Eszter's Offtopic
önismeret
Két friss sztori a bennem élő makacs, önző, hiú, irigy csakazértis-kölyökről
Azon gondolkoztam ma, hogy vajon miért bosszantom fel magamat banális baromságokon. És ilyenkor nem elég, hogy kicsúszik alólam a jelenlét talaja, de ráadásul még vulgáris viták szintjére is képes vagyok leereszkedni. A legzavaróbb azonban az, hogy még ezekben a méltatlan helyzetekben is az a prioritás számomra, hogy MEGMONDJAM A FRANKÓT, jól szerepeljek, győzedelmeskedjek az ellenfél … Tovább a folytatás olvasásához
Iránytű-para: hogyan (ne) válassz magadnak lelki vezetőt, terapeutát vagy mentort?
Netportya közben szaladtam bele a “Katolikus hitvédelem és megújulás” lapjába, amit egy pécsi katolikus közösség menedzsel, és nem röstelli a karizmatikus.hu domaint lakhelyeként használni (n.b: a karizmatikus a dogmáktól különváló, napi szintű bibliai csodát megélő egyházakra utal). Jó radikális katolikus módra a csoport természetesen mindent és mindenkit mélyen elítél magukon kívül, a Hit Gyülekezetétől kezdve … Tovább a folytatás olvasásához
Tabu-döntögetés: a nő, aki annyira szép, hogy mindenki gyűlöli
[melós cikk a NEON-ról, de az itteniekkel is szívesen kitárgyalnám] Szinte lángra gyújtotta a keresőket annak az angol nőnek az őszinte vallomása, aki a Daily Mail hasábjain vallott arról, hogy “túl szép ahhoz, hogy igaz legyen”. Samantha Brick 41 éves, és úgy érzi, előnyös külseje miatt a férfiak megőrülnek érte, a nők azonban tiszta szívből … Tovább a folytatás olvasásához
5 dolog, amit a jóga tanított nekem
Nem csak a blogon nem voltam túl aktív, hanem másra sem sikerült kellő időt szakítanom – mindig rémesen érzem magam, ha a jógát elhanyagolom. Éppen ezért most egy – remélhetőleg – inspiráló bejegyzéssel lepem meg magam – magam. Már régóta terveztem, hogy összegyűjtöm, mit tanultam az első mozgásformától, amibe két alkalomnál többször belevetettem magam… és … Tovább a folytatás olvasásához
40 kérdés, ami segíthet rendet rakni a fejedben
Az alábbi cikket nem a blogra írtam, de úgy gondoltam, talán van, akinek jól jöhet… Miért? Mert itt a tavasz, és itt az ideje a nagytakarításnak, természetesen a fejekben is. A forrásom egy igen bölcs ember volt, és egészen biztos, hogy a kérdéseken én is át fogok menni. És hát a válaszokon is, persze. Kísérőként … Tovább a folytatás olvasásához
Prémes vádlival a strandon vagy műcsöcsök nélkül otthon?
“Mielőtt megcsináltattam a cicijeimet, nem mertem strandra járni. Volt, hogy elhívtak a barátaim medencés buliba, és betegségre hivatkozva le kellett mondanom, annyira szégyelltem a testem” – nyilatkozta nemrég egy közepesen híres köcsög egy népszerű valóságshow szürke eminenciása. Felkaptam a fejem, és percekig gondolkoztam: lám, milyen színes az emberi faj minden megnyilvánulásában, hiszen nagyjából ez az … Tovább a folytatás olvasásához
Furcsa tükör: rokonfélék, akikkel fasírtban vagyunk
Törvényszerű, hogy ha egy rendkívül nyitott, megengedő család sarjaként láttál napvilágot, előbb-utóbb képbe kerül az ellenpólus is: a konzervatív, szabálykövető, frigyek útján szerzett rokonféleségek, akikhez nem fűz ugyan vérségi kötelék, mégis muszáj időről időre közös asztalhoz ülni velük. Érthető, hogy tálcán kínálja a sors ezeket a kihívásokat, elvégre a szűk famílián belül adott a közös … Tovább a folytatás olvasásához
Sötét pincébe zárva – a Paraparkban jártunk
Ellátogattunk pénteken a Gondozó nevű romkocsmába a Vajdahunyad utcába (hát, nem kellett sokat gyalogolni), ahol június óta a ParaPark működik. A világ egyetlen ilyen típusú IQ-para pincéje annyira sikeres, hogy januárig állítólag már minden óra foglalt. A szabályok egyszerűek: egy órára bezárnak egy 3-5 fős csapatot egy pincébe, ahonnan aztán különféle beteg fejtörők, logikai játékok … Tovább a folytatás olvasásához
Got no experience? Ask for help, for heaven’s sake!
