Eszter's Offtopic
emberek
A parlagfű, a szeretet és a lagzi
Tegnap tanúja lehettem annak, ahogy két jó barátom összeköti az életét, és az élmény hozott néhány (nem is annyira) meglepő felismerést, ami túlmutat az elméleten és az elmélkedésen. Mostanában minden élménnyel ez van, így egy idő után már megszűnnek az olyan címkék, mint a “jó” és a “rossz”, egyszerűen csak hálás vagyok. A parlagfű rávesz … Tovább a folytatás olvasásához
Udvariaskodás, füllentés, hazugság vagy kihasználás – hol a határ?
“Gyerekek, ha Brooklyn-ban jártok, feltétlenül ugorjatok be!” – a híres, családi szállóigévé vált mondat a 60-as években, valahol Európában hangzott el, amikor egy disszidens magyar barát a fenti szavakkal hívta meg felmenőimet otthonába. Persze a hatvanas években annak a lehetősége, hogy egy jászárokszállási család Amerikában vendégeskedjen, egyenlő volt a nullával, de azért Pista bácsi újra … Tovább a folytatás olvasásához
10 dolog, amit a szerelemről tanultam
Nem akartam még egy elcsépelt, szerelemmel kapcsolatos bejegyzést írni, pláne nem “bölcsességekkel” gazdagon fűszerezettet – naponta több millió ilyen írás születik, más és más címek alatt (bár olyan sok variáció igazából erre sincs). Végül aztán mégis csak elkezdtem begépelni a gondolataimat, mert sok mindent csak akkor értek meg, amikor írok. A szavak kevesek ahhoz, hogy … Tovább a folytatás olvasásához
Érdemes őszintének lenni?
Számomra az év sosem január elsején kezdődött, sokkal inkább tekintettem év elejeként mindig is szeptember első napjára: nem csak az életem nagyobbik részét körülölelő iskolai berögződések miatt, hanem azért is, mert tagadhatatlanul a nyár az év legtermékenyebb, legszínesebb, legingergazdagabb időszaka, és amikor az véget ér, jól esik átgondolni, milyen termést arathatunk és szüretelhetünk.
Energia
Azon bosszankodsz, hogy van két ember, akikkel valaha jóban voltál, és kiderült, hogy most – minden ok nélkül – szart terjesztenek rólad a hátad mögött? Zavaró, tény. De gondolj bele egy pillanatra: annak idején, amikor a sors rendszeres kontaktra ítélt ezekkel a figurákkal, egy rezgésszinten mozogtál velük vagy csak a nyitott, kíváncsi csapatjátékos éned adott … Tovább a folytatás olvasásához
Miért olvasok transz-blogokat?
Szeretem a transz-blogokat. Többnek vagyok rendszeres olvasója. No nem mintha valaha is eszembe jutott volna, hogy változtassak a nememen, és butch lesbiannek sem érzem magamat. Egyszerűen csak szentül hiszem, hogy ha a többségtől eltérő életutakat szemléljük, rengeteget tanulhatunk magunkról is. Azonkívül borzalmasan inspirál, hogyan építenek fel új identitást emberek, akiknek teste és lelke születésüktől fogva … Tovább a folytatás olvasásához
Csajok az éjszakában
Na jó, ezzel tartoztam az emberiségnek, egy vaddisznót senki ne nézzen itt nősténysovinisztának. A leggyakrabban előforduló nőtípusok parthelyeken, a teljesség igénye nélkül (én meg közben gecimásnapos vagyok, valaki lőjjön le, kérem!). Az ambiciózus, lóvéorientált nő, aki tudja, mit akar Nem csak betoppan valahova az éjszakában, már eleve célirányosan jár bulizni is. Pontosan tudja, melyek azok … Tovább a folytatás olvasásához
Randi-történetek, erős idegzetűeknek
Nem akarok én, kérem szépen, kibújni a felelősség alól, emlékszem ugyanis, hogy tartozom még kedves olvasóimnak egy poszttal az éjszakában fellelhető randiképes hölgytípusokról, kezdve a pénzéhes törtető ribanctól (aki Audi-Józsi és Honda-Pisti néven jegyzi a telefonszámokat) a szűzkurván át a kapcsolatfüggő kiscsajig, aki önálló gondolatok híján mindig éppen azt szereti, amit az aktuális palija komál. … Tovább a folytatás olvasásához
Kikkel találkozhatunk az éjszakában?
