokban. Furcsa dolog ez, de én egyáltalán nem tudom átérezni a kényszerünnepi hangulatot. Ha ünnepi stresszről olvasok, olyan, mintha kínai szöveget tennének elém. A halottak napja is egyszerűen telt: … Tovább a folytatás olvasásához
Nem lehet jól működni a családban, ha nem működünk
A tehetségkutatókban sosem maga a show érdekelt igazán, hanem inkább az emberi oldal. Eleget merengtünk már azon, nem inkább több szakmunkás kellene-e az országnak a sok x-faktorral rendelkező megasztár helyett, erről azonban úgyis az “ország” dönt, nem én. Most inkább az elmúlt napok bulvárdrámáján merengtem el kicsit: a magyar Susan Boyle-ként emlegetett Szíj Melinda ÚGYNEVEZETT … Tovább a folytatás olvasásához
Vihar
Nyomasztó szorítás, tonnás súly a szegycsont fölött, órákig tartó rossz közérzet – mindez azért, mert segíteni próbáltam valakinek, aki fontos számomra. Nem sikerült. Józan ésszel tudom, hogy neki magának kell kilépnie a gödörből, nem nekem bemászni mellé, még ha pillanatnyi gyengesége emlékeztet is engem saját fájó hiányaimra. Mégis tehetetlenül nézem a vergődést, mert hozzám fordult, … Tovább a folytatás olvasásához
Poliamoréknál a szeretet nem elosztódik, megszorzódik
Az előbb láttam egy kisfilmet a poliamorista közösségekről. Férfiak és nők, akik nem párban nyomják a párkapcsolat fedőnevű elvont érdekszövetséget, hanem “csordában”: hármasban, alkalmasint négyesben, ötösben… határ a csillagos ég. A pro-monogámok buzgó anyázása közepette, természetesen. A “lehet-e több emberbe egyszerre szerelmesnek lenni” kérdés filozófiai, de az “élhetünk-e kapcsolatban többekkel” kérdése már inkább morális – és … Tovább a folytatás olvasásához
Ha először jársz itt, pár fontos poszt:
Ti mondtátok