Írtam már korábban az Y-generációról, de most Zsófi, Szonja és Marcsi egyszerre ihletett meg a “tech és életmód” téma generációs vonatkozásai kapcsán. Közhely, de igaz: a kommunikáció embertársainkkal életünk legmeghatározóbb szegmense, hiszen mindenkinek vannak rokonai, barátai, szerettei, osztály- és munkatársai, szomszédai, és még a legelveszettebb remetét is interperszonális kapcsolatokra kényszeríti olykor az élet. Az pedig, … Tovább a folytatás olvasásához
Úgy néz ki, hogy 2011-ben talán lemondom a UPC-féle, 6000 forintos netet, és kizárólag a 6400 Ft-os, jó öreg Telenor-mobilnetet fogom használni. Miért? úgyis ritkán Gyöngyösön, tehát fölösleges luxus a wifim valamiért vacak, tizenötödszörre jön be minden oldal, akkor is tízből hét esetben fehér alapon fekete, kék és lila betűkkel (nagyon retro), a google images … Tovább a folytatás olvasásához
Különös jelenség ütötte fel a fejét a 13-20 évesek körében az online világban: az öncélú, zavart agresszió, az antiszociális, társadalomtól elzárkózó emberek féktelen dühe – vagy csak önmagukat kereső fiatalok védekezése a külvilág ellen? Ha szétnézünk a különféle közösségi portálokon, tinik ezreivel találkozunk világ minden szegletéből, akik úgy kommunikálnak ismeretlen látogatóikkal, mintha vasvillával vették volna … Tovább a folytatás olvasásához
Bizarr módon van egy enyhe community portal-függésem. Community portal… már maga a szó is divatjamúlt, azokat az előadásokat idézi, amiken szakember szakembernek próbálja elmagyarázni, mi is az a webkettő. Nosztalgia már megint. Az első lépések A kezdetek kezdetén, 1998 tájékán mailing listekre regisztráltam, meg persze random fórumokon pörögtem. Emlékszem, az Index-fórum dizájnja azóta se sokat … Tovább a folytatás olvasásához
Noha már két éve ilyenkor is elcsépelt téma volt, valami bizarr oknál fogva még ma is születnek iwiw-történeti értekezések a Nagy Magyar Közösségi Életérzés különféle szociológiai aspektusairól. Sok újat már én sem tudnék a dologhoz hozzátenni, néhány privát észrevétel viszont azért csak szöget ütött a fejembe a napokban. A regisztráció dátuma és a társadalmi státusz összefüggése Lehetséges-e az iwiw-csatlakozás … Tovább a folytatás olvasásához
A nagy sikerre való tekintettel folytatom tech-blogjaim, a bölcsész felszólal. Ezúttal az “elsőkről” mesélek: első találkozásom a számítógéppel, első online élmény, első mailcím és első webkettes húzásaim… avagy milyen volt netezni Magyarországon a 90-es évek közepén, végén? Jó szórakozást hozzá… :) Az internet és én, először: 1995-ben hallottam először az internetről, akkor még csak annyit, … Tovább a folytatás olvasásához
Infó-éhes böngészőmán hülyegyerekként időről-időre elgondolkozom bizonyos dolgokon a blogolás mikéntjével-hogyanjával kapcsolatban, ezen gondolatok közül szemezgetünk most, a teljesség igénye nélkül. Az egyén 1. Miért kell feltétlenül automatikusan induló muzsikaszóval büntetni az eleve zeneileg heterogén olvasóközönséget? A legtöbb ember gyárilag multifunkciós, ergó böngészés közben zenét hallgat, tévét néz vagy youtube-videókat pörget. Tehát nem vágyik arra, hogy azt hallgassa, … Tovább a folytatás olvasásához
Remek dolog ez a sok okos, jópofa mütyür, de a netbook-mobilnet-kisegér triumvirátus újszerű, eddig ismeretlen problémát vet fel. Persze örülök ezeknek a gondoknak, de mégis: mit csináljak ennyi dróttal, madzaggal, kábellel és zsinórral? Töltő, adapter, modem, hosszabbító a modemhez, fülhallgató, usb-kábel a fotóapparáthoz, pendrive, mp3-lejátszó és persze maga a csöpp kis mikimauz, ami nélkül vakond a jobbom. Az … Tovább a folytatás olvasásához
Tegnap délután fél hatkor megérkezett a kis jövevény, egy kiló alatti versenysúllyal, feketén és masszívan. Egy baj van vele csupán: csehül van. Literally. Első ránézésre semmi gond nem volt a csepp családtaggal, bár kicsit meglepett, hogy a Windowst saját kezűleg kell rávinni. No, de mi nekem pár kattintás, nič hudega, ahogy a szlovén mondaná. Mivel … Tovább a folytatás olvasásához
Mivel túl sokat utazgatok és eleve ingázó életmódot folytatok szeretett fővárosunk és Gyöngyös City között, régóta vágyódom egy apró útitárs után. Sokáig gondolkoztam, PDA, laptop vagy esetleg okostelefon lehetne-e hű társam a Zúton, de aztán a “100 dolláros laptop” piaci megjelenése eldöntötte a kérdést: netbook-ot akarok! Méghozzá azonnal, de sajnos várnom kell a kiszemelt apróságok … Tovább a folytatás olvasásához
Borzalmas, ostoba faux pas-t követtem el néhány napja. A Facebook biztatására letöltöttem az Internet Explorer 7.0-t. Belátom, hibát követtem el, de nincs visszaút. Többször feltettem már a kérdést magamnak, hogy ugyan vajon hogyan lehetek ennyire gyermekien idealista és naiv ennyi évvel és tapasztalással a hátam mögött, de valamilyen furcsa és megmagyarázhatatlan oknál fogva az a … Tovább a folytatás olvasásához
Hosszú éveken át nem éreztem szükségét annak, hogy blogomat kimondottan blogszolgáltatásra specializálódott oldalon toljam a nagyközönség képébe, idén tavasszal is inkább a kíváncsiság, mint a céltudatos tervezés repített a WordPress-re. Gondoltam egy merészet, és úgy döntöttem, praktikusabb, ha “mindenestül” ideköltözöm – és nem csalódtam. Korábban már volt néhány kósza flörtöm egyéb szolgáltatókkal, így következzék most az … Tovább a folytatás olvasásához
Amikor a svájci barátnőm bő tíz esztendeje meglátogatott, egy helyi utazási irodában rendelte meg a vonatjegyet a hazaúthoz (hol volt még akkor a “net mindenkinek”?). Bementünk, az ügyintéző telefonált egy sort, és már előttünk is állt a három oldalas számla, amin legalább húsz rublika várt kitöltésre, ékes magyar nyelven. Átverekedtük magunkat a paksamétán, fél óra … Tovább a folytatás olvasásához
Istenem, hol vannak már azok az idők, amikor 60 perces kazira két kedvenc számot vettem fel a rádióból és azt hallgattam oda-vissza nonstop első kis műanyag walkmanemen, amin ha a középső gombot benyomtam, a másik három a szélrózsa minden irányába repült?? 1992 végén, egy soproni kirándulás bécsi állomásán hisztiztem ki magamnak a kis pirosajtós szörnyeteget, … Tovább a folytatás olvasásához
Bots love me… and always want to be friends with me! Another sign of me not being as antisocial I often think myself to be. People who find out these programs should be fucked in the ass (preferably by a horse), really. I think regular users are also responsible for this: why do they click … Tovább a folytatás olvasásához
Ti mondtátok