Eszter's Offtopic
könyv
Ahol tényleg a lét a tét – a Hunger Games premier előtti vetítésén jártam
A távoli jövőben, Észak-Amerika romjain Panem országának tizenkét körzete húzódik, a tizenharmadikat elpusztította a kormány a véres lázadás záróakkordjaként. A felkelésre emlékezvén a Kapitólium minden évben kiválaszt egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt valamennyi körzetből, akiknek részt kell venniük az Éhezők viadalán. Itt nem a lakás-kocsi-milliók a tét, hanem az lét: tévé … Tovább a folytatás olvasásához
Friss book-haul: leértékelés van az Alexandrában, elbuktam
Tudtátok, hogy órási akció van az Alexandrában július 18-tól szeptember 18-ig? Én nem, de mivel szellemi munícióra vágytam, gyanútlanul besétáltam egyik boltjukba a Corvin Plázában. Egyedüli vásárlóként nyugodtan tudtam nézelődni: normális ember legföljebb zsömlét vesz a hónap utolsó munkanapján, aztán kussol a fizetésig. Én azonban húsz perc alatt közel húszezer forintot költöttem… percenként egy ezrest, … Tovább a folytatás olvasásához
Natascha Kampusch szerint marhaság az egész Stockholm-szindróma dolog
Ritkán írok itt az olvasmányélményeimről, mert egyrészt mostanában főleg klasszikusokat szoktam olvasni (rájöttem, milyen gáz, hogy 13 éves koromig számítottam csak művelt embernek, ezért aztán buzgón igyekszem pótolni a kihagyott éveket), másrészt pedig a friss művek csak későn jutnak el hozzám… Most azonban Szonja szerzett egy példányt a Natascha Kampusch-könyvből, amiről szűk egy hónapja cikkeznek … Tovább a folytatás olvasásához
A hiányzó láncszem ember és Isten között: a péló
Gondoltam, ma este egy könnyed, szórakoztató olvasmánnyal lepem meg az erre tévedőket: az évtized legnácibb agymosókönyvének kikiáltott A szépség szimfóniájából idézgetünk, Gonda István és Illés Csilla tollából. Néhány divatos ezoterikus maszlagban fürösztött szép gondolat kártékony, középkori ultra-patriarchális mellékzöngével. Spiritualitás és péló: az Isten férfiból van, és a nő kizárólag a fizikai férfiszolgálat által juthat el … Tovább a folytatás olvasásához
Terézanyu is back, nesze neked lektűrirodalom!
Nyolc és tizenkét éves korom között mindent elolvastam, amihez hozzájutottam. A gyerekkönyvtárat úgy egy év alatt kivégeztem, a nagykönyvtár is hamar megvolt (csak négy terem, ha a szótárakat és a nyelvkönyveket ugorjuk). Tulajdonképpen mindent elolvastam, ami az ún. “általános műveltséghez” kell, felnőttként mégis hiányát érzem az alapoknak. Akkor azt hittem, értem, amit olvasok, de utólag … Tovább a folytatás olvasásához
Kőgazdag mindenesember – Friderikusz eddig
Életrajzi könyvet jobb esetben nem azért olvasunk, mert szeretjük vagy utáljuk az embert, aki köré a sztori épül, hanem mert kíváncsiak vagyunk a korra, a körülményekre és a szakmára, meg akarjuk érteni a kulisszák mögött megbúvó fejlődéstörténetet. A Friderikusz eddig interjúkötet jó pár hete kijött a nyomdából, de csak most jutott el hozzám – szerencsére. Friderikusz … Tovább a folytatás olvasásához
A nagymenő Bridget Jones és a kretén fordítók
Érdekes, mennyire másként érinti az embert egy könyv, mint a könyv alapján készült film. Többnyire mindenki az előbbire esküszik, de a Bridget Jones esetében nem vagyok biztos benne, hogy az olvasottak szimpatikusabbá tették szememben a főszereplőt. A film Miss Jones-a amolyan modern cilike, “egy közülünk”, míg a könyvben egy rémesen ostoba, nagymenő bigét ismerünk meg, … Tovább a folytatás olvasásához
Péklapátság és az identitás alapkérdései
Boldogság Igen, valóban hónapokig nem fordult elő korábban, hogy négy napon át – jesszus – magára hagytam volna hűséges olvasóimat itt a blogon. Történt egy s más, amivel most nem is terhelném a népet, a lényeg, hogy mindenki jól van, köztük én is. Heveny náthával és enyhe lázzal kortyolgatom a Neocitránt, a Péklapátot olvasom by … Tovább a folytatás olvasásához
Arc képek (kötőjel nélkül)
Kicsit elmaradtam a bejegyzésekkel az elmúlt pár napban, úgyhogy most igyekszem pótolni a mulasztást a lehető legfrissebb híranyaggal: (szerényen) velünk. Fél órája léptünk ki a Vachott Sándor Könyvtárból, ahol igen kellemes hangulatú felolvasáson múlattuk az időt (a kedves fogadtatást és az ajándékokat ezúton is köszönjük). A rokonaim meg szégyelljék magukat, fateromon – aki fényképész létére fotóapparát … Tovább a folytatás olvasásához
Kopogtatni
Magányom elefántcsonttornya magától értetődő, természetes burok volt számomra mindig, soha nem tudatosan húzódtam vissza a virtuális csigaházba. “Akik az irodalmi életben outsider-nek számítanak” – írta rólunk Pál Dani egy cikkben, amin én jót röhögtem rozmárszínűre hidrogénezett ajakpihéim alatt. Irodalmi élet – ugyan már… Outsider – ez már találóbb, de kérem szépen, hol nem számítok én … Tovább a folytatás olvasásához
Számmisztika
Nagyszerű felfedezést tettem ma éjjel (olyannyira nagyszerűt, hogy kénytelen voltam hajnalok hajnalán kimászni az ágyból, hogy lótuszülésben kuporogva az ágyamon lejegyezhessem ezt). Friss életrajzi olvasmányélményemnek köszönhetően (biográfia-fétisiszta vagyok) rájöttem, hogy Paulo Coelho is huszonhat éves volt, amikor első könyve megjelent – ami még semmi ahhoz a számmisztikai egybeeséshez képest, hogy szinte darabra pontosan ugyanannyit sikerült … Tovább a folytatás olvasásához
Csak úgy
Ezt ma kaptam. Rongyosra olvasva, lol Itt pedig a november huszonhatodikai gyöngyösi hajcihő plakátja látható, ami szintén Kassai Balázs munkája.
Világuralom meg debrői cuvée
Bokros teendőim és parttalan önmarcangolásaim közepette el is felejtettem megemlíteni, miféle remek híreink vannak a kétmilliárd (jó, kicsit kerekítettünk) hardcore Csak a madarak-fan számára: november 26-án Gyöngyös Cityben (másnéven Barokville, 2181 után) is bemutatkozik a nagy mű, a könyvek könyve. Mit csináljak, meghívott minket a helyi könyvtár, mert annyira jók vagyunk (vagy mert annyira ott születtünk, … Tovább a folytatás olvasásához
Tiszteletlenjegy
Péterfy Bori mesélte egy interjúban, hogy mióta énekesnőként is aktív, és éppen nagyszabású koncert előtt áll zenekarával, tucatjával hívják fel a random ismerősök, hogy szerezzen már nekik ugyan tiszteletjegyet az eseményre, ha lehet. Lemezbemutató buli az A38-as hajón, beugró 500 Ft, esetleg ezer – sebaj, azért kell a vendéglista meg a VIP-jegy, lehetőleg a teljes … Tovább a folytatás olvasásához
Új üzletpolitika az irodalomban
Pár hete, egy napsütéses délutánon történt, hogy Emke benézett barátja munkahelyére, egy Budapest szívében álló lemezboltba. Amíg Laci a vevőkkel foglalkozott, Emke a cd-ket nézegette, s azonnal megakadt tekintete az évezred kiadványán: pocakos, napszemüveges, garantáltan nem idén barnult fiatalember nézett vele farkasszemet a nyilvánvalóan Paint-ben szerkesztett, ám roppantmód ízléses borítóról, méretes sárkányhímzéssel fehér ümögén, fölötte sokat sejtető felirattal: … Tovább a folytatás olvasásához
Ha először jársz itt, pár fontos poszt:
Ti mondtátok