Lady Gaga nem akar barátkozni, bosszúra vágyik. Létezik az, hogy aki tegnap fontos volt, mára semmit sem jelent? Vagy az igazán abszurd gondolat inkább az, amikor a múló szeszélyt szenvedélyt a két kezünkkel próbáljuk szeretetté alakítani? A kérdés örök, és minden szakítás újradefiniálja a választ: létezik barátság a szakítás után? Gondold át, miért akarsz “barátkozni”. … Tovább a folytatás olvasásához
Vannak, akik szerint szupercuki, mások inkább übercikinek tartják a 28 éves százhalombattai mérnöksrác álláshirdetésnek álcázott csajozós fogását. Azoktól a gyökerektől, akik Facebookon írogatnak vadidegen nőstényeknek, persze még mindig jobb. Az “alkalmazott”, vagyis a névtelenség és arctalanság homályába burkolózó S. reménybeli barátnője legyen csinos, de ne magamutogató; kedves, de ne mesterkélt; művelt, de ne idegesítő, emellett … Tovább a folytatás olvasásához
Nem akartam még egy elcsépelt, szerelemmel kapcsolatos bejegyzést írni, pláne nem “bölcsességekkel” gazdagon fűszerezettet – naponta több millió ilyen írás születik, más és más címek alatt (bár olyan sok variáció igazából erre sincs). Végül aztán mégis csak elkezdtem begépelni a gondolataimat, mert sok mindent csak akkor értek meg, amikor írok. A szavak kevesek ahhoz, hogy … Tovább a folytatás olvasásához
Talán nincs olyan nő a világon, aki ne szeretett volna már olyan embert, aki külvilág véleménye szerint nem érdemelte meg ezt a szerelmet. Tömeggyilkosok, erőszaktevők, piti tolvajok, fűvel-fával ágyra járó, hazudós figurák vagy éppen egyszerűen csak felelőtlen, önző, léha, élveteg alakok. Hogyan vagyunk képesek mindenféle kétes figurába beleszerelmesedni, mi nők? Az evolúció a nőbe gyárilag … Tovább a folytatás olvasásához
A túléléshez szükséges ösztönfélelmeken túl a legelemibb emberi szorongás ahhoz az érzéshez fűződik, hogy nem vagyunk szerethetőek. Nem vagyunk elég jók ahhoz, hogy mások elfogadjanak bennünket úgy, ahogy vagyunk, bármilyen minőségű és mélységű szeretetről és akármelyik területéről is legyen szó az életnek. A szorongás megfelelési kényszert és számos kényelmetlen pózt szül: tinédzserkorunkban a teljes identitásunkat … Tovább a folytatás olvasásához
Furcsa módon az egyik leglátogatottabb írásom egy pakisztáni nő életét bemutató cikkecske, ami köré az elmúlt hónapokban igazi, élénk fórum szerveződött. Gyakran érkezik komment olyan magyar nőtől, aki pakisztáni – vagy egyéb többségében muszlim országból érkező – férfi felesége lett, vagy szeretne épp lenni. A következő bejegyzés nem csak nekik szól, hanem mindenkinek, akit érdekel … Tovább a folytatás olvasásához
Sokan vannak, akik szeretnének társra lelni, mégis egyedül élnek. Nem hiszek abban, hogy pontokba szedett okoslistával összefoglalható az a rengeteg ok, ami a kényszerű magány – nem a választott egyedüllét – mögött rejlik. Van viszont három kérdés, amit minden társkereső feltehet magának. A válaszok nem fognak Csipkerózsikát ébreszteni vagy herceget hozni fehér lovon, viszont talán … Tovább a folytatás olvasásához
Nem hiszek abban, hogy a boldogsághoz – whatever that may mean – elég a szerencse. Bátorság kell hozzá, és hit. Abban, hogy sikerülhet – megvalósítani egy célt, megélni egy álmot. A hit önmagában véve kevés, határozott és tudatos lépések nélkül nem száll a sütőbe a galamb. A merész, bátor tettek pedig reális önismeret híján és … Tovább a folytatás olvasásához
Amikor a barátnőim nem értik, miért nem kommunikálják a pasik problémáikat felszívódás előtt és után (esetleg helyett) egy friss randiszituációban, rendszerint türelmesen elmagyarázom, hogy bizonyos dolgokat nem kell túlbeszélni: a testbeszéd, az utalások, a viselkedés a kezdeti stádiumban többet elárul a viszony milyenségéről ezer szónál. Ettől függetlenül a lányok természetesen joggal várják el, hogy a … Tovább a folytatás olvasásához
Magas, napbarnított, jóképű fiú, a nevetése messze elhallatszik a buszon. – Na, és milyen ez az új lány? Mondd már, mit tud ő, amit én nem? – kérdezi tőle évődve egy szép szőke angyal. Nem nézek hátra, de a hosszú szünetből arra következtetek, a fiú bizonyára a fejét vakarja.
Nincs kivonat, mert ez egy védett tartalmú bejegyzés.
Azt gondolom, ahhoz, hogy az ember szerelembe essen, egyrészt szeretnie kell önmagát, másrészt képesnek kell lennie ezt az egót a második helyre tenni, ha úgy dobja a pakli - sokszor, nagyon sokszor. Olyan ellentmondás ez, amit a legtöbb ember nehezen tanul meg, ezért mindig több a tapogatózás a sötétben, mint az igazi, építő társszerelem. Persze másként is lehet csinálni, … Tovább a folytatás olvasásához
Szeretek közhelyeket tesztelni és kliséket döntögetni, ez valahogy a véremben van. Kedvenc okosságaim között elkelő helyet foglal el a “férfi és nő között nincs barátság” idióma, ami egyike a mérgező, kiábrándult soviniszta-fasiszta pöcsveréseknek, melynek középpontjában emberi értékek helyett nemiszervek ágaskodnak. Let me get this clear: rokonszenv, haverság és barátság a Föld bármely humanoid teremtményei között létrejöhet, kortól, … Tovább a folytatás olvasásához
A kapcsolatfüggő nőktől ments meg uram, kérlek. Oké, nyilvánvaló sarkításról van szó, hiszen kapcsolatfüggő férfiak is akadnak szép számmal, de valamiért a nők döntő többségére jellemző az a végtelen, páni félelem és totális kétségbeesés, ha huzamosabb ideig nincs kivel megosztani ágyukat és asztalukat. Azt mondják, most “szinglik”, és állatira büszkék, amiért nekik egyedül is megy, … Tovább a folytatás olvasásához
Ti mondtátok