A meg nem írt bejegyzések után gondoltam, előállok pár egyéb ötlettel is: hátha valaki épp újabb csalódáson esett túl, és jól jöhetnek számára az alábbi témajavaslatok. Az írás a legjobb terápia, úgyhogy… hajrá!
Este átcsattogtam Marcsihoz, hogy az erkélyén fekve megváltsuk a világot, ahogy szoktuk. Már jó három órája csevegtünk, amikor barátnőm egyszer csak roppant izgatott lett, felugrott és berohant a szobába: “Ó, a KOS-könyv, a KOS-könyv! Te még azt nem is láttad, ugye?! Ó, pedig benne vagy, ezt muszáj megnézned! Gyere, keressük együtt, itt van valahol a … Tovább a folytatás olvasásához
Már jó ideje beígértem, hogy visszatér kedvenc rovatunk, a friss keresőszavak listája. Az elmúlt pár hónapban elképesztő találatok érkeztek, így most megosztom veletek a Google leggyakoribb és legfurcsább játékait. A leggyakoribbak A fő keresőszavak nem igazán változtak: Hitler és Papházi Rea töretlenül népszerű, Natascha Kampusch és Szíj Melinda tör fel, mint a talajvíz, Susan Boyle … Tovább a folytatás olvasásához
Nehéz időszak a könnyűműfaj számára az Oscar utáni kettő-négy hét. Hollywood visszavonul, pihen, nyaral, unatkozik – uborkaszezonban pedig az ember ráfanyalodik arra, hogy Lindsay Lohan börtönbe kerül, Britney Spears lába narancsbőrös, Charlie Sheen újra félrelépett, Paris Hilton részegen randalírozott… noha már az lenne a hír persze, ha nem. Nyilván a bulvár is érzékeli a kormány … Tovább a folytatás olvasásához
Játszani jóóóó, és legfőképpen hasznos dolog: Tempty meghívott sztájlissss bloggernek, mert vélhetően azt hiszi, az vagyok. A játékhoz hozzátartozik 7 érdekesség megosztása magamról, és 15 emberke jelölése a mókára és a kacagásra. Kicsit meg kell erőltetnem magamat, mert már rengetegszer írtam hasonló “érdekességeket”, és annyira érdekes azért nem vagyok. Nézzük csak…
Mivel a szabadság első napjai eddig lehangoló egészségügyi kirándulásokkal teltek, kénytelen vagyok felvidítani magamat valahogy… és ennek a legkézenfekvőbb módja télvíz idején a fél liter vodka keresőszó-analízis. Google is your best friend, ilyenkor meg pláne. Döbbenetes, de utoljára februárban osztottam meg statisztikát, így aztán most az elmúlt tíz hónap eredményeit nézzük.
Mindig azt mondom mindenkinek, hogy próbálkozni nem csak érdemes és hasznos, de egyben szükséges is: egyáltalán nem ciki, ha az ember elküldi az önéletrajzát-referenciáját néhány olyan cég számára, ahol szívesen munkálkodna. Nem biztos, hogy célba ér a levél, de ha meg sem próbáltuk, honnan várjuk a sikert? Azt azért viszont nem árt megnézni, hogy az … Tovább a folytatás olvasásához
Rémes csalódás ért ma: kiderült, hogy egyik kedvenc szexcikk-forrásom rovatvezetője nem igazán kultiválja a közösülést, mint olyat – sőt, bármit, ami kicsit is hasonlít rá. Sokk, döbbenet, dráma a köbön. Hát az ember már a forrásaiban sem bízhat?
Közeleg a választás napja, aminek kapcsán írtam is egy rövid – inkább ideológiai, mint politikai – összegzést. Azt azonban inkább vasárnapra hagyom, már ha megjelentetem egyáltalán valamikor – most inkább egy tanulságos levelezést mutatok be a szavazópolgároknak, Hoze blogtársam postaládájából. Kommentárral persze, mert én kommentálós lelki alkat vagyok.
Annyi minitini-bloggal, honlappal és profillal futottam már össze az elmúlt öt-hat évben munkámból kifolyólag, hogy lassan már elkészíthetem a Netes jelenlét 13 évesen című kézikönyvet. De minimum szakértője lehetnék az újgenerációs (6-16) online viselkedésének, ami egy külön világ, és akkor most hagyjuk el a mélymagánhangzós okoskodásokat és a hű-meg-ha-de-durva-bezzeg-akik-még-előbb-tanultak-meg-írni-mint-gépelni-jellegű dumákat, mert ma inkább csak a … Tovább a folytatás olvasásához
Zenekarok és a médiaszereplés, avec vagy sans elkurvulás, ez már ízlés dolga, a szimbiózis viszont adott: a világ legjobb zenekara akár a fején is pöröghet, de bizony a kutya se hall róla soha, ha nem promózzák az írott és elektronikus sajtóban. Ugyanakkor a szerkesztők is gondban vannak, amikor éppen uborkaszezon jön a művészurak és – … Tovább a folytatás olvasásához
Köd, ónos eső, vaksötét, kopaszon meredező fák stoppolnak az m3-ason, a legnagyobb ősgrufti, Máté Péter szerint pedig “egyszer véget érnek múló napjaink” – létezik-e ettől darkabb kontextus? Összébb húzom magamon a kabátot, erre a következő track a buszsofőr kazettáján a “csak a jó meleg Afrika, ott a fülledt erotika”, ami méltán pályázhat a Világ Legidegesítőbb … Tovább a folytatás olvasásához
Imádom a fűzfapoetizmust, szórakoztat. Tudom, hogy ez szemétség meg minden, de van rá jogalapom, mert én is pocsék verseket írok – írtam, mert tizenhat-tizenhét éves korom körül azért rájöttem erre, és végleg letetettem a lantot. Azóta már csak akkor írok verset, amikor nagy a kínom, de akkor se mutatom meg senkinek “a művet”. Vannak, akik … Tovább a folytatás olvasásához
Kicsi gyerekkorom óta szenvedélyesen imádom a trash médiát, hiszen nem csak szórakoztató, de ráadásul mindig tökéletes képet is nyújt a társadalom állapotáról és értékrendszeréről… emellett pedig csodálatos, léleképítő kontrasztot teremt a valódi dolgok igazi arcával is (nem csak a “mi-jobbak-vagyunk-ennél”-tudat miatt, hanem mert egyszerűen a groteszk, mint esztétikai minőség megjelenik). A napokban például olyan véresen … Tovább a folytatás olvasásához
A jelen politikai szettingben, amikor az egyik párt kurva, a másik demagóg, a harmadik csaló, a negyedik meg röhejes, igazán könnyű apolitikusnak és függetlennek maradni. Miután a családomban akadnak elkötelezett bal-és jobboldaliak is, a baráti köröm pedig szintén vegyes, nálam nyitottabb ember kevés van a különböző véleményekre (sokukkal pártállástól, oldaltól függetlenül egyet is értek), egyedül … Tovább a folytatás olvasásához
Ti mondtátok