Eszter's Offtopic
party
10 dal stressz ellen, amitől garantáltan szétkapod a berendezést
Vannak helyzetek, amikor nincs szükség mélyebb filozófiára, bőven elég annyi, hogy I just wanna be a fuckin’ warmachine. Tudományos tény, hogy a zeneterápia jótékony hatással van szervezetünkre. S ahogyan Mozart vagy Beethoven meggyógyíthat bennünket, úgy némi magányos denszelés a brutálisabb fajtából is segít feloldani a mindennapi stresszt. A muzikális frusztráció-oldásnak a következő alapszabályai vannak: 1. … Tovább a folytatás olvasásához
A Siroki Vár Napja: így telt a szombatunk
Újabb reneszánsz buliba sikerült belecsúsznom: ezúttal a Siroki Vár Napja című ingyenes rendezvény keretében, amely – minő meglepő – a siroki vár lábánál zajlott. Imádom a várfesztiválokat! Július első hetében a Kisnánai Várjátékok során is akkorát táncoltam a Hollóének muzsikájára, hogy nyolc helyi purdé kért tőlem autogramot utána. Kicsit be is paráztam, hogy már az … Tovább a folytatás olvasásához
Buli buli hátán
A görög nyaralás és a VNV Nation-show után sem ért véget a bulisorozat, úgyhogy igazán izgalmasan teltek az elmúlt hetek. Az alábbi kisvideó – a Vaddisznó Vágatlanul Televízió adása – kerek születésnapom történetét regéli el röviden. Fogadjátok szeretettel!
VNV Nation – nem igazán beszámoló, inkább sztorizás
Megvolt az év koncertje is, mostanában igazán elkényeztetnek az égiek. (Na jó, egy Clan of Xymox-bulit még el tudtam volna viselni, de már megint elmarad – pedig illene személyesen gratulálni a klán új tagjához, Ronny és Mojca porontyához, aki a héten, a Mérleg jegyének első napján született.) Életem tizedik VNV Nation-bulija, de úgy látszik, sosem … Tovább a folytatás olvasásához
Tapasztalatok az éjszakai élet sötétjéből – szakmai szemmel
Túl vagyok az idei év eddigi legjobb buliélményén, a Black Nail Cabaret-De/Vision-Covenant koncerten és egy fantasztikus afterpartyn, amit szinte megszakítások nélkül végigugráltam. Izomlázam van és kicsit másnapos is vagyok, senki se számítson hát hagyományos élménybeszámolóra. A produkciók helyett a fő fókusz inkább a szakmai kérdésekre vetül, hiszen az olvasóim többsége nem feltétlenül rajongója a zenekaroknak, … Tovább a folytatás olvasásához
Az év legalternatívabb napja
Túl vagyunk az év legalternatívabb napján a Hangraforgó klub Bejglivége fesztiválja keretében, ami annyira alter volt, hogy véletlenül megtekintettem a Kungfu Panda című mozifilm gigantikus óriásplakátját is, mert azt hittem, a 90-es évek gyöngyösi szórólap-kiállításának szerves része. Volt betakamerás dokufilm a múlt ezred gyöngyösi gettóvilágából, portugál bárdal forralt bor mellé, kortárs versek megzenésítve és Victoria … Tovább a folytatás olvasásához
Az ideális születésnapi ajándék
Szeretem a hajókat, a rumot, az óceánt, a szigeteket, a nyári éjszakákat, a napot… úgyhogy akkor most elmondom, mit szeretnék a születésnapomra (azért arra, mert pont aznap ér vissza a luxushajó a kikötőbe).
Az elmúlt napok eseményei, fotóblog formájában
Na jó, tényleg NAGYON elhavazódtam. Rengeteget, baromi sokat és elképesztően sokat dolgoztam ezen a héten, a fennmaradó időben pedig nyolc órát pihentem és nyolc órát szórakoztam (mert nálam a nap 52 órából áll). Az elmúlt napok eseményei címszavakban.
Underground vs mainstream, Siouxsie vs Tankcsapda… mindent a maga helyén és idején
Nem vagyok én se déjé, se szelektor, mégis én csináltam a Cool Rock Café kistermében a zenét tegnap. Egész élvezetes volt, lehet, hogy gyakrabban kéne ilyesmire vetemednem? Előtte pedig Zipkomm-konferencián okosodtam drága zenészeimmel, Árpival, Emkével és Soffyval (aka Black Nail Cabaret). “Nagyon zene” nap volt tehát a szombat, erről szól a mai poszt is.
Hétvégi darkulás Mode-dal és Cure-ral
Depeche Mode és The Cure – tizenöt éve óriási klubélet épült köréjük országszerte, közönségük persze ma is főként későharmincas figurákból áll, de a placcon megjelennek a huszon-sőt tizenéves fanok is. Gyöngyösön épp csak bontogatja szárnyát egy mélyen underground és földszagú, ám annál emberarcúbb klubkezdemény Hangraforgó néven, aminek a Tiszti Klub ad otthont a város szívében. … Tovább a folytatás olvasásához
Halloween Szegeden
Szegeden töltöm a halloweent, már megvolt a városnézés is – csak sajna otthon felejtettem a fotóapparátot, jellemző módon. Hamarosan indul a farkasmályi, Irsai Olivér-vezette alapozókurzus az esti bulira, mely a beszédes Betonsziréna 3.0 nevet viseli (beszámoló holnap).
Fennállásom 18. évfordulója (+ÁFA)
A Vaddisznó se fiatalodik. Hát igen. Már csak 18+ÁFA néven lehet emlegetni fennállásom sokadik évfordulóját. Nézzük a huszonnyolcadik tortakörképet. 1. A szerkesztőségi torta Több előnye is van annak, ha az ember azon a napon született, mint a főnöke. Egyrészt ez segít megértetni bizonyos mentális reakciókat az első dekádos Mérleg attitűd-repertoárjából, másrészt meg be lehet tenni … Tovább a folytatás olvasásához
Fekete Zaj: there is no going back…
Izgalmas két napon vagyunk túl, a Fekete Zajról már tegnap akartam írni, de erőm és időm se volt hozzá. Épp néhány perce ébredtem, és már mesélek is, telefonomban kaján “és mi lesz a szalonnasütéssel” üzenetek ismeretlen számokról, persze azért addig még emberi formát is kéne önteni. Csütörtökön józan voltam és fáztam, a hazai black metal … Tovább a folytatás olvasásához
Pár friss kép
Régen volt már vizuál-candy a blogban, tehát most előrukkolok a legfrissebben gépre töltött képekkel az elmúlt napok élményanyagából. Ilyenkor kár, hogy nincs mindig nálam a fotóapparát, és sokszor akkor is lusta vagyok fényképezni. Sebaj.
Fesztivál-jegyeket, bérleteket!
Hamarosan nyakunkba szakad a fesztiválszezon is, a nyár egyik sajátos velejárója. Egy évvel ezelőtt ilyenkor A Világ Legrosszabb Fesztiválján Csehországban még bőszen esküdöztünk Sárkával, hogy kizárt dolog, hogy valaha is újra sátrat, nagyszínpadot és eklektikus, mocskos csürhét akarunk látni… erre most – Isten bizony – egész belelkesedtem. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy ma … Tovább a folytatás olvasásához
Ha először jársz itt, pár fontos poszt:
Ti mondtátok