Tényleg semmi kedvem sincs egy egyébként kétségkívül jó képességű 15 éves lányt egrecíroztatni, de a Megasztár 4-ből megismert Tóth Lüszi – pardon Lucienne – első videóklipje mellett egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni. Hülye szóvicc, de mintha Lucifer keze lenne a dologban… meg valaki másé. Sanyarú év ez a magyar mainstream vizuál-világában, mert hiszen hiába … Tovább a folytatás olvasásához
Nem akartam Szecsődi Karcsiról írni. Már megtették mások előttem, és egyébként sem léleképítő más nyomorúságán élcelődni. De nincs mit tenni: egyszerűen nem tudok elmenni a Megasztár 4 versenyzőjének új, Hányszor mondjam című klipje mellett, mivel egészen elképesztő jelenségről van szó.
Talán már sokan láttátok a videót, a 27 éves Nick Vujicicről, aki egy ritka betegségnek – az ún. tetra-amáliának – köszönhetően végtagok nélkül született. Az ausztrál srác azonban ennek ellenére teljes életet él: dolgozik, sportol, nős… és gyerekeket is mielőbb szeretne
Naivan azt gondoltam, hogy az esős hétvége alatt lesz időm ÍRNI, így nagy betűvel, nem csak futó ettem-ittam-aludtam formátumban karcolgatom majd a felszínt. Ehhez képest egy szabad percem sem maradt, mert végre kisütött a nap, így rögtön mászkálhatnékom támadt. Huszonöt kilométer minden napra, csoda, hogy vízhólyagok nőttek a sajgó talpaimon? Szóval most inkább vizuáldesszert következik, … Tovább a folytatás olvasásához
Zenekarok és a médiaszereplés, avec vagy sans elkurvulás, ez már ízlés dolga, a szimbiózis viszont adott: a világ legjobb zenekara akár a fején is pöröghet, de bizony a kutya se hall róla soha, ha nem promózzák az írott és elektronikus sajtóban. Ugyanakkor a szerkesztők is gondban vannak, amikor éppen uborkaszezon jön a művészurak és – … Tovább a folytatás olvasásához
Hölgyeim és uraim, íme a Black Nail Cabaret első videója, mely nem valamelyik feldolgozáshoz, hanem ezúttal egy nagyon is saját trackhez készült. Legjobb klip evör. Enjoy! Emke kommentárja: – Na, hogy ha mar fétisizmus, meg csak úgy szimplan szex és darkwave, akkor a Hit me mellé elkeszült a Veronica klipje is, az első … Tovább a folytatás olvasásához
A teázóban ültünk, beszélgettünk a vízipipa mellett (először próbáltam ki, picit köhögtem csak az elején). A szokásos téma került terítékre, a don quioxte-ség és az instant leves problematikája, és megállapítottuk, hogy baromira nehéz. Bizonyos fokú megalkuvás nélkül nincs se siker, se pénz – de hol a határ? Lady GaGa vagy Steiner Kristóf például őrült mázlisták, … Tovább a folytatás olvasásához
Csodálatos, 52 perces mélyinterjún vagyunk túl. Köszönet Zerónak, a Negative Artnak, Gelkának, a Gothic.hu-nak, a Faith and The Muse-nak, Monica Richardsnak és William Faithnek. Igyekszem hamarosan komoly anyagot linkelni, addig is elég legyen a tény: fantasztikus élményben volt részem. “With arms too wide to hold just one, too small to heal the world, go on” … Tovább a folytatás olvasásához
A hétvége a zene és a vörösbor jegyében telt, felfedeztem – többek között – a Faith and the Muse új albumának már beszerezhető dalait. Az : ankoku butoh : október 31-én jön, és nem kis meglepetésemre a Bruno Kramm-féle Danse Macabre terjeszti majd a cuccot. Wow. További meglepetés, hogy William Faithnek érdekes szőke taraja van, … Tovább a folytatás olvasásához
Érdekes, amíg nem váltam 24/7 természetjáróvá, észre se vettem, nyár van-e vagy tél. Mert mit jelent a városlakónak a nyár? Izzadás, rossz szagú emberek a buszon, perzselő napsütés, szúnyogok, meleg kóla, fuldoklás éjszaka… aztán tavaly nyáron újra felfedeztem, hogy a városokon túl létezik valami, ami ezerszer szebb, értékesebb és teljesebb, mint az ember urbanizált mocska. … Tovább a folytatás olvasásához
Vissza 2000-be – ez is lehetne a mottója akár a Garden of Eden szombati tíz éves szülinapi bulijának. Igaz, tíz éve 1999 volt, nekem viszont fennállásuk első évéből nincsenek emlékeim, csak 2000-ben ismertem meg őket. Akkoriban persze mindannyian tíz kilóval kevesebbek voltunk, mint most, hja kérem, változnak az idők. A két műfajidegen előzenekarról szerencsésen lemaradtam, … Tovább a folytatás olvasásához
Az év eddigi legkellemesebb napja volt tegnap: persze semmi világmegváltás, apró örömök az életben. Napsütés, kisvonat, vadmalacok, kisnyuszik, erdő, hegy, tó, túra. De főleg a vadmalacok. Az elmúlt hét nap fő projektje az volt, hogy áttérjek a nappali életmódra, vagyis a normál emberek napi rutinjára – ha délután ötkor kelsz és reggel ötkor fekszel, egy … Tovább a folytatás olvasásához
Ha igazán elengedem a fantáziámat, be kell látnom, hogy legszívesebben nem moziba járnék, könyvet olvasnék vagy kirándulnék, hanem kicsiny, tömör időkapszulákat vennék magamhoz, valahányszor kikapcsolódásra vágyom. Szeretem, ha kicsi és tömör dolgokban mutatkozik meg a világ. A fotókat is ezért szeretem albumba vagy vlogba rendezni: tessék, ilyen volt a világ február 24-én a Mátra-hegység lábánál, ahogyan … Tovább a folytatás olvasásához
A VVTV mai adásában kedves nézőink egy Gyöngyös-környéki túra-válogatást láthatnak, amelyet egy mindeddig publikálatlan Kisduda Árpád-demó kísér. Miután némelyek örömére, többségünk bánatára visszatért a tél kíméletlenebbik fele, a Vaddisznó Vágatlanul Televízió különkiadással köszönti a havat. A gyöngyösi Deli-tó, a nagyrédei kis és nagy tó, a Szent Anna-kápolna és tó valamint a mátrafüredi turistaút mutatja az elmúlt … Tovább a folytatás olvasásához
Leghűségesebb olvasóim Bálint-napi ajándéka: a Szonja-Vaddi akták legfrissebb fejezete, a múlt szerdai live stream dokumentálásának körülményei. Elsősorban azoknak ajánlom, akiket ingerelnek ötvenflekkes bejegyzéseim és nem várnak spielbergi fortélyokat vagy tarantinói csavarokat vizuálcsemegézés közben… Egyébként fel nem fogom, miért, de a Windows Movie Maker mindig elkövet valami bosszantó mellényúlást, amellett, hogy átlag hat percenként lefagy. Enjoy!
Ti mondtátok