A fiúk a héten nem a bányában, hanem a VOLT fesztiválon dolgoznak, ezért az utóbbi pár napban egyedül maradtunk a csajokkal a szerkesztőségben. Igen, csajokkal, így többesszámban, miután múlt héten örvendetes gyarapodás történt a mi házunk táján: gyakornokot küldött nekünk a Gondviselés, méghozzá csöppet sem amatőrt, sőt. (Mondhatnánk ilyenkor, hogy az isten fizesse meg, de … Tovább a folytatás olvasásához
Világjelenség, hogy manapság
Van a Fix TV-n egy ifjú riporter, akinek késő esti műsoraiba sikerül néha belefutnom. Mivel általában csak a beszélgetés felétől kapcsolódom be, a szépen artikuláló, jól fésült fiatalember nevét sem tudom, csak azt, hogy egy kérdést minden második női vendégének feltesz, legyen az Balaton szépe, jósnő vagy énekeslány, és mindig ugyanabban a verbális köntösben terjeszti elő a gondolatot: – … Tovább a folytatás olvasásához
Energiavámpírizmus és szeretet – mit tegyek?
Szeretek egyedül lenni. Nem érzem, hogy ettől egy fikarcnyival is rosszabb ember lennék, mint azok, akik a nap 24 órájában társaságra vágynak, mégis hetente többször érzek borzalmas lelkifurdalást miatta. Mit tehetünk, ha van egy régi jó barát, akit születésünktől ismerünk, és ő napi kontaktot vár, míg én megelégednék a heti eszmecserével? Leszívja az energiáimat, pedig … Tovább a folytatás olvasásához
Egyszerűsített naphoroszkóp, erős idegzetűeknek
Miután médiacsúcsfogyasztóként bulvárban is otthon vagyok, természetesen azt is vágom, hogy Groovehouse Judy válik hét évvel fiatalabb férjétől, Rolitól (igen, mindig is ezekre a többletinformációkra vágytam, ugye). De most új felfedezést tettem, ami nem csak Judyt érinti… Eddig a csapból is az ömlött, hogy szegény nő nélkülözni kényszerült mindennemű gyengédséget, férje ugyanis soha nem mutatta … Tovább a folytatás olvasásához
Nem akarok Don Quioxte lenni
Hírszerkeszteni éjjel igazán élvezetes, ilyenkor mindig nézek is valamit a tévében közben (nem irigylem a férfiakat, akik sajátos agyfelépítésüknek köszönhetően egyszerre állítólag csak egy dologra tudnak koncentrálni). Múlt héten egy régebbi Szilágyi János-féle interjúsorozatot közölt egyik kedvenc csatornám, és a vendég a már-már ikonikus figurává avanzsált Ómolnár Miklós volt. Tulajdonképpen nem tisztem nyilatkozni a Story és a … Tovább a folytatás olvasásához
Susan Boyle, az éneklő könyv avagy: a nő azért van, hogy szép legyen… és szexi
Százötven évvel ezelőtt, panaszkodnak a feministák, a nő funkciója az volt, hogy szép legyen és szüljön. Kurva nagyot fejlődtünk azonban a szüfrazsettek, we-can-do-it-táblák és a különféle fogamzáslószerek feltalálása óta: ma ugyanis a nő azért van, hogy szép legyen és… szexuális. Azé’ nevezzük “szebbik nemnek”, nemdebár? De igen. És azért “gyengébbnek”, mert mindezt nem csak tűri, de táplálja … Tovább a folytatás olvasásához
Poliamoréknál a szeretet nem elosztódik, megszorzódik
Az előbb láttam egy kisfilmet a poliamorista közösségekről. Férfiak és nők, akik nem párban nyomják a párkapcsolat fedőnevű elvont érdekszövetséget, hanem “csordában”: hármasban, alkalmasint négyesben, ötösben… határ a csillagos ég. A pro-monogámok buzgó anyázása közepette, természetesen. A “lehet-e több emberbe egyszerre szerelmesnek lenni” kérdés filozófiai, de az “élhetünk-e kapcsolatban többekkel” kérdése már inkább morális – és … Tovább a folytatás olvasásához
Ha először jársz itt, pár fontos poszt:
Ti mondtátok