Eszter's Offtopic
magamról rizsázok
Mini metamorfózis
Nem csak több tonna régi vackot dobtam ki és ajándékoztam el, hanem tavaszi mentálhigiénés nagytakarítást is tartottam idén. Ommmm…. na jó, ez persze nem azt jelenti, hogy mostantól pránát fogok ebédelni pacal és sör helyett (igaz, amilyen kevés helyen fogadják el a SZÉP-kártyát, talán ez volna a legokosabb döntés), hanem inkább azt, hogy bizonyos hatásokat … Tovább a folytatás olvasásához
Most dobtam ki életem első óvszerét
Tyűazannnnyjátneki, nem épp könnyű dolog a lomtalanítással egybekötött dobozolás. Bár négy-öt évente megszabadulok a szülőházamban évtizedek alatt felhalmozott cuccoktól, ezúttal is bőven találtam olyasmit, aminek már tizenöt évvel ezelőtt is a kukában lett volna a helye. Életemben először most néztem át az összes régi ócskaságot minden érzelem nélkül, és szabadultam meg öt nagy kukás zacskónyi … Tovább a folytatás olvasásához
Egy év okostelefon-használat után pár szóban a tudatos jelenlétről…
Április közepén lett egy éve, hogy okostelefon-felhasználó lettem, nullaforintos percdíjjal és 3G internet-hozzáféréssel. A kommunikációs lehetőségeim korlátlanná váltak, ami bizonyos értelemben az egész életemre hatással volt. Most nem csak a konkrét, húsba vágó változásokról szeretnék szólni, hanem az összetettebb szellemi-lelki átalakulásról, amit az élmény hozott (és itt most nem arra gondolok, hogy végre VNV Nation … Tovább a folytatás olvasásához
Egy durván rossz nap részletes krónikája
A rossz napban az a rossz, hogy semmi tragikus nem történik, mégis minden rossz – és ennek felismerése még több rosszat gerjeszt, ám hiába tudod, hogy emelkedned kell, nincs megállás. Az egész ott kezdődött, hogy rosszul aludtam, mert ordítozós tinik veszekedtek az ablakom alatt órákon át. Aztán kiderült, hogy rossz ébresztő-appot töltöttem le, így 45 … Tovább a folytatás olvasásához
Jóga-update, avagy így hajlok én
Szörnyű dolog, amikor kimaradnak a jógaórák (nem lustaságból, hanem muszájból), mert egyedül sajnos nem vagyok túl penge. Ilyenkor mindig pofaleszakadás a visszatérés – amíg a buszon ülök, összeszedem a hét jógatapasztalatait, ami egyúttal a hónap jógatapasztalatainak is megfelel. A keddi dinjógán Noémi eléggé kíméletes volt (talán mert előtte szóltam, hogy az utóbbi időben kissé keveset … Tovább a folytatás olvasásához
Első futásom – és még mindig túl előítéletes vagyok, damn it
Mivel az utóbbi időben kissé elfoglalt voltam (meló, bulik, kultúra, családi események, a környezetem betegsége, ráadásul “el kellett” olvasnom a Hunger Games trilógiát is… plusz meló, meló, meló), sajnos kevesebb időm maradt sportra, mint szerettem volna. Vagányul elhatároztam, hogy kedden végre a tettek mezejére lépek, de hétfő este bosszankodva fedeztem fel, hogy elhagytam a BKV-bérletet. … Tovább a folytatás olvasásához
A főzés örömei: egy kezdő “szakács” vall friss tapasztalatairól
Mióta hetente kétszer-háromszor garantáltan sütök-főzök, felfedeztem néhány dolgot, ami talán érdekes lehet a házi gasztronómiától vonakodó sorstársak és kezdő szakácsok számára. Nem állítom, hogy jövőre már Széll Tamás helyett én állok a Bocuse d’Or nemzetközi döntőjében, de azért tény, hogy az elmúlt fél évben rengeteget fejlődtem a kezdeti bizonytalan tapogatózáshoz képest. A sütés-főzés meditatív tevékenység … Tovább a folytatás olvasásához
Tavaszi reggel
Más arcát mutatja a város délelőtt. Másmilyenek a fények, mások az emberek: nyüzsög, szalad a sok háziasszony, zsibonganak a parkokban a gyerekek, kedélyesen beszélgetnek egymással az urak. A boltok nyitott ajtók mellett várják a vásárlókat, a templomokból tömjén illata árad. Délután bezzeg csend borul az utcákra és a terekre, mintha a déli harangszó a zsibvásár … Tovább a folytatás olvasásához
Blogolás: kik olvasnak és kik nem olvasnak?
Nincs az az ember, aki webnaplót ír, és nem tűnődik el időről időre azon, hogy mit írhat el, meddig mehet el. Természetesen én is így vagyok ezzel: terápiás és önfejlesztő céllal írok, ezért néha legszívesebben itt pucolnám ki az agytekervényeimet, mindenki előtt. De tudom, hogy nem lehet: észben kell tartani azt is, hogy kik olvasnak, … Tovább a folytatás olvasásához
Kopár fa
Tudom, hogy egy egészséges lelkű ember nem a hiányra, hanem a bőségre koncentrál, és a panaszáradat helyett igyekszik hálás lenni mindazért, ami megadott számára. Én is erre törekszem, de ettől függetlenül kénytelen vagyok belátni, hogy van pár dolog, aminek a hiánya bizony… fáj. Persze nem szervezek harmincórás bőgőbajnokságokat azon dolgok köré, amik nem adattak meg … Tovább a folytatás olvasásához
Nem vitt el a griffmadár
Na jó, disznóság, hogy két héten át az oldal felé se toltam orromat, ez mindez bizonnyal az elmúlt négy év rekordja, szégyellem is magamat rendesen. Ezek után nyilván tartozom némi magyarázatfélével, ugye? Nézzük csak, mivel töltöttem az időt a sötét és hideg február vége óta.
Megváltoztam
Nagyon furcsa, meglepő dolgot fedeztem fel magamon. Szeretném az egész lakást kifesteni, felújítani és átrendezni – elsősorban a hálószobát, de minden egyéb helyiséget. Kezdjük az elején: ez az első és egyetlen bejelentett lakcímem, ide hoztak haza a kórházból három kiló öt dekásan. Bár sokszor éltem máshol (kollégiumban két városban is, cserediákként Amerikában, aztán albérletben, mint … Tovább a folytatás olvasásához
Napi first world problem: minden, amit SOHA nem akartál tudni a hajamról
előre szólok, a férfiak, a kopaszok, legfőképpen pedig a kopasz férfiak ugorják ezt a bejegyzést, csak fölöslegesen felhúznák magukat egy felületes csajhisztin… vagy egyszerűen csak bealudnának “My hair’s like Jesus wore it, hallelujah, I adore it…” – most mondhatnám, hogy ezzel a mondattal már tini koromban sem tudtam azonosulni, amikor Lindával óriási Hair-fanok voltunk. De … Tovább a folytatás olvasásához
Poszt, amelyben elmesélem, hogyan igyekszem a tudatos és tudatalatti részeimet összekapcsolni
Két hete, a “vonzás törvényéről” szóló bejegyzésemben arról írtam, hogy a populista, üzleti alapokon nyugvó, könnyen-gyorsan-ezo-kliséket mindenkinek mentalitás ritkán ejt szót arról, hogy “a titok” gyakorlásához kénytelenek vagyunk uralmunk alá vonni a tudatalattinkat, emellett pedig muszáj konkrét, kézzel fogható lépéseket tenni a cél érdekében. Nem, nem elég a fürdőszobatükörre ragasztani a “mostantól 500 nettót keresek” … Tovább a folytatás olvasásához
Merengés afölött, hogy két ittas, idegen pali sem nyomult rám egy este alatt
Pár hete egy baráti társaságban feltűnt pár idegen fickó, akiket a csapat nagy része egyáltalán nem ismert, a többiek is csak felületesen. Pia, dumálgatás, röhögés, ökörködés, mélyfilozófia ismétlődött a szokásos ciklikussággal, hajnalban pedig bekövetkezett az, ami a heterogén, frissen szerveződött, ittas társaságok esetén kilencvenöt százalékos valószínűséggel bejósolható: a srácok igyekeztek rámászni a lányokra. Mosolyogtam, ahogy … Tovább a folytatás olvasásához
Ha először jársz itt, pár fontos poszt:
Ti mondtátok