Aktuális

Kattintás, kommentelés és blogolás

Naplóíró-pályafutásom még 1992-ben kezdődött egy Walt Disney-s kapcsoskönyvvel, aztán egészen 2000-ig frankón naplófüggő maradtam, majd némi szünet után 2004-ben átnyergeltem a blogokra. Itt a cél már nem csak az önismeret és a kreatív feszültség levezetése volt, hanem elsősorban az eszmecsere (azokkal, akiket szeretek, illetve akiket szeretnék jobban megismerni).

Az elmúlt években csak egy sima myspace blogot vezettem, amit ma is előszeretettel spammelek tele random postokkal, már csak azért is, mert:
1. Myspace-en van az összes közeli barátom és kedves ismerősöm, ezért ez amolyan napi hírlevél és kommunikáció, míg itt inkább saját magamnak gyűjtöm a gondolatokat, észrevételeket.
2. Jó a filter-rendszer, így aztán több a friends only, preferred list only és private entry – ami egyéb blogfelületeken cikornyásabban lenne kivitelezhető persze… Mert hát ugye, ami a szívemen, az a számon. Történik valami, és nem bírom ki, hogy ne legyen egy órán belül a neten. Borzalom.
3. Másra is használom a myspace-et, azzal együtt, hogy olyan az error-aránya és a spam-védelme, amilyen…

Egy átlagos blogbejegyzés huszonnégy óra alatt cirka száz oldalletöltést él meg, ehhez képest kapok öt kommentet. A vicc az, hogy a barátaim sokszor írnak inkább privát üzenetet, mint nyilvános hozzászólást – akkor is, ha teljesen általános és abszolút publikus a mondandójuk. Pedig mennyivel izgalmasabb, amikor egy gondolatébresztő téma kapcsán ötven-kommentes vitafórum alakul ki…! Oké, ez persze nálam csak a legritkább esetben fordul elő. Konkrétan a fél kezemen meg tudom számolni, hány ilyen volt. Az átlag a napi négy-öt komment, oszt csókolom.

Fel nem fogom, miért hallgatnak a bárányok. Egyáltalán, hogy képesek befogni a szájukat? Én elolvasok egy bejegyzést – amit vagy kedves cimbora írt vagy érdekes a topik, jobb esetben mindkettő – és egyszerűen nem bírok magammal, megindul a kezem a billentyűzeten… kész, ennyit az önmegtartóztatásról.

Ehhez képest a legtöbb ember pont fordítva működik. Elolvasnak valamit, tetszik nekik, érdekesnek tartják, felháborodnak rajta, kifordul a belük az undortól, vérig sértődnek, satöbbi – és aztán x a lap tetején, egy darabig még fortyog bennük a betűhalmaz, aztán elfelejtik az egészet.

Már ha egyáltalán vették a fáradságot, hogy kattintsanak. Az abszolút pet peeve-m: amikor random ismerős naponta több csatornán megkérdezi, hogy vagy, mi van veled, mit csinálsz manapság, mi foglalkoztat, etcetera, de egyszer nem kattintana a blogodra, hogy esetleg első kézből, instant választ kapjon a kérdéseire. Számomra ez is idegen és fura attitűd: én ha kíváncsi vagyok, kattintok. Sőt: sajnos akkor is kattintok, amikor nem vagyok kíváncsi. Igazából folyton kattintok, és közben pedig kattog az agyam.

Gyerekkori naplóimGyerekkori naplóim

Advertisements
Eszter névjegye (825 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Blogolásról mások at zolesz blogja

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: