Eszter's Offtopic
lélekdolog
Az antiszemitizmusról, kissé nyersen
A cigányos bejegyzésemre természetesen kaptam zsidós kommentet is, ami elindított bennem egy gondolatsort. Igyekszem úgy tálalni a témát, ahogy még nem tettem. Szóval, kedves testvér, gyűlölöd a zsidó népet, mert szerinted egy kalap alá vehető több millió ember minden magyarokat sújtó nehézség a “cionista agymosógép” konspirációjában gyökerezik. Még az is, hogy múlt héten kirúgott a … Tovább a folytatás olvasásához
Energetikai játszma vérszívóinkkal
- Van egy barátnőm, aki folyton szívja a véremet. Felhív az éjszaka közepén zokogva, és ha nem veszem fel a telefont, hisztizik, hogy sose számíthat rám. Folyton a problémáival traktál, órákig tud nyávogni a lusta, alkoholista férje és az idegbeteg, kizsákmányoló főnöke miatt, állandóan tőlem várja a megoldást minden problémájára. Már nagyon elegem van belőle, … Tovább a folytatás olvasásához
Két friss sztori a bennem élő makacs, önző, hiú, irigy csakazértis-kölyökről
Azon gondolkoztam ma, hogy vajon miért bosszantom fel magamat banális baromságokon. És ilyenkor nem elég, hogy kicsúszik alólam a jelenlét talaja, de ráadásul még vulgáris viták szintjére is képes vagyok leereszkedni. A legzavaróbb azonban az, hogy még ezekben a méltatlan helyzetekben is az a prioritás számomra, hogy MEGMONDJAM A FRANKÓT, jól szerepeljek, győzedelmeskedjek az ellenfél … Tovább a folytatás olvasásához
Fellebben a fátyol: nem hétköznapi történet hétköznapi történésekről
Különös, hogy az ember mennyire hajlamos saját dogmái rabjává válni. Én sem vagyok ez alól kivétel, de egyre tudatosabban igyekszem dolgozni azon, hogy megszabaduljak az előítéleteimtől. Az alábbi történet főszereplőjének, Karolának* ez nem sikerült – igaz, talán meg sem próbálta. Egyelőre. Egy volt kollégámon keresztül hallottam Karola történetéről: középkorú újságíróhölgy, felnőtt gyerekekkel, fizethetetlen frankhitellel, állás … Tovább a folytatás olvasásához
Egy év okostelefon-használat után pár szóban a tudatos jelenlétről…
Április közepén lett egy éve, hogy okostelefon-felhasználó lettem, nullaforintos percdíjjal és 3G internet-hozzáféréssel. A kommunikációs lehetőségeim korlátlanná váltak, ami bizonyos értelemben az egész életemre hatással volt. Most nem csak a konkrét, húsba vágó változásokról szeretnék szólni, hanem az összetettebb szellemi-lelki átalakulásról, amit az élmény hozott (és itt most nem arra gondolok, hogy végre VNV Nation … Tovább a folytatás olvasásához
Iránytű-para: hogyan (ne) válassz magadnak lelki vezetőt, terapeutát vagy mentort?
Netportya közben szaladtam bele a “Katolikus hitvédelem és megújulás” lapjába, amit egy pécsi katolikus közösség menedzsel, és nem röstelli a karizmatikus.hu domaint lakhelyeként használni (n.b: a karizmatikus a dogmáktól különváló, napi szintű bibliai csodát megélő egyházakra utal). Jó radikális katolikus módra a csoport természetesen mindent és mindenkit mélyen elítél magukon kívül, a Hit Gyülekezetétől kezdve … Tovább a folytatás olvasásához
Virágoskert
(A történet szereplői kitalált alakok, a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve – vagy nem.)
Poszt, amelyben elmesélem, hogyan igyekszem a tudatos és tudatalatti részeimet összekapcsolni
Két hete, a “vonzás törvényéről” szóló bejegyzésemben arról írtam, hogy a populista, üzleti alapokon nyugvó, könnyen-gyorsan-ezo-kliséket mindenkinek mentalitás ritkán ejt szót arról, hogy “a titok” gyakorlásához kénytelenek vagyunk uralmunk alá vonni a tudatalattinkat, emellett pedig muszáj konkrét, kézzel fogható lépéseket tenni a cél érdekében. Nem, nem elég a fürdőszobatükörre ragasztani a “mostantól 500 nettót keresek” … Tovább a folytatás olvasásához
A siketvakok világa, hangok és képek nélkül
Mindenkinek van egy harca, ami nehéz, magányos és fájdalmas, hiába tudjuk végig, hogy a megoldás nagyobb részben függ tőlünk, mint bárki vagy bármi mástól. A csata során többször feltesszük a kérdést: miért kell ezen keresztül mennünk? Miért ennyire nehéz? Miért fáj ilyen nagyon? Nem kaphatnánk esetleg egy kis könnyítést? Aztán jön a tehetetlen düh. A … Tovább a folytatás olvasásához
Végre írtam a vonzás törvényéről, és ahogyan (nem) működik
Épp hete történt, hogy egyik kolléganőm, Kriszti, figyelmemet egy érdekes cikk felé irányította: a Józsi bácsi gondolatai a világról című blog “Miért halt meg Steve Jobs?” című cikkét osztotta meg a Facebookon. Nagyon örültem az írásnak, mert másfél hónapja épp egy megdöbbentően hasonló témájú cikkbe kezdtem, igaz, nem Steve Jobs, hanem Jerry Hicks halálával kapcsolatban. … Tovább a folytatás olvasásához
Elmondom, miért veszem meg életem első magassarkúját 2012-ben
Megvan az, amikor Adrian Mole emancipunci mutterját letolja a sörivó proli apa, amiért a feminista nőegylettel töltötte a fél napot? Pauline öntudatosan válaszol: “De George, azért beláthatod, hogy a személyiségem nagyra nőtt az utóbbi időben.” A munkásosztálybeli papucsférj csak kezdődő bajsza alatt mormog erre valamit: “A francokat, Pauline, épp hogy összementél, mióta nem viselsz magassarkút”. … Tovább a folytatás olvasásához
Furcsa tükör: rokonfélék, akikkel fasírtban vagyunk
Törvényszerű, hogy ha egy rendkívül nyitott, megengedő család sarjaként láttál napvilágot, előbb-utóbb képbe kerül az ellenpólus is: a konzervatív, szabálykövető, frigyek útján szerzett rokonféleségek, akikhez nem fűz ugyan vérségi kötelék, mégis muszáj időről időre közös asztalhoz ülni velük. Érthető, hogy tálcán kínálja a sors ezeket a kihívásokat, elvégre a szűk famílián belül adott a közös … Tovább a folytatás olvasásához
Got no experience? Ask for help, for heaven’s sake!
Amikor Görögországban egy klassz kis hajókiránduláson vettünk részt, a tengerparton egy csodaszép öbölben néhány önkéntesnek kellett elkészíteni a görögsalátát a nyílt lángon forgó saslikhoz. Egy darabig messziről figyeltem a procedúrát, aztán közelebb somfordáltam a paradicsom-szeletelő különítményhez: nem mintha kedvem lett volna beszállni a mókába, de nagyon éhes voltam, és máshogy nem férkőzhettem az étel közelébe. … Tovább a folytatás olvasásához
Köszönöm – a nyár soundtrackje
Múlt hónapban, ahogy kijöttek az új VNV Nation album egyperces promói, rögtön beleszerettem három-négy számba – pedig nem vártam csodát, mégis rongyosra hallgattam őket. A Gratitude minden kétséget kizáróan a nyár mantrája himnusza lett. Tizenhatodikán jelent meg az Automatic, de mivel a napot egy csapat turistával összezárva töltöttem egy buszon, csak a másnap délelőtti érkezés … Tovább a folytatás olvasásához
A parlagfű, a szeretet és a lagzi
Tegnap tanúja lehettem annak, ahogy két jó barátom összeköti az életét, és az élmény hozott néhány (nem is annyira) meglepő felismerést, ami túlmutat az elméleten és az elmélkedésen. Mostanában minden élménnyel ez van, így egy idő után már megszűnnek az olyan címkék, mint a “jó” és a “rossz”, egyszerűen csak hálás vagyok. A parlagfű rávesz … Tovább a folytatás olvasásához
Ha először jársz itt, pár fontos poszt:
Ti mondtátok