Amikor Görögországban egy klassz kis hajókiránduláson vettünk részt, a tengerparton egy csodaszép öbölben néhány önkéntesnek kellett elkészíteni a görögsalátát a nyílt lángon forgó saslikhoz. Egy darabig messziről figyeltem a procedúrát, aztán közelebb somfordáltam a paradicsom-szeletelő különítményhez: nem mintha kedvem lett volna beszállni a mókába, de nagyon éhes voltam, és máshogy nem férkőzhettem az étel közelébe. … Tovább a folytatás olvasásához
Tantárgyak, amelyeket minden iskolában tanítani kellene
Hoffmann Rózsa és cinkostársai az utóbbi időben szinte versengenek, hogy túllicitálják egymást egetrengető oktatásügyi baromságok terén: különadó a diplomásoknak, angol helyett neolatin nyelvek az órarendben (az egyik héten, a másik héten már rögtön három nyelvet tömnének a kisgimnazisták fejébe), kötelező latin oktatás mindenki számára, nyelvtudás helyett nyelvvizsgához kötött felvételi a felsőoktatási intézményekbe, hadd ne soroljam … Tovább a folytatás olvasásához
10 dolog, amit a szerelemről tanultam
Nem akartam még egy elcsépelt, szerelemmel kapcsolatos bejegyzést írni, pláne nem “bölcsességekkel” gazdagon fűszerezettet – naponta több millió ilyen írás születik, más és más címek alatt (bár olyan sok variáció igazából erre sincs). Végül aztán mégis csak elkezdtem begépelni a gondolataimat, mert sok mindent csak akkor értek meg, amikor írok. A szavak kevesek ahhoz, hogy … Tovább a folytatás olvasásához
Másokhoz mérni magunkat
Az önbizalomhiány és a kishitűség egyik fő oka, hogy folyamatosan másokhoz hasonlítgatjuk magunkat, és tudatosan vagy tudat alatt versenyzünk. Ha a képzeletbeli mérkőzésen nem mi futjuk a hosszabb távot, marad az önostorozás és az irigység (ez a kettő általában egy csomagban jön), rosszabb esetben pedig igyekszünk porig alázni az “ellenfelet”. Egy-egy “futam” olykor még szórakoztató … Tovább a folytatás olvasásához
Az önbizalomról és az önmenedzsmentről – önzés nélkül
Egy ideje tudatosan próbálok türelmesen és toleránsan viszonyulni az emberekhez, így sokkal hamarabb felfedezem bennük az értéket, mint korábban. Néha eláll a lélegzetem, mennyi tehetséges, sokoldalú, kreatív és értékes tudással bíró ismerősöm köt méltatlan kompromisszumot vagy tékozolja el az adottságait fogcsikorgatva. Az egyik leggyakoribb probléma, amit magam körül látok, az önbizalom és az önmenedzsment teljes … Tovább a folytatás olvasásához
Bözsinek, nagymamámnak – avagy hol az út a néma rabszolgáktól és szomorú szingliktől távol?
anyák napi poszt A nagymamám 1907-ben született. Igen, nálunk a nők általában harmincöt fölött szülnek, kései gyerek volt anyám, és negyvenhez közel szült ő is engem. Voltak próbálkozásaik korábban is, de úgy látszik, így akarta az élet. Szóval, a nagyanyám abban a korban nőtt fel, amikor a lányokat még luxus volt gimnáziumba járatni. Nagyit se … Tovább a folytatás olvasásához
Kisvárosi depresszió
B: Hidd el, Robi* se jókedvéből iszik. Teljesen padlón van, felejteni akar. A: Persze, a szerencsétlen minden napot egy kétdekás röviddel indít, aztán arra jön még az ivás. Hogy ne emlékezzen a nyomorúságára. C, vagyis én: De hát mi a fenéért van padlón? Milyen nyomorúságára? A régi nagy szerelme a felesége, van három szép, egészséges … Tovább a folytatás olvasásához
Ha először jársz itt, pár fontos poszt:
Ti mondtátok