Eszter's Offtopic
nosztalgia
Goodbye, LD50.hu!
A héten véget ért az LD50 tizenegy éves pályafutása, tegnap volt a búcsúbuli a Tündérgyárban. A kommentek alapján a törzsközönség nagy része csalódott és szomorú, nem igazán tudják hová tenni magukat kedvenc alternatív közösségi portáljuk nélkül. Persze a placc az LD-n már évekkel ezelőtt kiürült, az utóbbi időben már én is csak néhány havonta jelentkeztem … Egy kattintás a folytatáshoz…
Most dobtam ki életem első óvszerét
Tyűazannnnyjátneki, nem épp könnyű dolog a lomtalanítással egybekötött dobozolás. Bár négy-öt évente megszabadulok a szülőházamban évtizedek alatt felhalmozott cuccoktól, ezúttal is bőven találtam olyasmit, aminek már tizenöt évvel ezelőtt is a kukában lett volna a helye. Életemben először most néztem át az összes régi ócskaságot minden érzelem nélkül, és szabadultam meg öt nagy kukás zacskónyi … Egy kattintás a folytatáshoz…
Némi retro: zenemánia a 90-es években és napjainkban
Emlékeztek még, hogyan ismertétek meg és szereztétek be mindennapi hallgatnivalótokat gyerekkorotokban? A kazetta és a ceruza hiteles krónikája következik, mai hétköznapjaink tükrében. Ó jaj, a sok titok és izgalom…
Krisztusban kedves testvéreim
Krisztusban kedves testvéreim, a vasárnap reggel a régi-régi vasárnapokat hívja emlékezetembe, amikor rémesen korán kellett kelnem, hogy átsétáljak a szemben lévő Szent Bertalan templomba a diákmisére, amelynek a végén kis füzetbe pecsételtek a ministránsok, igazolván, hogy részt vettem az istentiszteleten. Ez az elsőáldozáshoz volt szükséges.
Barbie egy avantgárd költő és igen, marslakók üldözik
Nagyon sokáig játszottam: bármilyen figuratív holmival, amivel lehetett. Hatodik osztály szeptemberében, amikor már egyes lányok fúkkal futkostak, anyámék fogták a dobozokból művészi gonddal felépített plafonig érő babaházat, és levitték a pincébe. Illetve csak remélem, hogy levitték, mert azóta sem mertem belegondolni, hogy esetleg kidobták. Egyszer csak nem volt ott, és a lakói sem. Nem sírtam, … Egy kattintás a folytatáshoz…
Csak a jó meleg Tápiószecső, ott a fülledt erotika
Köd, ónos eső, vaksötét, kopaszon meredező fák stoppolnak az m3-ason, a legnagyobb ősgrufti, Máté Péter szerint pedig “egyszer véget érnek múló napjaink” – létezik-e ettől darkabb kontextus? Összébb húzom magamon a kabátot, erre a következő track a buszsofőr kazettáján a “csak a jó meleg Afrika, ott a fülledt erotika”, ami méltán pályázhat a Világ Legidegesítőbb … Egy kattintás a folytatáshoz…
Guglizhatnak, tehát vagyok, avagy az önként vállalt remeteség
Osztálytalálkozó. Amikor a mítet szervező osztálytárs írt, hogy összehozná a régi bandát, a levélben azt is megemlítette, hogy a csapat feléről semmi hír nincs. És valóban: teszteltem a dolgot, és nemhogy az IWIW, a Facebook vagy a Myspace, de még a Google se dobott ki releváns találatot a kérdéses nevekre. Ez meg hogy a fenében … Egy kattintás a folytatáshoz…
Barátok és osztálytársak – régi őszök emlékére
Találkozóra készül a volt osztályom – az általános iskolai banda, nem a gimis alienek, akikkel soha nem alkottunk igazi, konstruktív közösséget. Ahogyan a levelet kibontottam, azonnal eszembe jutott ezer és ezer emlék azokról a mókás-dacos kis 14 évesekről, akik 14 éve voltunk, és akikkel 1996. június 14-én krokodilkönnyek között esküdtünk örök barátságot egymásnak. Hol van … Egy kattintás a folytatáshoz…
Nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható
Kiültem az erkélyre, a déli napsütésbe. Huszonkilenc fokot mutat a hőmérő, pedig szeptember vége van már. Nyaralok. Tizenöt éve nem ültem már kint az erkélyen, pedig nekünk jutott talán a város legszebb panorámája. Az sem zavar, hogy az erős napsütés miatt nem látom a képernyőt: imádom a napot és ezt a látképet, amit soha sehol … Egy kattintás a folytatáshoz…
Summer – the first 10 years
A nyarat szeretem a legjobban a világon. Mintha egy réges-régi szürkés árnyalatú, fekete-fehér film egyszeriben ezernyi színt kapna, és a néma csendből visszatérnének a hangok, zajok, illatok és szagok. Minden a zöld millió árnyalatában játszik, az ég kék, szivárványszínű virágok mindenütt… Brekeke, ciripp, kakukk, csicsere, ami kell, szabadság a köbön. Itt van június elseje - és most … Egy kattintás a folytatáshoz…
Búcsú az Édentől
Vissza 2000-be – ez is lehetne a mottója akár a Garden of Eden szombati tíz éves szülinapi bulijának. Igaz, tíz éve 1999 volt, nekem viszont fennállásuk első évéből nincsenek emlékeim, csak 2000-ben ismertem meg őket. Akkoriban persze mindannyian tíz kilóval kevesebbek voltunk, mint most, hja kérem, változnak az idők. A két műfajidegen előzenekarról szerencsésen lemaradtam, … Egy kattintás a folytatáshoz…
A lúzer júzerségéről, avagy internet-penetráció a magyar bölcsészek körében
A nagy sikerre való tekintettel folytatom tech-blogjaim, a bölcsész felszólal. Ezúttal az “elsőkről” mesélek: első találkozásom a számítógéppel, első online élmény, első mailcím és első webkettes húzásaim… avagy milyen volt netezni Magyarországon a 90-es évek közepén, végén? Jó szórakozást hozzá… :) Az internet és én, először: 1995-ben hallottam először az internetről, akkor még csak annyit, … Egy kattintás a folytatáshoz…
Amit sosem dobunk ki
A lomtalanítás vidám kis aftermathjeként előbukkant a semmiből néhány 1998/99-es Tajtlap és persze a 2000/01-es évek dark flyerjei, egy rakat rossz minőségi fotó kíséretében. Egy letűnt kor ereklyéi; emlékszem milyen szenvedélyesen gyűjtöttem akkoriban a Nekromantika-belépőket és a többi borral gazdagon megöntözött, gyűrött szórólapot. Más idők voltak azok: nehéz volt zenéhez jutni, nehéz volt a világ végéről … Egy kattintás a folytatáshoz…
Muzik-kütyü történelem avagy nekrológ egy szertartás temetésére
Istenem, hol vannak már azok az idők, amikor 60 perces kazira két kedvenc számot vettem fel a rádióból és azt hallgattam oda-vissza nonstop első kis műanyag walkmanemen, amin ha a középső gombot benyomtam, a másik három a szélrózsa minden irányába repült?? 1992 végén, egy soproni kirándulás bécsi állomásán hisztiztem ki magamnak a kis pirosajtós szörnyeteget, … Egy kattintás a folytatáshoz…
Sajtószemle 1940/41
Nem akármi akadt ám a kezem ügyébe a napokban: “az Ujság MINDENT TUDOK évkönyve”, a “mai élet lexikona” egyenesen 1940/41-ből! Ha akkor nem jön a háború (és pláne ami utána jött), kis hazánk már rég nem itt tartana… Az újság – vagy inkább magazin – mindenesetre nagyon komoly, ezért most következzék egy kis informális sajtószemle. … Egy kattintás a folytatáshoz…
Ha először jársz itt, pár fontos poszt:
Ti mondtátok