Vannak helyzetek, amikor nincs szükség mélyebb filozófiára, bőven elég annyi, hogy I just wanna be a fuckin’ warmachine. Tudományos tény, hogy a zeneterápia jótékony hatással van szervezetünkre. S ahogyan Mozart vagy Beethoven meggyógyíthat bennünket, úgy némi magányos denszelés a brutálisabb fajtából is segít feloldani a mindennapi stresszt. A muzikális frusztráció-oldásnak a következő alapszabályai vannak: 1. … Tovább a folytatás olvasásához
Negyven körüli, szelíd arcú, fekete ruhás muzsikusok voltak, a fűben ült előttük két-három tucat ember – titkos szeánsz a beavatottak részére, éjjeli kettőkor. Mély, zengő hangon, angolul mutatkozott be az énekes, from Temesvár, tette hozzá. Szép volt tőle, hogy így mondta. Keresztbe tett lábakkal ültem a hegedűs elé, figyeltem az arcokat a kisszínpad körül, az … Tovább a folytatás olvasásához
Szeretem a hajókat, a rumot, az óceánt, a szigeteket, a nyári éjszakákat, a napot… úgyhogy akkor most elmondom, mit szeretnék a születésnapomra (azért arra, mert pont aznap ér vissza a luxushajó a kikötőbe).
A sástói Fekete Zaj az egyik legizgalmasabb hazai fesztivál, mert két egymástól igencsak eltérő színtér, a darkwave-goth és a stoner-rock-doom-metal találkozik egy meglehetősen vadregényes tóparti erdő kempingjében, csupa olyan bandával, amikkel más hazai fesztiválon ritkán találkozni. A csütörtöki nap headlinere a kultikus amerikai dark csapat, a Faith and The Muse volt… az én kedvenceim!
Naivan azt gondoltam, hogy az esős hétvége alatt lesz időm ÍRNI, így nagy betűvel, nem csak futó ettem-ittam-aludtam formátumban karcolgatom majd a felszínt. Ehhez képest egy szabad percem sem maradt, mert végre kisütött a nap, így rögtön mászkálhatnékom támadt. Huszonöt kilométer minden napra, csoda, hogy vízhólyagok nőttek a sajgó talpaimon? Szóval most inkább vizuáldesszert következik, … Tovább a folytatás olvasásához
Ma este nagyon gót és nagyon underground voltam (tisztára mint Jekyll és Hyde: két énem van, és egyik parább, mint a másik): Árpi felszólítására kérésére készítettem egy interjút a Hungarian Dark Room nevű blogba, majd pár órát a layout, a widgetek és az oldal helyrepofozására szántam. Íme a cikk, erős idegzetűeknek… Egyébként tudom, hogy mostanában … Tovább a folytatás olvasásához
Hölgyeim és uraim, íme a Black Nail Cabaret első videója, mely nem valamelyik feldolgozáshoz, hanem ezúttal egy nagyon is saját trackhez készült. Legjobb klip evör. Enjoy! Emke kommentárja: – Na, hogy ha mar fétisizmus, meg csak úgy szimplan szex és darkwave, akkor a Hit me mellé elkeszült a Veronica klipje is, az első … Tovább a folytatás olvasásához
A teázóban ültünk, beszélgettünk a vízipipa mellett (először próbáltam ki, picit köhögtem csak az elején). A szokásos téma került terítékre, a don quioxte-ség és az instant leves problematikája, és megállapítottuk, hogy baromira nehéz. Bizonyos fokú megalkuvás nélkül nincs se siker, se pénz – de hol a határ? Lady GaGa vagy Steiner Kristóf például őrült mázlisták, … Tovább a folytatás olvasásához
Csodálatos, 52 perces mélyinterjún vagyunk túl. Köszönet Zerónak, a Negative Artnak, Gelkának, a Gothic.hu-nak, a Faith and The Muse-nak, Monica Richardsnak és William Faithnek. Igyekszem hamarosan komoly anyagot linkelni, addig is elég legyen a tény: fantasztikus élményben volt részem. “With arms too wide to hold just one, too small to heal the world, go on” … Tovább a folytatás olvasásához
Ó jaj, ha egyszer rámtör az ihlet és szemöldökig süppedek a legsötétebb bulvárszennyben… mea culpa, nem tehetek róla, vonz a vihar a biliben – érdekel, mint jelenség. Ritkán reagálok mások posztjaira, legutóbb MegaBrutal ihletett meg “minden nő kurva“-témában, most Hoze friss bejegyzése késztet gépelésre. A téma nem is annyira a már korábban elemzett jelenségszereplés, hanem … Tovább a folytatás olvasásához
Depeche Mode és The Cure – tizenöt éve óriási klubélet épült köréjük országszerte, közönségük persze ma is főként későharmincas figurákból áll, de a placcon megjelennek a huszon-sőt tizenéves fanok is. Gyöngyösön épp csak bontogatja szárnyát egy mélyen underground és földszagú, ám annál emberarcúbb klubkezdemény Hangraforgó néven, aminek a Tiszti Klub ad otthont a város szívében. … Tovább a folytatás olvasásához
A hétvége a zene és a vörösbor jegyében telt, felfedeztem – többek között – a Faith and the Muse új albumának már beszerezhető dalait. Az : ankoku butoh : október 31-én jön, és nem kis meglepetésemre a Bruno Kramm-féle Danse Macabre terjeszti majd a cuccot. Wow. További meglepetés, hogy William Faithnek érdekes szőke taraja van, … Tovább a folytatás olvasásához
A Clan of Xymox egyáltalán nem az a típusú zene, amit csak odavetünk az ember elé, hogy nézd, ezt szeretem, ez ilyen, dolgozd fel - még én se szerettem első hallásra. A COX befogadásához speciális kontextus szükségeltetik: kiváló hangberendezés, ősz, köd, vörösbor, a dark-goth hagyományok beható ismerete a Sisters-Mission-vonal és a 4AD-cuccok mentén, némi indusztriál képzés harsh electro … Tovább a folytatás olvasásához
Igazából nem szoktam hazahozni a melót (mondjuk nem is vagyok még otthon), de a mai nap vicces bulvárhíreit már nem bírom szó nélkül hagyni. Kész… csoda-e, ha belőlem is ömlik a hülyeség?! Gótok a spanyol miniszterelnök lányai! Szerencsére az emó-pózerek megjelenésével alaposan megfogyaszkodott a divatgót szcéna, ám a spanyol miniszterelnök családjában így is magas az … Tovább a folytatás olvasásához
A nap flesse: az r’n’b-pop trendi egyvelegét visszafogott szexualitással tolmácsoló magyar énekesnő, a Bravo OTTO-jelölt Zséda pont olyan ortodox gót szerkóban lépett színpadra másfél órával ezelőtt a Westend tetején megrendezett, ingyenes megabulin, amilyet én is szerettem volna évekkel ezelőtt. Persze most is elfogadnám, ha az arcomba tolnák egy X-TRA-X leértékelésen. Lett is pár tüllszoknyám, de … Tovább a folytatás olvasásához
Ti mondtátok