nyár

Zokni szandállal: szupertitkos paparazzo-képek a 2012-es stranddivatról

Mit csinál az ember lánya, ha hideg van? Forró csokival a kezében ül a takaró alatt. És mit csinál az ember, ha a tengerparton van hideg? Természetesen a hűs habok közé veti magát, majd Bacardival tuningolt forró csokit önt az arcába a parton, és minden ruhadarabot magára vesz, amit csak talál. Pláne, ha volt olyan … Tovább a folytatás olvasásához »

Mentális aknamunka, hogy kibírjuk a búcsút a nyártól

Na jó, nem fogok úgy csinálni, mintha tapsolnék örömömben, valahányszor leköszön a nyár. Igen, szeptember közepén már párás tekintettel hallgatom a Pink Floyd “High Hopes” című örökbecsűjét, és sóhajtozom, amiért egy időre búcsút inthetünk a mezítlábas, vöröségaljú, napraforgós, békazenés, fűben fetrengős nyári estéknek. Elfogadás: nem mindenki rajong a télért, de a boldogságunk nem ezen múlik … Tovább a folytatás olvasásához »

Elégedettség

Ez a bejegyzés semmiről nem szól, csak arról, hogy épp tökéletesen elégedett vagyok. Mivel erre már régen volt példa, gondoltam, szólok. Gyönyörű vöröségaljú este van, az ablakom alatt a Magna Cum Laude tol valami furcsa klezmert (még ez se zavar), a konyhában pedig már feltettem főni a kedvenc kajámat, a bolognai spagettit (ebben is, agykontrollosan … Tovább a folytatás olvasásához »

Nap, Nap, Nap

Kétség nem fér hozzá, én napelemmel működöm. Imádom a Napot. Azt, hogy forró, szikrázó, fénylő, lángoló, égető, perzselő… és minél jobban süt, annál felszabadultabbnak érzem magamat. Öröm önt el, ahogy felnézek a világoskék, tiszta égre, és az arcomat simogatni kezdik a napsugarak. Ilyenkor minden színesebb, szebb, vidámabb, igazibb. Napimádó vagyok. És erre csak most jöttem … Tovább a folytatás olvasásához »

Retró élmény a retró strandról

Mivel 35 fokot mutatott a hőmérő, apuval úgy döntöttünk, muszáj fürdeni egyet. Ha már fürdés, akkor pedig retró: gyerekkoromban a jászárokszállási strandra jártunk, úgyhogy most is oda buszoztunk le. Húsz év alatt pedig nem sokat változott a környék kedvenc fürdőhelye…

Géptelenség, medenceivás és lustafolyó

Soha ilyen borzalmas körülmények között nem írtam még életemben, ez már önmagában véve megér egy posztot: a 14 éves CRT-monitor átváltott fekete-fehérre és csak bizonyos szögből látszik bármi is a sötétségből, így voltaképpen vakon gépelek. De ami a legpikánsabb: új vírusom van. A CRT-monitorról nem írnék többet, korral járó tünetek, ideje cserélni – aki tehát … Tovább a folytatás olvasásához »

Élménymedence élmény nélkül, termálstrand termál nélkül

Gyerekkoromban nem igazán vágtam, miért a bogácsi vagy a jászárokszállási strandra visz lubickolni famíliám, aztán kimaradt 15 év heves megyei strand-élmény. Utoljára – és életemben nagyjából ötödször – 1994-ben jártam a szülővárosom nyugati szegletében fekvő fürdőhelyen, mindent egybevetve viszont talán jobban tettem volna, ha ennyiben is marad az experimentálódás. Oké, az elmúlt másfél évtizedben a … Tovább a folytatás olvasásához »

Ezt jelenti számomra a nyár

Érdekes, amíg nem váltam 24/7 természetjáróvá, észre se vettem, nyár van-e vagy tél. Mert mit jelent a városlakónak a nyár? Izzadás, rossz szagú emberek a buszon, perzselő napsütés, szúnyogok, meleg kóla, fuldoklás éjszaka… aztán tavaly nyáron újra felfedeztem, hogy a városokon túl létezik valami, ami ezerszer szebb, értékesebb és teljesebb, mint az ember urbanizált mocska. … Tovább a folytatás olvasásához »

Időjárás és meló se tántorít el minket

Dacból is (és egyébként is régen jelentkezett már kirándulós rovatunk)! Akár cigánygyerekek is potyoghatnak az égből, mi akkor is elindulunk, ha csak lehet… oké, a múltkori november rain-jellegű valami “kicsit” lankasztó volt a tónál, de tegnapelőtt legyőztük a felhőket és kisütött a Nap!

Fesztivál-jegyeket, bérleteket!

Hamarosan nyakunkba szakad a fesztiválszezon is, a nyár egyik sajátos velejárója. Egy évvel ezelőtt ilyenkor A Világ Legrosszabb Fesztiválján Csehországban még bőszen esküdöztünk Sárkával, hogy kizárt dolog, hogy valaha is újra sátrat, nagyszínpadot és eklektikus, mocskos csürhét akarunk látni… erre most – Isten bizony – egész belelkesedtem. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy ma … Tovább a folytatás olvasásához »

Summer – the first 10 years

A nyarat szeretem a legjobban a világon. Mintha egy réges-régi szürkés árnyalatú, fekete-fehér film egyszeriben ezernyi színt kapna, és a néma csendből visszatérnének a hangok, zajok, illatok és szagok. Minden a zöld millió árnyalatában játszik, az ég kék, szivárványszínű virágok mindenütt… Brekeke, ciripp, kakukk, csicsere, ami kell, szabadság a köbön. Itt van június elseje - és most … Tovább a folytatás olvasásához »

Apró örömök

Vicces napom volt: szexi zsenge felsőtestek egy fitnessz-sorozat castingján, aztán délután IM divatfotózáson forgattam (nem röhög - mint tudjuk, életem első 18 évét úgy éltem le, hogy heti kétszer néztem tükörbe, ergó az IM-divatanyagokat akkoriban észre se vettem a magazinban: most pótoltam az elmulasztott éveket, testközelből). Jó poén volt, ilyet még úgyse csináltam, és lám, milyen … Tovább a folytatás olvasásához »

Legkedvesebb nyári élményeim

Noha már korábban elhatároztam, hogy a következő bejegyzés a szimultán idő ős-hindu értelmezéséről fog szólni (de legalábbis mindenképpen mélytartalmú lesz), a végén mégis egy könnyed, képes-videós nyári mérleggel kell beérnetek. A számörtájm pedig nem volt éppen unalmas, gyakorlatilag egy szabad hétvégém sem maradt. Augusztus 31., legkedvesebb nyári élményeim, kronológiai sorrendben. 1. Prága – A nyár … Tovább a folytatás olvasásához »

The Last Day of Summer

Már éreztem a drámát a levegőben, amikor az alábbi képpel induló “fotósorozatot” (melyből egyelőre elég ennyi) készítettem, de csak most, a “digitális utómunkálatok” során (hogy az ég szakadna rám) fogalmazódott meg bennem a konkrét cím: The Last Day of Summer. Ahogyan a szabadstrand közepén magányosan áll a két kopott szék a ledöntött napernyő szomszédságában a … Tovább a folytatás olvasásához »

Narancs és türkisz