Eszter's Offtopic
offtopic
VNV Nation – nem igazán beszámoló, inkább sztorizás
Megvolt az év koncertje is, mostanában igazán elkényeztetnek az égiek. (Na jó, egy Clan of Xymox-bulit még el tudtam volna viselni, de már megint elmarad – pedig illene személyesen gratulálni a klán új tagjához, Ronny és Mojca porontyához, aki a héten, a Mérleg jegyének első napján született.) Életem tizedik VNV Nation-bulija, de úgy látszik, sosem … Egy kattintás a folytatáshoz…
Szabadság, pénz, élet – vigyázat, személyes!
Huszonkét éves voltam, a lehető legundergroundabb és függetlenebb: körbejárt a teszt, kitöltöttem szórakozásul. A dalai láma tesztje, mi a legfontosabb az életedben. A kérdőív arra biztatott, ne vessem el két heherészés között az eredményt, gondolkozzam el rajta. Volt is min: a legfontosabb a láma tesztje szerint számomra a pénz.
Versenyfutás szürke locspocsban
Nem szeretem az olyan napokat, mint ez a mai. Kivételesen nem az esőcsepergetős-szürkeeges-kopaszfás szettingre gondolok, inkább a saját időmmel való versenyfutás zavar. Rengeteg mindent kell(ene) csinálnom, nagyon szeretnék mindenhol maximálisan megfelelni és közben alig marad időm regenerálódni. Van öt különböző projekt, amivel intenzíven foglalkozni kell, mellé pedig adott sok-sok ember, akik már szinte sorban állnak, … Egy kattintás a folytatáshoz…
Contemplation
“Az a baj, hogy azért nem fogtam még hozzá az angolozáshoz, mert teljesen szét vagyok esve, kihullanak a kezemből a dolgok, semmire se marad időm és közben fogalmam sincs, ki vagyok és mit akarok” – mondja a barátnő éjfél előtt tíz perccel. Próbálok konstruktív lenni, de igazából én is hasonló cipőben járok mostanság-többnyire-főként. Az anyjáék … Egy kattintás a folytatáshoz…
Ellenszenv első látásra
Felhív reggel, és azt kérdezi, nem zavar-e, hogy kóstolgattak és lenézően beszéltek velem a srácok, öt idegen fickó. Mondom, nem különösebben, az ilyesmit fel se kell venni. Nem érti, felháborítónak tartja a hangnemet, bánja, hogy nem olvasott be nekik helyettem. Fura, de nekem eszembe se jutott: egy csupaférfi társaságban mindig előkerülnek a tarsolyból az egyszem … Egy kattintás a folytatáshoz…
De hát…
Helsingborgban van épp Emke, nemrég írt sms-t. Jövő héten egy éves lesz a közös gyermek, “akit” persze nem mutattunk be senkinek, csak az láthatta, aki magától rátalált – és ez így van jól. Nem tudtam válaszolni az sms-re, de lélekben azért beugrottam a kis kávézóba, ahol tavalyelőtt augusztusban csücsültünk és agyaltunk, aztán megfestettük a képet. … Egy kattintás a folytatáshoz…
Apró örömök
Vicces napom volt: szexi zsenge felsőtestek egy fitnessz-sorozat castingján, aztán délután IM divatfotózáson forgattam (nem röhög - mint tudjuk, életem első 18 évét úgy éltem le, hogy heti kétszer néztem tükörbe, ergó az IM-divatanyagokat akkoriban észre se vettem a magazinban: most pótoltam az elmulasztott éveket, testközelből). Jó poén volt, ilyet még úgyse csináltam, és lám, milyen … Egy kattintás a folytatáshoz…
Az újmédia-celebség ificsapata
Papírforma szerint bizonyára korrekt kis online újságíró vagyok, elvégre nonstop netszörfölök és mindenféle blogba beletúrok, kezdve az FTM és MTF transzneműek naplóitól a techblogokig, és mindenféle random cuccon becsülettel átverekszem magam. Két dolgot vettem észre: egyrészt a kor – á, a kooooor – higgasztott a vérmérsékletemen, és egyre kevésbé tudok kiakadni, felháborodni és bepörögni azon, ha … Egy kattintás a folytatáshoz…
Védett: Fragmented
Nincs kivonat, mert ez egy védett tartalmú bejegyzés.
Kapu
Májusban, amikor a hobbikertben a cseresznyefát néztem, szinte sikítani tudtam volna, ahogy a cseresznye valószínűtlenül vérvörösen mosolygott a valószínűtlenül éleskék ég tükrében, és a valószínűtlenül zöld – zöld, zöld, nagyon zöld - pázsit szinte átszúrta a retinámat. Szédítő látvány volt. Ital nélkül is részegen meresztettem a szemem a horizontra, hátha sikerül tudatom fényképezőgépével kimerevíteni a pillanatot. Mintha csak egy … Egy kattintás a folytatáshoz…
Kopogtatni
Magányom elefántcsonttornya magától értetődő, természetes burok volt számomra mindig, soha nem tudatosan húzódtam vissza a virtuális csigaházba. “Akik az irodalmi életben outsider-nek számítanak” – írta rólunk Pál Dani egy cikkben, amin én jót röhögtem rozmárszínűre hidrogénezett ajakpihéim alatt. Irodalmi élet – ugyan már… Outsider – ez már találóbb, de kérem szépen, hol nem számítok én … Egy kattintás a folytatáshoz…
The spirit of nostalgia… meg a bakonyi
Ma nosztalgia-napot tartottam: hallgattam egy kis Notes from the Underground-ot by Clan of Xymox, így x év után. Be kell látnom: ez az album még mindig nagyon jó. Sokkal jobb, mint amik utána jöttek (bár ezt öt évvel ezelőtt még nem állítottam volna ilyen határozottan). Mindenesetre hangsebességgel száguldanak az emlékek… 2001 őszén szerettem bele a hatvanhat percnyi … Egy kattintás a folytatáshoz…
Utóíz
Mindig is borivó voltam, sokáig megvetettem a sört. Megesett, hogy a legjobb prágai nedűvel kínáltak, mégis undorkodva toltam el a poharat. Megjártam Brüsszelt és Münchent, és még mindig rühelltem a keserűn aranyló habot. Aztán történt valami, a világnak egy olyan szegletében, ahol csak két sör van, plusz a nagyobbik sörfőző cég jó pár éve felvásárolta … Egy kattintás a folytatáshoz…
Csak úgy
Ezt ma kaptam. Rongyosra olvasva, lol Itt pedig a november huszonhatodikai gyöngyösi hajcihő plakátja látható, ami szintén Kassai Balázs munkája.
Mutyizás-bratyizás
Állandóan azon siránkozom, micsoda szörnyű mutyizós-bratyizós világban élünk, mennyire számít, kinek ki a keresztapja és tolóembere, erre mi történik? Így november hajnalán úgy döntök, megveszem már végre az októberi WAN2-t, mert kezd egyre jobban izgatni, miként fest nyomtatásban a cikkem, a Pálya utcában fekvő szerkesztőségbe pedig évekig tart kijutni… Bevásárlás után tehát átfutok rajta hónapos … Egy kattintás a folytatáshoz…
Ha először jársz itt, pár fontos poszt:
Ti mondtátok