Aktuális

A lagzi és a “gavallérok”

Megvolt életem első hetedhétországra szóló lakodalma (az elsőt még öt éves korom körül asszisztáltam végig, de az nem számít, akkor még nem ittam). Tényleg hetedhétországra szólt, a világ minden tájáról érkeztek rokonok (a schengeni határnak köszönhetően), úgy cirka százan gyűltünk ösze a bölcskei Turul fogadóban. Elhatároztam, hogy észrevételeimet lejegyzem, hiszen nem minden nap van alkalmunk igazi, oldschool mennyegzőt élőben és egyenesben érzékelni szemlencséinkkel.

1. Anettnek és Ferinek igaza volt. Igen, én is szétröhögtem magam “az évezred weboldalán”; igen, szerintem is erősen röhejes a “12.10-kor az aktuálisan használt fényképezõgép ill. videókamera aksit tegyétek fel tölteni, konnektor-helyet mutatok majd”… ezzel együtt viszont Anettet és Ferit megkövetem, és töredelmesen belátom, a részletek messszemenő kidolgozására abszolút szükség van. A miszkommunikációnak köszönhetően három órát aludtam, nyolc harminckor indultunk itthonról, és tizenkettő ötvenkor érkeztünk meg a helyszínre (ahol tizenhét negyvenig semmi sem történt). A Népligetnél, amíg a csatlakozást vártuk, már szédelegtünk az éhségtől, de apu figyelmeztetett: ne vegyünk hotdogot, mert nem fogunk tudni ebédelni. Nem is vettünk, mégsem tudtunk ebédelni, ugyanis az első etetés délután fél ötkor volt. Az év szopása, csakúgy, mint a kései észrevétel: ketten is jöttek Gyöngyösről kocsival, akikhez simán befértünk volna mi hárman, és akkor elég ebéd után indulni, magyarul vígan alhattam volna nyolc órát három helyett, plusz nem csöpög rám egy liter víz a lepukkant busz légkondijából sem. Fákk. Anett is Feri, így ismeretlenül is üzenem: ez volt Isten büntetése, amiért ötödmagammal egy órát röhögtem a honlapotokon!!

2. Kövesd az álmaidat, mindig a sárga úton, bármi is történjék. Már-már paráztam, hogy ríni fogok (a happy emberek látványa mindig megkapó, még egy nótórius házasságkerülő számára is) , de aztán röhögés lett a vége a dolognak. A kántor-asszony brutál volt. Amikor első körben rázendített, a násznép egy emberként fordult hátra. Néhányan annyira röhögtek, hogy ki kellett menniük a templom elé, hogy könnyítsenek magukon. Az utolsó encore-nál előkaptam a kamerát, mert éreztem, hogy a youtube segítségével komoly tömegeknek okozhatok kellemes perceket ezzel a cselekedetemmel. Ez a nóta még egész emberes volt, de a beköszönőének az évezred videója is lehetett volna. Egy kotnyeles okvetlenkedő meg is interjúvolta a “feledhetetlen énekművészt” (sic!, az örömapa szavai), aki 93 esztendős, és “kislánykori álma volt, hogy templomban énekelhessen”. Hát íme, sikerült. Vajon ez volt az első alkalom? Vagy inkább az utolsó?

3. A csokor nem válogat. Dacára annak, hogy nem vagyok házasságpárti és testnevelésből sem voltam soha egy ász, sikerült telibekapnom az egyik mennyasszonyi csokrot a templom előtt. Huszan voltunk három virágra, erre az egyik csokor jusztise az én kezembe repült. Haza is hozatták velem lepréselni, miheztartás végett.

4. Valóban igaz a mondás: nincs rossz zene, csak kevés pia. Következésképp a lagzi-zenekar is kiváló volt, aranyesőstül, szőnyegfelcsavarásostul, mindenestül. A wedding singer-nek már tizenkilenc órakor bemutattak, mint csokorelkapót, és onnantól fogva az egész zenekar feltűnően barátságos volt velem, még számot is kérhettem (volna, ha ismerik az Amdusciát vagy a Rabia Sordát, és legfőképpen van náluk vokóder. Így inkább csak jó képet vágtam a kacsatánchoz). Sebaj, reggel öt huszonkettőkor még katarzisom is volt, másfél perc szemkönnybelábadás Republic-ra: “egyszer mindenki eljön, egyszer mindenki itt lesz”. Hát de nem…?

5. Jótanács stalker-ök ellen: járj bulizni szülői felügyelettel. Ez volt életem első partyja a mainstreamben, ahol több tucat vadidegen hím közül egy sem akaszkodott rám, hála a magasságosnak. Okok, indokok, háttér: 1., keveset partizok a mainstreamben (az undergroundban meg már amúgy is mindenkit tíz éve ismerünk, ugye); 2., kegyetlenül randa vagyok (ezt azért zárom ki, mert voltak bajszosöregasszonyok és igazi pigfészek is, tehát a top ötvenben biztosan benne voltam); 3., apukám mellett ültem. Choose the one you like the best.

5+1. A koszorúslányok és az öt éven aluli vendégek frankón hazavágtak. Valahányszor megláttam őket, elgyengültem, melegem lett, ölelhetnékem támadt, és úgy éreztem magamat, mint valami tüzelő szuka. Fákk. Erősen aggódom magamért. Nem tudom, a korom-e vagy a nemem, vagy a kettő együtt, de ez aztán para at its best.

No, kérem szépen, hát ezekkel a korszakalkotó felfedezésekkel gazdagodtam, még jó, hogy mindig nyitvatartom a szememet és pennám se rest. Az ifjú pár gyönyörű volt, a rokonokat pedig (zömében…) remek volt látni!

Advertisements
Eszter névjegye (831 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

8 hozzászólás A lagzi és a “gavallérok” bejegyzéshez

  1. Wazze keményen tolja a nyanya.

  2. Jesszus, a dalt nem bírtam végighallgatni :D

    Amúgy én is még csak egyetlen lagzim voltam életemben (tavaly egy nagyon jó barát nősült), de azt nagyon élveztem, pedig azt hittem, egyáltalán nem vagyok ez a bálos-lagzis típus…

  3. A kántorasszonyt még nem mertem meghallgatni:)
    Amúgy meg én is elkaptam a csokrot ugye májusban (a júniusi lagzin stangely egyáltalán nem volt csokordobálás, igaz, templom se) szal majds leeht kettős esküvő, heheheheheheheheeheheheheheh:)))
    Koszorúslányok cukkerek, a Republichoz meg hangulat kell és akkor üt. De komolyan.

  4. A singer tényleg eléggé “benne leszek a tévében”-élmény.

    Az eddigi esküvőkön se templom, se lagzi nem volt, ezért a csokordobás kimaradása se tűnt fel. Várom a kettősesküvőt, bula. :DDDD

  5. Huh… ez kemény…

    Azért kicsit se vagy cinikus, te is!

  6. Tücsi Soulleader // szeptember 7, 2014 - 22:01 // Válasz

    Te itt voltál Bölcskén? Ejnyemámostkellmegtudnom…….

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Legkedvesebb nyári élményeim « Eszter’s site & blog

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: