Célia* két héttel a negyvenkettedik születésnapja után döntött úgy, hogy idegen országban kezd új életet. Hazája egyike azoknak a területeknek, amely a gazdasági világválság előtt sem dicsekedhetett magas GDP-vel, ráadásul Célia szakmáját a tönk szélére vágta a recesszió. Igaz, az egyébként kétségkívül tehetséges lány már 2005 óta az álláskeresők népes táborát gyarapítja. – Tudod, nem … Tovább a folytatás olvasásához
A nap legnagyobb port kavart megosztanivalója a fiatalok körében a közösségi portálokon kétségkívül az új felsőoktatási törvény keretében konkretizált hallgatói szerződés volt, amelyben az állami ösztöndíjban részesülő hallgatók vállalják, hogy a képzési idő kétszereséig, a végzés utáni 20 évben bármikor, Magyarországon dolgoznak (ez hat, tíz vagy tizenkét évet jelenthet). “Aki aláírta a szerződést, de nem … Tovább a folytatás olvasásához
Gyerekkoromban reszkettem az izgalomtól, amikor év elején új tanszereket vásárolhattam magamnak: színes, illatos füzetek, zselés toll, egyedi naptárak, öt-hat évente új tolltartó, amit magamnak dekorálok ki. Gimisként a tankönyvek érdekeltek: végigböngésztem az irodalom- és történelemkönyvet, órákig olvasgattam a pszichológia jegyzeteket, elégedetten szagolgattam az ágyban és a fürdőkádban az új szerzeményeket (ki nem imádja a friss … Tovább a folytatás olvasásához
Az egyik legjobb barátnőm nemrég kezdett magántanítványokat fogadni másodállásként. A napokban hosszasan beszélgettünk az élményről, ami gazdagabbá teszi – nem csak anyagilag, hanem tapasztalatok és tudás téren is. Különórát adni jó, hiszen átadjuk tudásunkat, azzal foglalkozunk, amit szeretünk, segítünk egy embertársunknak és közben pénzt is keresünk. Ugyanakkor munkáról és felelősségről van szó, így muszáj felállítani … Tovább a folytatás olvasásához
Vajon mi az oka, annak, hogy nem jutsz egyről a kettőre? Amellett, hogy az előnyös tulajdonágaidat ismered, a rossz szokásokról is muszáj beszélni. Az alábbi hét dolog a hatékonyság fő gátja lehet – jellemző rád valamelyik? Otthon maradsz. “A siker 80 százalékban azon múlik, ott voltál-e épp…” – állítja Woody Allen. Van benne igazság: mindegy, … Tovább a folytatás olvasásához
A pénteki bejegyzés a gyakornokságról szinte mindenkiben felidézett néhány élményt az “ingyenmunkával” kapcsolatban. Folyamatos és megerőltető szívesség, amit egy ismerős ismerőse vár el, az első gyakorlati hely pályakezdőként, ahol egy főállású munkatárs feladatait taksálják a lelkes fiatalra. Önálló vállalkozás, társulás, amibe sokszor időt, energiát és pénzt fektetünk anélkül, hogy valaha profitot látnánk – ki ne … Tovább a folytatás olvasásához
anyák napi poszt A nagymamám 1907-ben született. Igen, nálunk a nők általában harmincöt fölött szülnek, kései gyerek volt anyám, és negyvenhez közel szült ő is engem. Voltak próbálkozásaik korábban is, de úgy látszik, így akarta az élet. Szóval, a nagyanyám abban a korban nőtt fel, amikor a lányokat még luxus volt gimnáziumba járatni. Nagyit se … Tovább a folytatás olvasásához
A pályakezdőknek van néhány tipikus hibája, ami elsősorban a nőkre jellemző. Feltételezed, hogy a jól végzett munkáért cserébe jutalom jár. A jókislány-szindróma. A nők többsége azt hiszi, ha valamit jól csinált, azért dicséret és jutalom jár – pipa. Sajnos azonban a valóságban – pláne egy munkahelyen – nem így működnek a dolgok. Ahhoz, hogy elismerésben … Tovább a folytatás olvasásához
Ha megnyitunk egy amerikai karrier-portált, egészen biztosan találunk legalább öt kiemelt cikket, ami arra biztatja az olvasót, hogy soha ne vállaljon munkát alkalmazottként, legyen kreatív szabadúszó, utasítsa maga mögé Corporate Americát kiváló ötleteivel, miközben természetesen a maga ura. Az elmúlt három-négy évben a magyar karrier-oldalak is átvették ezt a szemléletet, igaz, egyelőre még csak a … Tovább a folytatás olvasásához
Pénteken elmerültem a pesti underground klubéletben (igen, nem csak akkor járok szórakozóhelyre, ha sajtós vagy vendég vagyok), és több régi ismerőssel is összefutottam. Egyikük korábban ismert zenész volt, most viszont szakácsként tevékenykedik. Életmódként tekintett a zenészlétre, komoly összegeket áldozott az albumra, klipre, ezért komolyan érdekelt, hogyan élte meg a váltást. Beszélgetésünk pedig újra elgondolkoztatott. Nem … Tovább a folytatás olvasásához
Azt hiszem, nincs sok olyan ember, aki tizen-huszonéves korában – esetleg később – ne fizette volna már meg a tapasztalatlanság, naivitás, lelkesedés vagy éppen figyelmetlenség tanulópénzét karrierje során. A tipikus esetek: elvállaltad a munkát, és kiderült, hogy egészen mást kell csinálni; rájöttél, hogy amit nettónak hittél, az a bruttó; fixről beszéltetek végig, de mégis csak … Tovább a folytatás olvasásához
Naponta legalább ötször halljuk nem épp pozitív kontextusban a “válság miatt” kifejezést, és persze már mindenki számolja a napokat, mikor engedhetjük ki egy kicsit a nadrágszíjat. Tudjuk, hogy a gazdasági világválságnak vannak nyertesei (például a sajátmárkás FMCG-óriások és az instantkaja-gyártók), de mi a helyzet vajon velünk, fiatalokkal? Hetek óta azon tűnődöm, vajon vannak-e pozitív hozadékai … Tovább a folytatás olvasásához
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, élt egy kisnyuszi a világ végén, aki nagyon szeretett otthon sütni-főzni. Mivel más ház közel s távol nem volt, Nyuszi csak kis családjának készítette a finomságokat nap nap után. Teltek múltak az évek, a kisnyuszi egyre határozottabban úgy érezte, ideje felkerekedni és szerencsét próbálni, megmutatni … Tovább a folytatás olvasásához
Ismerjük a modern sztahanovistákat, ugye? Nem a törtető karrieristákat, akik pénzért és hatalomért bármire képesek, hanem azokat a mártírokat, akik magáért a munkáért dolgoznak – ha kell, ha nem. Legtöbbször persze kell, aláírom, de a bőség többnyire ilyenkor sem köszönt be, hanem pusztán a túlélésre játszanak ezek a munkamániások. Én négyet is ismerek. Közös jellemzőjük, … Tovább a folytatás olvasásához
poszt a magyar kultúra napján Először azt hittem, csak a várost hagyják el. Mennek a fővárosba, bármelyik településen is nőttek fel – akár Debrecenben, Szegeden, Miskolcon – mert nem akarnak árufeltöltők lenni a Tescóban (érettségivel) és közalkalmazotti karrierre sem vágynak nyolcvanezerért (diplomával). Aztán felfedeztem, hogy először Budapestre költöznek és gyökértelenül vergődnek pár évig, mint a … Tovább a folytatás olvasásához
Ti mondtátok