A cigányos bejegyzésemre természetesen kaptam zsidós kommentet is, ami elindított bennem egy gondolatsort. Igyekszem úgy tálalni a témát, ahogy még nem tettem. Szóval, kedves testvér, gyűlölöd a zsidó népet, mert szerinted egy kalap alá vehető több millió ember minden magyarokat sújtó nehézség a “cionista agymosógép” konspirációjában gyökerezik. Még az is, hogy múlt héten kirúgott a … Tovább a folytatás olvasásához
Újabb szomorú gyöngyösi történethez értünk, bár ez a sztori nemcsak a Mátra aljáról, hanem az egész országról szól. Pár napja jutott el hozzám Morvai Krisztina “Hogy kerül a patkány a villanyvezetékre? Cigány-magyar együttélés a gyöngyösi Durandán” című kisfilmje, ami a durandai cigányok életterét mutatja be, élesen bírálva a városvezetést és a kormányt, akik lehetővé teszik … Tovább a folytatás olvasásához
Az egész úgy kezdődött, hogy találtunk egy cikket egy pasasról, aki egy Seychelles-szigetekhez közel eső lakatlan szigeten él évtizedek óta, amolyan modern Robinson Crusoe módjára: igaz, őt nem egy hajótörés vágta le a civilizáció ütőeréről, hanem maga döntött úgy, hogy háta mögött hagyja a társadalmat. A fickó egész nap búvárkodik, halászik, napozik, kertészkedik, csak azt … Tovább a folytatás olvasásához
Különös, hogy az ember mennyire hajlamos saját dogmái rabjává válni. Én sem vagyok ez alól kivétel, de egyre tudatosabban igyekszem dolgozni azon, hogy megszabaduljak az előítéleteimtől. Az alábbi történet főszereplőjének, Karolának* ez nem sikerült – igaz, talán meg sem próbálta. Egyelőre. Egy volt kollégámon keresztül hallottam Karola történetéről: középkorú újságíróhölgy, felnőtt gyerekekkel, fizethetetlen frankhitellel, állás … Tovább a folytatás olvasásához
Fagyosra sikeredett piknikek, egy fázós nyársalás és a múlt heti tóparti termosszal teázás után megvolt az év első szabadtéri poharazgatása is – igaz, pohár nélkül, ami némi középiskolás utóízt adott az aktusnak. Ez önmagában még nem volna közlésre méltó részlet, viszont belefutottunk egy helyzetbe, ami elgondolkodtatott. Méghozzá arról, hogy miért olyan “a mai fiatalok” jó … Tovább a folytatás olvasásához
Van idő és tér, amikor a “konzervatív” számít szitokszónak, most éppen a “liberálissal” vagyunk így: már ott tartunk, hogy a békés felvonulásokat is tiltaná a rendőrség, a közvélemény pedig elzárkózik mindentől, ami eltér a kicsiny, zárt világukban megszokottaktól. Persze ennek is van oka: nincs egészséges egyensúly, a határok az extremitások irányába tolódtak. Éppen ezért tettem … Tovább a folytatás olvasásához
Századunk egyik legvitatottabb témája a családon belüli szerepek kérdésköre: míg a patriarchális társadalmakban az elmúlt pár évszázadban a nők reprodukciós képességüknek kiszolgáltatva éltek és írni-olvasni sem tanulhattak meg, ma már számos alternatíva áll bárki rendelkezésére. Több bejegyzésem is született már a témakörben, ezért most inkább az elméletek alkalmazását nézzük meg: azt, hogy miként működik mindez … Tovább a folytatás olvasásához
Drága nőnemű barátaim a nagyvilágban! Nem vagyok párkapcsolati szakértő (bár nyertem már tanácsadó rovatot itt-ott), és belátom, egy férfitől talán szívesebben fogadnátok az okosságot a hódítás, a flört és a párkapcsolat szerteágazó témaköreiben, mint tőlem. De tudjátok, milyenek a srácok; előbb beszélnek a sörről, a Real Madridról és a dugásról, mint az említett dolgokról, így … Tovább a folytatás olvasásához
Mióta az eszemet tudom, mindig is bolondultam a különféle, saját hétköznapjaimtól eltérő életstílusokért. A bizarr szubkultúrákon kívül természetesen a mélyen vallásos – sőt, fundamentalista – emberek élete köt le leginkább, mert lebilincselő figyelni, hogyan éli meg valaki saját spiritualitását egy merev, nem egyszer életidegen szabályrendszeren belül. Mondanom sem kell, nem egy vagy két keresztény, zsidó, … Tovább a folytatás olvasásához
Kevesen tudják, de egyszerre borzaszt el és nyűgöz le a Hitler-rezsim és a Führer magánélete, mióta csak humán tagozatos gimnazistaként mélyebben belevetettem magamat a második világháború történetébe. Brutális ellentétek, erő és gyengeség, embertelenség és emberség, győzelem és bukás, álmok és valóság jellemzik a harmincas-negyvenes éveket… és az egészben van valami elképesztő és félelmetes, ami a … Tovább a folytatás olvasásához
Pár hete egy baráti társaságban feltűnt pár idegen fickó, akiket a csapat nagy része egyáltalán nem ismert, a többiek is csak felületesen. Pia, dumálgatás, röhögés, ökörködés, mélyfilozófia ismétlődött a szokásos ciklikussággal, hajnalban pedig bekövetkezett az, ami a heterogén, frissen szerveződött, ittas társaságok esetén kilencvenöt százalékos valószínűséggel bejósolható: a srácok igyekeztek rámászni a lányokra. Mosolyogtam, ahogy … Tovább a folytatás olvasásához
Mindenkinek van egy harca, ami nehéz, magányos és fájdalmas, hiába tudjuk végig, hogy a megoldás nagyobb részben függ tőlünk, mint bárki vagy bármi mástól. A csata során többször feltesszük a kérdést: miért kell ezen keresztül mennünk? Miért ennyire nehéz? Miért fáj ilyen nagyon? Nem kaphatnánk esetleg egy kis könnyítést? Aztán jön a tehetetlen düh. A … Tovább a folytatás olvasásához
Épp hete történt, hogy egyik kolléganőm, Kriszti, figyelmemet egy érdekes cikk felé irányította: a Józsi bácsi gondolatai a világról című blog “Miért halt meg Steve Jobs?” című cikkét osztotta meg a Facebookon. Nagyon örültem az írásnak, mert másfél hónapja épp egy megdöbbentően hasonló témájú cikkbe kezdtem, igaz, nem Steve Jobs, hanem Jerry Hicks halálával kapcsolatban. … Tovább a folytatás olvasásához
A nap legnagyobb port kavart megosztanivalója a fiatalok körében a közösségi portálokon kétségkívül az új felsőoktatási törvény keretében konkretizált hallgatói szerződés volt, amelyben az állami ösztöndíjban részesülő hallgatók vállalják, hogy a képzési idő kétszereséig, a végzés utáni 20 évben bármikor, Magyarországon dolgoznak (ez hat, tíz vagy tizenkét évet jelenthet). “Aki aláírta a szerződést, de nem … Tovább a folytatás olvasásához
Állítólag már dédanyáink is amiatt panaszkodtak, hogy a karácsony elvesztette szeretetteljes családi jellegét, és helyette inkább a pénz vette át a hatalmat a szívek felett. Nem tudom, én ebből semmit sem tapasztalok. Nálunk a famíliában nem divat órákig sorban állni a plázákban vagy hitelt felvenni, hogy új okostelefon, plazmatévé vagy repülőjegy kerüljön a fa alá. … Tovább a folytatás olvasásához
Ti mondtátok